Bár a mai formájában is ismert krémes csak a XIX. század elején jelent meg a magyar gasztronómiában , ennek ellenére még napjainkban is egy igen közkedvelt édesség. Én is imádom a krémest - persze a feleségem is -, de ennek ellenére nagyon sok időmbe tellett, míg sikerült az én imádott asszonykámat rávenni, hogy készítse el nekem. Mindig attól félt, hogy abban valami ördöngösség van, és nem mert nekiállni. De ugyebár az köztudott, hogy a szerelem csodákra képes, és ez most sem volt másképp. Már magam sem tudom, milyen indíttatásból, de egyszer csak elém állt az asszony, és közölte velem: ma krémest fogok készíteni! Azt mondta, kutakodott a neten, és megtalálta a tuti krémes receptet. És megcsinálta... Méghozzá úgy, hogy mind a tíz ujjamat megnyaltam utána. Sajnos a forrást már nem tudjuk megjelölni, hogy honnét való a recept, mert az én drágám azonnal jegyzetfüzetbe másolta ahelyett, hogy a kedvencekhez adta volna. Ez úton is köszönet a kedves idegennek, akinek most a receptjét m
Bár a mai formájában is ismert krémes csak a XIX. század elején jelent meg a magyar gasztronómiában, ennek ellenére még napjainkban is egy igen közkedvelt édesség. Én is imádom a krémest - persze a feleségem is -, de ennek ellenére nagyon sok időmbe tellett, míg sikerült az én imádott asszonykámat rávenni, hogy készítse el nekem. Mindig attól félt, hogy abban valami ördöngösség van, és nem mert nekiállni. De ugyebár az köztudott, hogy a szerelem csodákra képes, és ez most sem volt másképp. Már magam sem tudom, milyen indíttatásból, de egyszer csak elém állt az asszony, és közölte velem: ma krémest fogok készíteni! Azt mondta, kutakodott a neten, és megtalálta a tuti krémes receptet. És megcsinálta...
Méghozzá úgy, hogy mind a tíz ujjamat megnyaltam utána. Sajnos a forrást már nem tudjuk megjelölni, hogy honnét való a recept, mert az én drágám azonnal jegyzetfüzetbe másolta ahelyett, hogy a kedvencekhez adta volna. Ez úton is köszönet a kedves idegennek, akinek most a receptjét megosztjuk... :-)
Méghozzá úgy, hogy mind a tíz ujjamat megnyaltam utána. Sajnos a forrást már nem tudjuk megjelölni, hogy honnét való a recept, mert az én drágám azonnal jegyzetfüzetbe másolta ahelyett, hogy a kedvencekhez adta volna. Ez úton is köszönet a kedves idegennek, akinek most a receptjét megosztjuk... :-)
Hozzávalók a krémeshez:
- 1 cs. kész mirelit leveles-vajas tészta
- 1 l víz
- 35 dkg porcukor
- 2 csomag vaníliás cukor
- 4 csomag vanília puding (főzős)
- 9 db tojásfehérje (ne ijedjen meg senki, mihez kezd 9 db tojás sárgájával, mert készíthet belőle csörögefánkot, amihez pont csak sárgája kell, és szintén nagyon finom)
- 1 l víz
- 35 dkg porcukor
- 2 csomag vaníliás cukor
- 4 csomag vanília puding (főzős)
- 9 db tojásfehérje (ne ijedjen meg senki, mihez kezd 9 db tojás sárgájával, mert készíthet belőle csörögefánkot, amihez pont csak sárgája kell, és szintén nagyon finom)
Krémes elkészítése:
A tésztát két részre vágjuk, és vékonyra kinyújtjuk. Sütőpapírral bélelt sütőbe fektetjük, villával sűrűn megszurkáljuk, majd előmelegített sütőben 200 fokon 10 percig sütjük. Ezt a műveletet mindkét lappal elvégezzük. A cukorhoz hozzákeverjük a vaníliás cukrot. A tojásfehérjéket kemény habbá verjük, majd fokozatosan hozzáadagoljuk a cukor felét, és azzal tovább verjük még egy kicsit.
Nagyjából hat deciliter vizet beleöntünk egy lábasba a cukor másik felével, és felforraljuk. Eközben a maradék vízben simára keverjük a pudingporokat (mind a négyet), és ezt a forrásban lévő vízbe öntjük. Egy két perc alatt sűrűre főzzük. Ezután levesszük a tűzről, és kézi habverővel vagy fakanállal óvatosan hozzákeverjük a fehérje habot, majd egy-két percre ismét visszatesszük a tűzre, és folyamatosan kevergetjük.
Az egyik lapot óvatosan vágjuk akkora kockákra, amilyen méretű krémeseket szeretnénk. A másik lapra kenjük fel a krémet, ügyelve arra, hogy egyenletesen legyen eloszlatva, majd helyezzük sorban a tetejére a másik lapból előállított darabkákat. Ezt az egészet célszerű valamilyen sütemény kerettel végezni, hogy a krém a helyén maradjon.
Ezzel készen is volnánk, mehet pár órára a hűtőbe. Tálaláskor porcukorral hintsük meg a tetejét. Mindenkinek jó étvágyat a krémeshez. :-)
Nagyjából hat deciliter vizet beleöntünk egy lábasba a cukor másik felével, és felforraljuk. Eközben a maradék vízben simára keverjük a pudingporokat (mind a négyet), és ezt a forrásban lévő vízbe öntjük. Egy két perc alatt sűrűre főzzük. Ezután levesszük a tűzről, és kézi habverővel vagy fakanállal óvatosan hozzákeverjük a fehérje habot, majd egy-két percre ismét visszatesszük a tűzre, és folyamatosan kevergetjük.
Az egyik lapot óvatosan vágjuk akkora kockákra, amilyen méretű krémeseket szeretnénk. A másik lapra kenjük fel a krémet, ügyelve arra, hogy egyenletesen legyen eloszlatva, majd helyezzük sorban a tetejére a másik lapból előállított darabkákat. Ezt az egészet célszerű valamilyen sütemény kerettel végezni, hogy a krém a helyén maradjon.
Ezzel készen is volnánk, mehet pár órára a hűtőbe. Tálaláskor porcukorral hintsük meg a tetejét. Mindenkinek jó étvágyat a krémeshez. :-)
"Mindig attól félt, hogy abban valami ördöngösség van, és nem mert nekiállni." Ezzel én is így vagyok, de erőt veszek magamon, és mégis neki esek. Ezek után. :) Nemrég bukkantam erre az oldalra, és a barátságos mivolta nagyon megfogott! Csak így tovább! Mi árgus szemekkel figyelünk! ;) J-P. Kata
VálaszTörlésSzervusz Kata!
TörlésIgazán örülök, hogy tetszik a blogunk, igyekszünk a továbbiakban is ilyennek megtartani. A krémest pedig csak készítsd el nyugodtan, aztán majd gyere vissza, és meséld el a tapasztalataidat. :-)
Én is ezt a fajta krémest készítem, mostanában a víz-és tej, fele-fele arányban van benne. A tojásfehérjéket gyűjteni szoktam, kis edényben fagyasztóban hosszú ideig el áll.
VálaszTörlésÍgy van. :)
TörlésNekünk is sok tojásfehérje szokott összegyűlni a fagyasztóban.