Imádjuk az epret, de az én drága feleségem mindennél jobban szereti, ez a kedvenc gyümölcse. Készítettünk már sok mindent szamócából, de bort eddig még nem. Az interneten keresgélve azonban sok helyen lehet olvasni róla, és több kereskedésben is lehet kapni 100% eperből készült eperbort. Az áruk azonban elég borsos, literenkénti ára sok helyen megközelíti, vagy meg is haladja a háromezer forintot, ami nem kevés. Mivel én tavaly óta elég sokféle házi gyümölcsbort erjesztettem, gondoltam, miért ne próbálnám ki ezt a szamócával is. Így hát, már nagyon vártuk az idei szedd magad eper szezonját, amely elérkeztekor szedtünk is több, mint 30 kg epret. Ennek egy része ment a fagyasztószekrénybe télire, egy részéből isteni eperlekvár lett, de 5 kilónyit már előre lefoglaltam, és megmondtam a feleségemnek, hogy abból istenien finom, az ő ízlésének is megfelelően édes csemegebort készítek. Az én egyetlenem édesanyjától kaptam is egy jó kis receptes könyvet (Bencsik Klára - Koronczai Magdolna: Házi befőzés, tartósítás / Kossuth Könyvkiadó - 1995.), amiben lehet találni néhány bor receptet is, és abban találtam meg a szóban forgó szamócabor elkészítésének leírását is.

Végső konklúzióként el kell mondjam, hogy az első kóstoláskor lehetett már érezni, hoyg ez valóban valami igazán jó dolog lesz. Amikor pedig másodjára kóstoltuk meg - már az után cukrozást követően -, egyértelmű volt, hogy ez nagyon finom bor lesz. Most pedig, hogy lepalackoztuk, és megkóstoltuk az ülepített, pihentetett házi szamócaborunkat, azt kell, hogy mondjam: igazán finom, édes, zamatos, és hihetetlenül selymes házi gyümölcsbor lett belőle. Mindenkinek csak ajánlani tudom az elkészítését...

Az erdei és kerti szamócából (köznapi nevén földieperből) egyaránt kiváló asztali és csemegebort állíthatunk elő. A bő levű és sötétpiros színű fajták alkalmasabbak gyümölcsborkészítésre. A szamóca nagy pektintartalma miatt nehezen sajtolható. Ezért ajánlatos a megzúzott gyümölcsöt pektinbontás végett pihentetni és csak azután sajtolni.

Asztali szamócabor: Az előerjesztés után 80% sajtolt lémennyiséggel számolhatunk, kb 1,25 kg gyümölcsből kapunk egy liter levet. Cukortartalma 2 térfogatszázalék alkoholt ad, úgyhogy 11 térf.%-os asztali szamócabor előállításához a cukrot 9 térf.% alkoholhoz mérten kell adagolnunk. Ahhoz , hogy a bor savtartalmát 7ezelékre csökkentsük, 1 liter szamócalevet 1, 25 literre kell hígítanunk. A szamócabor készítésekor különösen vigyáznunk kell a vízzel való hígításra. A legtöbb sikertelenséget ugyanis a vizezés okozza, a szamócabort rendszerint túlvizezik. A bor ezáltal savszegény lesz és gyakran borhibákra, borbetegségekre vezet. Az adagolandó cukrot is inkább magában a lében oldjuk fel A bor ha levegőn áll, fekete színeződést kap. Az erjesztést az előírt módon hajtsuk végre.

Csemege szamócabor: A csemege szamócabor készítésekor a 15 térf.% alkoholtartalom eléréséhez - a saját cukorból keletkező 2 térf.% alkoholon túlmenően - 260 g cukrot kell a léhez literenként hozzáadnunk. A feldolgozáskor különösen vigyázzunk arra, nehogy a bor vassal érintkezzen. A szamócabor kitűnően tárolható, két-három év múlva éri el kiváló jellegét.

Forrás: Dr. Szabó Béla: Gyümölcslevek házi készítése-Mezőgazdasági Kiadó Budapest 1968.

És itt szeretnék egy súlyos tévhitet eloszlatni: az eperbor nem más, mint az eper alkoholos erjesztésével előállított ital. Ez nem egyenlő az interneten keringő ízesített borok receptjeivel, amelyek szerint vegyünk a boltban pár üveg akármilyen fehérbort, és abban áztassunk epret néhány napig, néhány hétig. Ugyanis sajnos ezek is az eperbor címszó alatt találhatóak meg, holott ezek nem eperborok, hanem szőlőből készített borok szamócával ízesített változatai. Ezek nem eperborok. Sem ízükben, sem illatukban, sem kinézetükben nem hasonlítanak az igazi szamócaborra.

