Bejegyzések

Szilveszteri karaj gazdagon - zsebes karaj

A babona szerint az év utolsó napján malacot kell enni. Sajnos malac éppen nem volt kéznél, de a fagyasztó szekrénybe pillantva láttuk, hogy szinte könyörög odabent egy szép nagy darab sertéskaraj a feldolgozásért. Ezért úgy döntöttünk az én egyetlenemmel, hogy idén Szilveszterre sertéskarajt fogunk enni. Már csak az volt a kérdés, hogy milyen formában. Ekkor ugrott be a drága feleségemnek, hogy ő még anno kivágott egy karajos receptet az egyik főzőcskés újságjából. Gyorsan megkereste, majd - miután kiderült, hogy minden van itthon, ami kell hozzá - nekiláttunk az elkészítésének, amit cseppet sem bántunk meg, mert a végeredmény nagyon finom lett annak ellenére, hogy a recepten módosítottunk egy keveset. Az eredeti szerint ugyanis nincsen benne paradicsom. Mi azonban annyira szeretjük - főleg az én egyetlenem -, hogy gondoltuk, kipróbáljuk. Ez jó ötlet volt, mert finom lett, és a leve teljesen átjárta a húst. A másik módosítás pedig a fűszersó. Az eredeti recept ugyani

Rizssaláta...

Ezt a salátát először a feleségem édesanyjánál ettük. Nem vagyok valami nagy rizsrajongó, de ez a saláta nagyon finom a rizzsel együtt. Ezért természetesen elkértük a receptjét, ami talán nem is lehetne ennél egyszerűbb. Rendkívül gyorsan elkészíthető, és igen sokféle étel mellé tálalható, de akár önmagában is elmegy egy laza reggelinek, tízórainak, uzsonnának, vagy vacsorának. Ebédnek azért tegyünk mellé valamit, ha lehet. Mi ezúttal a  baconbe csomagolt sajtos csirkemell , valamint petrezselymes burgonya mellé készítettük, és nagy sikere volt a vendégek körében. Nem hiába, mind a kettő nagyon finom, hát még ha együtt tálaljuk őket (erről azt hiszem, az én drágám ódákat tudna zengeni, hiszen mindkét étek a kedvencei közé tartozik) . Na de elég a rizsából, lássuk a rizssalátát. :-) Hozzávalók a rizssalátához: - fél fej jégsaláta - 2 db kaliforniai paprika - 1 db kígyóuborka - 2-3 db paradicsom - 1-2 fej lila hagyma - 50 dkg csirkemell - 250 gramm gyorsrizs - k

Tésztasaláta kicsit felturbózva – ahogyan mi szeretjük

Nagyon szeretjük a feleségemmel mindketten ezt a finom salátát. Rengeteg finomság van benne, és a tésztának köszönhetően akár önállóan is fogyasztható egy könnyű reggelinek, tízórainak, uzsonnának, vagy akár vacsorának is. Nekünk ezúttal a karácsonyi menü részeként készült el. A receptjét évekkel ezelőtt látta az egyik televíziós főző műsorban (már nem emlékszik melyikben) , és onnan körmölte le a kis receptes gyűjteményébe. Azóta már számtalanszor elkészítette, és minden egyes alkalommal nagy élvezettel csemegéztük. Az egyetlen, amit nem szeretek ebben a salátában, hogy minél tovább áll, annál inkább "szárad". Ez azalatt azt értem, hogy az idő múlásával egyenesen arányos a tészta által a salátából felszívott nedvesség. Így a saláta egyre szárazabbnak hat. Ez nem baj, hiszen nálunk ritkán kell, hogy egy, maximum két napnál tovább álljon, mert ennyi idő alatt simán megesszük ezt a finomságot... Hozzávalók a tésztasalátához: - 2 üveg csemegeuborka - 2 db kígyóubork

