2014. április 24., csütörtök

Orgonaszirup készítése főzés és tartósítószer nélkül

Pár napja tettük fel az orgonaszörp receptünket. Nagyjából azzal egy időben kezdtük el az orgonaszirup receptet is, ami annyiban különbözik a szörptől, hogy alig tartalmaz hozzáadott vizet, így jóval sűrűbb, sziruposabb. Ennek okán színe sem emlékeztet az orgonáéra, pedig megpróbáltam egy kevéske citromsavat hozzáadni ehhez is, de teljesen hasztalan volt, így a hozzávalóknál is csak opcionálisan sorolom majd fel.

És hogy mire is jó az orgonaszirup? Hogy minek külön szörp, és minek külön szirup? Ezt még nem tudjuk, ez részünkről inkább egyfajta kísérlet. Egy biztos, ugyanannyi cukorhoz, mint a szörpnél négyszer annyi orgonavirág lett hozzáadva, ugyanis ebben a módszerben a cukor olvadásához szükséges folyadék a virágok szirmaiból származik (a végén egy kevés vizet azért kellett hozzáadni). Ennél fogva bár sokkal édesebb, de ízében is töményebb, így aki akarja, használhatja akár ezt is szörpnek, ugyanis sokkal kevesebb kell ugyanannyi vízhez, mint a múltkor ismertetett orgonaszörp esetében.

Ugyanakkor rendkívüli édessége miatt, akár teák ízesítésére, süteményekbe, vagy akár fagylaltra csorgatva is érdekes ízeket kölcsönözhet a dolgoknak. Természetesen ezt még nem tudjuk, mert nem próbáltuk ki, de egy frissítés keretein belül majd erről is beszámolunk.

Az orgona nevének kanyargós története van. Latin neve (Syringa) a görög syrinx szóból ered, ami csövet, sípot jelent. A görög mitológia szerint Syrinx nimfa, Pán, a kecskelábú és kecskeszarvú pásztoristen elől menekülve, ijedtében karcsú nádszállá változott. A rettegett hangú Pán (aki puszta hangjával egész hadseregeket volt képes vakrémületbe - pánikba - kergetni) ebből a nádszálból készítette közismert sípsorát. Főleg a tavaszi nedvbőség idején hasonló sípokat lehet fabrikálni az orgona vesszőiből is. Valószínűleg innen származik - némi áttételezéssel - a magyar orgona név, amely a templomi hangszer sípjaira utal.

A név elég lassan nyert polgárjogot, mert Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály az 1807-ben megjelent Magyar Fűvészkönyben még lilának nevezte a mai orgonát - a francia elnevezése (lilas) után -, de ez a névhonosítás nem bizonyult eredményesnek. Bármilyen furcsa, az orgona hazánkban nem őshonos növény. Valószínűleg a Balkán-félszigetről származik, és onnan került Törökországba. Csak a 16. században figyeltek fel rá az ott járó kutatók; a szultán udvarából hozott orgona először 1589-ben virágzott Busbecq követ bécsi kertjében. Erősen őrizhették a szép virágú cserjét, mert csak sokára vált ismertté. Igazi "virágkorát" a biedermeier korban élte, amikor számos faja, fajtája és kultúrváltozata egy kertből se hiányozhatott. Mostanában, amikor hajlamosak vagyunk a régi divatok felelevenítésére, talán az orgona iránti nosztalgiánk is felébred.

Hozzávalók az orgonasziruphoz:
- 1 kg kristálycukor
- 4 nagy szatyor orgona lecsipegetett virágjai
- egy citrom leve, vagy egy fél mokkáskanál citromsav (opcionális)
- csapvíz

Orgonaszirup elkészítése:
Nem fogjuk főzni, mert ez hidegen készül. Ennél a receptnél a kristálycukornak azt a tulajdonságát fogjuk kiaknázni, hogy elszívja környezetétől a vizet. Nem kell mást tenni, mint fogni egy 1.7 literes befőttes üveget, szórni az aljára egy kis cukrot, majd egy sor orgonavirágot, egy sor cukrot, egy sor orgonavirágot, és megint egy sor cukrot. Ezt mindaddig ismételgessük, míg el nem fogy a cukor. Az orgonavirágból első nekifutásra nem fog mind beleférni az üvegbe, így a betakarítást is érdemesebb több fázisban csinálni. :-) Elsőre nagyjából egy szatyornyi orgona lecsipegetett virágjai férnek el egy kiló cukorral együtt az üvegben. 

