2013. június 30., vasárnap

Klasszikus csörögefánk - csak tojás és liszt

Igen, ahogyan a címben is írva van, az igazi klasszikus csörögefánk nem tartalmaz mást csak lisztet és tojást, no meg némi konyhasót és kristálycukrot. De sok modern csörögefánk recepttel ellentétben nem kell bele se tejföl, se vaj, se rum, se vaníliás cukor, se semmi más, csak tojás és liszt. Természetesen nem ítéljük el a többi fajta csörögefánk receptet sem, hiszen mindenki maga dönti el, hogy neki mi a jó. Nagy a valószínűsége, hogy a tojás hosszú évek óta egyre jobban emelkedő ára miatt alakulhattak ki a kevesebb tojást, és helyette mást (pl: tejföl) tartalmazó receptek. Mert míg a jelen poszt tárgyát képező klasszikus csörögefánkhoz tíz darab tojás kell, addig a tejfölös változatokhoz általában csak három...

Hozzávalók a klasszikus csörögefánkhoz négy főre:
- 30 dkg finomliszt
- 10-12 db tojás (méretfüggő, az 'S' méretűből kell a 12 db)
- 4-5 teáskanálnyi kristálycukor
- csipet konyhasó
- porcukor a szóráshoz

Klasszikus csörögefánk elkészítése:
A lisztet keverjük el alaposan a cukorral és a csipet sóval, majd a közepébe kezünkkel mélyedést formálunk. Ebbe a mélyedésbe tesszük bele az előzőleg szétválasztott tojások sárgáját. A fehérje nem fog kelleni most, de ne dobjuk ki. Kis dobozkába, vagy zacskóba rakva kitűnően fagyasztható, és később felhasználható mondjuk a krémes receptünkbe, amihez kilenc darab fehérje kell majd.

Ha megvagyunk, akkor kezdjük el lassan a liszttel összedolgozni a tojást. Ha nagyon kemény lett a tészta, akkor segíthet az állagjavításban, ha óvatosan, kezünkkel lefröcsköljük párszor vízzel, és úgy gyúrjuk tovább a kellő állag eléréséig. Ezt többször is meg lehet ismételni, ha szükségszerű. Amikor már sima, egyenletes a tészta állaga, és sűrűsége kicsivel lágyabb, mint a gyúrt tészta, akkor már jó lesz. Elő kerülhet a gyúródeszka és a nyújtófa. Nyújtsuk a tésztát addig, míg egyenletesen mindenhol nagyjából egy milliméter vastag nem lesz. Ha ez megvan, akkor vágjuk belőle számunkra tetsző alakzatokat. Az illusztrált fotókon a klasszikus csörögefánk formát készítettem el. Ehhez a tésztát vágjuk öt-hat centiméter széles csíkokra, majd ferdén vágjuk el a nagyjából tíz-tizenkét centiméterenként, hogy rombusz alakúak legyenek. A rombuszok hosszanti irányában a két csúccsal szemben ejtsünk pár centis bevágásokat. A rombusz egyik hosszanti oldalának csúcsát megfogva áthúzzuk a vágáson, és a megigazítjuk, hogy szép legyen. Ez a klasszikus forma. A szív alakúakat is ugyanezekből a rombuszokból alkottam... :-)

Lábasban, vagy serpenyőben melegítsünk olajat, és abban süssük ki őket. Vigyázzunk, mert nagyon gyorsan megsülnek, és utána már égettek lesznek, az meg nem jó. Egyszer forgassuk meg az olajban, majd szedjük ki egy papírtörlővel kibélelt tálba. Amikor az olajba pakoljuk őket vigyázzunk, mert sülés közben kicsit "megnőnek". Ezért ne rakjuk őket túl szorosan...

Az elkészült csörögefánkokat fogyaszthatjuk lekvárba mártva, vagy akár lekvár nélkül porcukorral megszórva. Sajnos mivel egyedül voltam csak itthon, nem volt aki fotókat készítsen a folyamatokról. Én pedig nem vállaltam a kockázatát annak, hogy megszárad a tészta, mert a csak liszt plusz tojás alapú tészta nagyon hamar hajlamos a száradásra...

Mindenkinek jó étvágyat kívánunk az elkészített igazi, klasszikus csörögefánkjához. :-)

2013. június 28., péntek

Csirkemell bakonyi módra - bakonyi csirke

Az eredeti recept sertéscomb bakonyi módra volt, de mivel a feleségem és én sokkal jobban szeretjük a csirkemellet, így egy kis kozmetikázást kellett végrehajtani a recepten. Sertéscomb helyett tehát csirkemell került bele, de mivel mindkettőnek más az ízvilága, így a fűszerezést is a csirkéhez kellett igazítani. Így lett belőle csirkemell bakonyi módra...



Nagyon sok találat van a keresőkben bakonyi csirke szóösszetételre, és ezek között igen eltérőek is vannak, de nekünk a sajátunk vált be igazán, így gondoltuk, megosztjuk veletek is. Hátha nektek is bejön a bakonyi csirke receptünk. Na és most, hogy már kellően elégszer szerepel a szövegben a bakonyi és a csirkemell szó ahhoz, hogy biztosan jó helyre kerüljünk idővel a keresőkben, írjunk érdemben is erről az igazán finom és ínycsiklandozó ételről...

