2013. augusztus 31., szombat

Szezonális zöldség-gyümölcs naptár

I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII.
Alma T T T T B B B B B T T
Áfonya B B B
Bazsalikom B B B B B
Birsalma és körte T B B B T
Berkenye B B B
Borsikafű B B B B B
Burgonya T T T T B B B B B B T T
Brokkoli B B B B B
Cékla T T T B B B B B B T T
Cikória B B B B
Citromfű B B B B B B
Cukkíni B B B B
Cukorsüveg saláta B B B B B
Csemege-kukorica B B B B
Cseresznye B B
Csicsóka B B B B B B B B B B
Egres B B
Endívia B B B B B B B B B
Édeskáposzta T T T B B B B B B B T
Faeper (fekete és fehér eper) B
I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII.
Fejes saláta B B B B B B B B B
Fekete retek T T T B B B B B B T T
Fekete ribizli B
Fodros kel B B B B B
Fokhagyma T T T B B B B B T T T
Földieper (szamóca) B B
Főzőtök B B B B T T
Füge B B B B
Gesztenye B B T T
Görögdinnye B B
Gumós kömény B B B B B B T
Hónapos retek B B B B
Jégsaláta B B B B B B
Kakukkfű B B B B B B
Kapor B B B B B B
Karalábé B B B B B B B T T
Karfiol B B B B B B
Kelbimbó B B B B
Kelkáposzta T T B B B B B B B T
Kínai kel B B B B B B
I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII.
Koriander B B B B B B
Kökény B B B
Körömvirág B B B B B B
Körte T T B B B B T T
Lestyán B B B B B B B
Levendula B B B B B
Lilahagyma T T B B B B B B T T
Lilakáposzta T T B B B B B B T
Madársaláta B B B B B B B
Majoranna B B B B B
Málna B B
Mángold B B B B B B B
Meggy B B
Menta B B B B B
Mizuna B B B B B
Naspolya B B
Nektarin B B
Oreganó (Szurokfű) B B B B B B
Őszibarack B B B
Padlizsán B B B T
I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII.
Pak choi B B B B B B
Paradicsom B B B B B
Pasztinák T T B B B B T T
Patiszon B B B B
Petrezselyem-gyökér T T T B B B B T T
Petrezselyem-zöld B B B B B B B B
Póréhagyma T T B B B T T
Radiccio B B B B B B B B
Rebarbara B B
Ribizli B B
Ringló B B
Rozmaring B B B B B B
Rukola B B B B B B
Sárgabarack B B
Sárgadinnye B B
Sárgarépa T T T B B B B B B T T
Snidling B B B B B B B
Sóska B B B B B B
Spárga B
Spenót B B B B B B
I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII.
Sütőtök T B B B T T
Szárzeller B B B B T T
Szeder B B
Szilva B B B
Szőlő B B B
Tarlórépa B B B B B T
Uborka B B B B T
Újhagyma B B B B B B
Vöröshagyma T T T T B B B B B B T T
Zellergumó T T T B B B B B T
Zöldbab B B B B B
Zöldborsó B B B B
Zöldpaprika B B B B T
Zsálya B B B B B B

A fűszernövények szárítmánya egész éven tárolható, ezt külön nem jelöltük.

T: tárolható
B: betakarítási időszak

Melyik hónapban, milyen növényi alapanyagok, termékek szokásosak ill. javallottak jellemzően az étkezésben?

Január
Gabonák, olajos magvak, savanyúságok, lekvárok, befőttek, szörpök, aszalványok, alma, birsalma és körte, burgonya, cékla, cikória, csicsóka, édeskáposzta, fekete retek, fokhagyma, kelkáposzta, kökény, körte, lilahagyma, lilakáposzta, naspolya, pasztinák, petrezselyemgyökér, póréhagyma, sárgarépa, sütőtök, vöröshagyma, zellergumó, konyhában nevelt friss vagy szárított fűszernövények, csíráztatott magvak, hajtások (petrezselyem, hagyma)

Február
Gabonák, olajos magvak, savanyúságok, lekvárok, befőttek, szörpök, aszalványok, alma, burgonya, cékla, csicsóka, édeskáposzta, fekete retek, fokhagyma, kelkáposzta, kökény, körte, lilahagyma, lilakáposzta, naspolya, pasztinák, petrezselyemgyökér, póréhagyma, sárgarépa, vöröshagyma, zellergumó, konyhában nevelt friss vagy szárított fűszernövények, csíráztatott magvak, hajtások (petrezselyem, hagyma), vadon termő korai hajtások

Március
Gabonák, olajos magvak, savanyúságok, lekvárok, befőttek, szörpök, aszalványok, alma, burgonya, cékla, édeskáposzta, fekete retek, fokhagyma, petrezselyemgyökér, sárgarépa, vöröshagyma, zellergumó, konyhában nevelt friss vagy szárított fűszernövények, csíráztatott magvak, hajtások (petrezselyem, hagyma), vadon termő korai hajtások

Április
Gabonák, olajos magvak, alma, burgonya, endívia, fejes saláta, hónapos retek, karalábé, kínai kel, pak choi, mizuna, petrezselyemzöld, radiccio, lestyán, madársaláta, rukola, vöröshagyma, spenót, zöldborsó, konyhában nevelt friss vagy szárított fűszernövények, vadon termő növények

Május
endívia, fejes saláta, hónapos retek, karalábé, kínai kel, pak choi, mizuna, petrezselyemzöld, radiccio, lestyán, madársaláta, rukola, vöröshagyma, spenót, zöldborsó, újburgonya, új cékla, brokkoli, cukorsüveg saláta, cseresznye, csicsóka, egres, édeskáposzta, új feketeretek, fekete ribizli, új fokhagyma, földieper (szamóca), gumós kömény, jégsaláta, kapor, karfiol, kelkáposzta, körömvirág, lilahagyma, málna, mángold, meggy, rebarbara, ribizli, új sárgarépa, snidling, spárga, újhagyma, vöröshagyma, gabonák, olajos magvak, (ezek egyre kisebb arányban)

Június
nyári alma, bazsalikom, borsikafű, citomfű, endívia, fejes saláta, hónapos retek, karalábé, kínai kel, pak choi, mizuna, petrezselyemzöld, radiccio, lestyán, madársaláta, rukola, vöröshagyma, spenót, zöldborsó, újburgonya, új cékla, brokkoli, cukorsüveg saláta, cseresznye, csicsóka, egres, édeskáposzta, feketeretek, kakukkfű, fokhagyma, földieper (szamóca), gumós kömény, jégsaláta, koriander, levendula, majoranna, menta, oreganó (szurokfű), paradicsom, rozmaring, lilakáposzta, kapor, karfiol, kelkáposzta, körömvirág, lilahagyma, sóska, málna, mángold, meggy, rebarbara, ribizli, új sárgarépa, snidling, tarlórépa, uborka, újhagyma, zöldbab, zsálya, vöröshagyma, gabonák

Július
nyári alma, bazsalikom, áfonya, borsikafű, citomfű, endívia, fejes saláta, karalábé, pasztinák, patiszon, petrezselyemzöld, petrezselyemgyökér, radiccio, lestyán, körte, sárgabarack, sárgadinnye, vöröshagyma, szárzeller, zellergumó, szilva, burgonya, új cékla, cukkíni, csemege kukorica, csicsóka, faeper (fekete és fehér eper), édeskáposzta, feketeretek, kakukkfű, fokhagyma, fodroskel, főzőtök, füge, görögdinnye, gumós kömény, jégsaláta, koriander, levendula, majoranna, nektarin, őszibarack, padlizsán, menta, oreganó (szurokfű), paradicsom, rozmaring, lilakáposzta, kapor, karfiol, kelkáposzta, körömvirág, lilahagyma, mángold, sárgarépa, snidling, tarlórépa, uborka, újhagyma, zöldbab, zsálya, vöröshagyma, zöldpaprika, gabonák

Augusztus
nyári alma, bazsalikom, áfonya, borsikafű, citomfű, endívia, fejes saláta, karalábé, pasztinák, patiszon, petrezselyemzöld, petrezselyemgyökér, póréhagyma, radiccio, lestyán, körte, sárgabarack, sárgadinnye, szőlő, vöröshagyma, szárzeller, zellergumó, szilva, burgonya, cékla, cukkíni, csemege kukorica, csicsóka, édeskáposzta, feketeretek, kakukkfű, szeder, fokhagyma, fodroskel, főzőtök, füge, görögdinnye, gumós kömény, jégsaláta, koriander, levendula, majoranna, nektarin, őszibarack, ringló, padlizsán, menta, oreganó (szurokfű), paradicsom, rozmaring, lilakáposzta, kapor, karfiol, kelkáposzta, körömvirág, lilahagyma, mángold, új sárgarépa, snidling, tarlórépa, uborka, újhagyma, zöldbab, zsálya, vöröshagyma, zöldpaprika, sütőtök, gabonák

