2014. április 28., hétfő

Fenyőrügyszirup, a természetes köptető – főzés nélkül

Még tavaly nyáron találtam az interneten több - nagyjából egyforma - fenyőrügyszirup receptet, és már akkor eldöntöttem, hogy ilyet én is akarok. Alapvetően háromféle módszert láttam, amelyből én most csak az egyik fogom bemutatni, a másikat talán majd jövőre. :-) Ez pedig a hidegen, főzés nélkül, minimális mennyiségű víz hozzáadásával készülő, csak cukrot és fenyőrügyeket tartalmazó módszer lesz, amelyet a pár napja közzétett orgonaszirup esetében is használtunk. A lényege ennek a módszernek, hogy a kristálycukor azon tulajdonságát használjuk ki, hogy elvonja környezetétől a vizet. Így ha friss növényi részeket cukorral megszórva lezárt üvegbe teszünk, akkor rövid időn belül a cukor elkezdni kiszívni a növényből a nedvességet, aminek köszönhetően a cukor elkezd olvasni, majd sziruposodni.



A fenyőrügyszirup nem szörp, és élvezeti értéke szerintem nem sok van. Bár az íze különleges, és rossznak egyáltalán nem mondanám, semmiképp sem nevezném a nyári piknik hűsítő italának a belőle készült szörpöt. Akkor mi értelme? A fenyőrügyben lévő anyagok kiváló nyákoldó hatásúak, így a belőle készített szirup nagyon jó szolgálatot tehet a téli megfázások idején, mint természetes köptető. Ezen felül igen magas a C-vitamin tartalma, valamint a tűlevél tartalmaz gyantát, cserzőanyagokat, ásványi anyagokat, B2-, K-vitamint, karotinoidokat, illóolajokat. A mézzel készülő változat valószínűleg sokkal egészségesebb a cukrosnál, de azt majd jövőre máskor mutatjuk be.

A fiatal hajtásokat éjjelre kút-, vagy forrásvízben áztatva és kanalanként fogyasztva beállítja a menstruációt és a vizelet mennyiséget is. A kérgét megőrölve pakolásként, fürdőként és ivókúraként hasznos aranyérre. Gennyes pattanásokra és kelésekre, vértisztító, vérkeringést javító, az egész szervezetet serkenti. Segíti az emésztést, a légzést és a légutakat javítja, a gipszkötés utáni bőrsatnyulást gyógyítja.Infúzióként, teaként: 100 gr/litert, még külső kezelésekhez, ülőfürdőkhöz: 200 gr/litert alkalmazzunk belőle. A tűlevél és az ágak, valamint a kéreg a szomorúságot nyugalomra és életörömre váltja, a lélek felébred álmából. A rügyfakadáskor gyűjtött rügyeket félárnyékos helyen szárítsuk! A rügyek használata a fentebb említett gyógyírek hatásával azonos. 30-40 gr rügy/liter vízben 2 percig forralva - két óránként egy korty - ez a gyógyulás receptje. A hang és a torok (főleg azoknak, akik mesterségüknél fogva nagy igénybevételnek teszik ki hangszálaikat: pl. énekesek, tanárok, papok, előadók, stb.) védője. 4 db zöld tobozt mozsárban törjünk össze és fél liternyi vízben jó 10 percig főzzük, aztán leszűrjük és ezzel gyakran gargalizálunk! Nincs ennél természetesebb gyógymód!
Forrás: napidoktor.hu
Hozzávalók a fenyőrügysziruphoz:
- 1 kg kristálycukor
- 4 doboz fenyőrügy
- csapvíz

A fenyőrügyekről:
Jelen szirup kétféle fenyő rügyeinek keverékéből áll nagyjából 1:1 arányban. Ezek pedig a lucfenyő és az ezüstfenyő. De természetesen más fenyőfélék is megfelelnek a célnak (az erdei fenyő rügyei a legegészségesebbek), de arra kimondottan figyeljünk, hogy véletlenül se szedjük le a tiszafa hajtásait, mert bár az is a fenyőfélék családjába tartozik, de majdnem minden része erősen mérgező!

Fenyőrügyszirup elkészítése:
Mivel gyógyhatású készítményt szeretnénk készíteni, a főzéses módszer szóba sem jöhet, hiszen a hő hatására rengeteg egészséges dolog lebomlik, az illóolajok egy része távozik. Ezért választottuk a hideg módszert. Ehhez nem kell más, mint egy 1.7 literes befőttes üveg. Az aljára szórjunk egy kis cukrot, majd kezdjünk el bele rétegezni: fenyőrügy, cukor, fenyőrügy, cukor, fenyőrügy, cukor... és ezt egészen addig, míg el nem fogy a cukor. A fenyőrügy mennyisége elsőre túl sok lesz, nagyjából a feltüntetett mennyiség fele fér az üvegbe egyszerre, így a begyűjtést is érdemes legalább két, de inkább három részben végezni. Elsőre két negyed, majd egy negyed, és végül ismét egy negyed mennyiségnyi rügy. A cukor ugyanis ahogy szívja ki a fenyőrügyekből a nedvességet, úgy csökken a térfogata is az üvegben, ezért menet közben lehet mindig hozzátölteni. Szóval, rétegezzük be az üvegbe a cukrot és a fenyőrügyeket, zárjuk le az üveget, és tegyük szoba hőmérsékletű helyiségbe, ahol nem éri közvetlen napfény, mert az UV sugarak hatására is károsulnak a növényi részek, és megbarnulhat az egész.

Pár nap múlva - ahogy már írtuk - látni fogjuk a térfogatcsökkenést. Ekkora a rügyek megfakultak, összeestek, itt az ideje, hogy frisseket adjunk hozzá. Ha megvan, keverjük össze, ahogy tudjuk, majd ismét zárjuk le, és hagyjuk pihenni. Ha a nem olvad megfelelően a cukor, lehet adni hozzá egy kevés (kb 0.5-1.5 dl) vizet, hogy jobban beinduljon a folyamat. Amikor úgy látjuk, hogy a fenyőrügyek mind megfakultak, és már szépen besziruposodott, akkor szűrjük le, és töltsük üvegekbe. Nem kell forralni, nem kell dunsztolni, és még csak tartósítószer sem kell bele, hiszen olyan tömény cukorszirupot készítettünk, hogy abban semmilyen mikroba nem képes elszaporodni. Azonban a tetején meg tud penészedni, ugyanis az üvegben mindig marad valamennyi oxigén.

Ezért bár kimondottan nem főzzük a szirupot, de ha hosszú hónapokra szeretnénk eltenni, akkor tartósítani kell. Mivel nem vagyunk hívei a tartósítószereknek, ezért az a legjobb, ha hőkezeljük. Ehhez vegyünk egy lábast, annak az aljára tegyünk egy konyharuhát, az üvegek kupakjait lazítsuk meg úgy, hogy kényelmesen ki tudjon jönni a levegő, majd az üvegeket szépen sorban tegyük a lábasba. Öntsük háromnegyedig vízzel a lábast, majd lassú tűzön forraljuk fel, majd tartsuk forrásban addig a vizet, míg az üvegekben lévő szirupban is el nem kezdenek intenzíven mozogni a buborékok. Ezt követően zárjuk le alatta a tüzed, szorítsuk rá az üvegekre alaposan a kupakokat, majd hagyjuk szépen lassan ebben a vízben kihűlni. Így egyrészt valamelyest csírátlanítottuk a szirupot, másrészt mire kihűlnek, légritka tér (vákuum) keletkezik az üvegekben, amely megakadályozza a mikrobák elszaporodását. Így már a spájzban tárolhatjuk őket minimum akár egy évig is. Sajnos ez esetben a vitamin tartalma a szirupnak jelentősen csökkent. Ha ezt a folyamatot kihagynánk inkább, akkor hűtőben kell tárolni, ahol pár hónapig biztosan kibírja...



