Nagy-nagy kedvencem a lángos, ahogy sokan másoknak is. A feleségem azonban nem rajong érte, mert a vásárokban, strandokon tocsog az olajban általában, és sok esetben túl is van sütve az amúgy nagyon vékony és levegős tészta. De addig-addig mondogattam neki, hogy jaj, de szeretem, míg a napokban úgy döntött, elkészíti nekem. Talált egy jó kefires receptet hozzá
Gabriella blogjában. Elkészítette, megkóstoltam, és őszintén mondom, ilyen finom lángost még nem ettem. :-) Ami meglepett, az az volt, hogy az én drágámnak is nagyon ízlett...
...olyannyira, hogy attól kellett félnem, nekem nem is jut (na jó, ez egy kis túlzás volt). Aztán mielőtt nekiálltam a bejegyzés megírásának, gondoltam, utánaolvasok a lángos eredetének, és olyan klassz kis szöveget találtam, hogy egy az egyben át is emeltem ide, így most én nem is írok saját szavakkal komolyabb bevezetőt...
Ha nyár, akkor strand. Ha strand, akkor lángos. Mi másra vágyhatnánk a tikkasztó melegben, mint egy pofa sörre, fröccsre és egy sajtos-tejfölös lángosra. Akár Gombóc Artúr kedvenc csokijainak, így a lángos ízesítésének sincs se szeri, se száma. Ehetünk sajtosat, tejfölöset, fokhagymásat, simát, burgonyásat, kolbászosat, gombásat, húsosat, juhtúrósat, lecsósat, lekvárosat, velővel töltöttet, brindzásat (kecske- és juhtejből előállított sajt), és még sokáig sorolhatnánk. A magyar konyhának és vele együtt a lángos készítésnek nagy múltja és újraéledő jelene van. Ismerjük hát meg a lángos történetét.
Bár sok olyan ételt főzünk még napjainkban is, amelynek elődjét már a honfoglaláskor is ismertük, számos olyan étel van, amit a török hódoltságnak köszönhetünk. Ilyen a lángos is, amely a hódoltság után maradt ránk (egyesek szerint ókori római az eredete), mára már jellegzetesen magyaros ételnek számít, sőt igazi Hungarikumnak. A magyar konyha színes palettája ötvözi a keleti és nyugati gasztronómiai hagyományokat.
A jellegzetesen török étel, a pita vált a magyar nemzeti gasztronómia egyik alapvető részévé, lángos, vagy ahogy egyes területeken nevezik: langalló, kemencés lángos, lángoskenyér néven. A lángost a magyar konyhában lágy kelt tésztából sütik lepényszerűséggé. A hagyomány szerint a kenyér tésztájából megmaradt darabokat sütés előtt kinyújtották majd a parázsra dobták és tejföllel fogyasztották. A konyhatechnika fejlődésével a parazsat felváltotta a zsír vagy az olaj, a tejfölt pedig az ezer más fajta, különlegesebbnél különlegesebb ízesítés. Mivel könnyen elkészíthető és nagyon ízletes, hamar elterjedt a nép körében, vásárok, búcsúk kínálatának, strandbüfék választékának állandó része.
Nem csak Magyarországon (főleg az Alföldön), hanem a Romániában, Szerbiában, Ausztriában és Csehországban is elterjedt azóta. Az eredeti kenyérlángos 22-25 cm átmérőjű, kissé egyenlőtlen vastagságú (1-1,5 cm), többé-kevésbé kerek formájú, 250-300 g tömegű, sárgásbarna színűre sütött termék, illata, íze, mint a friss kenyéré. Állaga kívül ropogós, belseje puha.