Szeptember
alma, bazsalikom, áfonya, borsikafű, citomfű, endívia, fejes saláta, karalábé, pasztinák, patiszon, petrezselyemzöld, petrezselyemgyökér, póréhagyma, radiccio, lestyán, körte, szőlő, vöröshagyma, szárzeller, zellergumó, szilva, burgonya, új cékla, cukkíni, csemege kukorica, csicsóka, édeskáposzta, feketeretek, kakukkfű, szeder, fokhagyma, fodroskel, főzőtök, füge, gesztenye, gumós kömény, jégsaláta, koriander, levendula, majoranna, mizuna, pak choi, rukola, őszibarack, ringló, padlizsán, menta, oreganó (szurokfű), paradicsom, rozmaring, lilakáposzta, kapor, karfiol, kelkáposzta, körömvirág, lilahagyma, mángold, sárgarépa, snidling, tarlórépa, uborka, újhagyma, zöldbab, zsálya, vöröshagyma, zöldpaprika, sütőtök, birsalma és körte, berkenye, brokkoli, cukorsüveg saláta, kelbimbó, kínai kel, madársaláta, spenót, gabonák (növekvő arányban)

Október
alma, bazsalikom, cikória, borsikafű, citomfű, endívia, fejes saláta, karalábé, pasztinák, patiszon, petrezselyemzöld, petrezselyemgyökér, póréhagyma, radiccio, lestyán, körte, szőlő, vöröshagyma, szárzeller, zellergumó, burgonya, új cékla, cukkíni, csemege kukorica, csicsóka, édeskáposzta, feketeretek, kakukkfű, fokhagyma, fodroskel, főzőtök, füge, gesztenye, gumós kömény, jégsaláta, koriander, levendula, majoranna, mizuna, pak choi, rukola, hónapos retek, padlizsán, menta, oreganó (szurokfű), paradicsom, rozmaring, lilakáposzta, kapor, karfiol, kelkáposzta, körömvirág, lilahagyma, mángold, sárgarépa, snidling, tarlórépa, uborka, újhagyma, zöldbab, zsálya, vöröshagyma, zöldpaprika, sütőtök, birsalma és körte, berkenye, brokkoli, cukorsüveg saláta, kelbimbó, kínai kel, madársaláta, spenót, zöldborsó, gabonák (növekvő arányban)

November
gabonák , olajos magvak, alma, cikória, citomfű, endívia, fejes saláta, karalábé, pasztinák, petrezselyemzöld, petrezselyemgyökér, póréhagyma, radiccio, körte, vöröshagyma, szárzeller, zellergumó, burgonya, cékla, csicsóka, édeskáposzta, feketeretek, kakukkfű, fokhagyma, fodroskel, főzőtök, gesztenye, gumós kömény, koriander, pak choi, rukola, oreganó (szurokfű), rozmaring, lilakáposzta, kelkáposzta, lilahagyma, mángold, sárgarépa, snidling, tarlórépa, zsálya, vöröshagyma, zöldpaprika, sütőtök, birsalma és körte, berkenye, brokkoli, cukorsüveg saláta, kelbimbó, kínai kel, madársaláta, spenót

December
gabonák , olajos magvak, savanyúságok, lekvárok, befőttek, szörpök, aszalványok, alma, cikória, endívia, fejes saláta, karalábé, pasztinák, petrezselyemgyökér, póréhagyma, körte, vöröshagyma, szárzeller, zellergumó, burgonya, cékla, csicsóka, édeskáposzta, fekete retek, fokhagyma, főzőtök, gesztenye, kökény, lilakáposzta, kelkáposzta, lilahagyma, sárgarépa, vöröshagyma, sütőtök, birsalma és körte, kelbimbó, madársaláta, konyhában nevelt friss vagy szárított fűszernövények, csíráztatott magvak, hajtások (petrezselyem, hagyma)

(A táblázatban összefoglalt növények természetesen csak becsült csoportosítások, a lakóhely, a helyi termelők, az időjárás, a természetes növénytársulások, a tárolási lehetőségek, szokások, stb. mind befolyásolják ezt.)

(Amiket nem vettünk bele a csoportosításba, de ne feledkezzünk meg róluk: állati eredetű élelmek, ecetek, olajok, olajos magvak, méz, gyógynövények, stb.)

2013. augusztus 30., péntek

Simontornyai véralma, a piros húsú díszalma hibrid

Hetek óta járom a Gellért-hegyet. A Tabánon át oda vezet a megszokott kocogó útvonalam. Már korábban észrevettem, hogy mennyi-mennyi gyümölcsfa van ott csak úgy vadon. Vannak vad fajták, vannak elvadult fajták, és díszcserjék. De még birsalma is. Most csak egy fajtát mutatnék be, melyet mind ezidáig még nem sikerült beazonosítanom. A képen is látható alma  átmérője 5-7 cm mindössze. Kívül élénk vörös, melyet szürkéskékes viaszréteg borít. Formája kerekded, állaga kemény, roppanós. Ha ketté vágjuk, a belseje cékla színű. Egyszerűen gyönyörű, az embert arra ösztönzi, hogy harapjon bele. Én meg is tettem...


Íze kellemesen savanykásan édes. Leginkább a Granny Smith almáéhoz tudnám hasonlítani, csak annál édesebb. Volt egy kesernyés mellékíze is, de volt egy olyan gyanúm, hogy ez csak a héja miatt van. Ez be is igazolódott, amikor meghámozva ettem - már itthon. Mert hogy igen, egy kisebb szatyrot megszedtem vele, hogy majd valamit készítek belőle. Hogy befőtt vagy kompót, vagy netalántán sütemény lesz-e belőle, még fogalmam sincsen. Egyelőre egy műanyag rekeszbe tettem őket, és ott várják további sorsukat...


Fája nem túl magas, nagyjából öt-hat méter magas lehetett. Kusza, sok-sok ággal. Törzse már a föld fölött nem sokkal elágazott, levelei sötétzöldek.

Minden esetre ez igen különleges gyümölcs. Sokat keresgéltem az interneten, de sajnos nem tudtam beazonosítani. Majdnem biztos vagyok benne, hogy ez egy díszalma fajta, vagy annak valamilyen természetes hibridje, mert ott, ahol én szedtem, nem hinném, hogy bárki is nemesített fát ültetett volna ki. Ellenben a fa közvetlen közelében akadt többfajta vadalma, díszalma és vadkörtefa is. Ezért feltételezem, hogy ez egy díszalma fajta. Bár kinézetében nagyon hasonlít egy kinemesített vörös húsú almára, a Redlove almára, de nem szabad vele összetéveszteni. Annak van egy halvány fehér sáv a húsában, ami az általam szedettnek nincsen.


Már más is kereste ennek az almának az adatait: www.gyulavaros.hu

UPDATE 2013.09.04. - Almabor lesz belőle, legalábbis reményeink szerint. A projektet megkezdtük, amint elkészül, jön a blogbejegyzés is. Addig is a folyamatot fotók formájában nyomon követhetitek facebook oldalunkon

UPDATE 2013.10.08. - Almabor lett belőle. A receptet itt lehet elolvasni: Almabor zamatos piros díszalma hibridből - házi bor

UPDATE 2013.12.04 - Időközben véletlenül rátaláltam az interneten a DMKert Kft. honlapjára, ahol számos gyümölcsfa és egyéb növény között ráakadtam egy megszólalásig a poszt alanyát képező almára hasonlító gyümölcsöt, amely a Simontornyai véralma nevet viselte. Felvettem a kapcsolatot a kertészettel, ahonnan hamarosan meg is érkezett a segítőkész válasz a gyümölcsfa eredetét illető kérdésemre Dlusztus Miklós okleveles kertészmérnöktől: 


"Ezt a véralmát nagyon régóta, már a Kertészeti Egyetemi tanulmányaim óta ismerem (1993-ban végeztem), ott az arborétumban volt egy Malus 'Roberts' nevű fajta, ami ugyanilyen volt. Később ez kissé feledésbe ment. 5-6 éve egy kedves ismerősöm fedezett fel egy fát Simontornyán, ami a képen is látható termést hozza, nincs kizárva, hogy ez egyezik az anno Malus 'Roberts' néven ismert fajtával. Egyes gyűjtők szerint ugyanakkor ilyen véralmák régebben is léteztek, Sára János (Pécel) szerint már az 1800-as években is Oroszországban, ahonnan nyilván eljuthatott hozzánk is. Legújabban pedig nyugati nemesítőműhelyek kapták fel a témát, nagyobb, és édesebb termésű véralmákat nemesítve, de én Lengyelországban is láttam ottani, saját nemesítésű véralmát! Összegezve szerintem a Simontornyai Véralma-ként ismert fajtának a legsötétebb, gyakorlatilag bordó, a húsa, így valószínűleg ez tartalmazza a legtöbb antioxidánst is. Felhasználását tekintve szerintem egyelőre eléggé kihasználatlanok a fajtában rejlő lehetőségek! Mi egyébként szaporítjuk, és minden évben árusítjuk is konténeres oltványait! Jelenleg éppen kifogyott, de május végétől ismét kapható lesz."

2013. augusztus 29., csütörtök

Borászati kotyogó

A borászati kotyogó az az eszköz, amely arra hivatott, hogy a bor erjedése közben termelődő felesleges mennyiségű széndioxidot kiengedje az erjesztő edényből, de a levegőt ne engedje be. A készülő bor ugyanis könnyen elromolhat, ha levegővel érintkezik. A borászati kotyogót alkalmazva az erjedő must felett képződik egy széndioxid párna, és amikor ennek a nyomása elér egy bizonyos szintet, akkor a kotyogón keresztül különös gluggyogó hangot adva távozik. A neve is innen ered. Több fajta kotyogó is létezik mind formájában, mind pedig anyaghasználatában. Anyagát tekintve készülhet többnyire üvegből és műanyagból. Ezekből láthatunk néhányat az alábbi mozaik képen. Ezen kotyogók többségét fel kell tölteni vízzel, mert az képezi légzáró réteget, amelyen az odabent felgyülemlő gázok könnyen kijuthatnak, de a levegő nem juthat be.