Ha azt látnánk, hogy a leszűrt szirupban van még kristályos állapotban cukor, akkor meglangyosíthatjuk, és folyamatos kevergetéssel megpróbálhatjuk rábírni a cukorkristályokat az olvadásra. ha nem sikerül, apránként (egyszerre max 0-5 dl) víz hozzáadásával segíthetünk neki. Ezt követően zárjuk le az üvegeket, és mehet a spájzba a téli időkre...

Mindenkinek kelleme szirupkészítést kívánunk... :-)

2014. április 25., péntek

Bébiétel házilag – főtt csirkemell só és adalékok nélkül

Az elmúlt hónapokban több próbálkozásunk is volt otthon készített bébiételek tekintetében, és eddig szinte mindegyiket siker koronázta. Eddig csak zöldségekkel, gyümölcsökkel kísérleteztünk, de eljött az az idő, hogy Benedek már húst is ehet. Na nem akármilyent, hanem csak kizárólag csirkemellet sózás és mindennemű ízesítés nélkül.


Gondoltuk, kipróbáljuk ezt is, de akkor jött az probléma, hogy hát egy ekkora gyerek nem eszik meg egy egész csirkemellet egy étkezésre, de még csak tízre sem. Ahhoz meg ugye kinek van kedve, hogy picinyke darabokban fagyassza le a húst, hogy majd azokat felolvasztva, főzve, turmixolva vacakoljon majd állandóan. Erre kellett valamilyen ötlet, amit a védőnőnk adott meg nekünk. Azt mondta, dolgozzunk fel egy egész csirkemellet, majd tegyük jégkockatartóba, és úgy fagyasszuk le a már megfőzött, és pépesített csirkemellet, így mindig csak ki kell venni egy kockát, odatenni egy kicsit a mikróba, és mehet bele a gyerkőc éppen aktuális papijába. :-) Ez az ötlet annyira fantasztikus volt, hogy ki kellett próbálnunk. És működik...

Hozzávalók a főtt csirkemellhez:
- egy egész csirkemell
- csapvíz

Főtt csirkemell elkészítése:
Aki eddig olvasta bébiételeink receptjét, már tudhatja, hogy egyáltalán nem bonyolultak. Ez sem lesz az. A csirkemellet tisztítsuk meg a mócsingos részektől, majd tegyük egy lábas vízbe és lassú tűzön főzzük jó puhára. Ha ez megvan, akkor daraboljuk fel egészen apró kockákra, hogy a botmixer majd megtudjon birkózni vele. Ezt követően tegyünk rá a főzőléből annyit, hogy ellepje, majd botmixerrel pürésítsük az egészet. Ha nagyon sűrű, és a gép fullad benne, adhatunk még hozzá a főzőléből. Az a jó, ha kicsit sűrűbb csak a 20%-os tejfölnél.

Amint ezzel megvagyunk, vegyünk elő egy jégkockatartót, és szépen kenjük bele. Tegyük egy zacskóba, és mehet is a fagyóba, ahol jó sokáig eláll. Ha csöppséget hússal kívánjuk etetni - mindig más ételhez adjuk hozzá kis százalékban -, akkor csak vegyünk ki egy kockát, olvasszuk ki mikróban, majd keverjük el a gyermek ételében. Imádni fogja... :-)
Ezen receptünk (is) - nagy örömünkre - megjelent az Erdélyi Konyha
lapcsalád Boszorkánykonyha című lapjának I. évfolyam, 2. számában.

2014. április 24., csütörtök

Orgonaszirup készítése főzés és tartósítószer nélkül

Pár napja tettük fel az orgonaszörp receptünket. Nagyjából azzal egy időben kezdtük el az orgonaszirup receptet is, ami annyiban különbözik a szörptől, hogy alig tartalmaz hozzáadott vizet, így jóval sűrűbb, sziruposabb. Ennek okán színe sem emlékeztet az orgonáéra, pedig megpróbáltam egy kevéske citromsavat hozzáadni ehhez is, de teljesen hasztalan volt, így a hozzávalóknál is csak opcionálisan sorolom majd fel.

És hogy mire is jó az orgonaszirup? Hogy minek külön szörp, és minek külön szirup? Ezt még nem tudjuk, ez részünkről inkább egyfajta kísérlet. Egy biztos, ugyanannyi cukorhoz, mint a szörpnél négyszer annyi orgonavirág lett hozzáadva, ugyanis ebben a módszerben a cukor olvadásához szükséges folyadék a virágok szirmaiból származik (a végén egy kevés vizet azért kellett hozzáadni). Ennél fogva bár sokkal édesebb, de ízében is töményebb, így aki akarja, használhatja akár ezt is szörpnek, ugyanis sokkal kevesebb kell ugyanannyi vízhez, mint a múltkor ismertetett orgonaszörp esetében.

Ugyanakkor rendkívüli édessége miatt, akár teák ízesítésére, süteményekbe, vagy akár fagylaltra csorgatva is érdekes ízeket kölcsönözhet a dolgoknak. Természetesen ezt még nem tudjuk, mert nem próbáltuk ki, de egy frissítés keretein belül majd erről is beszámolunk.

Az orgona nevének kanyargós története van. Latin neve (Syringa) a görög syrinx szóból ered, ami csövet, sípot jelent. A görög mitológia szerint Syrinx nimfa, Pán, a kecskelábú és kecskeszarvú pásztoristen elől menekülve, ijedtében karcsú nádszállá változott. A rettegett hangú Pán (aki puszta hangjával egész hadseregeket volt képes vakrémületbe - pánikba - kergetni) ebből a nádszálból készítette közismert sípsorát. Főleg a tavaszi nedvbőség idején hasonló sípokat lehet fabrikálni az orgona vesszőiből is. Valószínűleg innen származik - némi áttételezéssel - a magyar orgona név, amely a templomi hangszer sípjaira utal.

A név elég lassan nyert polgárjogot, mert Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály az 1807-ben megjelent Magyar Fűvészkönyben még lilának nevezte a mai orgonát - a francia elnevezése (lilas) után -, de ez a névhonosítás nem bizonyult eredményesnek. Bármilyen furcsa, az orgona hazánkban nem őshonos növény. Valószínűleg a Balkán-félszigetről származik, és onnan került Törökországba. Csak a 16. században figyeltek fel rá az ott járó kutatók; a szultán udvarából hozott orgona először 1589-ben virágzott Busbecq követ bécsi kertjében. Erősen őrizhették a szép virágú cserjét, mert csak sokára vált ismertté. Igazi "virágkorát" a biedermeier korban élte, amikor számos faja, fajtája és kultúrváltozata egy kertből se hiányozhatott. Mostanában, amikor hajlamosak vagyunk a régi divatok felelevenítésére, talán az orgona iránti nosztalgiánk is felébred.

Hozzávalók az orgonasziruphoz:
- 1 kg kristálycukor
- 4 nagy szatyor orgona lecsipegetett virágjai
- egy citrom leve, vagy egy fél mokkáskanál citromsav (opcionális)
- csapvíz

Orgonaszirup elkészítése:
Nem fogjuk főzni, mert ez hidegen készül. Ennél a receptnél a kristálycukornak azt a tulajdonságát fogjuk kiaknázni, hogy elszívja környezetétől a vizet. Nem kell mást tenni, mint fogni egy 1.7 literes befőttes üveget, szórni az aljára egy kis cukrot, majd egy sor orgonavirágot, egy sor cukrot, egy sor orgonavirágot, és megint egy sor cukrot. Ezt mindaddig ismételgessük, míg el nem fogy a cukor. Az orgonavirágból első nekifutásra nem fog mind beleférni az üvegbe, így a betakarítást is érdemesebb több fázisban csinálni. :-) Elsőre nagyjából egy szatyornyi orgona lecsipegetett virágjai férnek el egy kiló cukorral együtt az üvegben. 

