Viricseltünk, azaz nyírfanedvet (nyírvizet) gyűjtöttünk
Tavaly novemberben már volt egy posztunk a nyírvizről , vagy Székely nevén a viricsről . Akkor még nem volt a nyírvíz begyűjtéséről személyes tapasztalatunk, csak az általunk megbízható forrásnak ítélt oldalak anyagaiból állítottunk össze egy leírást bevezetőként az idei begyűjtéshez, mert igen! Akkor már tudtuk, hogy idén mi s megpróbálkozunk a viricseléssel . Folyamatosan figyeltem az időjárást, és a rügyfakadást, mert azt olvastam valahol (sajnos már nem emlékszem, hol) , hogy tavasszal, amikor a mogyorófa - amely amúgy szintén a nyírfafélék családjába tartozik - rügye eléri a 4-5 millimétert, akkor lehet a nyírfát csapolni. Találtam is pár erre alkalmas nyírfát , és egészen véletlenül, ebből három darab pont egy mogyorófa mellett állt, így igen könnyű volt figyelni a történéseket. A cikk közepe felé lesz egy rövidke videó is arról, hogyan csepeg a fa éltető nedve... Nyírfanedv története: A nyírfa nedve évszázadok óta értékes itala az emberiségnek. Már a XIII. században eg
Tavaly novemberben már volt egy posztunk a nyírvizről, vagy Székely nevén a viricsről. Akkor még nem volt a nyírvíz begyűjtéséről személyes tapasztalatunk, csak az általunk megbízható forrásnak ítélt oldalak anyagaiból állítottunk össze egy leírást bevezetőként az idei begyűjtéshez, mert igen! Akkor már tudtuk, hogy idén mi s megpróbálkozunk a viricseléssel. Folyamatosan figyeltem az időjárást, és a rügyfakadást, mert azt olvastam valahol (sajnos már nem emlékszem, hol), hogy tavasszal, amikor a mogyorófa - amely amúgy szintén a nyírfafélék családjába tartozik - rügye eléri a 4-5 millimétert, akkor lehet a nyírfát csapolni. Találtam is pár erre alkalmas nyírfát, és egészen véletlenül, ebből három darab pont egy mogyorófa mellett állt, így igen könnyű volt figyelni a történéseket. A cikk közepe felé lesz egy rövidke videó is arról, hogyan csepeg a fa éltető nedve...
Nyírfanedv története: A nyírfa nedve évszázadok óta értékes itala az emberiségnek. Már a XIII. században egy perzsa geográfus megemlíti, hogy bizonyos ázsiai népek a nyírvízzel oltják szomjukat. A 14. században az első német természetleíró, Conrad von Megenberg is említi a nyírvizet, mint a hétköznapi emberek frissítő italát. A nyírvíz a szláv népek, a románok között is igen elterjedt ital, de isszák a lappok, svédek, finnek, észtek, votjákok, baskírok és különböző szibériai népek. Észak-Eurázsiában a nyírvíz fogyasztása a hal- és húsfogyasztásnál fellépő skorbut ellensúlyozására szolgál.
A magyar nyelvben fellehető változatos neve arra utal, hogy Magyarországon is igen elterjedt és kedvelt volt. Már a honfoglaló magyarok is fogyasztották, évente megcsapolták a nyírfákat, hogy az értékes nyírnedvhez jussanak. Később a nyírfa csapolásával még pezsgőt, nyírbort és nyírsört is készítettek a nedvből.
A nyírfanedv különböző elnevezései: virics (Székelyföld, palócok), nyírlé (Lápos völgye), nyírvíz (Nyírség, Börzsöny), boza (palócok), csiger (Bakony). Szótáraink nyirics néven is említik.
A nyírvizet Nyíregyháza, Debrecen piacain még a múlt században hordószámra árulták. A nyírvíz különösen népszerű ital volt – s részben az napjainkban is – a Székelyföldön, ahol a 16–18. sz.-ban viricses kádat, vicses teknőt említettek nyilvánvalóan a nagy mennyiségű nyírvíz tárolására. Gyergyóban a havasok között viricsfőzőházról is tudunk (1872). A háromszéki székelyek a nyírvíz gyűjtésnél a fa- és erdőkultusz nyomait őrizték meg: az egyik tavaszi ünnepen a legények és leányok csapatosan mennek ki az erdőbe, és táncolás, éneklés közben csapolják meg a nyírfákat.