A borászati kotyogót házi készítésű eszközökkel is pótolhatjuk. A legegyszerűbb talán az, amikor az erjesztő edényt lezáró eszközbe (fedő, dugó, stb.) egy gumi- vagy pvc csövet vezetünk, majd ennek a másik végét egy vízzel töltött edénybe engedjük. A cső vízbe lógó végét ilyenkor célszerű valamilyen módon a vizes edényhez rögzíteni, nehogy kilökje onnan magát. Ez a módszer is tökéletesen megfelel, hiszen a funkcióját ellátja: kiengedi az odabent felgyülemlett széndioxidot, de ugyanakkor nem engedi be a levegőt az erjesztő edénybe, így ez is maximálisan hozzájárulhat házi borunk sikeréhez. Erre látható egy példa a baloldali képen, melynek forrása a Csaba Tanya családi pincészet blogja.

Természetesen nekünk is megvan a saját magunk által kialakított, borászati kotyogó helyettesítésére hivatott eszközünk. Ez az eszköz pedig néhány fillérből kihozható, viszont csupán egyszeri használatra alkalmas. Mivel nekünk eddig még nem sikerült beszerezni üvegballonokat a borok erjesztéséhez, így kénytelenek vagyunk ötliteres befőttes üvegekben készíteni. Azoknak azonban hatalmas szájuk van, így a parafa dugó szóba sem jöhet lezárásra. Lehetne gondolni a csavaros kupakra, de sajnos a régi, békebeli ötliteres befőttes üvegek szája nem csavaros, mert celofános lezáráshoz tervezték. A manapság kapható, csavaros üvegek pedig nem ötliteresek, hanem valamilyen fura oknál fogva mindössze csak 4250 ml. Fogalmam sincs, miért nem lehet 4, 4.5 vagy 5 liter, de ez nem is lényeg. Nekünk a békebeli ötliteres üvegeink vannak, így ezekre kellett kotyogóról gondoskodni. A mi módszerünk a következő: házi módszerként tökéletesen megfelel egy nem púderezett, nem antibakteriális vékony gumikesztyű, egy kis üveg víz és két hajlítható szívószál is. A kesztyű egyik ujját lyukasszuk ki, tegyük bele a képen látható módon a szívószálat, tekerjük körbe tixoval. A szívószál másik végét vágjuk be, majd toljunk bele még egy szívószálat, majd itt is ragasszuk össze tixoval, hogy légmentes kapcsolódási pontot kapjunk. A második szívószál végét pedig engedjük bele az üveg vízbe. Ezzel készen is a kotyogó, a kesztyűt húzzuk az üveg szájára. Amikor a gáz felfújta a kesztyűt, és a nyomás elér egy bizonyos szintet, akkor a szívószálon kijön egy-két széndioxid buborék, ami gluggyogó hangot hallat, így mindig hallhatjuk, hogyan dolgozik a borunk. Amikor ez a hang megszűnik, akkor a zajos erjedés véget ért.

Az alábbi videó egyik házi borunkról készült forrás közben. Ezen jól látszik, milyen szépen dolgozik a házi kotyogónk... :-)


Ha nektek is van saját módszeretek erre, akkor írjátok meg nekünk egy hozzászólásban. ;-)

Tojásos lecsó virslivel és petrezselyemmel

A lecsót sosem tudjuk megunni. Idén nyáron már raktunk el lecsót télire, most csak napi fogyasztásra készítettünk egy kétszemélyes adagot, mert annyira szeretjük. Ezúttal nem natúr változat került az asztalra, hanem a tojással és virslivel dúsított változata. Mivel a tojáshoz szerintem nagyon jól passzol a morzsolt petrezselyem, ezért ebbe a lecsóba a csipetnyi bazsalikom mellé petrezselyem is került. A végeredmény egy igazán jó, sűrű és ízletes étek lett. Tudjuk, hogy ez egy nagyon egyszerű étel, de mivel blogunkat nem csak azoknak szánjuk, akik már otthonosan mozognak a konyhában, így gondoltuk, megosztjuk ezt a receptet is...

Hozzávalók a tojásos lecsóhoz két főre:
- 1 kg paprika (a legjobb vegyesen sárga, piros)
- 1 kg paradicsom
- 2 fej vöröshagyma
- 1 csipet morzsolt petrezselyem
- 1 csipet morzsolt bazsalikom
- 2 db tojás
- 4 szál virsli
- konyhasó
- késhegynyi fűszerpaprika
- késhegynyi őrölt bors
- étolaj vagy sertés zsír

Tojásos lecsó elkészítése:
A lecsó egy roppant egyszerűen elkészíthető étel, ugyanakkor nagyon finom. A tojásos lecsó is éppen úgy indul, mint a natúr. A hagymát vágjuk fel kockákra, vagy karikákra, ki hogyan szereti. A paprikát tisztítsuk meg, csumázzuk ki, majd vágjuk karikákra, és tegyük félre. A paradicsomokat vagy paradicsomnyomón préseljük át, vagy ha az nem áll rendelkezésünkre, akkor hámozzuk meg. Ehhez egy lábasban forraljunk vizet, és a tetején kereszt alakban bevágott egész paradicsomokat merítsük bele egy percre, majd szedjük ki. Ekkor a héját könnyen el tudjuk távolítani. Mi ezzel most nem vacakoltunk, átnyomtuk a paradicsomnyomón. :-)

Ha ezzel is megvagyunk, akkor egy lábasban kevés olajon dinszteljük meg a hagymát. Ha már üveges, mehet mellé a paprika, azt is dinszteljük kicsit, majd mikor már kellemes paprika illat árasztja el a konyhát, mehet rá a lepaszírozott paradicsom. Ne ijedjünk meg, ha paprikát nem lepi el a paradicsom leve. Pár perc forralás után a paprika össze fog esni, és ha a paradicsom elég lédús volt, akkor megússzuk víz hozzáadása nélkül. Adjuk hozzá a fűszereket, majd főzzük addig, míg a paprika megfő. Ekkor adjuk hozzá a karikákra vágott virslit, és főzzük még pár percig. ha megfőtt, a két tojást törjük fel egy tálkába, keverjük el, mintha rántottához készülnénk, majd a lecsó folyamatos kevergetése mellett öntsük hozzá a tojást. Folyamatosan kavargassuk, hogy nehogy egy nagy darabban főjön meg benne a tojás. Ha megfőtt, készen van.

Ha télire eltett lecsóból készítjük:
Ez esetben a művelet egyszerűbb. A hagymát felvágjuk, megdinszteljük, majd az üveges lecsót ráöntjük, fűszerezzük, és pár perc alatt összefőzzük az ízeket. Innen minden a fentiek szerint folytatódik: fűszerek, virsli, tojás, főzés, tálalás...

Tálaljuk melegen friss kenyérrel. Mindenkinek jó étvágyat hozzá. :-)

2013. augusztus 27., kedd

Parasztbarackbefőtt szegfűszeggel és mentával

A parasztbarack egy őszibarack fajta, méghozzá a nem túl agyonnemesített fajtából. Kiváló alapanyaga az őszibarackbefőttnek, vagy ahogy jelen posztunk címe is mutatja, a parasztbarackból készült befőttnek. Már több, mint egy hónapja felfedeztem az egyik budapesti társasház tágas belső udvarában a két gyönyörű parasztbarackfát. Tele volt akkor még éretlen őszibarackokkal, de tudtam jól, ha beérnek, szedni fogok belőle. Ez tegnap meg is történt. Nagyjából három kilónyit szedtünk. Egy részéből a jelen posztunk alanyát képező parasztbarackbefőtt lett.

Aki nem ismerné a parasztbarackot, annak néhány szó erről a félvad gyümölcsről: Érési ideje: augusztus második fele (most). Gyümölcse: közép-nagy, szinte szabályos gömb alakú. Színe fehéres sárga, a napos oldalán pirossal mosott. Húsa zöldes fehér, rostos, de bő levű, a magja körül élénk piros, teljesen magvaváló. Íze kellemesen édes-savas, jellegzetes zamattal. Származása: magyar eredetű természetes hibrid. Termőképessége: rendszeresen és igen bőven terem. Korán termőre fordul. Bővebb infó a parasztbarackról.

Az általunk szedett parasztbarackok kellemesen savanykásak voltak. Amolyan nyálserkentően savanyú, de ugyanakkor cukrosan zamatos. Leve valóban sok volt, a magja körül meg olyan piros, hogy a kezemet is megfestette. :-)

Hozzávalók a parasztbarackbefőtthöz:
- 1-1.2 kg parasztbarack (nettó súly magozva)
- 4 mentalevél
- 5 db szegfűszeg
- 5 db koriandermag
- 2 liter csapvíz
- 50 dkg kristálycukor
- 1 citrom leve és reszelt héja

Csak biocitrom héja alkalmas emberi fogyasztásra, mert a boltban kapható citrusfélék héját gomba- és baktériumölő szerekkel kezelik, amely eljárás következményeként a gyümölcs héja alkalmatlanná válik az emberi fogyasztásra. Ezért étkezési célra vagy a boltban kapható szárított reszelt tasakos citromhéjat használjuk, vagy megbízható forrásból származó biocitromot.