Hozzávalók a házi szamócaborhoz:
- 5 kg teljesen érett szamóca (eper)
- 1 g citromsav vagy borkősav (vagy két citrom leve)
- 5 g szárított sütőélesztő
- 1.5 g borkén
- 105 dkg kristálycukor (60 dkg + 15 dkg + 30 dkg három részletben)

Házi szamócabor elkészítése:

Az egészet azzal kezdjük, hogy alaposan megmossuk, majd lecsepegtetjük az epret (mi ezt 2014.05.17-én tettük meg). Ezt követően egy nagyobb műanyag tálban vagy vödörben zúzzuk össze az epret. Az edényt fedjük le egy konyharuhával (vagy bármilyen más anyaggal, amelyen át tud szellőzni, de a bogarak nem juthatnak át), és hagyjuk így előerjedni 2-3 napig (mi két napot vártunk vele). Ha letelt a 2-3 nap, akkor jön a neheze. A cefréből ki kell sajtolni a lét. Ezt mindenki olyan eszközzel teszi, amilyennel tudja. Mivel nekünk se gyümölcsprésünk, se gyümölcscentrifugánk nincsen, jobb híján egy szűrű szövésű vásznon préseltük át, ami nem is volt olyan egyszerű feladat, mint elsőre gondolná az ember, mert az eper cefréje igen csak kocsonyás állagú, és nehezen engedi ki a levét. De azért megoldottuk. :-) Nekünk nagyjából 3.5 liter eperlé lett az 5 kg eperből, ami nem is rossz arány (persze ez a lé erősen rostos, a későbbi szűréssel csökken majd az űrtartalma).

Miután anyait, apait beleadva - emberfeletti erővel - több órai megfeszített munka árán megszabadítottuk a cefrét a levétől, adjunk hozzá annyi vizet, hogy meg legyen az öt liter, aztán öntsük bele a háromnegyedét egy ötliteres befőttes üvegbe. A maradékban oldjunk fel 60 dkg kristálycukrot (addig kevergessük, amíg már nincs benne kristályos formában cukor), és úgy öntsük a többihez. A vízzel érdemes óvatosan bánni, mert ha nagyon felhígul, akkor a lecsökkent savtartalom miatt megnyúlósodhat az egész. Nagyjából a következő arányt érdemes figyelembe venni: minden liter eperléhez 2.5 dl vizet adjunk (esetünkben ez a 3.5 liter eperléhez maximum 8.75 dl vizet jelenten, de mivel ezzel csak 4.375 liter lét kapnánk, ami a 60 dkg cukorral együtt sem lenne több nagyjából 4.6 liternél, mi egy kicsit több vizet adtunk hozzá). Ha ennél többre lenne szükség, akkor a savtartalmat borkősav vagy citromsav hozzáadásával kell javítani (mi 1 gramm citromsavat adtunk hozzá kompenzálás gyanánt). Miután most már egészen biztosan levizsgáztunk matematikából, vegyünk ki a cukros léből 3-4 decinyit, langyosítsuk fel (maximum 30 fok), és adjuk hozzá az élesztőt. Hagyjuk nagyjából 10 percig dolgozni, majd mikor már szépen felhabzott, öntsük vissza az üvegbe.

Innentől kezdve nagyon gyorsan beindul a folyamat, így igyekezzünk lezárni az üveget borászati (vagy az annak megfelelő házi készítésű) kotyogóval, hogy a keletkező széndioxid gáz távozni tudjon, de a levegő ne juthasson be, mert akkor megecetesedhetne, megromolhatna a készülő eperbor. Mivel már ez a sokadik házi készítésű borunk, nem kívánjuk újra leírni, hogyan készül a házi kotyogó, azt bárki megtekintheti az arról készült leírásban. A lezárt üveget tegyük 15-25 fok hőmérsékletű helyre, és hagyjuk erjedni. Az erjedésnek három fázisa van: az első, a zajos erjedés 8-10 nap alatt lemegy. Ez az a rész, amikor nagyon intenzív mozgásban van a bor, azaz forr. Ilyenkor nagyon sok gáz képződik, így érdemes a helyiséget rendesen szellőztetni. Nekünk ez a folyamat érdekes módon 6 nap alatt lement, ilyet eddig még nem tapasztaltunk. Amikor ez megtörténik, akkor vegyünk ki az eperborból 3-4 decinyit, forraljuk fel, adjunk hozzá újabb 15 dkg cukrot (nálunk ez 2014.05.23-án történt meg), keverjük el benne alaposan, és amikor lehűlt nagyjából 30 fokosra (azért kell felforralni, hogy a cukorral ne esetlegesen belekerülő káros mikroorganizmusokat megöljük, visszahűteni pedig azért kel, hogy a forró lé nehogy kárt tegyen a borban), akkor öntsük vissza az üvegbe. Így már összesen 75 dkg cukrot adtunk hozzá. Fedjük vissza, mert a friss tápanyagnak (cukor) köszönhetően az élesztőgombák felélénkülnek, és ismét zajosabbra fordul az erjedés, de ez már csak 2-3 napig tart ki. Ezt követi a csendes erjedés, amikor is a forrás átvált inkább pezsgésbe. Ez eltarthat akár két hétig is, de a - szintén most először láttunk ilyet - mi esetünkben ez most alig volt egy hét. Ekkor kóstoltuk meg először az eperbort, ami elég alkoholos ízű, és kimondottan száraz volt. Ízlelés alapján jónak tartottuk az alkoholtartalmat, így úgy döntöttünk, hogy készen vagyunk.

