2013. augusztus 13., kedd

Borkén (E 224)

Borkén a borkezelések és borbetegségek "gyógyításának" legfontosabb szere. Csíra és baktériumölő hatása miatt a legrégebben alkalmazott széles hatásspektrumú kezelőanyag. Antoixidáns. Kémiai neve: kálium-metabiszulfit (E224) egy fehér színű, kén szagú, kristályos por, melyet antioxidánsként, sterilizálásra, valamint élelmiszer adalékként tartósításra használnak. Kémiailag közel áll a nátrium-metabiszulfithoz, és egymás helyettesítésére is szokták őket használni. Általában a kálium-metabiszulfitot alkalmazzák, mert nem származik belőle nátrium-klorid, vagy más néven étkezési só.

Megjelenési formája:
Fehér, vagy enyhén sárga, szilárd kristályos anyag, vizes oldatban illetve nedvesség hatására oldódik.

Felhasználása Borászatban:
A kálium-metabiszulfitot a borhoz vagy musthoz előszeretettel adagolják, ugyanis SO2 (kén-dioxid) szabadul fel belőle, mely egyrészt elpusztítja a káros mikroorganizmusokat, valamint antioxidánsként segít megőrizni a bor színét és ízét egyaránt. A borászatban a borkészítés szinte minden fázisában alkalmazzák:

- mustkészítésnél- korai borhibák kialakulásának megelőzésére
- cefre kénezésre- az oxidáció megelőzésére, a káros mikroorganizmusok elszaporodásának megakadályozására
- aroma- és szín kioldásra
- éppen aktuális borkezelési eljárásoknál (l. Borkezelés bejegyzés)
- borászatban a bor gyógyszerének is nevezik, mivel majdnem minden borbetegséget meggyógyít.

Miért van szükség a kénre?
A musthoz, cefréhez és borhoz adagolt kénnek többféle hasznos szerepe van. Legegyszerűbben tán úgy lehet összefoglalni, hogy a kén hatásos fertőtlenítő- (eltünteti a káros baktériumokat) és tartósítószer (megköti a levegő oxigénjét, tehát kizárja vagy lassítja az oxidációt és a gyors öregedést). Egyetlen más anyag sem reagál olyan gyorsan az oxigénre, ezért nem helyettesíthető ma sem mással. A bor eltarthatóságát az alkohol- és savkoncentráció mellett a megfelelő szabad kénessav-tartalom biztosítja. A nyitott palackban levő bor idővel megtörik, azaz bebarnul és zavarossá, majd ízben ecetessé válik. A helyesen, mértékkel alkalmazott kénezés elősegíti a bor fejlődését, tisztulását, és óv egyes borbetegségektől. Nem szabad azonban túlzásba vinni, mert túlzott használata árt a bor aromájának.

Milyen formában van a kén a borban?
A borban levő ként két részre lehet osztani: az egyik a kötött, a másik a szabad kén. A kötött kén kapcsolatba lép az acetaldehiddel és más anyagokkal a borban. Hatása a bor fogyasztása közben nem érzékelhető. A szabad kén viszont szufidként (ezt tüntetik fel a boros palackon is) van jelen a borban, szagolható és a megengedettnél nagyobb mennyiségben káros is lehet az egészségre (a híres fejfájás). A szabad kén is azonban egy idővel eltűnik a borból szulfáttá esve szét. A borban található kén (szulfid) tulajdonképpen kénessav formájában van jelen a borban, ami nem más mint az SO2 vizes oldata ami egy gyenge sav (és nem a kénsav!). A Magyar Szabvány egyébként maximum 60 mg/l szabad kénessavat engedélyez egy litert borban, ami általában azért inkább túl soknak tekinthető. A túl alacsony érték viszont kockáztatja a bor eltarthatóságát, sietteti elvénülését. Mai tapasztalatok szerint fajtánként és jellegtől függően 10-30 mg/l kén szükséges 1 liter borhoz.

Milyen hatása van a kénnek a borra?
Antiszeptikus (antibakteriális) és enzimgátló hatás = a mustban vagy a borban levő káros mikroorganizmusoknak csökkenti vagy lehetetlenné teszi az életfeltételeit.