Parasztbarackbefőtt elkészítés:
Az őszibarackokat mossuk le folyó víz alatt, hogy eltávolítsuk a szőröket róluk. Amit nekem sikerült szednem, arra igen csak erősen kapaszkodott a héja, így meghámozni nem tudtam. De nem is baj, mert vékony, egyáltalán nem kemény héja volt. Szóval, mossuk meg őket, majd szedjük ketté egy határozott mozdulattal. Magvaváló őszibarack lévén ez nem lesz nehéz. A magokat dobjuk ki, a parasztbarackok belsejét pedig öblítsük át. A parasztbarackokkal a továbbiakban nincsen dolgunk, elkezdhetjük őket az üvegekbe pakolni.

A felöntőléhez tegyük oda egy lábasban forrni a vizet, adjuk hozzá a cukrot, és kevergessük, míg teljesen fel nem oldódik. Ezt követően zúzzuk bele (mozsárban is törhetjük) a koriandermagot és a szegfűszeget. Facsarjuk bele a citrom levét, és reszeljük bele a héját is. Mikor felforrt, mehetnek bele a mentalevelek is. Forraljuk egy-két percig, majd zárjuk le. Egy kis lyukú szűrőn keresztül adagoljuk a felöntőlét az üvegekbe, hogy majdnem tele legyenek.

Aki nem bízik a tartósítószermentes befőzésben, azt itt adhat minden üveghez egy késhegynyi nátrium-benzoátot, majd lezárhatja, és teheti is akár spájzba, amint kihűlt. Neki nem kell vacakolni a dunsztolással, hiszen ezzel a csírátlanítás biztosan megtörtént...

Aki azonban - mint mi is - a tartósítószermentesség híve, még küzdhet egy keveset. Egy lábas aljára tegyünk konyharuhát, állítsuk bele az üvegeket, és töltsük fel a lábast vízzel, hogy ne érje még el az üvegek nyakát. Gyújtsunk alá, és forraljuk a vizet addig, míg már az üvegekben gyöngyözni kezd a lé. Ekkor óvatosan emeljük ki őket, csavarjuk rájuk a tetőket, és állítsuk vissza a vízbe. Zárjuk el alatta a tüzet, és ebben hagyjuk teljesen kihűlni. Ha kihűlt, mehet a spájzba, nem fog megromlani. :-)

2013. augusztus 26., hétfő

Sajtos pogácsa hajtogatott tésztából

Szeretem a pogácsát. A sajtosat, a burgonyásat és a tepertőset is, de most csak sajtos pogácsát készítettünk. A receptet az én drága feleségem találta Alíz konyhájában, aki azt írta, eddig sokféle pogácsa receptet kipróbált, de ez a legjobb. A feleségem sem most készített először sajtos pogácsát, de hajtogatott tésztából most először. A végeredmény nagyon finom, de mi nem vettünk észre érezhető különbséget a hagyományos és e között. Ez vagy azért van, mert most nem csináltunk valamit jól, vagy azért, mert eddig mindig mindent jól csináltunk. Egészséges egónkat és önbizalmunkat figyelembe véve csakis a második lehetőség jöhet szóba. Minden esetre köszönjük Alíznak ezt a receptet, finom volt ez a pogácsa is. A hozzávalók mennyiségén kicsit módosítottunk, mert a mienknek így lett jó az állaga... :-)

Hozzávalók a sajtos pogácsához:
- 60 dkg finomliszt
- 25 dkg margarin
- 3 dl tejföl
- 2 tojássárgája
- 1 egész tojás
- 3 dkg sütőélesztő
- 1 dl tej
- 1 csapott evőkanál konyhasó
- tetejére reszelt sajt

Sajtos pogácsa elkészítése:
A tejet langyosítsuk meg, majd tördeljük bele az élesztőt, és hagyjuk egy kicsit dolgozni. Addig egy tálba mérjük ki a lisztet, majd morzsoljuk bele a margarint, és gyúrjuk össze alaposan. Mikor már egyenletes a tésztakezdeményünk, akkor adjuk hozzá a két tojássárgáját, a tejfölt, a sót, és az élesztővel elkevert tejet. Gyúrjuk addig, míg puha, lágy tésztát nem kapunk. Sajnos az arányoktól néha el kell térni, mert azt, hogy miből mennyi kell, sok minden befolyásolhatja (a tojások mérete, a liszt minősége, a tejföl sűrűsége, a tej minősége, hőmérséklet, stb). Így ha a tészta nem elég lágy, akkor egy kis tejföllel még segíthetünk, ha túl kemény, akkor pedig lisztet tehetünk még bele. Nekünk az állaga a "már pont nem ragad az edény falához" állapot volt, és így a végeredmény egy nagyon finom pogácsa lett. :-)

Ha megvagyunk a gyúrással, akkor jöhet a nyújtás és a hajtogatás. Ehhez tegyük a tésztát lisztezett nyújtódeszkára (ez nekünk a konyhapult), majd nyújtsuk addig, míg nagyjából fél-egy centi vastag lesz. Ekkor hajtogassuk össze. Erre nincs szabály, tészta alakja adja, hogy merre lehet hajtani. Én azt mondanám, kétrét legalább hajtsuk. Ezt követően takarjuk le konyharuhával, majd hagyjuk kelni húsz percet. Ezt a műveletsort még kétszer ismételjük meg, majd az utolsó nyújtáskor nekieshetünk a pogácsaszaggatóval. :-) Mi készítettünk szándékosan vékonyabbakat, vastagabbakat, kisebbeket, nagyobbakat vegyesen. Némelyikhez berácsoztuk a tésztát, hogy szép kockás legyen, némelyikhez nem. Ez már egyéni ízlés dolga.


Vegyünk elő egy tepsit, béleljük ki sütőpapírral, majd kezdjük el szellősen rápakolni a pogácsákat. Tényleg szellősen rakjuk, mert sütés közben kövérednek, meghíznak, és ha nincs nekik elég hely, akkor összeragadhatnak. Ha tele a tepsi, akkor a maradék egy egész tojást üssük bele egy kis tálkába, keverjük el, mintha rántottának szánnánk, majd ezzel kenjük meg a pogácsák tetejét. Szórjuk meg őket reszelt sajttal, és mehetnek is a 200 fokra előmelegített sütőbe, ahol nagyjából húsz perc alatt szép szalmasárgára sülnek. :-)

Ezután szedjük tálba, és várjuk meg amíg kihűlnek. Ezt követően lehet csipegetni a finom ropogós sajtos pogácsákat. :-)

2013. augusztus 25., vasárnap

Parasztbarack - nem túl édes, nem túl nagy, de finom

  • Származása: magyar eredetű, Kecskeméten, az Alsószéktó egyik kertjében kialakult természetes hibrid.
  • Érési ideje: augusztus második fele
  • Termőképessége: rendszeresen és igen bőven terem. Korán termőre fordul.
  • Termékenyülése: igen jól termékenyül
  • Gyümölcse: középnagy, szinte szabályos gömb alakú. Színe fehéressárga, a naposoldalán pirossal mosott. Húsa zöldes fehér, rostos, de bőlevű, a magja körül élénk piros, teljesen magvaváló. Íze kellemesen édes-savas, jellegzetes zamattal.
  • Hajtásrendszere: Koronája közepes növésű.
  • Ellenálló-képessége: a levéltetvekkel szemben ellenálló, de a levélfodrosodás és a monília iránt közepesen érzékeny. A fagynak jól ellenáll.
  • Termőhely igénye: a talaj iránt nem igényes.
  • Gazdasági értéke: igen értékes házikerti fajta.
Forrás: barnaesfiai.hu


2013. augusztus 24., szombat

Almás piskóta fahéjjal

Eljött a nyári alma szezonja, és bár ez nem egy karakteres ízű alma, de arra mindenképpen alkalmas, hogy elkészítsük a nyár első almás süteményét, ami nálunk ez az almás piskóta lett. Ezt a receptet az én drága feleségem már sok-sok alkalommal elkészítette, mert egyrészt nagyon szeretjük, másrészt nagyon gyors és egyszerű. Általában több különböző almából - leginkább a savanykásabbakból - szoktuk készíteni, de mint ez ma kiderült, nyári almával is roppant finom lett.

Hozzávalók az almás piskótához:
- 20 dkg finomliszt
- 20 dkg kristálycukor
- 2 dkg kakaópor
- 50-60 dkg alma
- fél csomag sütőpor
- 4 tojás
- fahéj és porcukor a szóráshoz

Almás piskóta elkészítése:
Az almákat hámozzuk meg, vágjuk gerezdekre (nyolcadoljuk) és tegyük egy tál vízbe. Tipp: ha vízbe teszünk egy kevéske citromlevet, akkor az alma nem barnul meg. Vegyünk elő egy közepes méretű tepsit, és béleljük ki szilikonos sütőpapírral. Erre helyezzük rá szépen rendezett sorokba az alma gerezdeket. Mi ezt általában ketten csináljuk az én drága feleségemmel, és eléggé szinkronban vagyunk, így mire én az almákkal végzek, ő már bekeverte a tésztát. Ha valaki egyedül készíti, akkor az almákat hagyja a vízben, és csak akkor pakolja a tepsibe, ha bekeverte már a tésztát, különben megbarnulnak az almák.