Ha megvagyunk a rétegzéssel, akkor nincs más dolgunk, mint lezárni az üveget a kupakjával, és nem túl fényes, de meleg helyre tenni az üveget. Egy-két nap elteltével a cukor elkezd vizesedni, az orgonavirágok pedig elszürkülnek, majd megbarnulnak. Eközben a térfogat is csökken, így lehet még virágot tuszkolni az üvegbe, majd egy átkevergetés után ismét lezárni pár napra. Ezt addig csináljuk, míg el nem olvad az összes cukor.

Ha nem volt elég nedves a virág, mert mondjuk napok óta nagyon száraz az idő kint, vagy csak nincs elég meleg a szobában, akkor előfordulhat, hogy egy deci víz hozzáadásával fel kell gyorsítani a folyamatot. Mi legalábbis ezt tettük, ha akarunk bele tenni, akkor ebben a vízben feloldhatjuk a citromsavat is, így egyben az is belekerül. Nagyjából tíz-tizenegy nap után már az utolsó adag hozzáadott virág is teljesen barna volt, és szépen folydogált az üvegben a szirup. Ekkor úgy döntöttem, hogy készen van, lehet leszűrni. Ehhez egy apró lyukú szűrő kell, amin szépen át kell szűrni az egészet. A virágmaradványokat jól nyomkodjuk ki, hogy a lehető legtöbb szirupot kinyerjük belőle. A teljesen kinyomkodott virágokra öntöttünk három deci vizet, és abban is jól kinyomkodtuk, így még kaptunk egy lazább szirupot is.



Mivel nekünk még volt kristályos állapotban cukor a sűrű szirup alján, betettük a mikróba, és fellangyosítottuk - nem forraltuk! -, majd a virágmaradványok alatt lévő lazább szirupból folyamatos kevergetés mellett annyit öntöttünk hozzá, hogy pont felolvadjon a még kristályos állapotban lévő cukor. Így a végére nagyjából nyolc decinyi jó sűrű, ragacsos szirupunk lett, amit palackokba töltöttünk, és betettünk a spájzba. Nem kell bele semmiféle tartósítószer, mert annyi cukor van benne, hogy abban semmilyen mikroba nem képes elszaporodni. Azonban a tetején meg tud penészedni, ugyanis az üvegben mindig marad valamennyi oxigén.

Ezért bár kimondottan nem főzzük a szirupot, de ha hosszú hónapokra szeretnénk eltenni, akkor tartósítani kell. Mivel nem vagyunk hívei a tartósítószereknek, ezért az a legjobb, ha hőkezeljük. Ehhez vegyünk egy lábast, annak az aljára tegyünk egy konyharuhát, az üvegek kupakjait lazítsuk meg úgy, hogy kényelmesen ki tudjon jönni a levegő, majd az üvegeket szépen sorban tegyük a lábasba. Öntsük háromnegyedig vízzel a lábast, majd lassú tűzön forraljuk fel, majd tartsuk forrásban addig a vizet, míg az üvegekben lévő szirupban is el nem kezdenek intenzíven mozogni a buborékok. Ezt követően zárjuk le alatta a tüzed, szorítsuk rá az üvegekre alaposan a kupakokat, majd hagyjuk szépen lassan ebben a vízben kihűlni. Így egyrészt valamelyest csírátlanítottuk a szirupot, másrészt mire kihűlnek, légritka tér (vákuum) keletkezik az üvegekben, amely megakadályozza a mikrobák elszaporodását. Így már a spájzban tárolhatjuk őket minimum akár egy évig is. Sajnos ez esetben a vitamin tartalma a szirupnak jelentősen csökkent. Ha ezt a folyamatot kihagynánk inkább, akkor hűtőben kell tárolni, ahol pár hónapig biztosan kibírja...

Mindenkinek kellemes időtöltést az orgonasziruphoz... :-)
Ezen receptünk (is) - nagy örömünkre - megjelent az Erdélyi Konyha
lapcsalád Boszorkánykonyha című lapjának II. évfolyam, 1. (5.) számában.

2014. április 22., kedd

Erdei fenyő és társai, a csodálatos gyógynövény...

Leírás és előfordulás: 
Nagytermetű örökzöld fa. A Nyugat-Dunántúlon szép őshonos állományai vannak. Magassága elérheti az 50 métert. Törzse egyenes, koronája ellaposodó. Kérge a törzs felső részén jellegzetes sárgásvörös, lemezekben hámló. Tűlevelei a rövid hajtásokon kettesével helyezkednek el, szürkés- vagy kékeszöldek, 4-7 cm hosszúak, merevek, hegyes csúcsúak. A porzós tobozok tömött füzérben állnak és csak rövid ideig maradnak a hajtásokon. A termős tobozok beporzáskor rózsásak, később szürkésbarnák, kúpos tojásdadok, lekonyulók, 2,5 -7 cm hosszúak. Termése toboz.

Felhasznált részek, drogok: 
A rügyes hajtásvég (Pini turiones), a tűlevélből előállított illóolaj (Pini silvestris aetheroleum), a fák törzsébe ejtett bemetszéseken kifolyó gyanta (Balsamum therebinthinae), illetve az abból vízgőzdesztillációval előállított terpentinolaj (Terebinthini aetheroleum).

Főbb hatóanyagok: 
a levelekben és ágvégekben illóolaj (alfa- és béta-pinén, valamint limonén főbb komponensekkel) és gyantaszerű anyagok.

Főbb hatások: 
Valamennyi drognak köptető, fertőtlenítő, antimikrobiális; az illóolajé ezek mellett gyulladáscsökkentő és bőrvörösítő is.

Előfordulás gyógyszerkönyvben: 
Tűlevélből és ágvégekből vízgőzdesztillációval előállított illóolaj [Ph. Hg.VIII. - 07/2006:1842 (2007)].

Előfordulás vénymintagyűjteményben: 
Aetheroleum pro inhalatione, Gutta cholagoga, Unguentum cum aetheroleo pro parvulo (FoNo VII. - 2003).

Előfordulás növényértékelő monográfiában: 
E-monográfia (erdeifenyő hajtásvég -1986, 1990; erdeifenyő-, törpefenyő és tengerparti fenyő leveleiből- és hajtásvégeiből előállított illóolaj - 1985, 1990). Az említett fenyőfajok mellett a lucfenyő [Picea abies (L.) H.Karst] leveleiből és hajtásvégeiből előállított illóolajról (Piceae aetheroleum) és hatásairól is készült E-monográfia (1985, 1990), mely szerint a lucfenyő illóolaj főbb indikációi: a felső- az alsó légutak hurutos megbetegedése és mozgásszervi fájdalmak. Alkalmazása hörgőasztma és szamárköhögés esetén ellenjavallt.

Felhasználások: 
Illóolaját légzőszervi megbetegedések (például influenzát, hörghurutot, homlok- és arcüreggyulladást) kezelésére használatos inhalálószerek és szaunaolajok, illetve reumás betegek panaszait enyhítő kenőcsök, bedörzsölőszerek hatóanyagaként, valamint kozmetikai készítmények (masszázs- és fürdőolajok, tusfürdők) alkotórészeként és parfümök illatalkotójaként; hajtásait és leveleit gyógyfürdők készítéséhez.

Ajánlott napi adag: 
Leveleiből kinyert illóolajból 150-230 mg.

Nemkívánt hatások, ellenjavallatok, figyelmeztetések: 
Az erdeifenyő illóolaj alkalmazásakor - főként a rosszul tárolt és oxidálódott olajoknál - a bőrön allergiás reakciók léphetnek fel.