Kacsasült savanyú káposzta ágyon – párolt káposzta

Tavaly karácsonykor készítettünk először ilyet, és annyira megtetszett, hogy elhatároztuk az én drága feleségemmel, hogy amíg rá nem ununk, addig kötelező részét fogja képezni minden szentesti menünek a tyúkhúsleves mellett. Mivel idény nyár végén nagyobb mennyiségben savanyítottunk saját magunk káposztát, így már többszörösen is nagyon vártuk, hogy ismét elkészítsük ezt a finomságot. Hááát... annak teljes tudatában, hogy az öndicséret mennyire büdös tud lenni, el kell mondanom, hogy a bolti káposztából vegetával készült tavalyi változat a nyomába sem léphet az idei saját savanyítású káposztából és saját készítésű  ételízesítő ből készült mennyei csodának. :-) Így történt hát meg, hogy idén még jobban ízlett, mint tavaly. A receptet a feleségem édesanyjától kaptuk... A kacsasült savanyú káposzta ágyon hozzávalói: 3-3.5 kg (házi) savanyú káposzta 1 fiatal pecsenyekacsa (kb. 2-2.5 kg) 2 egész (alsó-felső egyben) csirkecomb  (opcionális) egy csirke filézett mellré

Naspolya-méz házi bor – naspolyabor mézzel

A naspolya egy régen elfeledett gyümölcs. Felgyorsult világunkat ma már egyre inkább a nagy élelmiszergyártók látják el ételekkel. A kis közösségi piacok helyett ma már a legtöbben jobbára a multinacionális cégek hipermarketeiben vásárolunk. Az ilyen cégek palettáiról pedig bizony hiányoznak az olyan finomságok, mint a naspolya . Ennek egyik legfőbb oka valószínűleg az, hogy nem túl jól tartható el. Ma, amikor több kontinenst is átutaznak a "friss" zöldségek, gyümölcsök, akkor az elsődleges szempont a jól szállíthatóság, a jó eltarthatóság. Ilyenkor a naspolyá hoz hasonló csemegék a háttérbe szorulnak. De szerencsére még sokan vannak, akik ismerik ezt a növényt, és tudják, hogy termése ehető, íze finom, édes és zamatos. A kertészetekben is árulják csemetéiket, és néha még a szabadban is fellelhető, így nem kell lemondanunk róla. Megmondom őszintén, én is régen megfeledkeztem róla. Hosszú évekig nem találkoztam vele, így teljesen elfeledkeztem létezéséről, mígnem az egy

Kocsonya - zselatin és minden más műanyag nélkül

Kocsonya... Amióta az eszemet tudom, imádom ezt az egyszerű ételt. Méghozzá zselatin nélkül. Amikor kisebb voltam, anyám minden télen többször is főzött kocsonyát zselatin nélkül, és mi élvezettel ettük. Még nagyobb élvezettel cuppogtunk a benne lévő sertéskörmön, sertésfarkon, sertésfülön és sertésbőrkén. Az egyik kedvenc a téli ételek között. Aztán, hogy elköltöztem otthonról, a feleségem pedig nem szereti, egyre ritkábban került az asztalra, mígnem idén úgy döntöttem, készíteni fogok kocsonyát magamnak. Lehet ugyan boltban is kapni készen, de az annyira vacak és ehetetlen, hogy arra szavak sincsenek. Semmi köze a valódi kocsonyához, zselatinos élelmiszeripari hulladék az egész. Pedig az igazi kocsonyához nem kell zselatin, még akkor sem, ha tele van az internet zselatinos kocsonyareceptekkel. Az igazi kocsonya nem a zselatintól dermed meg, hanem a bőrkékből, porcokból és csontokból több óra alatt kifőlő enyvtől. Aki nem szereti ezen részeket, az ne egyen kocsonyát, vagy készítse

Mézes-müzlis naspolyagolyók...

A naspolya egy régen elfeledett gyümölcs . Felgyorsult világunkat ma már egyre inkább a nagy élelmiszergyártók látják el ételekkel. A kis közösségi piacok helyett ma már a legtöbben jobbára a multinacionális cégek hipermarketeiben vásárolunk. Az ilyen cégek palettáiról pedig bizony hiányoznak az olyan finomságok, mint a naspolya . Ennek egyik legfőbb oka valószínűleg az, hogy nem viseli túl jóla hosszas tárolást és a pakolás, szállítás viszontagságait. Ma, amikor több kontinenst is átutaznak a "friss" zöldségek, gyümölcsök, akkor az elsődleges szempont a jól szállíthatóság, a jó eltarthatóság. Ilyenkor a naspolyá hoz hasonló csemegék a háttérbe szorulnak. De szerencsére még sokan vannak, akik ismerik ezt a növényt, és tudják, hogy termése ehető, íze finom, édes és zamatos. A kertészetekben is árulják csemetéiket, és néha még a szabadban is fellelhető, így nem kell lemondanunk róla. Megmondom őszintén, én is régen megfeledkeztem róla. Hosszú évekig nem ta

Kókuszchips, az édes rágcsálnivaló...