A tésztához a tojásokat törjük fel, majd keverjük hozzá a porcukrot, majd verjünk belőle habot. A lisztet keverjük össze a sütőporral, majd ezt adagoljuk hozzá a tojásos masszához. A tészta felét öntsük a tepsiben sorakozó almákra, a másik felébe keverjük bele a kakaóport, és ezt öntsük következő rétegként a tepsibe. 160 fokos előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük. Miután elkészültünk, vegyük ki a sütőből, és hagyjuk 10-20 percig hűlni a tepsiben, majd egy tálcára fordítsuk át, és szedjük le róla a sütőpapírt. Így az almás rész lesz a teteje. Ízlés szerint daraboljuk egy vagy két alma gerezdenként. A tetejét fahéjjal kevert porcukorral szórjuk meg, és úgy tálaljuk.

Mindenkinek jó étvágyat kívánunk ehhez a nagyon gyorsan elkészíthető finomsághoz. :-)

2013. augusztus 22., csütörtök

Bazsalikomos paradicsomleves petrezselyemmel

Paradicsom... azt hiszem, a cukkini után ez az, amit nem bírunk megunni. Szeretem én is, a feleségem is. Ezerféleképpen lehet feldolgozni, és ez jó. Most a feleségem egyik kedvence jön, a bazsalikomos paradicsomleves petrezselyemmel. Van aki sósan, borsosan szereti, mi jobban szeretjük édesen, így ez a recept is alapvetően egy édesebb változat. Először natúrba készítettem el, vagyis épp csak egy csipetnyi bazsalikommal, de aztán felbátorodtam, és többet, még többet raktam bele, míg a sokadik főzésre megszületett a jelenlegi változat. Ez már kellően bazsalikomos, ami nagyon jól harmonizál a paradicsommal. Ez van egy csipet petrezselyemzölddel megbolondítva, ami kicsit kompenzálja a cukrot. Mindenkinek nagyon tudom ajánlani ezt a változatot, mert nagyon finom. Az én drága feleségem legalábbis imádja, és mit tagadjam, nekem ez a legfontosabb... :-)

Hozzávalók a bazsalikomos paradicsomleveshez:
- 2 üveg (2 x 800 ml) paradicsomlé
- 8 dl csapvíz
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 4-5 csipet morzsolt bazsalikom
- 1 csipet morzsolt petrezselyem
- 1 mokkáskanál konyhasó
- 1 késhegynyi őrölt bors (fehér)
- 5 evőkanál kristálycukor
- 2 evőkanál finomliszt
- 1 mokkáskanál fűszerpaprika
- étolaj

Pár szó az elkészítés előtt:
Mi házi eltevésű paradicsomlevet használtunk, amely igen sűrű volt, így nagyjából a paradicsomlé mennyiségének felével felérő víz kellett hozzá. Mindenki maga döntse el, hogy az általa használt paradicsom mennyire sűrű, mennyi vizet visel el, és ennek megfelelően módosítsa a receptet. :-)

Bazsalikomos paradicsomleves elkészítése:
A vöröshagymát vágjuk apró kockákra, majd olajon dinszteljük üvegesre. Ezt követően öntsük fel a két üveg paradicsomlével, sózzuk meg, majd forraljuk össze. Ha ez megvan, akkor a két evőkanál lisztből készítsünk rántást. A kész rántásba keverjük el a fűszerpaprikát és az őrölt borsot. Fontos, hogy csak akkor adjuk hozzá a paprikát, ha már a rántás nem "sül", különben a paprika megkeseredik, és az egész mehet a kukába. A rántáshoz adjuk hozzá a vizet, és jól keverjük el. Amikor kellően eloszlott benne a rántás, öntsük hozzá a forrásban lévő leveshez, és folyamatosan kevergessük, míg be nem sűrűsödik. Ezt követően adjuk hozzá a zöld fűszereket és a cukrot. Kóstoljuk meg, ízlés szerint fűszerezzük még.

Ha készen vagyunk, fogyaszthatjuk natúr, főzhetünk bele rizst, vagy ehetjük akár tésztával is. Betűtésztával például nagyon dekoratív tud lenni ez a leves. Aki nem szereti a hagymát, le is szűrheti főzés után. Mi is így tettünk, mert az én drága feleségem nem szereti a főtt hagymát. Leszűrés után a szűrőben akadt hagymát én ettem meg, mert én viszont imádom. :-)

Mindenkinek jó étvágyat kívánunk ehhez a finom, és gyorsan elkészíthető leveshez. :-)

2013. augusztus 20., kedd

Talkedli, tarkedli, avagy a cseh fánk, ahogy mi készítjük

Ezt a finomságot én személy szerint nem ismertem. A mi családunkban ez nem volt ismeretes, mi a hagyományos fánkokat ettük, vagy a csörögefánkot. A talkedlit, vagyis a cseh fánkot a feleségem hozta az életembe (és remekül tudja elkészíteni), ő pedig az édesanyjától kapta a receptet. Amikor először ettem, fura volt kicsit. A feleségem azt mondta, meg kell kenni lekvárral, mert úgy az igazi. De valahogy nekem csak natúrban ízlett.



Nem mondom, megeszem lekvárral is, de magában sokkal jobban szeretem. Nem úgy az én drágám. Ő megkeni lekvárral, van hogy megszórja porcukorral is, és imádja majszolgatni. Nem hiába, ez egy igazi finomság - bár nem éppen fogyókúrás, és a mai gasztro-divatnak sem felel meg, azaz nem passzol bele a paleoőrületbe...

De ez minket nem zavar egyáltalán, mert mi tudjuk, nem feltétlenül az az egészséges, ami divatos. Pár éve a vega volt a divat, mindenki kölest evett szójával meg bulátával. Aztán jött a lúgosítás, és most itt a paleo. Eddig mindegyikről kiderült, hogy eszetlen mértékben nem hogy egészséges lenne, de még káros is. Ráadásul egyik sem helyettesíti a testmozgást! Mi abban hiszünk, hogy lehet enni cukrot, lehet enni zsírt, lehet enni lisztet is, mind a természetből származik, csak oda kell figyelni az életmódra, és kiegészítésként sok-sok nyers zöldséget, gyümölcsöt kell fogyasztani. A társadalomra oly jellemző elhízást, cukorbetegséget, magas vérnyomást nem feltétlenül kellene a zsírok, sók és cukrok javára írni. Az én nagyapám annyi kenyérszalonnát evett meg élete során, hogy abból egy kisebb medencényi zsírt lehetett volna olvasztani. Tartósítását pedig azzal oldották meg, hogy fateknőben sózták. Mégsem volt soha 70 kilónál több, nem volt magas a vérnyomása, és nem volt cukorbeteg sem. Szikár volt és erős. Sok zöldséget, gyümölcsöt evett nyersen, és persze dolgozott (nem irodai forgószékben), mozgott. A munkába (TSZ) vagy gyalog ment, vagy kerékpárral. És nem ám huszonnégy sebességessel, hanem  "mucsabájkkal", azzal, amit még izomból kellett tekerni. Aztán hazajött, elintézte a háztáji munkát, és telenyomta magát estére a nagyanyám cukorban, zsírban igen csak gazdag lekváros fánkjaival, vagy lekváros buktáival, majd leöblítette a saját borával. Mégis egészséges volt. Pedig szegénynek egyszerű ember lévén fogalma sem volt arról, hogy mi az a vegetarianizmus, vagy mi az a paleolit. Sosem látott sem szóját, sem bulátát. Szóval nem a csodatáplálkozást kell keresni, hanem meg kell mozdulni. Felemelni a hátsókat, és nem busszal, villamossal, taxival, autóval menni még a budira is. Nem a supermarketben kell mindent készen megvenni, hanem meg kell fogni a kerti eszközöket és neki lehet állni paleolithoz illően megtermelni magunknak (nyilván ez csak arra vonatkozik, akinek van kertje), hiszen az ősember sem a hypermarketben és nem is a piacon szerezte be a természet adományait. Fáradtságot nem kímélve ment el bogyókat gyűjteni meg vadászni, miközben annyi kalóriát égetett el, hogy mire hazaért barlangjába, már nyugodtan lenyomhatott egy szaftos-zsíros mamutsültet. :.D Életmódot és szemléletmódot kell váltani, és máris egészségesebbek leszünk...

Na de nagyon elkanyarodtam. Sajnálom, néha nem bírom megállni szó nélkül a hülyeséget, és a lustaságot. :-) Szóval, talkedli. Sok cukorral, sok lekvárral, olajban sütve...

Hozzávalók a talkedlihez:
- 40 dkg liszt
- 2 dkg élesztő
- 2 tojás
- fél liter tej
- 5 dkg kristálycukor
- olaj a sütéshez
- lekvár és porcukor a feltéthez

Talkedli, tarkedli elkészítése:
A liszt közepébe mélyedést készítünk és beleöntjük a két deci langyos tejet, majd hozzámorzsoljuk az élesztőt két deka cukorral, és kissé megkelesztjük. Ha ez megvan, keverjük hozzá a tojások sárgáját, a maradék cukrot, tejet, és az egészet összedagasztjuk. Ha mindent jól csináltunk, akkor egy laza, lágy tésztát kellett kapnunk. Fedjük le, kelesszük legalább háromnegyed órán át. Ha megkelt, akkor a tojásfehérjéből verjünk kemény habot, keverjük a tésztához, majd kelesszük ezzel is egy pár percig még...