II. Rákóczi Ferenc egyik levelében (1706) így emlékezik meg a nyírvízről: „nem drágább a nyírvíz az tokaji szüretnél, sem a szamosközi asztag a hernádmellyéki asztag s kazalnál”. 1769-ben canonica visitatióban vetik fel a kérdést, hogy lehet-e a nyírvízzel keresztelni. A nyírvíz a szláv népek, a románok között is igen elterjedt ital, de isszák a lappok, svédek, finnek, észtek, votjákok, baskírok s a különböző szibériai népek. Rasid-el-Din (1247–1318) perzsa geográfus elmondja, hogy a szojótok nyírvízzel oltják szomjukat. A 14. sz.-ban a nyírvizet említi az első német természetleíró, Conrad von Megenberg, elmondva, hogy a hétköznapi emberek frissítő itala. É-Eurázsiában a nyírvíz fogyasztása a hal- és húsfogyasztásnál fellépő skorbut ellensúlyozására szolgál. – Irod. Kiss Lajos: A nyírvíz (A Földgömb, 1930); Berg, Gösta: Nordskandinaviskt–nordeuropeiskt (Rig, Stockholm, 1933); Györffy István: Viricselés a Székelyföldön (Ethn., 1937); Gunda Béla: Ethnographica Carpathica (Bp., 1966); Berg, Gösta: Att tappa björklake (Gastronomisk Kalender, Stockholm, 1969).
Nemrégen aztán beköszöntött a tavasz, és a fák, bokrok sorra bontogatták rügyeiket. Én árgus szemekkel figyeltem a mogyorófát, mígnem aztán azon is előbújtak a rügyek. Amikor úgy ítéltem meg, hogy elérte a kívánt méretet, akkor tettem egy próbát az egyik nyírfával. Egy vékonyabb ágát megvágtam, és örömmel tapasztaltam, hogy abból bizony csepegni kezdett a nyírvíz. Mivel korábbról még nem volt ilyen jellegű tapasztalatom, arra kellett hagyatkoznom, amit az interneten lehet erről találni. E szerint pedig két módszer adódik a nyírvíz kinyerésére:
1.) Egy hüvelykujjnyi ágat keresztbe elvágunk, és ráhúzunk egy műanyag palackot, hogy abba csepegjen a víz. Ezt a módszert is kipróbáltuk egy már amúgy is sérült ágon, de két problémánk is adódott ezzel a módszerrel. Egyrészt nem túl hatékony, több óra alatt is csupán alig másfél deci vizet nyertünk ki vele a fából, másrészt pedig ezzel maradandó kárt okozunk a fának, hiszen a keresztbe elvágott ág már aligha fog visszanőni. Már pedig ha egy nyírfát évről-évre megcsapolunk ezzel a módszerrel, akkor előbb vagy utóbb, de egyszer biztosan le fog kopaszodni. Szóval, annak okán, hogy mi ezt a módszert károsnak tartjuk, nem is ejtünk a hogyanjáról a továbbiakban szót, áttérünk a második módszerre.
2.) A fán ejtünk egy kör alakú "sebet". A seb mélységére az interneten 5-8 centimétert írnak, de a mi tapasztalatunk az, hogy elegendő a 2-4 centiméter is. Persze a "seb" mélysége nagyban függ a fa kérgének vastagságától, ami pedig a fa életkorával egyenesen arányos. Így tehát, minél vastagabb a nyírfa, annál mélyebb sebet kell rajta ejtenünk. Erre a módszerre egy fafúró is megfelel, vagy bármilyen más alkalmatosság. Az ejtett seb átmérője pedig legalább egy-két centiméter legyen, de a legjobb az, ha a rendelkezésünkre álló, "csapnak" használt alkalmatosság átmérőjéhez igazítjuk.
