Ezt fald fel!

Szeretem az akácvirág illatát, és emlékszem, hogy gyerekkoromban mennyit szedtük az akácvirágot, és csak úgy, nyersen ettük, rögtön a fáról. Volt, hogy annyit ettem belőle, hogy belefájdult a gyomrom (egy gyerek nem nagyon tudja, hol a határ) . A nagymamám pedig isteni akácvirág szörpöt főzött belőle mindig, amit természetesen annyira szerettem, hogy akármennyi is volt belőle, sosem volt elég... Elhatároztam hát, hogy én is készíteni fogom az akácvirág szörpöt, de annyi mindent készítünk, hogy ennek a receptjét mindeddig nem osztottuk meg veletek, mert nem volt rá érkezésünk. De eljött ennek is az ideje. Érdemes elkészíteni, nálunk ilyenkor az egész család ezt issza... Gyógyászati felhasználása: Az akác gyógyászati szempontból igen értékes növény. Az akácvirág tea nagyon jó élvezeti tea, virágját nyersen is szokták enni, de vigyázzunk, nagy mennyiségben a nyers virág hányingert okoz. Teája ugyanolyan édeskés, kellemes ízű, mint a virág. Aromás vegyületeit az illatszeripar ha...

A minap itt jártak a feleségem szülei, és hoztak nekünk egy szép adag meggyet (közel 16 kg) , amelynek egyik részéből a jelen poszt alanyát képező házi meggyszörp lett, másik részéből pedig oda van téve tíz liter meggybor (recept is lesz, ha elkészül) . Az idei nyár a házi  szörpkészítés jegyében telik nálunk, ugyanis gyermekünk elérte azt a kort, hogy imádja a szörpöket - persze mi sem vetjük meg a jóféle házi szörpöt -, és ha már el tudjuk készíteni mi magunk, akkor miért itatnánk a nagyipari, színezékekkel és mesterséges adalékanyagokkal teletömött vackokkal? A dolog érdekessége, hogy bár valamikor nagyon régen gyerekkoromban ittam már házi meggyszörpöt, nem nagyon emlékeztem már rá. Boltit persze mi is ittunk néha, és azt a bizonyos "M" betűs szénsavas meggyízű üdítőitalt még többet, mert szeretjük. De higgyétek el, közel nem hozza azt az igazi, intenzív meggy ízt egyik sem, mint egy jó pohár házi meggyszörpből készült frissítő. A lényeg, hogy szódával, vagy buboré...

Szeretjük a hársfavirágszörpöt, mert a hársfa virágzatának illata semmihez sem fogható. Édes, aromás, bódító... egyszerűen nem lehet nem szeretni. Azt azonban nem mindenki tudja, hogy a hársfa virágzata nagyon értékes nyákanyagokat tartalmaz, amelynek egészségünkre számos pozitív hatása van. Ezért a virágzatot szárított formában megtalálhatjuk még a gyógynövényeket forgalmazó üzletek polcain is, amelyből aztán a téli megfázós napokra remek tea készíthető. De most nem a hársfateáról lesz szó, hanem - mint azt az első mondatból sejteni lehetett - egy másik alkalmazási formájáról, a hársfavirágszörpről, amely egy nagyon finom, és zamatos hűsítő lehet a nyári napokon. Többféle szörp is volt már blogunk főszereplője , most bemutatjuk, hogyan készítjük a hársfavirágból főzött szörpöt. Hozzávalók a hársfavirágszörphöz: - 30 dkg friss hársfavirágzat - 1 kg kristálycukor - 3 citrom leve, vagy 3 mokkáskanál citromsav - 1.5 liter csapvíz Hársfavirágszörp elkészítése: A szörp elkés...

A fenti címet nagyjából így tudnám összefoglalni: főzés és tartósítószer nélkül évekig eltartható szörp = mission impossible, azaz lehetetlen küldetés... Éppen ezért van, hogy régóta készülök már megírni ezt a cikket. Sokan vagyunk, akik szeretjük a finom szörpöket , és valószínűleg a népszerűségüknek köszönhető, hogy az interneten található gasztroblogokban is igen sűrű vendégek a különböző szörpök , szirupok évről évre, legyenek azok akár virágokból, akár gyümölcsökből, akár bogyókból készítve. Az nagyon jó dolog, hogy ennyien foglalkoznak vele, hiszen így se szeri, se száma a recepteknek, mindenki megtalálhatja a hozzá illőt; cukrosat vagy édesítőszerest, főzöttet vagy hidegen készítettet, tartósítószerest, vagy éppen adalékanyagoktól menteset. Ugyanakkor sajnos a gasztrobloggerek igen nagy hányada elég tájékozatlannak tűnik mindazok fényében, amiket leírnak (legalábbis a jó szándék arra vezérel, hogy inkább gondoljam róluk, hogy tájékozatlanok, mintsem azt, hogy szándoksa...