Serpenyőbe tegyünk egy kanál étolajat, majd ha forró, akkor az olajos kanállal szedjünk evőkanálnyi adagokat a serpenyőbe a tésztából. Kicsit lapogassuk le, majd lassú tűzön süssük meg mindkét oldalát. Az elkészült példányokat szedjük papírtörlővel kibélelt edénybe, hogy a felesleges olajat leszedje róluk. Lekvárral megkenve, porcukorral meghintve az igazi, de akinek az túl édes lenne, fogyaszthatja natúr is, úgy is nagyon finom.

Mindenkinek jó étvágyat kívánunk hozzá. :-)

2013. augusztus 18., vasárnap

Kovászolt cukkini télire is tartósítószer nélkül...

Kovászolt cukkini, vagy kovászos cukkini... akárhogy is mondjuk, mindenképpen nagyon finom. A napokban gondolkodtam rajta, hogy készíteni kéne belőle egy adagot, mert sokkal jobb árban láttam, mint a kovászolni való uborkát.



Ráadásul nagyon szép is volt, így egy tisztességes adagot vettem belőle. Abból készült akkor a cukkini fasírt is. Szóval egy szónak is száz a vége, megvettem a hozzávalókat és leporoltam az ötliteres üveget. Két és fél napig hagytam kovászolódni a huszonöt fokos szobában...

Hozzávalók egy 5 literes üveg kovászos cukkinihez:
- 2 kg salátának való apró cukkini
- 3 csokor friss kapor
- 1,5 fej fokhagyma
- 2 zsemle
- csapvíz
- konyhasó

Kovászolt cukkini elkészítése:
A műveletet kezdjük azzal, hogy mossuk el az üveget, amiben kovászolni fogunk. A kaprokat öblítsük le hideg vízzel, a fokhagymákat pedig pucoljuk meg. A cukkiniket folyó víz alatt - ha lehet körömkefével - sikáljunk le, hogy semmilyen szennyeződés ne maradjon rajtuk, ugyanis nem kell meghámozni őket. A végeiket vágjuk le, majd hosszában vágjuk be, hogy a kovászos lé jobban át tudja járni. Én nem szoktam direktbe bevágni a végét, mert akkor hajlamos szétnyílni és az szerintem csúnya. Én a következő módszert alkalmazom. A cukkini végétől kb. másfél centire átszórom rajta a kést, majd a másik végétől fél centiméternyire állok meg vele. Így hosszában be van vágva, de mégsem nyílik szét, és nem fog majd lifegni. Ezt a műveletet végezzük el a vágásra merőleges oldalon is.

Ha ezzel megvagyunk, elkezdhetjük betölteni az üveget. Az aljára tegyünk két csokor kaprot, majd kezdjük el függőlegesen a cukkiniket egymás mellé pakolászni. Nyugodtan lehet őket jó szorosan pakolni, a kovászolódás folyamán ugyanis veszítenek vastagságukból és meg fog lazulni. Ha betöltöttük, akkor a fokhagyma gerezdeket nyomkodjuk be a cukkinik közé.  ha ezzel is megvagyunk, és még van hely az üvegben, pakolhatunk mellé más zöldségeket is. Én tölteni való paprikát raktam mellé, de remekül kovászolható a főzőtök vagy a csillagtök is. A tetején mindenképpen hagyjunk annyi helyet, hogy a zsemlék elférjenek majd. Itt jegyezném meg, hogy tudunk róla, hogy krumplival is lehet kovászolni, de mi követjük nagyanyáink hagyományait, és ők szikkadt kenyérrel vagy zsemlével kovászoltak, mert a krumpli akkor még ehhez túl értékes volt. :-) A legtetejére tegyük a harmadik csokor kaprot, gyömöszöljük bele a két zsemlét az üvegbe, és jöhet a langyos sós felöntőlé..

A felöntőlét nagyon egyszerű elkészíteni. Csak langyos víz kell hozzá és konyhasó. Egy ismert űrtartalmú edénybe öntsünk langyos vizet, és keverjünk el benne annyi sót, hogy arányaiban 1l vízre egy púpos evőkanál só jusson. Lehet finomított jódozott só is. Bár az interneten sok helyen írják, hogy az nem jó, nekem eddig mindig jó lett, pedig csak idény nyáron már megkovászoltam legalább 30 kg uborkát 3-6 kg-os részletekben, és mindhez jódozott sót használtam. Mind nagyon finom lett... :-) na ezzel a lével öntsük fel az üveget úgy, hogy miután a zsemlék is megszívták már magukat, még mindig a zsemlék is majdnem teljesen folyadék alatt legyenek, de az üveg szájáig ne érjen, mert kifogja forrni magát...



Állítsuk az egészet egy tálcára, vagy tálba, hogy ne érjen meglepetés minket, ha kiforr a leve. Takarjuk le egy kistányérral, és tegyük 20-25 fokos helyiségbe. Nem kell tűző nap, mert nem a napfénytől indul be a folyamat, hanem a melegtől. 25 fok felett - márpedig mostanság a napon még jócskán felette van - annyira felforr a lé, hogy habzani fog, és teljesen "megfő", azaz felpuhul benne a zöldség. Napra csak tavasszal, vagy késő ősszel szokták rakni, amikor árnyékban a hőmérséklet még nem éri el a 20 fokot... Szóval, 20-25 fokos helységben 2-3 nap alatt beérik...

Ha azt látjuk, hogy a lé fehéresen zavaros lett, a cukkinik szép zöld színe pedig elkezdett megfakulni és sárgásbarnásra váltani, akkor már készen van. Szedjük ki a zsemléket, és dobjuk ki. Szedjük ki a cukkiniket, és hideg vízzel öblítsük le őket a zsemle maradékaitól, majd rakjuk egy tálba. Az üvegből szedjünk ki mindent, majd a lét szűrjük le egy lábasba. A fokhagymákat is öblítsük le. Ha nem kívánjuk téliesíteni, akkor csak pakoljuk üvegekbe, öntsük fel a leszűrt levével, és már mehetnek is a hűtőbe, ott ugyanis hónapokig eláll. Akinek nincs elég hely a hűtőjében, vagy a pár hónapnál is hosszabb időre szeretné eltenni, annak téliesíteni kell, amit én a cukkiniknél is pontosan úgy végzek el, mint a kovászos uborkánál.

Akit érdekel a téliesítés, az kattintson az alábbi linkre: Kovászos uborka, cukkini téliesítése

Mindenkinek kellemes időtöltést kívánok a kovászoláshoz, és jó étvágyat az elfogyasztásához. :-)

Megjegyzés: a kovászos lében lévő tejsavbaktériumok jótékony hatással vannak az emésztésre, és bár hashajtó hatása lehet, jót tesz a bélflórával is. Ezért én sosem öntöm ki a feleslegessé vált kovászos lét, hanem megiszom. nagyon finom, nagyon egészséges, és a nyári melegben - ha hideg a lé - nagyon hűsítő is. Persze, ez ízlés kérdése... :-)

2013. augusztus 17., szombat

Citromos sárgadinnyelekvár mentával és levendulával...

A most következő tartósítószermentes levendulás-mentás-citromos sárgadinnyelekvár egy különlegesség lesz. Csak próbálkoztam az ízek összekombinálásával, és meglepően pikáns, de nagyon finom végeredményt kaptam. Már kezdem sajnálni, hogy csak ennyi dinnyéből készítettem, mert ebből az adagból sajnos csak két üvegre futotta, de nem kizárt, hogy majd nekiállok valamikor még egy adagnak. :-) A történet abból indult ki, hogy imádom a sárgadinnyét és a mentát is. Valamelyik nap, mikor sárgadinnyét majszolgattam, letéptem egy mentalevelet és bekaptam a dinnyedarab mellé. Az íz igen kellemes volt, így már akkor elhatároztam, hogy ezt nem hagyom ennyiben, folytatni fogom a kísérletezést... ez a mai napon teljesedett ki, és ez a lekvár lett a végeredménye. Végül a mentán kívül még került hozzá citrom és levendula is. A fél citrom levét először csak azért adtam hozzá, hogy a sárgadinnye megőrizze majd szép színét, de mikor megkóstoltam, tudtam, hogy most valamibe belenyúltam... ekkor csavartam hozzá a citrom másik felének a levét is, és reszeltem bele a héját. A levendula... az csak úgy jött, de nagyon feldobta a végére. Mindenképpen ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki...

Hozzávalók:
- 2 kg sárgadinnye (bruttó súly, a zöldségesnél lemérve)
- 15 dkg kristálycukor
- 4 g vaníliás cukor vagy ennek megfelelő vanília
- 1 biocitrom leve és reszelt héja
- 1 csipet szárított levendulavirág vagy egy szál friss levendula virága
- 7-8 közepes mentalevél

Csak biocitrom héja alkalmas emberi fogyasztásra, mert a boltban kapható citrusfélék héját gomba- és baktériumölő szerekkel kezelik, amely eljárás következményeként a gyümölcs héja alkalmatlanná válik az emberi fogyasztásra. Ezért étkezési célra vagy a boltban kapható szárított reszelt tasakos citromhéjat használjuk, vagy megbízható forrásból származó biocitromot.