Redukáló, antioxidáns hatás = megköti a levegő oxigénjét, amivel kizárja illetve lassítja az oxidációt

Íz- és zamatmegőrző hatás = leköti a szabad acetaldehidet, amely a darab-, levegő-, óíz kialakulásáért felelős. Ez az a tulajdonsága, amely jelenleg nélkülözhetetlenné teszi borászati technológiai alkalmazását

Színstabilizáló hatás = A színstabilizáló hatás azon alapszik, hogy a kénessav viszonylag labilis kötéssel ugyan, de megköti az antocianinokat (vörös bor színanyaga), és ezzel bizonyos védelmet nyújt azok számára az oxidációs és polimerizációs hatásokkal szemben, amelyek a vörösborok csillogó, piros színtónusának elvesztését okozzák.

Hogyan kerül a kén a borba?
Általában és leegyszerűsítve háromszor kénezik a bort: must- illetve cefre állapotban meggátolván az oxidációt okozó enzimek tevékenységét, erjedés befejeződése után megkötve az alkohol és oxigén kapcsolatából keletkező acetaldehidet és egy esetleges palackozáskor "útravalónak", hogy védje és tartósítsa a bort.

Amíg a szőlőfeldolgozás, a mustkezelés során alkalmazott kénessav adag viszonylag pontosan előírható, addig az újborkezelés, majd a bortárolás során alkalmazott kénessav mennyisége előre kevésbé adható meg. Mind az alapkénezés (első fejtés után), mind a későbbi kiegészítő kénezések esetében a bor összetételbeli jellemzői és a tárolás körülményei szabják meg az adagolandó kénessav mennyiségét. Na ez hangzik szuper egyszerűen, de azt jelenti magyarul hogy nincs rá képlet, tanuld meg magad! :-)

Alkalmazási terület és ajánlott adagolás:
Cefre készítésekor: a darált cefrére szórjuk, vagy darálás közben a borként apránként adagoljuk és elkeverjük. A szőlő és a cefre állapota alapján 5-15 g/100 kg cefre borként adunk.

Bor kénezése: a borként fejtésekor kiválóan alkalmazhatjuk kénezésre.
Gyenge kénezést - 5-10 g borkén /1 hl bor- végezhetünk: első és második fejtéskor a száraz savas boroknál; második fejtéskor az édeskés, vagy lágy boroknál; a darabban álló boroknál; harmadik fejtéskor az egészséges fiatal fehér-, siller-, és vörösboroknál, óboroknál.

Közepes kénezést -20 g borkén /1 hl bor- végezhetünk: első fejtéskor az édeskés, a nehezen tisztuló lágy boroknál; mérsékelten vagy erősen záptojásszagú boroknál; összegyűjtött seprő és aljboroknál; kezdődő borbetegségek esetén.

Minden egyes bortétel szabad kénessav tartalmát idővel meg kell mérni, és bortípustól, érleléstől, tárolási módtól függően 10-30 mg/l értékre be kell állítani. A hiányzó kénessav tartalmat mg/l-enként 0,2 g borkén / hl bor adagolásával tudjuk pótolni. A szükséges borként ajánlatos előbb kevés mustban, borban jól elkeverve feloldani, és úgy hozzáadni a nagyobb tételhez!

Saját hozzáfűzés: a borkén használatos még élelmiszerek tartósítására is. A leírások szerint befőttekhez, savanyúságokhoz is lehet adagolni, de ilyen jellegű felhasználásáról nekünk nincs tapasztalatunk, mert nem használunk a befőzéseink túlnyomó többségében tartósítószereket, így a leírásból ezt ki is hagytuk. Amúgy mi sok esetben a musthoz nem is adunk borként. Mi az első kénezést az esetek túlnyomó többségében a zajos erjedés végén szoktuk elkövetni, mfajd a következő és egyben utolsó kénezést lefejtéskor. Ekkor azonban már nem adjuk hozzá a ként, hanem az üveget, amibe a lefejtést fogjuk végezni, erős borkénes oldattal szoktuk kiöblíteni, majd hagyjuk magától megszáradni az üveget, így annak falán marad annyi kén, amennyi elegendő.
Google+ Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...