Ezt fald fel!

A minap sikerült két darab kókuszdió t is elég jó áron vásárolni az egyik bevásárlóközpontban. Itt azért mellékesen megjegyezném, hogy megint megbántuk, hogy ilyesmit multinál vettünk, de hát ugyebár igen kevés Magyarországon a kókuszdió -őstermelő. Szóval, az volt a terv, hogy az egyik kókuszdió ból kókuszchips lesz, a másikat pedig önmagában csak úgy elrágcsáljuk. De ez nem így lett, ugyanis mikor a kókuszdió t felszúrtuk, hogy kiöntsük a kókuszvizet belőle, már akkor megcsapott a dohos pinceszag. Látszatra ugyanolyan volt a lé, mint bármelyik másik egészséges kókuszé, de a szaga olyan volt, akár egy százéves pincéé. Amikor feltörtük, akkor láttuk, hogy a belső fehér réteg, ami a kókusz lényege, puha és nyálkás ahelyett, hogy kemény és zsíros lenne. Így történt, hogy ez a kókuszdió egyetlen elegáns mozdulattal a kukába röppent. Ott tartottunk, hogy kókuszchipset szerettem volna készíteni, mert olvastam róla Nagy Róbert honlapján , és megtetszett. Vettünk hát kókuszdiót , és ...

A minap olvastam egy megosztást az egyik közösségi hálón - direkt nem írom a nevét :-p - ezt a nagyon egyszerű receptet, és azonnal megtetszett. Bár ők kicsit vastagabb karikákra vágták, és nem chipsnek sütötték meg, de gondoltam, az még jobb lenne, így született meg a cukkini chips ötlete. Szeretjük a cukkinit, szezonja is van, a spájzban is volt két darab belőle, amik kezdtek már kicsit megfonnyadni. Gondoltam hát, megéri kipróbálni. Felvágtam hát karikákra, de sajnos az első adagot túl vékonyra sikerült szeletelni és inkább megégett, mint megsült. Ebből okulva a következő adag cukkini chipsnek valót már vastagabbra szeleteltem. Ezek 0.5 centisek lettek, és mire megsültek, a felére csökkent a vastagságuk. Első körben sütés előtt megsóztam, gondoltam úgy finomabb lesz. Kiderült, ez nem volt jó ötlet, mert levet eresztve sokkal jobban odatapadt a sütőpapírhoz. A következő adagot már csak akkor sóztam meg, amikor ki volt szedve a tányérba. Nagyon finom, nekem nagyon ízlett... Nem ...