2013. június 21., péntek

Kivilekvár tartósítószer nélkül...

Nagyjából egy hete vettünk a feleségemmel egy kiló kivit, mert annyira megkívántuk. Aztán valahogy mégsem ettünk belőle. Megfeledkeztünk róla, és már csak azt vettük észre, hogy kezd romlani. Mikor már a második darabot kellett kidobni, úgy döntöttem, nem ezért fizettünk ki annyi pénzt, amennyit. De ugye egy kiló kivit egyszerre mégsem eszik meg az ember...

Ekkor jött az ötlet, mi lenne, ha a mostanában rajtunk eluralkodott befőzési láz jegyében kipróbálnánk, milyen lehet a kiviből főzött lekvár. Nekiálltam hát megtisztítani a kivit. Miután még kettőt ki kellett dobni belőle, mert rossz volt már, a végére mindössze 60 dkg tisztított kivi maradt. Nekiálltam hát ehhez mérten összeszedni a többi hozzávalót.

Mint azt már több posztunkban is írtuk, nem vagyunk sem a tartósítószer hívei, sem pedig a sok cukoré, így az előbbiből semennyit, míg cukorból nagyon keveset raktam hozzá. Nálunk a bevált arány a 4:1. Ennek jegyében ehhez mindösszesen 15 dkg cukrot adtam. Amit még az elmúlt befőzési kísérletek alkalmával megtapasztaltam, hogy a savanykás gyümölcsökhöz jól illik a citrom. Mind a héja, mind pedig a leve, így ezúttal is használtuk. Az elkészült lekvármennyiség pedig pontosan csurig töltött egy 500 ml-es üveget, még maradt is két evőkanálnyi, amit elmajszoltunk, miután kihűlt...

Hozzávalók 1 db 500 ml-es üveg kivilekvárhoz:
- 60 dkg tisztított kivi
- 15 dkg kristálycukor
- 1/2 biocitrom reszelt héja és leve

Kivilekvár elkészítése:
Az üveget jó előre alaposan mossuk ki mosogatószerrel, majd öblítsük ki többször tiszta vízzel. Ne töröljük el, hanem hagyjuk magától megszáradni. Amíg az üveg és a lapka szárad, kezdjünk neki a munkának. A kivit pucoljuk meg, a végéből vágjuk ki a szár folytatásának kemény részét, mert az órák alatt sem főne meg. Vágjuk apró darabokra, majd botmixerrel pépesítsük el. Aki akarja ekkor nagyobb lyukú szűrőn leszűrheti, hogy a magok ne kerüljenek bele. Én nem tettem, mert minket nem zavar, és nagyon emeli a kész lekvár vizuális élményszintjét. :-)
Ha megvagyunk a pépesítéssel, akkor mehet bele a cukor, a reszelt citrom héja és a leve. Itt felhívnám mindenki figyelmét, hogy míg a citrom levénél nagyjából nem számít a citrom élettörténete, a reszelt citromhéjnál viszont nagyon is.

Csak biocitrom héja alkalmas emberi fogyasztásra, mert a boltban kapható citrusfélék héját gomba- és baktériumölő szerekkel kezelik, amely eljárás következményeként a gyümölcs héja alkalmatlanná válik az emberi fogyasztásra. Ezért étkezési célra vagy a boltban kapható szárított reszelt tasakos citromhéjat használjuk, vagy megbízható forrásból származó biocitromot.

Ha mindent beleraktunk, akkor alágyújthatunk. Folyamatos kevergetés mellett főzzük addig, míg a kívánt sűrűséget el nem éri. Nekem ehhez általában elég egy óra, nem szeretjük az olyan lekvárt, amit vésővel lehet csak kiszedni az üvegből. :-) Ha készen vagyunk, a kivilekvárunk mehet is bele az üvegbe frissen, forrón, de vigyázzunk, nehogy a hősokktól szétpattanjon az üveg. Ezután zárjuk le, és tegyük száraz dunsztba, és hagyjuk ott szépen lassan teljesen kihűlni...

Ha mindent jól csináltunk, akkor biztosan nem fog elromlani tartósítószer és tonnányi cukor nélkül sem a lekvárunk. Nekünk nagyon bejött, biztosan fogunk máskor is ilyet készíteni. Mindenkinek jó étvágyat kívánunk hozzá.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Google+ Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...