A minap sikerült két darab kókuszdió t is elég jó áron vásárolni az egyik bevásárlóközpontban. Itt azért mellékesen megjegyezném, hogy megint megbántuk, hogy ilyesmit multinál vettünk, de hát ugyebár igen kevés Magyarországon a kókuszdió -őstermelő. Szóval, az volt a terv, hogy az egyik kókuszdió ból kókuszchips lesz, a másikat pedig önmagában csak úgy elrágcsáljuk. De ez nem így lett, ugyanis mikor a kókuszdió t felszúrtuk, hogy kiöntsük a kókuszvizet belőle, már akkor megcsapott a dohos pinceszag. Látszatra ugyanolyan volt a lé, mint bármelyik másik egészséges kókuszé, de a szaga olyan volt, akár egy százéves pincéé. Amikor feltörtük, akkor láttuk, hogy a belső fehér réteg, ami a kókusz lényege, puha és nyálkás ahelyett, hogy kemény és zsíros lenne. Így történt, hogy ez a kókuszdió egyetlen elegáns mozdulattal a kukába röppent. Ott tartottunk, hogy kókuszchipset szerettem volna készíteni, mert olvastam róla Nagy Róbert honlapján , és megtetszett. Vettünk hát kókuszdiót , és

Kókuszdió - a kókuszpálma magja

A kókusz származása: A kókuszpálmák a világ egyik fő élelmiszer ellátói. A többi ilyen mértékben használt élelmiszerrel összehasonlítva, a kókusz (még) nem génmanipulált, és nem kezelik vegyszerrel. A kókuszpálmákat jó minőségű termőtalajba ültetik, ezért nagy mennyiségeket tudnak betakarítani. Azonban néhány területnek olyan kitűnő táptalaja van, ami nemcsak a növény növekedéséhez szükséges tápanyagban gazdag, hanem olyan nyomelemekben is, amelyek a gondos előállítást követően majd a késztermékben is megtalálhatóak lesznek. A történelem során a kókuszdió volt az őslakosok egyik alapélelmiszere. A magbelet, vagy dióbelet kemény héj védi. Amikor a gyümölcs még nem teljesen érett, a magbél vizes és zselés anyag, könnyű emészthetősége miatt kedvelik. 100 éve, amikor a hidrogénezés technikájának elterjedésével a lehetővé vált, hogy növényi olajakból szilárd zsiradékot állítsanak elő, a kókusz lett az új termék, a margarin alapanyaga. A kókusz olaja jó és állandó minőségének valamint

Hagyományos körözött - körített túró

Emlékszem még, gyermek koromban mennyire nagyra becsült csemege volt a körözött... az az igazi, jó magyaros körözött. Minden közértbe - igen, akkor még így hívták, és nem ABC-nek meg miegymásnak - lehetett kapni a csemegepultnál. Nekünk sosem kellett megvenni, mert otthon készítettük már akkor is. Remek, tápláló, fehérjében gazdag reggelik és uzsonnák gyakori összetevője volt ez majdnem minden magyar családnál. Aztán a nagy rendszerváltással elérhetővé váltak a boltban vajkrémek, sajtkrémek, ízesített margarinok, túrókrémek, melyek sokkal változatosabbak, és "hála" a sok vegyszernek, amit beletesznek, elég sokáig eláll a hűtőben, nem úgy mint a nagyi körözöttje, ami három-négy nap után már kimászik a hűtőből. Így szépen lassan a tartós élelmiszerekhez szokott magyar társadalom elkezdte elfelejteni ezt a klasszikus finomságot. Majd jöttek sorra gasztro forradalmak, amelyek - ugyan mindegyik másképp, de mégis ugyanazzal a céllal - az egészséges és természetes táplálkozást

Szalalkáli, szalakáli (E 503)