Itt térnék rá azokra a nagyon jópofa, előre gyártott fém csapocskákra, amelyeket a külföldi oldalakon lehet látni. Azokat használják nyírfa és juharfa csapolására. Mivel azonban azok célspecifikus eszközök, és kicsiny hazánkban (már) nincs nagy gyakorlata a nyírvíz begyűjtésének, így ezeket nem lehet megkapni akármelyik barkácsboltban. Ebből kiindulva mi olyan módszert szerettünk volna kipróbálni, amihez olyan eszközöket használunk fel, amelyek bárki számára elérhetően. Így történt, hogy "csapnak" a kereskedelmi forgalomban kapható sziloplaszt hengerek végére csavarható szűkítőt használtuk fel (kép a cikk végén). Természetesen megfelel bármilyen más fém, vagy műanyag cső is. Mivel azonban ezek egy adott átmérőtől folyamatosan vékonyodnak, mígnem a hegyükben az átmérőjük alig fél centi, könnyebb velük dolgozni. Ahhoz ugyanis, hogy jó hatásfokkal nyerhessük ki a fából az ásványi anyagokban gazdag vizet, pontosan kell illeszkedni a fán ejtett "sebbe". Ezeket a műanyagokat pedig tudjuk könnyedén addig-addig szeletelni, míg végül pontosan illeszkedni fog a fában ejtett sebbe (tehát attól marad benne, hogy szimplán beleszorítjuk a sebbe). Ha mindent jól csináltunk, akkor néhány másodpercen belül elkezd majd csepegni a cső végén az éltető nedű (ez látható cikkünk legfelső képén).
A legtöbb leírás azt javasolja, hogy magasabban (másfél méter körül) ejtsük a sebet a fán, mert akkor a gravitációs is segít. Ha mi így teszünk, akkor a gyűjtőedény - amely a mi esetünkben egy kristályvizes PET palack - rögzítését is meg kellett volna oldani a fán valahogy, ami vagy mindenféle zsinóros kötözgetős bűvészkedést igényelt volna, vagy további sebeket kellett volna ejteni a fán (kampónak). Mi itt megint eltértünk a javaslattól, mert nem akartunk sem bűvészkedni, sem pedig a kelleténél jobban megsebezni a nyírfát. Ezért mi a lyukat pont olyan magasba fúrtuk, amilyen magas PET palackunk volt. Így, ahogyan az a képen is látható, roppant egyszerűen sikerült ezt a kérdést megoldanunk. Természetesen ezt csak olyan helyen lehet így megoldani, ahol nem vizelnek állatok (és emberek sem) a fa tövébe. Nekünk magántulajdonban lévő fákon volt szerencsénk kísérletezni, és mivel tudtuk, hogy ott semmi és senki nem vizel a fák tövébe, bátrak voltunk. :-) Most, miután sikerült jól kibeszélni, hogy milyen filléres eszközökkel (is) lehet mennyire könnyen nyírvizet gyűjteni, essen néhány szó arról is, hogy mennyi idő alatt mennyit sikerült begyűjteni...
Ezzel a módszerrel nekünk este nyolctól reggel négyig - ez nyolc óra - 2.7 liter nyírvizünk lett, ami azt jelenti, hogy egy óra alatt átlagosan majdnem 3 dl nyírvizet sikerült kinyernünk egy nagyjából 40-50 cm átmérőjű nyírfából. Ha figyelembe vesszük a fa átmérőjét, akkor ez nem olyan rossz arány. Természetesen vastagabb fából több lé nyerhető ki egységnyi idő alatt. Mi több fát is megcsapoltunk egyidejűleg, de mivel a fák életkora hasonló volt, így nem volt jelentős különbség a fákból kinyert mennyiségek, és az ezekhez szükséges idők tekintetében.
Néhány fontos szabály:
egy fát egy tavasszal csak egyszer, és csak egy sebből csapoljunk. Következő évben újra csapolható.
a csapolás befejeztével a sebet tömjük be a fa tövéből származó földdel, hogy a seb gyorsabban gyógyuljon
ne használjuk az ág átmetszését a fa megcsapolására, mert azzal visszafordíthatatlan kár keletkezik a fában (az ág nem nő vissza).
csak és kizárólag magántulajdonban lévő fát csapoljunk meg (természetesen a tulajdonosának hozzájárulásával).
csak annyi fát csapoljunk meg, amennyit feltétlenül szükséges, mert a nyírvíz nem tartható el sokáig.
Milyen összetevőket tartalmaz a nyírfanedv?
A nyírfanedv egy színtelen folyadék, amely betulint, komplex szerves savakat (főként: nikotinsav, almasav, glutaminsav), ásványi anyagokat (makroelemek, mikroelemek, nyomelemek, főként: kálium, kálcium, nátrium, magnézium, mangán, foszfor, cink, réz), fruktózt, glükózt, aminosavakat, vitaminokat, proteineket, természetes erjesztő anyagokat, növényi fitovegyületeket, és fitoncidokat (antimikrobális szerves vegyületek, amit a növények termelnek saját „immunrendszerük" védelmére) tartalmaz kimutatható mennyiségben. A nyírfanedv egy magas biológiai hasznosulású, természetes élelmiszer.