Előkészületek:
Két darab 315 ml-es befőttes üveget mossunk át alaposan mosogatószerrel, majd forró vízzel többször is öblítsük át. Ezt követően tegyük tiszta konyharuhára száradni. Nem törölgetjük el! A tetőkkel is járjunk el hasonlóan. Ügyeljünk a tisztasági szabályok betartására, mert ettől függ, hogy tartósítószer nélküli lekvárunk megromlik-e, vagy sem. Ha odafigyelünk, nem fog megromlani.

Elkészítés:
A sárgadinnyét vágjuk ketté, kaparjuk ki a belsejét. Hámozzuk le a héját a dinnye sárga húsáig, majd vágjuk akkora kockákra, hogy a robotgép elbírjon vele. Turmixgéppel pépesítsük. Ekkor rengeteg leve keletkezik, ezért finom lyukú szűrőn szűrjük le, mert kár lenne órákig tartó főzéssel az éterbe engedni annyi lét. A lét tegyük félre (én betettem a hűtőbe, vagy megiszom majd, vagy holnap készítek belőle talán valamit), a dinnyehúst mérjük le. Nekem 60 dkg lett, ehhez ment 4:1 arányban a cukor, így lett a listán a cukorból 15 dkg. Öntsük hozzá a cukrot, és a vaníliás cukrot a dinnyehúshoz és tegyük fel főni. Míg melegszik, csavarjuk bele a citrom levét, és reszeljük bele a héját is. A menta leveleket aprítsuk fel, és ha felforrt a lekvárnak való, adjuk hozzá a csipetnyi levendulavirággal együtt. Főzzük bő egy órát, hogy a sárgadinnye darabkák kellőképp átpuhuljanak. Nekem kellett hozzá az egy órányi főzés.

Ha megvagyunk, akkor még forrón szedjük üvegekbe, hogy minél kevesebb üres rész maradjon az üveg nyakánál. Csavarjuk rá a tetejét, majd tekerjük újságpapírba, és mehet a száraz dunsztba, hogy ott hűljön ki teljesen. Kellemes lekvárfőzést kívánok mindenkinek... :-)

2013. augusztus 16., péntek

Ételízesítő házilag - házi vegeta tartósítószer nélkül

Manapság már a delikát és a vegeta sem az, ami régen volt. Arányaiban nézve már túl sok benne a só, tele van tartósítókkal, ízfokozókkal, színezékekkel és egyéb vegyi anyagokkal (Bővebb infó itt: moksa.hu). Mondhatni, majdnem hogy csak tömény só plusz adalékanyagok, és mégis háztartások millióiban használják még ma is (néha mi is), holott egy jó fajta ételízesítőt magunk is könnyedén elkészíthetünk házilag.



Ha valaki ez ügyben böngészik a világhálón, akkor számtalan receptet találhat. Mindegyik más valamiben. Van ahol az összetevők változóak, van ahol az arányok mások. Van, ahol szárított változatot mutatnak be, van ahol sósat. Mi most nem szárítottuk ki, mert bérlakás lévén nincs erre alkalmas helyünk. Az arányokat jómagam találtam ki, de természetesen ettől egyéni ízlés alapján el lehet térni. A feleségemmel ketten készítettük el, és a zöldségek megpucolásától az üvegekbe töltésik mindössze két, két és fél órába tellett, azonban legalább jövő őszig - ha nem tovább - megvan az ételízesítőnk, amiben csak zöldségek és só van. Azt hiszem, ennyit megért...

Hozzávalók az ételízesítőhöz:
- 1.3 kg sárgarépa
- 70 dkg petrezselyemgyökér (fehérrépa)
- 70 dkg karalábé
- 40 dkg zeller
- 4 db nagyobb paradicsom
- 5 db paprika (kápia, kaliforniai, tölteni való, stb. - vegyesen a legjobb)
- 3 nagy fej vöröshagyma
- 7-8 gerezd fokhagyma
- 30 dkg kelbimbó
- 30 dkg karfiol
- 30 dkg káposzta
- 2 csokor petrezselyem zöld (vagy 3 x 8 g szárított, morzsolt)
- 2 csokor zeller zöld
- konyhasó

Ételízesítő elkészítése:
A paradicsomokat merítsük forró vízbe, majd hámozzuk meg. A zöldségeket tisztítsuk meg, majd vágjuk akkora darabokra, hogy a turmixgép elbírjon velük. Aki akarja, turmixgéppel is ledarálhatja a zöldségeket, én a húsdarálót választottam. Daráljuk le a zöldségeket, majd az őrleményt mérjük meg, és annak súlyával arányosan adjunk hozzá konyhasót 5:1 arányban, azaz minden kiló őrleményhez 20 dkg sót. Nekem  a végére (sóval együtt) 5.5 kiló ételízesítőm lett, ami hét darab 720 ml-es üveget töltött meg. Ezzel a mennyiséggel jó ideig elleszünk. :-)

Tartósítószert felesleges hozzáadni, mert a só tartósít. csak be kell tenni a spájzba, és amikor kell, elő kell venni. Nem kell hűtőben sem tartani. Teljesen természetes, és nem csak só, ízfokozó és tartósító van benne, mint a bolti ételízesítőkben.

UPDATE 2014.10.01: A szöveget frissítettük, mert a mennyiségeket tavaly darabra adtuk meg. Rájöttünk, ez hiba volt, mert a zöldségek fajtán belül is igen nagy szórást mutatnak a méret tekintetében. Az idén elkészített mennyiségnél mindent megmértünk, és a receptet ennek megfelelően frissítettük. Tavaly (2013) 3 kg ételízesítőnk lett, idén a fenti mennyiségből 5.5 kg lett. Ami pedig az eltarthatóságot illeti, még van egy teljes üveggel a tavalyi adagból. Ez az üveg még kiváló állapotban van. Sosem volt hűtőben, kamrapolcon pihent. Nem romlott meg, nem lett penészes. Színe nem fakult ki, illata nem ment el. Íze is tökéletes. Egy évig tehát egészen biztosan eltartható a megadott sómennyiséggel. Persze, vannak, akik szerint sok ez a só (haha, bolti vegetához képest), ők próbálkozhatnak kevesebb sóval, de akkor nincs garancia a hosszú eltarthatóságra...
Ezen receptünk (is) - nagy örömünkre - megjelent az Erdélyi Konyha
lapcsalád Boszorkánykonyha című lapjának II. évfolyam, 2. (6.) számában.

2013. augusztus 15., csütörtök

Sport szelet házilag

Bizonyára mindenki ismeri a boltokban már sok tíz éve kapható finomságot, a sport szeletet. Mi is nagyon szeretjük a feleségemmel. Szerencsére  az én drágám megtalálta a receptjét a világhálón, így azóta ezt sem kell a boltban megvennünk. És bár nem a legegészségesebb nassolni való, de azért, ha az ember odafigyel magára, akkor néha megengedheti, hogy egy kicsit több édességet egyen, mint máskor. Ezt aztán kompenzálni lehet testmozgással, vagy az étkezés többi összetevőjével való ellensúlyozásával. A feleségem nagyjából két-három havonta készít belőle egy nagyobb adagot, amit aztán több hétig majszolgatunk, mert jó sokáig eláll a hűtőben. :-) Az eredeti recepten azonban módosítanunk kellett, mert egyrészt a leírt adaggal túl édes volt, másrészt túlságosan rumos volt az íze. Így most a saját ízlésünk szerinti mennyiségekkel számoljuk a hozzávalókat.

Hozzávalók a sport szelethez:
- 15 dkg margarin
- 42 dkg porcukor
- 20 dkg tejpor
- 10 dkg kakaópor
- 20 dkg ét tortabevonó
- 1 tasak vaníliás cukor
- 1,2 dl csapvíz
- fél rum aroma

Sport szelet elkészítése:
Egy kisebb tepsit béleljünk ki alufóliával, majd keverjük össze a kakaót a tejporral. Egy kis lábasba öntsük bele a rum aromát, a margarint, a vizet, a porcukrot és a vaníliás cukrot. Lassú tűzön forrástól számítva két-három percig főzzük, majd a tűzről levéve belekeverjük a tejpor-kakaó keverékét, és még melegen a kibélelt tepsibe öntjük. Ezt követően tegyük be a hűtőbe, és hagyjuk pihenni néhány órát.

Mikor kellően lehűlt és megszilárdult, akkor egy lábasban olvasszuk fel az ét tortabevonót, majd két fázisban kenjük meg csokival a sport szelet alját és tetejét is. Vigyázzunk, mert könnyen törik a tábla. Akinek úgy jobban tetszik, az előre felszeletelheti, majd utána a darabokat egyenként bevonhatja csokival. A feleségem egybe szokta az egész táblát bevonni, majd utána szeletelni. A végeredmény így is, úgy is egy ízletes majszolni való. :-)

A recept forrása: Alíz konyhája

2013. augusztus 14., szerda

Cukkini fasírt

A cukkiniből sosem lehet elég. A feleségemmel mindketten nagyon szeretjük, mert sokféleképpen fel lehet dolgozni, és minden formájában remek íze van. Ezért úgy döntöttünk, hogy a mai paradicsomos káposztához a hagyományos fasírt helyett cukkiniből készült fasírtot fogunk enni.



Nem bántuk meg, mert nagyon finom lett. A paradicsom és a cukkini meg amúgy is nagyon jól összepasszolnak...