Források szerint első írásos emléke kb. 1700-ból való, de története egészen a XIV. századig nyúlik vissza, amikor a kenyérfogyasztás kezdett általánossá válni. Természetesen ez azokra a régiókra volt jellemző ahol jól keleszthető búzalisztből sütöttek kenyeret. A paraszti háztartásokban kísérleteztek a különféle sütési módokkal. Sütötték káposzta- és karalábélevélen. A zöld levelek különleges ízt kölcsönöztek neki. Mivel a kenyérsütés nem volt mindennapos tevékenység, így a maradékból sütött lángos kitartott egészen a következő sütésig. A XIX. századtól ez a rendszer megváltozott, amikor megjelent a sörélesztő, amely megrövidítette a kelesztés idejét. A XIX. század végétől a zárt helyen, zsírral, később olajjal való technika lehetővé tette kereskedelmi célú árusítását is. Készítése és egyszerűsége a gyorsétkeztetés feltételeihez kiválóan megfelel, főleg a Balaton-parti strandok büféiben.
Hozzávalók a lángoshoz:
- 50 dkg finomliszt
- 3 dkg élesztő
- 1.5 pohár kefir (175 g)
- 1.5 dl tej
- 1 egész tojás
- 1 csapott teáskanál só
- csipet cukor
- étolaj a sütéshez
Lángos elkészítése:
Az élesztőt langyos tejben egy-két mokkáskanálnyi kristálycukorral futtassuk fel. Amíg az élesztő dolgozik, vegyünk elő egy tálat, tegyük bele a lisztet és sót. Keverjük össze, majd öntsük hozzá a felfuttatott élesztős tejet, a szobahőmérsékletű kefirt, a tojást. Alaposan dagasszuk össze. Ha túlságosan ragacsos lenne, akkor lehet még egy kevés liszttel javítani az állagot. Ez sajnos a liszt minőségétől függ, így nem szabad készpénznek venni a hozzávalóknál feltüntetett mennyiséget. Attól plusz és mínusz irányban is eltérhet 3-5 dekával
(de inkább a plusz irányba). Ha jól összedagasztottuk, akkor tállal együtt tegyük be a hűtőbe négy óra hosszára.
Ha letelt a négy óra, akkor kezdődhet a "móka". :-) Vegyük ki a hűtőből, lisztezzük meg a konyhapultot (vagy egy gyúródeszkát), szaggassunk kis cipókat, nyújtsuk, vagy sodorjuk vékony, kerek formára, majd előre felforrósított olajban hirtelen süssük meg mindkét oldalát. Az a csodálatos a lángosban, hogy nem kell sokáig szagolni a forró olajat, mert pillanatok alatt kisül. Ha kisült, szedjük ki papírtörlővel bélelt tálcára, hogy az olaj lecsorogjon róla...
Tálaljuk melegen, mert úgy a legfinomabb. Ehetjük natúr, vagy számtalan feltéttel, ahogy a beidézett szövegben is van. Mi saját mártást készítettünk hozzá, amely a következőképpen készült: két nagy doboz tejfölben elkevertünk fél csomag kapros-joghurtos fűszerkeveréket, szórtunk bele két gerezd reszelt fokhagymát, és alaposan összekevertük. Ezzel kentük meg a lángost, majd végül reszelt sajttal szórtuk meg. Annyira finom lett, hogy arra nincsenek is szavak...
Mindenkinek jó étvágyat kívánunk hozzá. :-)
Utószó: ez a tészta - köszönhetően a kefirben található tejsavbaktériumoknak, és az élesztőgombáknak - akár 3-4 napig is eláll a hűtőben, így - mivel ez frissen, melegen a legjobb -, ha nem fogyasztanánk el ennyit egyszerre, akkor inkább tegyük el a tésztát, és süssük ki később, mint hogy állott lángost együnk.
Tudom már mit kap a család reggelire a hétvégén.. :d
VálaszTörlésEz egy nagyon jó ötlet, jó étvágyat hozzá! :)
TörlésNem kell keleszteni???
VálaszTörlésDe. 4 órára be kell tenni az összegyúrt tésztát a hűtőbe. Ott van a receptben. :-)
TörlésHú és milyen guszta lett, nagyon ügyes a feleséged! Örülök, hogy megtetszett a recept és elkészítettétek.
VálaszTörlésKöszönjük szépen! :)
Törlés