2013. július 8., hétfő

Pirított sós napraforgómag készítése házilag

Szeretjük a pirított sós napraforgót a feleségemmel, de sajnos a bolti zacskós vagy sótlan, vagy nincs rendesen megpirítva, vagy ami még rosszabb: nem elég roppanós, azaz állott. Mindezek mellett az ára sem a legbarátibb. Elhatároztuk hát, hogy magunknak fogjuk pirítani a szotyit a jövőben. Meg is kapta az én drága feleségem a fontos megbízást: keressen olcsó, őstermelőtől származó napraforgómagot valamelyik piacon. :-) 

Másnap fogta is a kis batyuját, és elindult szerencsét próbálni. Eközben én a hetedhét határban dolgoztam. Mint az a magyar népmesékben lenni is szokott - legalábbis ebben -, egyszer csak azon kapom magam, hogy csörög a mobilom. :-) A feleségem hívott, hogy hazatérőben van, mert hát megvolna a megbízatással...

És valóban így volt. Nagyon szép, nagy szemű napraforgómagot hozott. Másnap neki is álltunk, hogy pirított sós napraforgómagot készítsünk házilag. Elővettünk egy serpenyőt, beleszórtunk úgy 10-15 dkg napraforgómagot meg vagy két mokkáskanál sót. Gondoltam én - naívan -, hogy pirulás közben vesz fel majd valamennyi sót. De nem így lett. Szépen megpirult a mag is, meg a só is, de valahogy nem akartak mindent elsöprő koalícióra lépni egymással, így a szotyi finom volt ugyan, de sótlan. Keresgéltem az interneten valami tuti módszer után, de nem találtam semmit a témában...

Ekkor támadt az az ötletem, amiért tulajdonképpen ezt a sok sületlenséget el kellett eddig olvasnod. Az jutott eszembe, hogy ha sót feloldok vízben, azt ráfröcskölöm a magokra majd úgy pirítom meg, akkor az ahogy szárad, marad majd rajta egy nagyon vékony sós filmréteg. Mi sem kellett több, pár nappal később kipróbáltam, és bevált. Így gondoltam megosztom veletek is eme házi praktikát, mert bizton állíthatom mindenkinek, hogy a bolti szotyi a nyomában sem érhet a házilag készített pirított sós napraforgómagnak. És így mindenki a saját ízlésének megfelelően sütheti, sózhatja...

Elkészítés:
Mérőedényben keverjünk be langyos vizet sóval. Én a kovászos uborkánál már bevált arányt alkalmaztam: egy liter vízhez egy púpos evőkanál só. Persze nem lesz szükség egy literre, elég lesz egy deci is, csak az arány kedvéért írtam.
Vegyünk elő egy serpenyőt, és abba szórjunk bele annyi napraforgómagot, amennyit még kényelmesen fogunk tudni kevergetni. Kézzel, vagy valamilyen erre teremtett eszközzel - mondjuk kérjük el a legközelebbi paptól azt az izét, amivel a szenteltvizet fröcsköli - fröcsköljük be jó alaposan a napraforgómagokat, miközben kevergetjük, hogy biztosan mindegyiket érje a víz. Ez után gyújtsunk alá, és közepes lángon folyamatos kevergetés mellett pirítsuk addig, míg a külseje elkezd sárgulni. Menet közben többször is befröcskölhetjük a sós vízzel, de két dologra figyeljünk oda:
  1. nagyon hamar leég, ha nem kevergetjük
  2. ha már elkezdett sárgulni, ne fröcsköljük tovább, mert teljes száradásig kell pirítani, nehogy aztán elromoljon majd.
Ha megvagyunk, akkor zárjuk el alatta a tüzet, hagyjuk kihűlni, majd fogyasszuk egészséggel. Mi nagyon megszerettük az így készült pirított sós napraforgómagot. Annyira, hogy azóta nem is vettünk bolti szotyit! ;-)

14 megjegyzés :

  1. Szia. Azt szeretném kérdezni, hogy te most hély nélküli napraforgómagról beszélsz vagy olyanról amin rajta van a hély? Amit én akarok pirítani az fekete, hogy kezdene el sárgulni majd?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szervusz!