Egyéb elnevezések: ammónium-bikarbonát, szalakáli Az ammónium-karbonátokhoz az ammónium-karbonát (E 503 i), az ammónium-hidrogén-karbonát (szalakáli, E 503 ii) és az ammónium-karbaminát tartozik. Levegő hatására, főként pedig magas hőmérsékleten ezek a vegyületek lebomlanak. A többi karbonáttal szemben az ammónium-karbonátok bomlásához nem szükséges sav jelenléte. A bomlás során a molekulából szén-dioxid és ammónia szabadul fel, ezért a tészták térfogata a hozzáadott ammónium-karbonát hatására megnövekszik. Ez a gázképződés nem a tésztakészítés során, hanem a sütéskor játszódik le. Az ammónium-karbonátok javítják a péksütemények barnulását is. Az ammóniaképződés miatt azonban csak olyan száraz, lapos süteményekben használható, mint a mézeskalács vagy a kréker. Kivonatok előállításánál szárításkor az ammónium-karbonátok savanyúságot szabályozóan hatnak. A (gyümölcs)borgyártás során élesztőtápanyagként használják. Előállítás: Az ammónium-karbonátokat kémiai reakci

Szódabikarbóna (E 500)

Régen csak a szódabikarbóna segített, ha súrolni, szagtalanítani vagy szépíteni kellett valamit. Manapság már tisztítószerek és kencék garmadájából választhatunk, ennek ellenére is érdemes újra felfedeznünk háztartásunk és pipereasztalunk jolly jokerét. Mielőtt használni szeretnénk, ismerkedjünk meg vele kicsit közelebbről. A szódabikarbóna (NaHCO3) vízben jól oldódó só, amely bikarbonát-anionokból (HCO3-), és nátrium-kationokból (Na+) áll. Ha savval találkozik, enyhe lúgként viselkedik, a reakció során szén-dioxid szabadul fel. A szódagyártás és más vegyipari folyamatok mellékterméke.  Az egyik legjobb tulajdonsága, hogy a környezetre és ránk is teljesen ártalmatlan, azaz a környezetbarát háztartások nélkülözhetetlen kelléke. Nem kevésbé elhanyagolható az a tény sem, hogy az egyik legolcsóbb és legsokoldalúbb valamennyi tisztítószer között. Megvásárolható a háztartási boltban ugyanúgy, mint a gyógyszertárban. A nátrium-karbonátokhoz a következők tartoznak: • Szóda (n

Borkősav (E 334)

A borkősav (E 334) számos gyümölcs természetes alkotóeleme. Először a 18. században, szőlőből izolálták. A természetben az elméletileg elképzelhető két molekulaformából csak az egyik fordul elő, amelyek szerkezetükben csak a molekulát alkotó atomok térállásában különböznek. Csak az L(+) borkősav használható fel élelmiszer adalékként. A borkősav íze erősen savanyú, a citromsavéhoz (E 330) hasonló. A citromsavhoz hasonlóan a borkősavat is savanyítószerként és savanyúságot szabályozó anyagként használják számos különböző élelmiszer esetében. Komplexképző tulajdonsága révén a borkősav segíti az antioxidánsok működését. Mivel nem köti meg a levegőben levő nedvességet, italporokhoz és pezsgőtablettákhoz jól használható. Előállítás: Borkészítés során a törkölyben, a törköly lepárlása után visszamaradó anyagokban, illetve a hordó alján káliumhidrogén- és kálciumtartarát-tartalmú anyagok maradnak vissza. Ezekből kénsav segítségével vonják ki a borkősavat. Használat:  A borkő

A szerzői jogokról

Az oldalon található tartalmak részleteikben szabadon felhasználhatóak és terjeszthetőek a forrás hiteles és kattintható link formájú megjelölésével. Egyéb esetekben a tartalom felhasználása tilos. A blogban elhelyezett fényképek az általunk ténylegesen elkészített ételekről, vagy azok fázisairól készültek. A képeket szerzői jog védi, azok máshol történő felhasználását a szerző megtiltja. A blogban közzétett receptek és/vagy fotók kereskedelmi célú felhasználásához a szerző nem járul hozzá, azokat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény által meghatározott módon kell kezelni. Copyright © 2013-2023 www.eztfaldfel.hu