Megjegyzések: 
Az erdei- és a törpefenyő (Pinus mugo Turra) mellett a lucfenyő [Picea abies (L.) Karst.], a közönséges jegenyefenyő (Abies alba L.) és a vörös fenyő (Larix decidua L.) hajtásait, leveleit is gyűjtik, mely növényi részekből illóolajat állítanak elő, és ezeket az olajokat kozmetikai, illetve aromaterápiás céllal is használják.

2014. április 21., hétfő

Bébiétel házilag – céklapüré és céklalé adalékok nélkül

A feleségemmel már régóta beszélgetünk arról, hogy vegyünk-e bolti bébiételeket, mert egyrészt áruk miatt nem is túl gazdaságosak, másrészt pedig sajnos azok is tele vannak adalékanyagokkal. A boltok polcairól ránk kacsintgató sok-sok szép színes bébiételes üveg hátulján az apró betűs részt vizslatva bizony igen sokszor tűnnek fel a következő összetevők: só, cukor, rizskeményítő, rizsliszt, növényi olaj, stb. Persze most mondhatnátok, hogy na és akkor mi van?



De ezen összetevők közül sajnos több gyártó négy hónapos kortól javasolt termékeiben is megtalálható. Amire pedig legkevésbé van szüksége egy négy hónapos korú gyermeknek az a cukor és a só. Arról már nem is beszélve, hogy az elmúlt évek során hány bébiételt hívott vissza a polcokról az NÉbiH ilyen vagy olyan hibák miatt. Ezért döntöttünk úgy, hogy amennyire az csak lehetséges, a minimumra fogjuk korlátozni a boltban megvett bébiételeket.

Ez volt az álláspontunk még két hónappal ezelőtt, amikor is az akkor készült házi bébiételeinkről tettünk fel posztot. Azóta kiderült azonban, hogy nem lehet teljesen kikerülni a bolti bébiételeket, mert nem biztos, hogy minden alapanyag elérhető az adott szezonban, ami abban a korban már javasolt a picinek. Ezért mi is veszünk bolti bébiételt, de mellé rendszeresen készítünk mi magunk is.

Így történt ez most is a céklával. Azt mondta a védőnőnk, hogy próbálkozzunk a céklával, mert az tele van nagyon hasznos dolgokkal. Vettünk, hát négy kisebb fej céklát, és nekiálltunk bébiételt, és most már bébiitalt is készíteni.

Hozzávalók a céklapüréhez és a céklaléhez:
- 4 közepes fej cékla
- csapvíz

Céklapüré és céklalé elkészítése:
A céklákat hámozzuk meg, és vágjuk olyan apróra - vagy vékony szeletekre -, amilyenekre csak tudjuk. Tegyük oda annyi vízben főni, ami kétszer is ellepné. Főzzük puhára, majd a lé felét öntsük le róla, forraljuk fel, és töltsük palackokba. Ez lesz a céklalé, amit bármikor kitölthetünk a picinek, hogy iszogassa. Ami a lábasban maradt, pürésítsük botmixerrel, és forraljuk fel még egyszer, majd töltsük üvegekbe, és zárjuk le. Ha kihűltek, minden mehet a hűtőbe, ahol két hétig egészen biztosan eláll. Ha a kicsi nagyon-nagyon nem akarja meginni, akkor lehet nem volt elég édes a cékla. Ez esetben nem számít szentségtörésnek, ha két deci céklaléhez adunk mindössze fél kanál cukrot. Ez majd meghozza a kedvét. De az is előfordulhat, hogy még így sem fog tetszeni neki, mert nem minden picúr szereti meg azonnal a céklát. Ha így lenne, ne erőltessük, hagyjuk, és majd egy vagy két hónap múlva rá lehet próbálni újra...

FONTOS: mivel ez a bébiétel semmilyen tartósítószert nem tartalmaz, mindössze hűtéssel tartósítjuk, az elkészítést követő két héten belül használjuk el. A nagyobb mennyiség elkészítésének nem az a célja, hogy hónapokig tárolhassuk, hanem hogy ne kelljen minden nap, minden egyes adaggal annyit vacakolni. Az említett ok miatt csak annyit készítsünk, amennyi egy hét alatt el is fogy!

Kapcsolódó linkek:
Mit főzzünk a babának? – Hat alapvető konyhai eszköz
Határérték feletti rovarölőszer hatóanyagot találtunk egy bébiételben
Bébiétel-biznisz: nehéz falatok

2014. április 19., szombat

Zabpelyhes almás golyók kókuszba hempergetve

Ennek a zabpelyhes almás édességnek a receptjét Gabriella blogjában találta az drága feleségem, amikor gyors, finom és sütésmentes édességet keresett. Elkészítette ezeket a kinézetre leginkább a kókuszgolyóra emlékeztető nassolni valót, és nagyon kíváncsian vártuk az első kóstolást...



...és nem volt rossz. Abban megegyeztünk a feleségemmel, hogy nem ez lesz a kedvencünk, de ettől függetlenül határozottan nem rossz. Egyetlen bajom volt vele, hogy kissé száraz. Legközelebb - ha lesz legközelebb - több mézet, és több almát adunk majd hozzá, mert a zabpehely nagyon sokat felszív ezek szerint. Bár erre emlékezhettem volna a tavalyi mézes-müzlis naspolyagolyók után, mert abban is nagyon sok nedvességet szívott magába a müzli, és az eredeti recepthez képest jóval több méz és jóval több naspolya volt benne. De most megvolt a tanulópénz, legközelebb sokkal jobb lesz... :-)

A hozzávaló mézet Lendvai Tibor méhész, apiterapeuta méhészetétől, a Tibi Méztől vettük. Már korábban is rendeltünk tőle, és termékeivel elégedettek vagyunk, hiszen kiváló magyar termelői mézet és egyéb méhészeti termékeket kínál emberbarát árakon, és még mennyiségi kedvezmény is van nála. Mi elégedettek vagyunk a Tibi Mézzel. :-)

Hozzávalók a zabpelyhes almás golyókhoz:
- 2 darab közepes alma
- 10 dkg zabpehely
- 2-4 evőkanál méz
- 3 csapott evőkanál kakaópor
- 10 dkg kókuszreszelék (masszába)
- 2-3 dkg kókuszreszelék (hempergetni)

Zabpelyhes almás golyók elkészítés:
Az almákat mossuk meg, héjukat hántsuk le, majd reszeljük le. Ha az almának sok lenne a leve, akkor kicsit nyomkodjuk ki. A zabpelyhet, a kakaóport és a kókuszreszeléket keverjük össze, majd adjuk hozzá az almát és a két evőkanál mézet. Ha túl kemény lenne a massza, és nem akarna összeállni, akkor adjunk hozzá az alma kifacsart levéből (a zabpehely fel fogja szívni). Végül formáljuk belőle diónyi gombócokat, forgassuk kókuszreszelékbe, és pakoljuk egy tálcára. Pár óra a hűtőben, és már kínálható is...

Fontos, hogy a masszát kicsit ragacsosabbra keverjük, mint ahogy az pont jó lenne, mert a zabpehely és a kókuszreszelék még akkor is szívja majd magába a nedvességet, amikor a golyócskák kínálásra várva pihennek a tálcán. Így talán nem lesz száraz. Ha mégis száraz lenne, akkor kínáljunk mellé mézzel ízesített gyümölcsteát...

Jó nassolgatást kívánunk mindenkinek. :-)

2014. április 18., péntek

Orgonaszörp készítése tartósítószer nélkül...

A neten többfelé is olvasgattam már az orgonaszörpről, de magam még eddig nem készítettem, és nem is ittam. Már nagyon vártam az idei orgonaszezont, hogy kipróbálhassam. Hála a korai tavasznak, idén előbb nyílott az orgona, mint általában. 



