2014. június 26., csütörtök

Sajmeggy, törökmeggy

A sajmeggy (Prunus mahaleb) származási helye Közép- és Dél-Európa. Többnyire alacsony termetű, gyakran már tövétől elágazó, terebélyes koronájú kis fa, különleges körülmények között (állandóan nedves, tápdús talajon, ápolás mellett) azonban nagy fává is fejlődhet - egy ilyen körülbelül 20 m magas példány látható a pesti Füvészkertben (a fotó nem ott készült).



Kérge hosszanti irányú repedésekkel tarkított, a fiatalabb ágak és gallyak kérge sima, sötétbarna, paraszemölcsös. Vesszői vékonyak, szürkésbarnák, hegyes, tojásdad, középbarna rügyei a vessző átmérőjénél nem nagyobbak. Levelei kerekdedek vagy tojásdadok, csúcsuk tompán kihegyesedő, válluk egyenes vagy kissé szíves, szélük csipkés. A levélnyél körülbelül fele olyan hosszú, mint a 3-6 cm-es levéllemez, melynek színi oldala fényes sötétzöld és csupasz, fonáka középzöld és a főér mentén világosbarna bolyhos szőrös. Fűrészes szélű, lándzsás pálhái lehullók. Apró, édes illatú, fehér, öttagú virágai 1,5-2 cm átmérőjűek, 4-10-tagú rövid fürt vagy sátor virágzatban lombfakadással egy időben nyílnak nagyjából április-május környékén. Valamikor június-július táján fényes, feketére érő csonthéjas termései átlagosan 6 mm átmérőjűek, egyszerre keserűek és édesek (a madarak is nagyon szeretik). A csonthéjban azonban szív alakú, szalmasárga kis mag fejlődik. Ez a kis mag olajos és édeskés-kesernyés ízű, nagyon finom fűszer. Zamata jellegzetes. Ha szétrágjuk a magot, akkor hosszan tartó, kellemes íz marad utána a szánkban. Az egész növény, de különösen a kéreg megtörve erős kumarin illatot áraszt, ezért erős, kemény fáját pipaszár készítésére használják. A sajmeggy tarackokat és tősarjakat nem hoz, a legtöbb gyümölcstermesztésre alkalmas hazai talajtípuson jól fejlődik, ezért cseresznye és meggy fajták alanyául széles körben használják. Emellett különleges íze miatt pálinkát is főznek belőle.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Google+ Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...