      Én héjával együtt pirítottam, de természetesen lehet anélkül is. Több napraforgó fajta van, és igen, létezik a fekete héjú is. Sajnos annál elég nehéz meghatározni, hogy mikor kezdett el pirulni. Egy lehetséges megoldás talán, hogy időnként kiveszel egyet-egyet, feltöröd, és megkóstolod. Más ötletem nincsen fekete héjú napraforgó pirítására... :-)

      Törlés
  2. Sziasztok a fekete szotyi tudomásom szerint madaraknak állatoknak való takarmány növény :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! A fekete és a csíkos napraforgómag között felhasználhatóságában nincs sok különbség. A fekete éppen úgy alkalmas az emberi fogyasztásra, mint a csíkos, ízében semmi különbség nincsen. A különbség a színre és a méretre korlátozódik mindössze. Ebből az utóbbi (méret) az, ami miatt inkább takarmányozási célra használják, hiszen a legtöbbünk nem szeret az apró magokkal "molyolni". :-) De ettől még alkalmas az amberi fogyasztásra teljes mértékben...

      Törlés
  3. A fekete napraforgómagnak jóval magasabb az olajtartalma mint a csíkosnak, ez szerintem mindent elárul. (olaj, takarmány)
    Pirításával csak óvatosan, az előbb említett előny ez esetben hátrány, gyorsabban pörkölődnek, könnyen szénné éghetnek :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen, most már ezt is tudjuk. Az ember mindig tanul valami újat... :-)

      Törlés
  4. Én a következőképpen csinálom, ami tuti ! Félkiló étkezési szotyit/nagyszemű/ magas falu tepsibe öntök! ,egy, másféldeci vízbe, egy tojás fehérjét ellkeverek, s ezt ráöntöm a szotyira, két evőkanál sót is rászórok, majd jól elkeverem kézzel./a tojás azért kell, mert kell ami megfogja a sót, a szotyin! nem kell félni, a só nagyrésze igy is lepereg a kevergetésnél./180-200 fokos sütőben kevergetés mellett addig sütöm, mig teljesen meg nem szárad,el nem tünik a víz amit ráöntöttem, majd még két három percig piritom, percenként keverve.
    Vigyázz!! Ha a szotyi héja kivülről elsárgult akkor a mag már barna, tehát ehetetlen!
    ha kihült a szotyi, akkor van kész, melegen olyan, mintha nyers lenne!

    VálaszTörlés
  5. Drága Feleim!
    Most már csak azt áruljátok el nekem, hogy hol kaptok manapság nagyszemű szotyinak-valót, mert én az utóbbi években a budapesti piacokon csak vékonyka, (többnyire avas-penészes) csíkos napraforgót kaptam, amibe kár volt a munkát beletenni!
    Előre is köszönöm!
    Nóli

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Nóli!
      Mi is piacon vettünk gyönyörű napraforgómagot... :-)

      Törlés
  6. A hántolt verziot nem ismeri valaki? Üdv Niki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A hántolt verziónál 10 dkg magra 1,5 gramm! sót langyos vízben feloldok, /csak kb. két evőkanálnyit/ majd egy tepsiben összekeverem a maggal. Kb. 130 C-os sütőben szikkasztom, amíg meg nem szárad, majd pár percenként keverve 180 C-on megpirítom. Vigyázz, mert szinte percről-percre pirul és ég meg!! Sűrűn kell nézni, kóstolni, ha kész, ki kell önteni egy hideg edénybe, mert a forró tepsiben képes utólag is megégni! Sándor

      Törlés
    2. Köszönjük szépen, hogy leírtad ezt a verziót is. :)

      Törlés
  7. tepsibe sűtőm huszonötdeka magot megszentelem vizel száznyolcvanfokonsütöm tízennyolpercig kiveszem a sűtőből megszentelem vizel megsozom egykiskanál sóval összekeverem utána betakarom danftolodik kihülésután könyen törhető nagyonfinom így Vilmos

    VálaszTörlés
  8. Sziasztok!
    Én is piacon veszem a csíkos szotyit, majd otthon kb. 1 kg-nyit bő vízzel megmosok, leszűröm, majd egy régi tepsibe teszem, rakok rá egy evőkanál sót, jól elkeverem, majd beteszem a sütőbe kb. 130 C-on. Kb. 15 percenként átkeverem, ha már száraz, akkor kb. 180 C-on megpirítom. Közben 10-15 percenként megkeverem. Macerás, de cserében csak szotyit eszem, koszt nem. /Száradás után kb. 45-55 perc alatt kész, de nagyon sok, és hetekig eláll./ Sándor

    VálaszTörlés

Google+ Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...