Megszedtem belőle két bevásárlószatyrot, majd nekiálltam lecsipegetni róla a virágokat, mert a szörpbe csak a virág kell, semmi zöld, semmi szár. Az egyik szatyornyi orgonából ez a főzött szörp készült, a másikból pedig egy főzés nélküli eljárással, majdnem teljesen víz nélkül készült orgonaszirup.

Az orgona nevének kanyargós története van. Latin neve (Syringa) a görög syrinx szóból ered, ami csövet, sípot jelent. A görög mitológia szerint Syrinx nimfa, Pán, a kecskelábú és kecskeszarvú pásztoristen elől menekülve, ijedtében karcsú nádszállá változott. A rettegett hangú Pán (aki puszta hangjával egész hadseregeket volt képes vakrémületbe - pánikba - kergetni) ebből a nádszálból készítette közismert sípsorát. Főleg a tavaszi nedvbőség idején hasonló sípokat lehet fabrikálni az orgona vesszőiből is. Valószínűleg innen származik - némi áttételezéssel - a magyar orgona név, amely a templomi hangszer sípjaira utal.

A név elég lassan nyert polgárjogot, mert Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály az 1807-ben megjelent Magyar Fűvészkönyben még lilának nevezte a mai orgonát - a francia elnevezése (lilas) után -, de ez a névhonosítás nem bizonyult eredményesnek. Bármilyen furcsa, az orgona hazánkban nem őshonos növény. Valószínűleg a Balkán-félszigetről származik, és onnan került Törökországba. Csak a 16. században figyeltek fel rá az ott járó kutatók; a szultán udvarából hozott orgona először 1589-ben virágzott Busbecq követ bécsi kertjében. Erősen őrizhették a szép virágú cserjét, mert csak sokára vált ismertté. Igazi "virágkorát" a biedermeier korban élte, amikor számos faja, fajtája és kultúrváltozata egy kertből se hiányozhatott. Mostanában, amikor hajlamosak vagyunk a régi divatok felelevenítésére, talán az orgona iránti nosztalgiánk is felébred.

Hozzávalók az orgonaszörphöz:
- 1.3 liter víz
- 1 kg kristálycukor
- egy nagy szatyor orgona lecsipegetett virágjai
- egy citrom leve, vagy egy fél mokkáskanál citromsav

Orgonaszörp elkészítése:
Az interneten sokféle recept létezik, de ezeknek szinte mindegyikében magát a virágot is főzik a vízzel együtt. Ennek köszönhetőn a szép színért felelős részecskék károsodnak, és szörp sárgás színű lesz. Én nem vagyok híve a hosszas főzésnek, és azt szerettem volna, ha az orgona természetes színe visszaköszön a szörpben, ezért másképp készítettem.

Egy lábasba öntsük össze az adott mennyiségű vizet és cukrot. Tegyük tűzre, és főzzünk belőle szirupot. Ha kész, vegyük le a tűzről, és adjuk hozzá a citromlevet vagy a citromsavat (én citromsavat használtam), majd jól keverjük el. Öntsük bele a virágokat, majd anélkül, hogy elkevernénk, fedjük le fedővel. A többi recept szerint a virággal is főzik, én nem tettem. Hagytam állni egy egész napot, majd másnap hidegen leszűrtem, és üvegekbe töltöttem. Az íze is nagyon jó, de a színe egyenesen varázslatos lett... :-)

A citromsav (vagy citromlé) pedig azért kell bele, mert az segít kioldani a szirmokból a színanyagokat. És tényleg fontos, hogy miután levettük a tűzről, és már a virágok is benne vannak, többé már ne forraljuk fel, mert el fogja veszíteni a színét. Ezt jól megtanultam, miután tavaly a szép lilának induló levendulaszörpöm szűrés után felforraltam, és kisárgult. :-( Szóval nem kell agyonforralni...

UPDATE 2014.04.29 - sajnos azt vettem észre az üvegek tetején, hogy egy kocsonyás réteg kezdett kialakulni, ami a penészedés előjele. Ezért úgy néz ki, mégsem lehet valamilyen tartósító eljárás nélkül elkészíteni. Szerencsére még időben észrevettem, és meg tudtam menteni a szörpöket. Az agyonfőzést továbbra sem ajánlom, de a nedves dunsztot ki lehet próbálni. 

Ehhez vegyünk egy lábast, annak az aljára tegyünk egy konyharuhát, az üvegek kupakjait lazítsuk meg úgy, hogy kényelmesen ki tudjon jönni a levegő, majd az üvegeket szépen sorban tegyük a lábasba. Öntsük háromnegyedig vízzel a lábast, majd lassú tűzön forraljuk fel, majd tartsuk forrásban addig a vizet, míg az üvegekben lévő szirupban is el nem kezdenek intenzíven mozogni a buborékok. Ezt követően zárjuk le alatta a tüzed, szorítsuk rá az üvegekre alaposan a kupakokat, majd hagyjuk szépen lassan ebben a vízben kihűlni. Így egyrészt valamelyest csírátlanítottuk a szirupot, másrészt mire kihűlnek, légritka tér (vákuum) keletkezik az üvegekben, amely megakadályozza a mikrobák elszaporodását. Így már a spájzban tárolhatjuk őket minimum akár egy évig is. Sajnos ez esetben a vitamin tartalma a szirupnak jelentősen csökkent. Ha ezt a folyamatot kihagynánk inkább, akkor hűtőben kell tárolni, ahol pár hónapig biztosan kibírja...

2014. április 9., szerda

Kovászolt medvehagymaszár - medvehagyma erjesztve

Az elmúlt napokban több medvehagymás receptet is közzétettünk. Ami közös volt bennük az az, hogy a medvehagymáknak csak a levelét használtuk fel hozzájuk, a szárukat azonban nem. Azokat gondosan összegyűjtöttük, és mostanra lett annyi, hogy érdemben is foglalkozzunk vele. Hogy honnan jött a medvehagymaszár kovászolásának ötlete? Pofon egyszerű a válasz: az egyik kedvencem a kovászos uborka, de jó sok fokhagymával. Annyira isteni íze van a kovászos uborka levében érlelt fokhagymának, hogy egyszerűen imádom. A medvehagyma szárának pedig erőteljes fokhagyma íze van, így gondoltam, teszek vele egy próbát. :-) Elárulom, hogy nem bántam meg, mert egy igazán különleges csemege lett belőle, csak az a kár, hogy kevés...

Hozzávalók a kovászolt medvehagymaszárhoz:
- 1 csokor medvehagyma szára
- 1 csokor friss kapor (ha nincs, jó a szárított is)
- 1 liter csapvíz
- 1 evőkanál konyhasó
- 1 zsemle, vagy kisebb szelet kenyér

Kovászolt medvehagymaszár elkészítése:
Az elkészítés tekintetében nem sok a különbség a kovászos uborka receptjéhez képest. A medvehagymaszárakat mossuk meg alaposan, majd tegyük őket egy száraz konyharuhára. Vegyünk elő egy befőttes üveget, az aljára tegyük a kaprot, majd állítsuk bele a medvehagymaszárakat, amelyeket előzőleg olyan hosszúra vágtunk, hogy nagyjából 4-5 centivel legyenek rövidebbek, mint az üveg, hogy kényelmesen elférjen a tetején a zsemle majd. Szóval, állítsuk bele a hagymaszárakat az üvegbe. Egy edénybe engedjünk langyos (max. 30 fokos) csapvizet, amiben keverjük el a konyhasót. Nálam az 1 liter víz / 1 evőkanál só arány bevált, de természetesen ez módosítható egyéni ízlés alapján. Ezt a vizet öntsük bele az üvegbe, majd nyomjunk a tetejére egy zsemlét. Fedjük le egy kistányérral, és tegyük szoba hőmérsékletű helyiségbe. 