Alaposan szűrjük le az eperbort egy sűrű szövésű kendőn, majd öntsük fel annyi forralt vízzel, hogy meglegyen az 5 liter (mi ezt 2014.05.26-án tettük meg). Nekünk ez mindössze 4 deci vizet jelentett (de aki nem cukroz utána, annak ez akár 5 dl is lehet). Természetesen nem kötelező vízzel felhígítani, mert így az alkoholtartalom százalékos aránya is csökken. Ez után következhet az után édesítés. Aki a száraz borokat szereti, az ezt a lépést hagyja ki. Aki a csemegeborokért rajong inkább, annak azonban jelen állás szerint biztosan nagyon savanyú ez a bor. Mivel ezzel az eperborral kimondottan az én drága feleségemnek szerettem volna kedveskedni - ő pedig az édes borok híve -, fel kellett édesíteni. Ezt a következőképp tettük meg: a kész eperborból kivettünk félliternyit, felforraltuk, és hozzáadtunk 30 dkg cukrot. Jól elkevertük benne, és immár visszahűtés nélkül beleöntöttük az eperborba. Azért nem kell visszahűteni, mert most már nem baj, ha esetleg az eperborban lévő élesztőgombákat is kiöli a forró lé, mivel az eperbor készen van, nem kell tovább erjednie.

Ezt követi a kénezés, innentől már mindenki folytassa. :-) vegyünk ki az eperborból 2 decit, majd keverjünk el benne teljes oldódásig 1.5 gramm borként, megöl benne minden mikroorganizmust, így leállítja az erjedést. Ezt öntsük vissza az üvegbe, és fedjük le egy valamilyen jó szellőzést biztosító anyaggal. A borkén mennyiségével vigyázzunk, semmiképpen se adjunk hozzá többet a leírtnál, mert ha túl sok a borban a kén, akkor fejfájós utóhatása lesz, amikor isszuk. Szóval, fedjük le, és tegyük félre ülepedni. A zavaros eperborunk napról-napra egyre tisztább lesz, ahogy ülepszik le az aljára a seprő. Nekünk 5 centi vastag seprőréteg rakódott le az alján, ami azt jelenti, hogy nem dolgoztunk elég jó hatásfokkal sem a cefre kipréselésénél, sem a későbbi átszűrésnél. De sebaj.

1-6 hét ülepedés után egy gumicsővel fejtsük át másik üvegbe. Ha nem érezzük elég tisztának, akkor még hagyhatjuk akár több hónapig is ülepedni, de ha nem zavar minket, hogy átlátszó helyett csak áttetsző, akkor akár palackozhatjuk is, majd a palackban az idő múlásával ülepszik még. Mi nem vagyunk ennyire maximalisták, ezért mi, amikor már áttetsző, le szoktuk fejteni, és palackozzuk (ezt ezúttal 2014.06.01-én tettük meg). Korábbi boraink tapasztalatai azt mutatják, hogy az átlátszó szintre történő teljes leülepítés legalább fél év. Mi ennyit nem tudunk várni, mert kellenek az ötliteres üvegek. :-) Nekünk a palackokban ülepszik tisztára. ;-) A képen is látható, hogy igen sok az üledék az alján. palackozás után nekünk ebből az ötliteres üvegből 5 db 0.75 literes borosüveget sikerült megtöltenünk, és maradt még egy három decinyi, amit helyben megittunk. Tehát az 5 literből 4.05 liter lett.

Az eperbor a recept forrása szerint évekig eláll, és igazi ízét, zamatát két év pihentetés után éri el. Azt hiszem, nekünk nem fog ennyit pihenni. Mindenkinek kellemes borkészítést kívánunk. :-)

Terjesztés: ha elviszed a receptet, kérlek jeleníts meg egy hivatkozást, hogy itt találtad. Köszönöm előre is. 💚 Nyilván te sem szeretnéd, hogy csak úgy elvigyék a munkádat szó nélkül, miközben te több órát dolgoztál vele! A képeket pedig kérlek, csak egészében használd fel, ne vágd le róla a logókat, mert szerzői jog védi őket. Legyünk egymásra tekintettel! 😊