Nyírfanedv hatásai
A nyírvíz a szervezetben a homeosztázis, a belső egyensúly visszaállításában vesz részt. A homeosztázis felborulásáért felelős méreganyagokat, salakanyagokat magába zárja, míg kolloidális összetevőit a sejtjeink hasznosítják. Ioncsere képessége egyedülálló.
A betulin (betulinol) és a fitoncidok tartalma miatt a nyírfanedv a vizeletkiválasztó rendszer és az emésztőszervrendszer támogatója.
Gyulladáscsökkentő és antibakteriális hatással bír. Golyva, tüdőbaj, vesebántalmak ellen is fogyasztják. Vértisztító hatású. Ízületi kopások és reumás fájdalmak enyhítésére is alkalmazzák. Energetizál. Extra vitalitást nyújt a szervezetnek. Erősíti az immunrendszert. Tisztítja a nyirokrendszert. Gyorsan felszívódik a gyomorban. Méregtelenítő és lúgosító hatást fejt ki. Tisztító kúra és léböjt során kiválóan alkalmazható. A nyírfanedv mágneses erőként viselkedik a szerves hulladékokat illetően, mint a salakanyagok, mérgezőanyagok. Valódi sejtszintű, váladék elvezető szerepet tölt be. Magába szívja a rosszat, cserébe pedig otthagyja a gyógyító tulajdonságait.
Felgyorsítja az anyagcserét, ezért a testsúlykontroll során sikerrel alkalmazható. Alkalmas a test folyadék-elektrolitikus egyensúlyának megőrzésére még erős fizikai igénybevétel esetén is. Izotóniás italként működik. Az edzések és a versenyek alatt a sportolók vízfogyasztását korlátozzák, mivel a víz nem szívódik fel azonnal az emberi testben, amitől a gyomor nagyon nehéz lesz. A nyírfanedv könnyedén felszívódik, az izmokat oxigénnel látja el az anyagcsere folyamatokban. A nyírfanedv természetes elemei segítik a test só - víz háztartásának fenntartását.
Külsőleg alkalmas a bőr és a hajas fejbőr ápolására: A nyírfanedv molekuláris szerkezete a bőr számára fontos alapanyag. Táplálja, és sejtszinten hidratálja a bőrt, pH értékét egyensúlyba állítja. Gyulladáscsökkentő tulajdonságai felületi hámsérülések, sebek, fekélyek, bőrproblémák (pattanások, psoriasis, ekcéma) kezelésére is alkalmassá teszik. Naponta legalább 2x (reggel és este) masszírozzuk be az érintett területet, vagy tegyük pumpás fejjel ellátott palackba és permetezzük a felületre. A savas pH a fejbőrön is megjelenik. Ennek hatására a hajszálak elvékonyodnak, elgyengülnek. Hajhullás, fejbőrzsírosodás, erős korpaképződés, seborrhea vagy pattanások jelennek meg. A nyírfanedv fejbőrbe masszírozva segít megszüntetni a savasodás következményeit, sejt-szinten regenerálja a hajhagymákat és tölti fel azok raktárait. Ilyen esetben a száraz fejbőrbe masszírozzuk be, a probléma fokától függően heti 2-3x, vagy akár mindennap. A nyírfanedvet akár a bőrről, akár a hajról nem kell lemosni.
Csökkenti a hisztamin termelést, így az asztmás, allergiás tüneteket is. Egyes összetevői antioxidánsként szolgálnak.
Ezen cikkünk - nagy örömünkre - megjelent az Erdélyi Konyha
lapcsalád
Boszorkánykonyha című lapjának II. évfolyam, 1. (5.) számában.
Terjesztés: ha elviszed a receptet, kérlek jeleníts meg egy hivatkozást, hogy itt találtad. Köszönöm előre is. 💚 Nyilván te sem szeretnéd, hogy csak úgy elvigyék a munkádat szó nélkül, miközben te több órát dolgoztál vele! A képeket pedig kérlek, csak egészében használd fel, ne vágd le róla a logókat, mert szerzői jog védi őket. Legyünk egymásra tekintettel! 😊
Nagy tisztelettel az írók ,szerzők felé,megosztottam ismerőseim közt.
VálaszTörlésKöszönjük szépen a megosztást! :-)
TörlésKöszönöm a szép összegzést! Pont egy ilyen cikkre volt szükségem!
VálaszTörlésRemélem, én is ki tudom próbálni ezek alapján.
Köszönöm! :)
Köszönöm az elismerést! Majd írd meg tapasztalataidat. :)
Törlés