A neten többfelé is olvasgattam már az orgonaszörpről, de magam még eddig nem készítettem, és nem is ittam. Már nagyon vártam az idei orgonaszezont, hogy kipróbálhassam. Hála a korai tavasznak, idén előbb nyílott az orgona, mint általában. 

Megszedtem belőle két bevásárlószatyrot, majd nekiálltam lecsipegetni róla a virágokat, mert a szörpbe csak a virág kell, semmi zöld, semmi szár. Az egyik szatyornyi orgonából ez a főzött szörp készült, a másikból pedig egy főzés nélküli eljárással, majdnem teljesen víz nélkül készült orgonaszirup.

Az orgona nevének kanyargós története van. Latin neve (Syringa) a görög syrinx szóból ered, ami csövet, sípot jelent. A görög mitológia szerint Syrinx nimfa, Pán, a kecskelábú és kecskeszarvú pásztoristen elől menekülve, ijedtében karcsú nádszállá változott. A rettegett hangú Pán (aki puszta hangjával egész hadseregeket volt képes vakrémületbe - pánikba - kergetni) ebből a nádszálból készítette közismert sípsorát. Főleg a tavaszi nedvbőség idején hasonló sípokat lehet fabrikálni az orgona vesszőiből is. Valószínűleg innen származik - némi áttételezéssel - a magyar orgona név, amely a templomi hangszer sípjaira utal.

A név elég lassan nyert polgárjogot, mert Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály az 1807-ben megjelent Magyar Fűvészkönyben még lilának nevezte a mai orgonát - a francia elnevezése (lilas) után -, de ez a névhonosítás nem bizonyult eredményesnek. Bármilyen furcsa, az orgona hazánkban nem őshonos növény. Valószínűleg a Balkán-félszigetről származik, és onnan került Törökországba. Csak a 16. században figyeltek fel rá az ott járó kutatók; a szultán udvarából hozott orgona először 1589-ben virágzott Busbecq követ bécsi kertjében. Erősen őrizhették a szép virágú cserjét, mert csak sokára vált ismertté. Igazi "virágkorát" a biedermeier korban élte, amikor számos faja, fajtája és kultúrváltozata egy kertből se hiányozhatott. Mostanában, amikor hajlamosak vagyunk a régi divatok felelevenítésére, talán az orgona iránti nosztalgiánk is felébred.

Forrás: www.balintgazda.hu

Hozzávalók az orgonaszörphöz:
- 1.3 liter víz
- 1 kg kristálycukor
- egy nagy szatyor orgona lecsipegetett virágjai
- egy citrom leve, vagy egy fél mokkáskanál citromsav

Orgonaszörp elkészítése:

Az interneten sokféle recept létezik, de ezeknek szinte mindegyikében magát a virágot is főzik a vízzel együtt. Ennek köszönhetőn a szép színért felelős részecskék károsodnak, és szörp sárgás színű lesz. Én nem vagyok híve a hosszas főzésnek, és azt szerettem volna, ha az orgona természetes színe visszaköszön a szörpben, ezért másképp készítettem.

Egy lábasba öntsük össze az adott mennyiségű vizet és cukrot. Tegyük tűzre, és főzzünk belőle szirupot. Ha kész, vegyük le a tűzről, és adjuk hozzá a citromlevet vagy a citromsavat (én citromsavat használtam), majd jól keverjük el. Öntsük bele a virágokat, majd anélkül, hogy elkevernénk, fedjük le fedővel. A többi recept szerint a virággal is főzik, én nem tettem. Hagytam állni egy egész napot, majd másnap hidegen leszűrtem, és üvegekbe töltöttem. Az íze is nagyon jó, de a színe egyenesen varázslatos lett... :-)

A citromsav (vagy citromlé) pedig azért kell bele, mert az segít kioldani a szirmokból a színanyagokat. És tényleg fontos, hogy miután levettük a tűzről, és már a virágok is benne vannak, többé már ne forraljuk fel, mert el fogja veszíteni a színét. Ezt jól megtanultam, miután tavaly a szép lilának induló levendulaszörpöm szűrés után felforraltam, és kisárgult. :-( Szóval nem kell agyonforralni...

UPDATE 2014.04.29 - sajnos azt vettem észre az üvegek tetején, hogy egy kocsonyás réteg kezdett kialakulni, ami a penészedés előjele. Ezért úgy néz ki, mégsem lehet valamilyen tartósító eljárás nélkül elkészíteni. Szerencsére még időben észrevettem, és meg tudtam menteni a szörpöket. Az agyonfőzést továbbra sem ajánlom, de a nedves dunsztot ki lehet próbálni. 

Ehhez vegyünk egy lábast, annak az aljára tegyünk egy konyharuhát, az üvegek kupakjait lazítsuk meg úgy, hogy kényelmesen ki tudjon jönni a levegő, majd az üvegeket szépen sorban tegyük a lábasba. Öntsük háromnegyedig vízzel a lábast, majd lassú tűzön forraljuk fel, majd tartsuk forrásban addig a vizet, míg az üvegekben lévő szirupban is el nem kezdenek intenzíven mozogni a buborékok. Ezt követően zárjuk le alatta a tüzed, szorítsuk rá az üvegekre alaposan a kupakokat, majd hagyjuk szépen lassan ebben a vízben kihűlni. Így egyrészt valamelyest csírátlanítottuk a szirupot, másrészt mire kihűlnek, légritka tér (vákuum) keletkezik az üvegekben, amely megakadályozza a mikrobák elszaporodását. Így már a spájzban tárolhatjuk őket minimum akár egy évig is. Sajnos ez esetben a vitamin tartalma a szirupnak jelentősen csökkent. Ha ezt a folyamatot kihagynánk inkább, akkor hűtőben kell tárolni, ahol pár hónapig biztosan kibírja...

Terjesztés: ha elviszed a receptet, kérlek jeleníts meg egy hivatkozást, hogy itt találtad. Köszönöm előre is. 💚 Nyilván te sem szeretnéd, hogy csak úgy elvigyék a munkádat szó nélkül, miközben te több órát dolgoztál vele! A képeket pedig kérlek, csak egészében használd fel, ne vágd le róla a logókat, mert szerzői jog védi őket. Legyünk egymásra tekintettel! 😊