Hőmérséklettől függően 4-6 nap után készen van. Azért ennyi idő, mert ennek azért több idő kell, mint az uborkának, mert erősebbek a medvehagyma szárának rostjai. A víz már 1-2 nap elteltével zavarosodni fog, ez a kovász miatt van, így ez normális. Az 5-6. nap felé már elkezdenek a hagymaszárak is megfakulni. Ekkor már lehet kóstolni, és ha jó, akkor ki lehet szedni az üvegből a zsemlét. A levét szűrjük le, hogy ne maradjon benne morzsa. A hagymaszárakról is távolítsunk el minden zsemlemaradékot, majd tegyük vissza az üvegbe, és öntsük rá vissza a kovászos lét. Így mehet a hűtőbe, ahol jó sokáig eláll, ha fel nem faljuk...

Mindenkinek jó étvágyat kívánunk ehhez az egészséges finomsághoz. A levét pedig ki ne öntsük, mert az egy igazi kincs. Tele van tejsavbaktériumokkal, amelyek kimondottan előnyös hatással bírnak az emésztőrendszerünkre, ezért érdemes a kovászos lét is elfogyasztani. :-)

2014. április 5., szombat

Sült csirkemell paradicsomos zöldségraguval

Miután már lassan egy éves a blog, és a férjem állandóan azzal unszol, hogy miért nem írok már én is receptet a közös blogunkba, ezt most megteszem. :-) Ennek a gyors és finom ételnek a receptjét az egyik receptújságban találtam, és azon nyomban megtetszett. Azért nem tudom az újságot megnevezni, mert miután kiírtam belőle a receptet a saját kis négyzethálós füzetembe, az újság kidobásra került. Akkoriban ugyanis még nem vezettünk gasztroblogot.



Na de maradjunk a lényegnél: ez a zöldséges-csirkemelles étel annyira finom, hogy nagyon. Azóta is rendszeresen készítjük ezt a finomságot (is). Mi egy kis rizi-bizivel szeretjük, mert úgy sokkal kiadósabb, valamint a csirkemellet a férjem egy kicsit másképpen készíti, mint az eredeti receptben volt - így sokkal finomabb is...

Sült csirkemell rizibizivel és zöldségraguval hozzávalói:
- 60 dkg csirkemell filé
- konyhasó
- őrölt fehér bors
- 50 dkg fagyasztott zöldségkeverék
- 2 gerezd zúzott fokhagyma
- 5-6 evőkanál étolaj
- 50 dkg darabolt (lehetőleg héj nélküli) konzervparadicsom
- 1 kis csokor friss - vagy 1 kiskanálnyi szárított bazsalikom
- egy kevés kristálycukor
- házi ételízesítő
- morzsolt kakukkfű
- morzsolt rozmaring

Sült csirkemell rizibizivel és zöldségraguval elkészítése:
Az eredeti recept szerint a csirkemellek szeletelve voltak, és serpenyőben voltak sütve, de az úgy nagyon kiszárad, mi pedig úgy szeretjük, ha nem száraz. A férjem foglalkozott a hússal, míg én a köretet készítettem. A húst megtisztította és nagyobb darabokra vágta. Öntött egy kis étolajat egy hőálló sütőtálba, majd abba pakolta egymás mellé a húsokat. Megsózta, megborsozta, szórt rá egy kevés házi ételízesítőt, egy csipetnyi rozmaringot, és egy kevéske kakukkfüvet. Öntött alá egy deciliter csapvizet, majd az edényt alufóliával lefedve betolta a 180-200 fokos sütőbe, ahol nagyjából 3/4 órát párolódott. Ezt követően kiszedte a sütőből, levette a tetejéről az alufóliát, majd visszatolta még egy 15-20 percre, hogy megpiruljon a teteje. Ezzel a hús kész is volt.



A körethez a zöldségkeveréket enyhén sós vízben megfőztem, majd leszűrtem. Egy serpenyőben a zúzott fokhagymát a fele olajon megfuttattam, végül a konzervparadicsomot ráöntöttem. Enyhén megsóztam, megborsoztam, kevés cukorral ízesítettem, majd a bazsalikommal fűszereztem, és a zöldséget hozzáadtam. Amikor készen lett a zöldségragu, nekiálltam a rizi-bizi elkészítésének, aminek a készítését most nem írom le. Mikor minden készen lett, akkor a fotón is látható módon tálaltuk, és jól teletömtük vele a pocakunkat... :-)

Isteni finom étel, és nagyon gyorsan elkészíthető. Jó étvágyat kívánunk mindenkinek hozzá! :-)

2014. április 3., csütörtök

Medvehagymás savóital - frissítő, egészséges zöldségital

Egyszer már írtunk tejsavóból készíthető italról (Epres savóital), de akkor a natúr, sótlan tejsavót ízesítettük gyümölccsel. Most azonban egy másik felhasználási módról lesz szó. A házi vajkrém, vagy házi kefirkrém készítése közben ugyanis sót adunk az alapanyaghoz, így a melléktermékül megmaradt tejsavó is sós lesz. Sós tejsavóból pedig gyümölcsitalt készíteni nem túl célszerű. A minap azonban medvehagymát vettünk, és abból készítettünk tegnap istenien finom medvehagymás kefirkrémet, így ismét lett tejsavónk, amiből valamit készíteni kellett. Gondoltam, ha már medvehagymalázban égünk, akkor miért ne próbáljuk ki a medvehagymás savóítalt...



A savó enyhén sárgás színű, áttetsző folyadék, amelyet a sajt lecsöpögtetése után kapunk. Vétek lenne kiönteni, mert nagyon egészséges: gazdag fehérje- és ásványianyag-forrás! A tej legértékesebb része, mivel ásványi anyagainak 80 százalékát tartalmazza (a savó, és nem a sajt!), így magnéziumot, cinket, vasat, foszfort, kalciumot, rezet, szelént, valamint C-, B-, H-vitamint, ráadásul a szervezet számára jól hasznosítható formában. Probiotikus hatású, azaz segít az egészséges bélflóra fenntartásában.

Értékes esszenciális és nem esszenciális aminosavakat tartalmaz, ami az izmok fejlődéshez elengedhetetlenül , ezért is tartalmaznak a sportolók izomtömeg-növelő csodaszerei tejsavó-fehérjét. Jótékony hatással van a májra, az epére, illetve a bélműködésre, csökkenti a magas vérnyomást. Hasznos ízületi betegségek, gyulladások, immungyengeség esetén. A savó nagyon jó hatással van a depresszióra is. Érdemes évente, különösen a téli időszakban 6 hetes tejsavó kúrát tartani. Fogyókúrázóknak is ajánlott, mert elősegíti a zsírégetést segíti elő, és nem engedi az izomszövetet lebontani. Fehérje és szénhidrát alkotóelemeinek aránya nagyon hasonló az anyatejéhez.