Hozzávalók a cukkini fasírthoz:
- 3 salátacukkini
- 2 zsemle
- 2 tojás
- 2 gerezd fokhagyma (vagy 1 mokkáskanál házi fokhagymakrém)
- 1 közepes fej vöröshagyma (vagy 1 evőkanál házi vöröshagymakrém)
- fél csokor petrezselyem
- őrölt bors
- konyhasó

Cukkini fasírt elkészítése:
A cukkiniket alaposan mossuk meg, végeiket vágjuk le (nem kell meghámozni őket), majd a sajtreszelő nagyobbik reszelőjén reszeljük le egy tálba. A vöröshagymát vágjuk apró kockákra és adjuk a cukkinihez. A fokhagyma gerezdeket fokhagymanyomón nyomjuk át. Adjuk hozzá az apróra vágott petrezselymet- Sózzuk, borsozzuk, majd alaposan keverjük össze. Adjuk hozzá a tojásokat és a beáztatott, majd jól kinyomkodott zsemléket. Keverjük össze annyi zsemlemorzsával, hogy jól formázható legyen. Formáljunk belőle pogácsákat, vagy golyókat, és forró olajban süssük át alaposan, majd szedjük ki papírtörlővel kibélelt edénybe.

Ez az ínycsiklandozó finomság remek kiegészítője lehet különböző főzelékeknek, de akár önmagában is fogyasztható. Mindenkinek jó étvágyat kívánunk hozzá. :-)

2013. augusztus 13., kedd

Borkén (E 224)

Borkén a borkezelések és borbetegségek "gyógyításának" legfontosabb szere. Csíra és baktériumölő hatása miatt a legrégebben alkalmazott széles hatásspektrumú kezelőanyag. Antoixidáns. Kémiai neve: kálium-metabiszulfit (E224) egy fehér színű, kén szagú, kristályos por, melyet antioxidánsként, sterilizálásra, valamint élelmiszer adalékként tartósításra használnak. Kémiailag közel áll a nátrium-metabiszulfithoz, és egymás helyettesítésére is szokták őket használni. Általában a kálium-metabiszulfitot alkalmazzák, mert nem származik belőle nátrium-klorid, vagy más néven étkezési só.

Megjelenési formája:
Fehér, vagy enyhén sárga, szilárd kristályos anyag, vizes oldatban illetve nedvesség hatására oldódik.

Felhasználása Borászatban:
A kálium-metabiszulfitot a borhoz vagy musthoz előszeretettel adagolják, ugyanis SO2 (kén-dioxid) szabadul fel belőle, mely egyrészt elpusztítja a káros mikroorganizmusokat, valamint antioxidánsként segít megőrizni a bor színét és ízét egyaránt. A borászatban a borkészítés szinte minden fázisában alkalmazzák:

- mustkészítésnél- korai borhibák kialakulásának megelőzésére
- cefre kénezésre- az oxidáció megelőzésére, a káros mikroorganizmusok elszaporodásának megakadályozására
- aroma- és szín kioldásra
- éppen aktuális borkezelési eljárásoknál (l. Borkezelés bejegyzés)
- borászatban a bor gyógyszerének is nevezik, mivel majdnem minden borbetegséget meggyógyít.

Miért van szükség a kénre?
A musthoz, cefréhez és borhoz adagolt kénnek többféle hasznos szerepe van. Legegyszerűbben tán úgy lehet összefoglalni, hogy a kén hatásos fertőtlenítő- (eltünteti a káros baktériumokat) és tartósítószer (megköti a levegő oxigénjét, tehát kizárja vagy lassítja az oxidációt és a gyors öregedést). Egyetlen más anyag sem reagál olyan gyorsan az oxigénre, ezért nem helyettesíthető ma sem mással. A bor eltarthatóságát az alkohol- és savkoncentráció mellett a megfelelő szabad kénessav-tartalom biztosítja. A nyitott palackban levő bor idővel megtörik, azaz bebarnul és zavarossá, majd ízben ecetessé válik. A helyesen, mértékkel alkalmazott kénezés elősegíti a bor fejlődését, tisztulását, és óv egyes borbetegségektől. Nem szabad azonban túlzásba vinni, mert túlzott használata árt a bor aromájának.

Milyen formában van a kén a borban?
A borban levő ként két részre lehet osztani: az egyik a kötött, a másik a szabad kén. A kötött kén kapcsolatba lép az acetaldehiddel és más anyagokkal a borban. Hatása a bor fogyasztása közben nem érzékelhető. A szabad kén viszont szufidként (ezt tüntetik fel a boros palackon is) van jelen a borban, szagolható és a megengedettnél nagyobb mennyiségben káros is lehet az egészségre (a híres fejfájás). A szabad kén is azonban egy idővel eltűnik a borból szulfáttá esve szét. A borban található kén (szulfid) tulajdonképpen kénessav formájában van jelen a borban, ami nem más mint az SO2 vizes oldata ami egy gyenge sav (és nem a kénsav!). A Magyar Szabvány egyébként maximum 60 mg/l szabad kénessavat engedélyez egy litert borban, ami általában azért inkább túl soknak tekinthető. A túl alacsony érték viszont kockáztatja a bor eltarthatóságát, sietteti elvénülését. Mai tapasztalatok szerint fajtánként és jellegtől függően 10-30 mg/l kén szükséges 1 liter borhoz.

Milyen hatása van a kénnek a borra?
Antiszeptikus (antibakteriális) és enzimgátló hatás = a mustban vagy a borban levő káros mikroorganizmusoknak csökkenti vagy lehetetlenné teszi az életfeltételeit.

Redukáló, antioxidáns hatás = megköti a levegő oxigénjét, amivel kizárja illetve lassítja az oxidációt

Íz- és zamatmegőrző hatás = leköti a szabad acetaldehidet, amely a darab-, levegő-, óíz kialakulásáért felelős. Ez az a tulajdonsága, amely jelenleg nélkülözhetetlenné teszi borászati technológiai alkalmazását

Színstabilizáló hatás = A színstabilizáló hatás azon alapszik, hogy a kénessav viszonylag labilis kötéssel ugyan, de megköti az antocianinokat (vörös bor színanyaga), és ezzel bizonyos védelmet nyújt azok számára az oxidációs és polimerizációs hatásokkal szemben, amelyek a vörösborok csillogó, piros színtónusának elvesztését okozzák.

Hogyan kerül a kén a borba?
Általában és leegyszerűsítve háromszor kénezik a bort: must- illetve cefre állapotban meggátolván az oxidációt okozó enzimek tevékenységét, erjedés befejeződése után megkötve az alkohol és oxigén kapcsolatából keletkező acetaldehidet és egy esetleges palackozáskor "útravalónak", hogy védje és tartósítsa a bort.

Amíg a szőlőfeldolgozás, a mustkezelés során alkalmazott kénessav adag viszonylag pontosan előírható, addig az újborkezelés, majd a bortárolás során alkalmazott kénessav mennyisége előre kevésbé adható meg. Mind az alapkénezés (első fejtés után), mind a későbbi kiegészítő kénezések esetében a bor összetételbeli jellemzői és a tárolás körülményei szabják meg az adagolandó kénessav mennyiségét. Na ez hangzik szuper egyszerűen, de azt jelenti magyarul hogy nincs rá képlet, tanuld meg magad! :-)

Alkalmazási terület és ajánlott adagolás:
Cefre készítésekor: a darált cefrére szórjuk, vagy darálás közben a borként apránként adagoljuk és elkeverjük. A szőlő és a cefre állapota alapján 5-15 g/100 kg cefre borként adunk.

Bor kénezése: a borként fejtésekor kiválóan alkalmazhatjuk kénezésre.
Gyenge kénezést - 5-10 g borkén /1 hl bor- végezhetünk: első és második fejtéskor a száraz savas boroknál; második fejtéskor az édeskés, vagy lágy boroknál; a darabban álló boroknál; harmadik fejtéskor az egészséges fiatal fehér-, siller-, és vörösboroknál, óboroknál.

Közepes kénezést -20 g borkén /1 hl bor- végezhetünk: első fejtéskor az édeskés, a nehezen tisztuló lágy boroknál; mérsékelten vagy erősen záptojásszagú boroknál; összegyűjtött seprő és aljboroknál; kezdődő borbetegségek esetén.

Minden egyes bortétel szabad kénessav tartalmát idővel meg kell mérni, és bortípustól, érleléstől, tárolási módtól függően 10-30 mg/l értékre be kell állítani. A hiányzó kénessav tartalmat mg/l-enként 0,2 g borkén / hl bor adagolásával tudjuk pótolni. A szükséges borként ajánlatos előbb kevés mustban, borban jól elkeverve feloldani, és úgy hozzáadni a nagyobb tételhez!

Saját hozzáfűzés: a borkén használatos még élelmiszerek tartósítására is. A leírások szerint befőttekhez, savanyúságokhoz is lehet adagolni, de ilyen jellegű felhasználásáról nekünk nincs tapasztalatunk, mert nem használunk a befőzéseink túlnyomó többségében tartósítószereket, így a leírásból ezt ki is hagytuk. Amúgy mi sok esetben a musthoz nem is adunk borként. Mi az első kénezést az esetek túlnyomó többségében a zajos erjedés végén szoktuk elkövetni, mfajd a következő és egyben utolsó kénezést lefejtéskor. Ekkor azonban már nem adjuk hozzá a ként, hanem az üveget, amibe a lefejtést fogjuk végezni, erős borkénes oldattal szoktuk kiöblíteni, majd hagyjuk magától megszáradni az üveget, így annak falán marad annyi kén, amennyi elegendő.
Google+