Ezt fald fel!

Egy hete írtuk meg a Gledícsiát , vagy más nevén a tövises lepényfát bemutató cikkünket, és ahogy azt már tőlünk megszokhattátok, azt általában hamarosan követi egy felhasználást javasló recept is. Ezen a szokáson most sem kívántunk változtatni, ugyanakkor sajnálatos módon kellett rájönnünk, hogy míg az interneten elég nagy számban található a gledícsia ehetőségét taglaló irodalom mind magyar, mind pedig idegen nyelven, annak felhasználására már sajnos sokkal szegényesebb a kínálat. Ezért döntöttünk úgy, hogy az elérhető adatokból kiindulva magunk fogunk kísérletezni a növénnyel... Első körben arra gondoltunk, hogy a még nem kiszáradt hüvelytermésből kifejtett zsenge, édeskés magokkal fogunk kísérletezni, majd ősszel, a már megszáradt, csonttá keményedett magokat is górcső alá vesszük. Így esett hát, hogy kiszemeltünk magunknak egy szép gledícsia fát, majd vártuk a kellő pillanatot, ami a napokban el is érkezett. Épp az utolsó még zsenge, zöld napjait sikerült elkapni a termések...

Az Észak-Amerikából származó gledícsia (Gleditsia triacanthos) közismert növény, ezért részletes leírása fölösleges. Mindenki ismeri hosszú, csavarodott, barna hüvelytermését, amely nyár végére megbarnulva, nagy számban lóg a fákon, és tél közepétől hullik le a földre. Van olyan példánya, mely egészen tavaszig a fán marad. Latin neve : Gleditsia triacanthos Magyar/közhasználatú név : Gledícsia, Glédics, lepényfa, tövises lepényfa. Elnevezései idegen nyelven : Lederhülsenbaum, Gleditschie (német) , Gledicsija (orosz) , Honey locust (USA) , Carouge a miel (francia) , Spino di Cristo (olasz) Egyéb, ritkább elnevezések : Lepényfa, Krisztusfa, Koronaakác, Koronafa Sokan szentjánoskenyérnek hívják, holott az nálunk nem él meg , mert meleg igényét a mi éghajlatunk nem elégíti ki  (Nevezik még krisztustövisnek is a töviskoronára emlékeztetve, de ez a faj a Szentföldön Krisztus korában sem élt, és most sem él, tehát nem lehetett a töviskorona alapanyaga.). Általában nag...