Az interneten keresgélve tejsavó alapú italok után arra kellett rájönnöm, hogy sajnos a világháló telis-tele van olyan savóital receptekkel, amelyeket főzni, azaz közel 100 fokra hevítve kell elkészíteni. Ezzel csak egyetlen baj van: a vitaminok igen nagy százaléka ekkora hőmérsékleten lebomlik, és így az áldásos tejsavó igen csak veszít az értékéből. Nagyjából ugyanez a helyzet a medvehagymával is. Ezért úgy döntöttem, a saját fejem után fogok menni, és olyan változatot készítek, amelyikben "nyersen", azaz főzés nélkül van a medvehagyma és a tejsavó is. A végeredmény pedig egy istenien finom, egészséges és frissítő ital lett... :-)

Hozzávalók a medvehagymás savóitalhoz:
- 8-10 szép nagy levél medvehagyma
- 7 dl sós tejsavó

Medvehagymás savóital elkészítése:
Az elkészítés nem egy nagy mutatvány. Vágjuk apró darabokra a medvehagymát, majd adjuk hozzá a savóitalhoz. Botmixerrel pépesítsük, majd tegyük a hűtőbe pihenni egy-két órára. Ezalatt az idő alatt rendesen kiázik a medvehagyma. Akit nem zavarnak benne a darabok, akár így is hagyhatja. Én leszűrtem, a medvehagymát jól kipréseltem, majd megettem. :-) A savóitalt pedig üvegekbe töltöttem. Íze nagyon finom, kellemesen csípős, de ugyanakkor nagyon frissítő.

Azt azonban tartsuk szem előtt, hogy hagymaszagú, így nem biztos, hogy ez a megfelelő ital, ha társaságba készülünk. Egyébként pedig biztosan rendkívül egészséges, hiszen egyesül benne két, önmagában is nagyon egészséges dolog...

A medvehagyma fő hatóanyaga a fokhagymában is megtalálható allicin. Baktérium-, és gombaölő hatása révén a gyomor és bélrendszer fertőzései ellen alkalmazható. Vastartalma magas. Csökkenti a vérnyomást. Az immunrendszert-erősítő és méregtelenítő hatása miatt fogyasztása tavasszal különösen javasolt. Enyhíti a fejfájást és a szédülést, valamint tisztítja a vesét és a húgyhólyagot, elősegíti a vizelet ürítését, tisztítja a vért..

Enyhe vérlemezke- (trombocita-) összecsapódást gátló aktivitással is rendelkezik. Véralvadásgátló szerekkel együtt fogyasztása nem javasolt, mert a vérzés kockázatát fokozza. Ugyanezért nem szabad hagymát enni műtétek előtt, és rendszeres fogyasztása a nem szteroid véralvadásgátlót, gyulladáscsökkentőt szedő betegek számára csak orvosi felügyelettel engedhető meg. Általában a hagymaformák idegrendszerre gyakorolt nyugtató hatása kiemelkedő. Női problémák, illetve nőknél változó kori panaszok esetén segít. A hagymaformák a védikus tanítások szerint radzsasztikus ételek, azaz a vágyat, szenvedélyt erősítik, illetve az érzelemtestre hatnak.
Megjegyzés:
Eltarthatósága nem sok, mindösszesen néhány nap. Ezért nem érdemes nagyobb mennyiséget készíteni egyszerre, ha nem vagyunk benne biztosak, hogy el is fogy. Viszont cserébe, amiért nem forraltuk fel az értékes tejsavót, a benne lévő élő baktériumkultúra - ez természetes része - segít rendben tartani a bélflórát. Ha forraljuk, akkor tovább lesz eltartható, de oda ez az áldásos hatás is.

Aki akarja, kipróbálhatja más hagymafélékkel kombinálva is, vagy esetleg egyéb fűszerek hozzáadásával. Mi most ezt csak így egyszerűen készítettük el, de így is nagyon, nagyon finom lett. Mindenkinek kellemes felfrissülést kívánunk az egészséges medvehagymás savóital által... :-)

A tejsavó összetevőiről, élettani hatásairól a www.tejedes.hu oldalon olvashattok bővebben. Érdemes megnézni.

2014. április 2., szerda

Medvehagymás-kapros kefirkrém - vajkrém helyett

A medvehagyma egy olyan dolog, amiről sokat hallottam már, de még egyáltalán nem találkoztam vele eddig. Azt sem tudtam, hogy milyen az íze. A fővárosban lakunk - annak is a közepén -, így errefelé nem nagyon lehet csak úgy kimenni a szabadba, és szedni. Ennek (is) köszönhetően ezidáig csak sóvárogtam utána. Azonban mivel évről évre növekszik a népszerűsége ennek a természetes csodaszernek, egyre több helyen lehet kapni. Most már nem csak a piacokon, de néha még a boltokban is ránk kacsint a zöldséges pultról. Ezért úgy döntöttem, hogy veszek egy csomaggal, és megismerkedem vele közelebbről is. Nem bántam meg. Kinézetre leginkább a sóskára emlékeztet, íze azonban leginkább a fokhagymára hajaz. Az erős, lédús és roppanós szára még kellően csípős is - akár a fokhagyma -, míg zöld levele ennél jóval lágyabb.



Gondolkodtam, mit készíthetnék belőle. Mivel a napokban arra készültem, hogy a házi vajkrém és a házi mascarpone nyomán készítsek egy jó kis kefirkrémet, úgy döntöttem, első medvehagymás ételem egy jó kis medvehagymás-kapros kefirkrém lesz. Elkészítettem, és annyira ízlett, hogy úgy döntöttem, megosztom az olvasóinkkal is...

Hozzávalók a medvehagymás-kapros kefirkrémhez:
- 5 szép nagy levél medvehagyma
- kapor ízlés szerint
- 2 csapott mokkáskanál konyhasó
- 2 nagy pohár (450 gramm) élőflórás kefir

Medvehagymás-kapros kefirkrém elkészítése:
Az elkészítése nagyban hasonlatos a házi vajkrém és a házi mascarpone elkészítési módjához. A két nagy doboz kefirt öntsük bele egy nagyobb edénybe, adjuk hozzá a sót, keverjük össze alaposan, majd öntsük bele egy sűrű szövésű anyagba (géz, konyharuha, textilpelenka, stb.), majd ebben kössük batyuba, és akasszuk fel valami hűvös helyen. Tegyünk alá egy tálat, amibe csepeghet az értékes tejsavó. Hagyjuk így 12 órán át csepegni. Ha letelt az idő, bontsuk ki a batyut, és a benne lévő sűrű kefirkrémet tegyük egy lezárható műanyag edénybe. A medvehagymát és a kaprot (ha nem szárítottat vettünk), vágjuk apró darabokra, majd keverjük el egyenletesen a kefirkrémben. tegyük be a hűtőbe, és hagyjuk, hogy az ízek pár óra alatt összeérjenek. Ezzel el is készült az istenien finom medvehagymás-kapros kefirkrém.



Kenhetjük kenyérre, zsemlére, pirítósra, de akár egy finom, meleg lángos feltétjének is kiváló (ma így is ettem). Mindenkinek jó étvágyat kívánunk a medvehagymás-kapros kefirkrémhez... :-)

UPDATE 2014.04.03 - Később a kinyert tejsavót többféleképpen is felhasználhatjuk. Mi leginkább nyersen, mindenféle hőkezelési eljárás nélkül használjuk, mert úgy marad meg benne a legtöbb értékes anyag. Készíthetünk belőle remek tejsavó alapú zöldség- és gyümölcsitalokat például. A zöldségitalokhoz kiválóan alkalmas a sós tejsavó, de a gyümölcsös savóitalokhoz jobb a sótlan savó. Ez esetben a krémet előre ne sózzuk meg, csak majd a lecsepegtetést követően - amikor a medvehagymát is hozzákeverjük. Persze ez esetben kevesebb só fog kelleni...

2014. április 1., kedd

Medvehagyma - a természetes csodaszer

A kora tavasz jellegzetes erdei növénye az egyre kedveltebb medvehagyma. Lelőhelyein szinte szőnyegszerűen borítja a talajt. Élénk zöld, hosszúkás, fényes leveleiről, a körülötte terjengő fokhagymás illatról könnyen felismerhetjük. Fehér, megnyúlt buzogány alakú (45 mm hosszúra és 5 mm vastagra hízó) hagymájából rendesen két nagy, tojásdad, hosszú nyelű, a végén kihegyesedő, 15–25 cm magasra emelkedő tőlevelet hoz. A külső levél hüvelye hártyás. Levéllemeze átlag 15 cm hosszú és 4 cm széles, és sötétebb zöld fonákukat fordítják a nap felé. Virágrügyeit két hártyaszerű, barna buroklevél védi. A kinyílt virágok hófehérek, háromszögletű tőkocsányon, tömött ernyőkben nyílnak. Három rekeszű toktermése van.