Még tavaly nyáron találtam az interneten több - nagyjából egyforma - fenyőrügyszirup receptet, és már akkor eldöntöttem, hogy ilyet én is akarok. Alapvetően háromféle módszert láttam, amelyből én most csak az egyik fogom bemutatni, a másikat talán majd jövőre. :-) Ez pedig a hidegen, főzés nélkül, minimális mennyiségű víz hozzáadásával készülő, csak cukrot és fenyőrügyeket tartalmazó módszer lesz, amelyet a pár napja közzétett orgonaszirup esetében is használtunk. A lényege ennek a módszernek, hogy a kristálycukor azon tulajdonságát használjuk ki, hogy elvonja környezetétől a vizet. Így ha friss növényi részeket cukorral megszórva lezárt üvegbe teszünk, akkor rövid időn belül a cukor elkezdni kiszívni a növényből a nedvességet, aminek köszönhetően a cukor elkezd olvasni, majd sziruposodni. A fenyőrügyszirup nem szörp, és élvezeti értéke szerintem nem sok van. Bár az íze különleges, és rossznak egyáltalán nem mondanám, semmiképp sem nevezném a nyári piknik hűsítő italának a belő...

Pár napja tettük fel az orgonaszörp receptünket. Nagyjából azzal egy időben kezdtük el az orgonaszirup receptet is, ami annyiban különbözik a szörptől, hogy alig tartalmaz hozzáadott vizet, így jóval sűrűbb, sziruposabb. Ennek okán színe sem emlékeztet az orgonáéra, pedig megpróbáltam egy kevéske citromsavat hozzáadni ehhez is, de teljesen hasztalan volt, így a hozzávalóknál is csak opcionálisan sorolom majd fel. És hogy mire is jó az orgonaszirup? Hogy minek külön szörp, és minek külön szirup? Ezt még nem tudjuk, ez részünkről inkább egyfajta kísérlet. Egy biztos, ugyanannyi cukorhoz, mint a szörpnél négyszer annyi orgonavirág lett hozzáadva, ugyanis ebben a módszerben a cukor olvadásához szükséges folyadék a virágok szirmaiból származik (a végén egy kevés vizet azért kellett hozzáadni) . Ennél fogva bár sokkal édesebb, de ízében is töményebb, így aki akarja, használhatja akár ezt is szörpnek, ugyanis sokkal kevesebb kell ugyanannyi vízhez, mint a múltkor ismertetett orgonaszö...

A neten többfelé is olvasgattam már az orgonaszörpről, de magam még eddig nem készítettem, és nem is ittam. Már nagyon vártam az idei orgonaszezont, hogy kipróbálhassam. Hála a korai tavasznak, idén előbb nyílott az orgona, mint általában.  Megszedtem belőle két bevásárlószatyrot, majd nekiálltam lecsipegetni róla a virágokat, mert a szörpbe csak a virág kell, semmi zöld, semmi szár. Az egyik szatyornyi orgonából ez a főzött szörp készült, a másikból pedig egy főzés nélküli eljárással, majdnem teljesen víz nélkül készült orgonaszirup . Az orgona nevének kanyargós története van. Latin neve (Syringa) a görög syrinx szóból ered, ami csövet, sípot jelent. A görög mitológia szerint Syrinx nimfa, Pán, a kecskelábú és kecskeszarvú pásztoristen elől menekülve, ijedtében karcsú nádszállá változott. A rettegett hangú Pán (aki puszta hangjával egész hadseregeket volt képes vakrémületbe - pánikba - kergetni) ebből a nádszálból készítette közismert sípsorát. Főleg a tavaszi nedvbősé...

Erről a receptről majdnem megfeledkeztem. Azaz, ez nem is igazi recept, mert egy másik recept maradékát dolgozza fel. Igazából külön plusz hozzávalók sem nagyon vannak, inkább egy ötlet ez az esetleges befőzési felöntőlék maradékainak felhasználására. :-) Itt nem lesz hozzávalók listája, akit érdekel, az nézze meg a kiinduló receptet... A múlt hónapban írtunk a rozzsal érő körtebefőttről . Nem tudom, kivel hogy van, de nekünk majdnem mindig marad meg felöntőlé a befőzéskor, ami általában a mosogatóban végzi. Ez esetben azonban több maradt meg. Sokkal több, majdnem egy liter. Olyan jó illata volt, hogy nem volt szívem a mosogatóba önteni. Ekkor jött az ötlet, hogy körteszirupot is főzhetnék belőle későbbi felhasználásra. Ehhez azonban nem volt elég intenzív körte íze. Nem baj, gondoltam, hiszen maradt még meg érett körte, amit friss fogyasztásra szántam. Felpótoltam a lét, hogy másfél liter legyen, apró darabokra vágtam még nagyjából fél kiló körtét. A szirupba dobtam, és alágyú...

Pár napja határoztam el, hogy levendulás rózsalekvárt fogok készíteni. Akkor volt szükségem arra, hogy levendula virágot - és persze rózsát - "szüreteljek". Mivel a levendula beszerzése - egyenesen a természetből szereztem be - olyan jól sikerült, maradt még bőven ahhoz, hogy kipróbálhassam a levendulaszirupot, vagy másként nevezve: a levendula szörp öt. A kiindulási alapot szolgáltató receptet nem fogom most belinkelni, mert a világhálón rengetegszer fellelhető, és szerintem már senki sem tudja, ki tette fel először. :-) Én a levendulát szárastól szedtem le, majd még frissiben lemorzsolgattam róla a virágokat egy nagy tálcára, és ott hagytam kiszáradni. Így lett nekem egy félig megszedett általános méretű bevásárlószatyornyi levendulából szárítás után 50 gramm levendulavirágom. Szóval, aki azt hinné, a levendulavirág manuális begyűjtése ripsz-ropsz megy, az téved. Nyugodtan számoljon rá egy délutánt mindenki. Vagy vegye meg a herbáriákban kapható teának való leve...