Ha megvagyunk a rétegzéssel, akkor nincs más dolgunk, mint lezárni az üveget a kupakjával, és nem túl fényes, de meleg helyre tenni az üveget. Egy-két nap elteltével a cukor elkezd vizesedni, az orgonavirágok pedig elszürkülnek, majd megbarnulnak. Eközben a térfogat is csökken, így lehet még virágot tuszkolni az üvegbe, majd egy átkevergetés után ismét lezárni pár napra. Ezt addig csináljuk, míg el nem olvad az összes cukor.

Ha nem volt elég nedves a virág, mert mondjuk napok óta nagyon száraz az idő kint, vagy csak nincs elég meleg a szobában, akkor előfordulhat, hogy egy deci víz hozzáadásával fel kell gyorsítani a folyamatot. Mi legalábbis ezt tettük, ha akarunk bele tenni, akkor ebben a vízben feloldhatjuk a citromsavat is, így egyben az is belekerül. Nagyjából tíz-tizenegy nap után már az utolsó adag hozzáadott virág is teljesen barna volt, és szépen folydogált az üvegben a szirup. Ekkor úgy döntöttem, hogy készen van, lehet leszűrni. Ehhez egy apró lyukú szűrő kell, amin szépen át kell szűrni az egészet. A virágmaradványokat jól nyomkodjuk ki, hogy a lehető legtöbb szirupot kinyerjük belőle. A teljesen kinyomkodott virágokra öntöttünk három deci vizet, és abban is jól kinyomkodtuk, így még kaptunk egy lazább szirupot is.



Mivel nekünk még volt kristályos állapotban cukor a sűrű szirup alján, betettük a mikróba, és fellangyosítottuk - nem forraltuk! -, majd a virágmaradványok alatt lévő lazább szirupból folyamatos kevergetés mellett annyit öntöttünk hozzá, hogy pont felolvadjon a még kristályos állapotban lévő cukor. Így a végére nagyjából nyolc decinyi jó sűrű, ragacsos szirupunk lett, amit palackokba töltöttünk, és betettünk a spájzba. Nem kell bele semmiféle tartósítószer, mert annyi cukor van benne, hogy abban semmilyen mikroba nem képes elszaporodni. Azonban a tetején meg tud penészedni, ugyanis az üvegben mindig marad valamennyi oxigén.

Ezért bár kimondottan nem főzzük a szirupot, de ha hosszú hónapokra szeretnénk eltenni, akkor tartósítani kell. Mivel nem vagyunk hívei a tartósítószereknek, ezért az a legjobb, ha hőkezeljük. Ehhez vegyünk egy lábast, annak az aljára tegyünk egy konyharuhát, az üvegek kupakjait lazítsuk meg úgy, hogy kényelmesen ki tudjon jönni a levegő, majd az üvegeket szépen sorban tegyük a lábasba. Öntsük háromnegyedig vízzel a lábast, majd lassú tűzön forraljuk fel, majd tartsuk forrásban addig a vizet, míg az üvegekben lévő szirupban is el nem kezdenek intenzíven mozogni a buborékok. Ezt követően zárjuk le alatta a tüzed, szorítsuk rá az üvegekre alaposan a kupakokat, majd hagyjuk szépen lassan ebben a vízben kihűlni. Így egyrészt valamelyest csírátlanítottuk a szirupot, másrészt mire kihűlnek, légritka tér (vákuum) keletkezik az üvegekben, amely megakadályozza a mikrobák elszaporodását. Így már a spájzban tárolhatjuk őket minimum akár egy évig is. Sajnos ez esetben a vitamin tartalma a szirupnak jelentősen csökkent. Ha ezt a folyamatot kihagynánk inkább, akkor hűtőben kell tárolni, ahol pár hónapig biztosan kibírja...

Mindenkinek kellemes időtöltést az orgonasziruphoz... :-)
Ezen receptünk (is) - nagy örömünkre - megjelent az Erdélyi Konyha
lapcsalád Boszorkánykonyha című lapjának II. évfolyam, 1. (5.) számában.

1 megjegyzés :

Google+ Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...