Életmódja, élőhelye:
Évelő növény. A nedves, árnyas erdőkben érzi jól magát, az enyhén savas talajt kedveli. Erősen fokhagymaillatú levelei kora tavasszal jelennek meg, és a nyár közepére elszáradnak. Április-májusban virágzik. Hazánkban főleg a gyertyános, tölgyes vagy bükkös erdők aljnövényzetében nő tömegesen. Március elejétől már látható hajtásai vannak. Tömeges tenyészhelye a Zselic és a Mecsek, ahol legkorábban Orfű környékén, illetve a Misina déli lejtőin jelenik meg. A hagymafélék családjába tartozó medvehagyma (Allium ursinum L.) az üde gyertyán- és bükk-elegyes erdők tömegesen előforduló növénye, de nedves, árnyékos helyeken szintén elterjedhet. A Szigetköz egyes részein (pl. a mosonmagyaróvári Öreg erdőben) sűrű állományt képez. A felszín alatt csomókban álló hagymái révén állandóan terebélyesedik, de zavarásmentes helyen kisebb mértékben maggal is szaporodik.

Hatás, Gyógyhatás, alkalmazás:
Fő hatóanyaga a fokhagymában is megtalálható allicin. Baktérium-, és gombaölő hatása révén a gyomor és bélrendszer fertőzései ellen alkalmazható. Vastartalma magas. Csökkenti a vérnyomást. Az immunrendszert-erősítő és méregtelenítő hatása miatt fogyasztása tavasszal különösen javasolt. Enyhíti a fejfájást és a szédülést, valamint tisztítja a vesét és a húgyhólyagot, elősegíti a vizelet ürítését, tisztítja a vért..

Enyhe vérlemezke- (trombocita-) összecsapódást gátló aktivitással is rendelkezik. Véralvadásgátló szerekkel együtt fogyasztása nem javasolt, mert a vérzés kockázatát fokozza. Ugyanezért nem szabad hagymát enni műtétek előtt, és rendszeres fogyasztása a nem szteroid véralvadásgátlót, gyulladáscsökkentőt szedő betegek számára csak orvosi felügyelettel engedhető meg.

Általában a hagymaformák idegrendszerre gyakorolt nyugtató hatása kiemelkedő. Női problémák, illetve nőknél változó kori panaszok esetén segít. A hagymaformák a védikus tanítások szerint radzsasztikus ételek, azaz a vágyat, szenvedélyt erősítik, illetve az érzelemtestre hatnak.

Hogy a medvehagyma valódi kincs, arra utal a sok ételreceptet is közlő Orfűi medvehagyma kincseskönyv.

A medvehagymát a gyógyszeripar tömegesen gyűjti és használja. Emiatt Európában a kipusztulás szélére jutott. Hazánkban szerencsére jobb a helyzet: a védett helyek kivételével és kellő megfontoltsággal gyűjthető.

Gyűjtés:
A medvehagyma gyűjtése egyes helyeken korlátozott és engedélyhez kötött. A szigorúan védett területeken azonban erre sincs lehetőség. Bár hagymái révén felújul, óvni kell az erdei életközösségeit. A vele együtt megjelenő, ritka és védelemre szoruló turbánliliom vagy a salamonpecsét nem károsulhat.

A gumót feltétlenül hagyjuk a földben, ne húzzuk ki. Ha már virágzik, ne szedjük. A gyöngyvirággal való hasonlatosság miatt figyeljünk a levél illatára!

Nehogy mellényúlj! Minden évben előfordulnak sajnálatos, olykor halálos mérgezések. A medvehagyma levelét ugyanis könnyű összetéveszteni a vele gyakran egy közösségben élő, májusban virágzó gyöngyvirág mérgező levelével. Figyeljünk oda!

Készítmények:
A medvehagyma ellenőrzött körülmények között megfelelhet a biotermék minősítésnek, akár magyar különlegességnek is. A baksai (Baranya megye) gyógynövény feldolgozó üzem (Schmidt und Co. Kft.) a nyers és mélyhűtött, valamint a kíméletesen szárított leveleket exportálja. A cég vérnyomás-csökkentő és érelmeszesedés-gátló gyógyteát fejlesztett ki, amely az Országos Gyógyszerészeti Intézet engedélyével „Melius Medvehagymás teakeverék" néven ismert). Ezen kívül számos további medvehagymás termék is kapható, így a kissé szokatlan aromájú ínyencség, a medvehagyma-méz, de a levelekkel ízesítenek sajtot, olajat és mustárt is.

Hogyan vásároljunk medvehagymát?
Áprilisban biopiacokon és bioboltokban kereshetjük az erőteljes, élénk színű, üde illatú csokrokat! Az ilyen növényt nemrég szedték, friss felhasználásra, vagy feldolgozásra (fagyasztás, szárítás) egyaránt megfelelő.

Tekintve, hogy a medvehagyma időszakhoz kötött ritkaságnak számít, gyakran a már nem egészen friss, hervatag növények is kelendőek. A fonnyadt levelek alkalmasak lehetnek pl. pogácsa ízesítésére.

Ennek ellenére figyeljünk a rothadás jeleire: összetapadó, nyálkás levelek; elszíneződő foltok, kellemetlen illat. Az ilyen csokrokat már ne vásároljuk meg. Hazaérve pár órán belül használjuk fel. A hűtőszekrény hidegebb részében laza ruhába tekerve egy-két napig eltartható. Fiatal leveleiből idénynövényekkel, salátafélékkel keverten remek saláta és mártás készíthető.

Leveleit apróra vágva vajkrémet készíthetünk, tehetjük szendvicshez, adhatjuk sültekhez, kásákhoz. Bármilyen köret mellé kitűnő. Főzeléknek is finom. Megszárítva, majd porrá törve kitűnő fűszert kaphatunk.

Termesztési tanácsok:
A medvehagyma nagyüzemi és házi termesztésbe nem vett, félvad növény. Ennek ellenére a szedés kiskertünkben is lehetséges, ha biztosítjuk a megfelelő körülményeket. Először is, a lelőhelyen ne ássunk ki gumót. Várjunk a virágzás végéig. A magszár csúcsán levő kicsiny hagymákból szedhetünk vetőanyagot.

Kertünk csak akkor lesz megfelelő, ha van benne a háziállatoktól védhető üde, árnyékos, félig elvadult rész nagyobb bokrok védelmében, fák alatt. Az erdőszerű környezetet avar-talajtakarással, és a terület bolygatatlanul hagyásával alakíthatjuk ki.

A vetőanyagot csak igen sekélyen helyezzük a talajba, és a többit bízzuk a természetre. Ha megtelepedik a medvehagyma, akkor idővel szaporodik, terjed is.

Szüret után a medvehagymás területre szándékosan ne ültessünk más lágyszárú növényt.

Tartósítása:
Frissen a leghatékonyabb és legfinomabb. Eltartható aprítva sóval összekeverve, olajban, valamint a legegyszerűbb ha lezárt nylon zacskóban lefagyasztjuk. Célszerű kis zacskókban lefagyasztani és úgy eltenni, hisz akkor nem kell felengedni mindet. A fagyasztás után a felengedett medvehagyma rostjai szétesnek és sötétedik, valamint némi levet ereszt, azonban még mindig a fagyasztás őrzi meg hatóanyagának nagy többségét.

Google+