Bejegyzések

Diós-csokoládés keksz...

Ezzel a diós-csokis finomsággal mi először a feleségem édesanyjánál találkoztunk - ennek okán a jelen receptet is tőle kaptuk -, és azonnal az egyik kedvencünkké vált, mert ennek az omlós csodának az íze egyenesen mámorító, ugyanakkor elkészítése nem egy nagy ördöngösség. Biztos siker lehet akár vendégváráskor is, hiszen nem elég, hogy íze, illata fantasztikus, de ez a keksz már a megjelenésével is azonnal hódít. :-) Ezért mindenképpen csak ajánlani tudjuk mindenkinek. Aki pedig még nem evett, vagy nem készített ilyet eddig, most eljött az ideje, hogy nekiálljon az elkészítésnek. Biztosan nem fog csalódni. Mi nagyon szeretjük a feleségemmel... Hozzávalók a diós-csokoládés kekszhez: - 25 dkg darált dió - 25 dkg finomliszt - 25 dkg porcukor - 20 dkg margarin - 20 dkg étcsokoládé - 10 dkg durvára vágott/tört dió - késhegynyi konyhasó - késhegynyi sütőpor - 2 db tojás Diós-csokoládés keksz elkészítése: A lisztet, sütőport, sót, porcukrot és az összes dió

Pizza készítése házilag - házi pizza

A pizza - bár nem egy magyar eredetű étel -, de mindenképpen az egyik legfinomabb, ami létezik. Mi legalábbis nagyon szeretjük az én drága feleségemmel, aki már jó ideje rendszeresen kedveskedik nekem a saját készítésű házi pizzáival (tavaly nyáron már írtunk egyszer a pizzáról, akkor éppen gyros-pizzát készített) . Én pedig - mérhetetlen hálám jeléül - mindig maradék nélkül fel is falom, miközben szorgosan dicsérgetem. :-) Igen, ez valóban így szokott zajlani, ugyanis valóban nagyon finom az én drágám pizzája. Pedig van összehasonlítási alap bőven, hiszen számtalanszor rendeltünk már házhoz pizzát, amikor  nem volt időnk - vagy épp kedvünk - magunk elkészíteni, de egyik silányabb a másiknál. Hol túl vékony és kemény a tészta, hol túl nyúlós, hol pedig ízetlen. A feltétről már nem is beszélve, mert abból az égvilágon mindent kispórolnak. Az éttermekben felszolgált pizzákkal szintén hasonlóak a tapasztalatok. A boltban kapható gyorsfagyasztott pizzának csúfolt förmedvényekről meg m

Méteres kalács

Ezt a süteményt még eddig sosem készítettük el, bár már több alkalommal szemeztünk vele. Mivel mára vendégeket vártunk, tegnap úgy döntött az én drága feleségem, hogy ezt a sütit fogja elkészíteni, mert a vendégségbe várt pár női tagjának ez az egyik kedvence. Így hát nekiálltunk elkészíteni ezt a csodaszép, és nem mellesleg finom sütit. A vendégek azonban ma reggel sajnos lemondták a meghívást egészségügyi okok miatt (innen is kívánunk mielőbbi jobbulást) , így az egész megmaradt nekünk. Amellett, hogy borzasztómód sajnáltuk a találkozó meghiúsulását, egy percig sem vacakoltunk, nekiestünk a méteres kalácsnak. Mondanom sem kell, hogy az én egyetlenem ezt is remekre készítette, így nem kellett nagyon unszolni, hogy ugyan már, egyek belőle. Sőt! Csak úgy csúszott le az egyik finom szelet a másik után... (a recept forrása: Pasch Julianna, Jámbor Mariann: Csábító házi sütemények) - kicsit alakítottunk rajta Hozzávalók a méteres kalácshoz: - 25 dkg liszt - 25 dkg porcukor

Szezámmaggal, kölessel borított csirkemell tepsiben sült krumplival...

A rántott csirkét próbáltuk újragondolni ebben a kísérletben, ami nem teljes egészében volt saját ötlet. Egyszer egy újságban láttam (nem emlékszem, melyikben) , ott csirkecombok voltak különböző bundában. Ott láttam a szezámmagos borítást is. Bár az interneten sok szezámmagos rántott csirke recept van, de majdnem mindegyik alapja a hagyományos zsemlemorzsás megoldás. Mi ezt szerettük volna elkerülni, mert egyrészt nem annyira egészséges, másrészt már kicsit unalmas volt. Ki akartunk próbálni valami újat, ezért úgy döntöttünk az én drágámmal, hogy ma parkolópályára tesszük a zsemlemorzsát, és magokkal fogjuk borítani a csirkehúst. Szétnéztünk a kamrában, és kétféle - erre a célra alkalmasnak tűnő - magot találtunk. Szezámmagot és kölest... Az egészben a pláne pedig az, hogy több, mint fél kilónyi panírozott csirkemellet fogunk megsütni kevesebb, mint két evőkanál olajban, ugyanis tepsiben fogjuk sütni. Hogy miért? Azért, mert két dolog van a hagyományos rántott húsban, amitől r

Epres Charlotte torta, ahogy mi készítjük...

