Ezt fald fel!

Ezt a süteményt évekkel ezelőtt kóstoltam legelőször, s onnantól jó ideig ez volt a kedvencem. Nálunk pár évig elképzelhetetlen volt a húsvét úgy, hogy ne készítettük volna el. Most is meg akartam sütni húsvétra, de úgy lebetegedtem, hogy örültem, ha a hidegtálakkal elkészülök. Így - nagy sajnálatomra - a család süti nélkül maradt, csak az ischler volt készen, mert annak pár nappal azelőtt nekiláttam. Viszont elhatároztam, hogy ha jobban leszek, mindenképpen elkészítem, mert a családom amúgy is ki van éhezve a sütire (húsvét előtt már nem nagyon sütöttem, hiszen minek, majd húsvétkor... aztán elmaradt a betegség miatt) . Szóval ez a diókrémes álom... nagyon intenzíven diós, krémes, és tömény, úgyhogy nagyon sokat nem lehet megenni egyszerre ebből a finomságból. De éppen ezért tökéletes családi, vagy baráti összejövetelekre, óvodába, iskolába, munkahelyre - ha kedveskedni akarunk. Az ünnepekről nem is beszélve! Mert az biztos, hogy mindenki megnyalja majd mind a tíz ujját, ha m...

Bár a mai formájában is ismert krémes csak a XIX. század elején jelent meg a magyar gasztronómiában , ennek ellenére még napjainkban is egy igen közkedvelt édesség. Én is imádom a krémest - persze a feleségem is -, de ennek ellenére nagyon sok időmbe tellett, míg sikerült az én imádott asszonykámat rávenni, hogy készítse el nekem. Mindig attól félt, hogy abban valami ördöngösség van, és nem mert nekiállni. De ugyebár az köztudott, hogy a szerelem csodákra képes, és ez most sem volt másképp. Már magam sem tudom, milyen indíttatásból, de egyszer csak elém állt az asszony, és közölte velem: ma krémest fogok készíteni! Azt mondta, kutakodott a neten, és megtalálta a tuti krémes receptet. És megcsinálta... Méghozzá úgy, hogy mind a tíz ujjamat megnyaltam utána. Sajnos a forrást már nem tudjuk megjelölni, hogy honnét való a recept, mert az én drágám azonnal jegyzetfüzetbe másolta ahelyett, hogy a kedvencekhez adta volna. Ez úton is köszönet a kedves idegennek, akinek most a receptjét m...