Ennek az epres-krémes csodának az elkészítését régóta tervezgeti az én drága feleségem, de valahogyan sosem jött össze (halkan megjegyzem, hogy miattam, mert én mindig leszavaztam) . De addig-addig mondogatta, és addig-addig beszélt róla, míg azt mondtam: jól van, legyen, végül is jól néz ki, biztosan finom is lesz mindazok ellenére, hogy én nem nagyon szeretem a tejszínhabot (főleg nem a halálos dózishoz közelítő mennyiségben :-)) . Így történt, hát, hogy az én szemem fénye nekiállt elkészíteni élete első epres Charlotte tortáját. Mint utóbb kiderült, ez egyáltalán nem volt rossz ötlet, mert bár nem vált vitathatatlanul a kedvencünkké, de villámgyorsan elfogyott. A végsó konklúzió pedig ez: szép volt, jó volt, finom volt, de most egy jó darabig nem akarunk ilyet. :-) Hozzávalók az epres Charlotte tortához: Piskótalap: - 3 tojás - 3 evőkanál porcukor - 3 evőkanál liszt - fél csomag sütőpor Piskótatekercs: - 5 tojás - 5 evőkanál porcukor - 5 evőkanál liszt

Vaníliás kivibor - házi bor

Az idei év során már jó néhány házi bo rt készítettem a legkülönbözőbb alapanyagokból. Mindegyik különleges volt a maga nemében, de gondoltam, milyen jó lenne egy igazán különleges, zöld színű bort készíteni. És mivel amúgy is egyik kedvenc gyümölcsöm a kivi, az alapanyag tekintetében a választás erre a gyümölcsre esett. Vettem két kilogrammot belőle, majd néhány napi érlelődés (a kivi utóérő gyümölcs, azaz ha kiteszem az ablakpárkányra, akkor továbbérik) nekiálltam a feldolgozásnak, hogy elkészítsek egy újabb, különleges házi bort ... Mint utóbb kiderült, valóban különleges lett, ugyanis olyan savanyú bor érett belőle, amilyet még soha eddigi életemben nem ittam. :-) Ettől még nem lett rossz, sőt! Kellemes és egyben érdekes az ízvilága a kivinek és a párjául választott vaníliának köszönhetően, de a szokásostól is nagyobb mennyiségű cukor felhasználásának ellenére roppant savanyú és száraz bor lett belőle. Éppen ezért csak azoknak ajánlom az elkészítését, akik szeretik a száraz, s

Mézbor készítése házilag akácmézből – házi bor

Már jó ideje játszadozom a mézbor gondolatával. A borkészítési láz ez év augusztusában tört rám, amikor azon gondolkodtam, mit is készíthetnék azokból a gyönyörű piros húsú almákból, amelyeket a Gellért-hegyen szedtem. Akkor készítettem el életem első saját erjesztésű házi borát, és az eredmény egy nagyon finom nedű lett. Azóta többféle gyümölcsből, bogyóból (birs, csipkebogyó, galagonya, naspolya) készítettem már bort, de hónapok óta az egyik legkívánatosabb dolog a mézbor volt a számomra. Sokat olvasgattam az interneten a mézborról és annak elkészítéséről, és egyre jobban megtetszett a dolog. El is határoztam, hogy karácsony környékén elkészítem majd... Azt kellett azonban tapasztalnom a mézbor leírások között kutakodva, hogy ezzel kapcsolatban is sok butaságot, sok tévedés, és sok szemtelen hazugságot képesek leírni. A kedvenceim azok a mézbor receptek, amelyek valamilyen házi vagy bolti bor mézzel történő ízesítésével készülnek. Ezek között vannak fűszerezettek, és nem fűs

A szerzői jogokról

Az oldalon található tartalmak részleteikben szabadon felhasználhatóak és terjeszthetőek a forrás hiteles és kattintható link formájú megjelölésével. Egyéb esetekben a tartalom felhasználása tilos. A blogban elhelyezett fényképek az általunk ténylegesen elkészített ételekről, vagy azok fázisairól készültek. A képeket szerzői jog védi, azok máshol történő felhasználását a szerző megtiltja. A blogban közzétett receptek és/vagy fotók kereskedelmi célú felhasználásához a szerző nem járul hozzá, azokat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény által meghatározott módon kell kezelni. Copyright © 2013-2023 www.eztfaldfel.hu