Hozzávalók a bakonyi csirkéhez négy főre:
- 0.5 kg csirkemell
- 0.5 kg gomba
- 3 fej közepes vöröshagyma
- 2 db közepes TV paprika
- 3 db közepes paradicsom
- 0.5 l főzőtejszín
- fűszerpaprika
- őrölt bors
- konyhasó
- 1 dl étolaj
- 1 mokkás kanál őrölt kömény
- 1 csipet morzsolt oregánó
- 2 csipet morzsolt majoranna
- 2 csipet morzsolt bazsalikom

Csirkemell bakonyi módra elkészítése:
A zöldségeket alaposan mossuk meg, majd vágjuk apró kockákra a paradicsomokat és a paprikákat. Tegyük őket külön-külön egy-egy tálkába, és hagyjuk őket pihenni. :-) A hagymákat pucoljuk meg, majd vágjuk őket vékony fél karikákra először félbe, majd vékony szeletekre), és tegyük őket egy kis tálkába pihenni. A gombát vágjuk vékony szeletekre. Ahogy mi is tettük (ez esetben), lehet hozzá üveges, vagy konzerv gombát is használni. Ez esetben a levét öntsük ki, mert az nem kell bele.

A csirkemellet vágjuk kockákra, vagy csíkokra - kinek hogy tetszik -, majd egy magasabb faló serpenyőben - lehet akár lábasban is - az étolajon sózva, borsozva forgassuk addig, míg egyenletesen szép fehér lesz mindegyik. Eddigre nagy a valószínűsége, hogy a husi már engedett egy kis levet is. Ez nem baj, ez kell nekünk. A csirkemell darabokat egy lyuggatott kanállal szedjük ki egy tálba, és az utána maradt szaftban pároljuk puhára a hagymát.

Ha már kezd üveges lenni a hagyma, akkor dobjuk rá az apró kockákra vágott paprikát, és ezzel pároljuk tovább pár percig, majd dobjuk rá a paradicsomot is. Most már valószínű, hogy összefutott a nyál a szánkban a finom illatok kellemes kavalkádjától. :-) Ha már szépen levet engedett a paradicsom, akkor dobjuk rá a gombát is, majd pároljuk még egy kicsit az egészet, majd mehet bele a csirkemell is. A tetjét szórjuk meg a fűszerpaprikával, a fehér borssal, és a többi fűszerrel, majd alapos kevergetés után öntsük fel annyi vízzel, amennyi éppen ellepi.

A továbbiakban kis lángon fedő alatt főzzük addig, míg a zöldségek teljesen szét nem főnek. Amikor ez bekövetkezik, már biztosan megfőtt a csirkemell is. Ekkor vegyük le róla a fedőt, kóstoljuk meg. Ha kell, még sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, majd öntsük fel a fél liter főzőtejszínnel. Ezzel még forraljuk fel, és hagyjuk néhány percig rotyogni.

Húzzuk le a tűzről, mert készen is vagyunk. Tálalhatjuk csigatésztával, rizzsel, vagy akár rizibizivel is. Aki szereti a tejszínes húsokat, annak majdnem biztos, hogy az egyik kedvence lesz. Mindenkinek jó étvágyat kívánunk hozzá... :-)

2013. június 25., kedd

Rózsalekvár levendulával tartósítószer nélkül...

Éppen az ehető virágokról olvasgattam az interneten, amikor megláttam, hogy többek között a rózsa szirmai is ehetők, és mint kiderült, ezt például a keleti konyha ki is használja. Ezen roppant mód meglepődtem, mert eszembe sem jutott volna, hogy ez a szép, illatos virág ehető. Amikor rákerestem, hogy mit is lehetne ezzel kezdeni, akkor találtam rá a rózsalekvárra. Több receptet is átnéztem, és végül ezek variálásával és arányaik egyéni módosításával született meg a saját levendulás rózsalekvár receptem. Már csak az alapanyag hiányzott: friss levendula virág és friss rózsaszirmok.

Neki is láttam ezek beszerzésének. :-) Itt fontos megjegyezni, hogy megbízható forrásból kell származzon a virág, hiszen ezt meg fogjuk enni. Ennél az oknál fogva olyan virágok kellenek, amelyeket nem kezeltek semmilyen vegyszerrel, de a bogarak, tetvek sem rágták még ronggyá.

A leírások szerint minél illatosabb virágot sikerül begyűjtenünk, annál illatosabb és zamatosabb lesz a lekvárunk is. Továbbá, sok helyen a receptekben azt írják, a hervadófélben lévő, elvirágzó rózsa szirmai is jók hozzá, de valahogy engem nem vitt rá a lélek, hogy pusztulófélben lévő virágokból készítsem el - hiszen a tyúkhúslevesbe sem a döglődőfélben lévő tyúkot vágják le -, így csak a szép, üdén virító, egészséges rózsákat szedtem le. Nekem a klasszikus rózsaszínű rózsákat sikerült beszereznem, de természetesen bármilyen színű megfelel. De azt érdemes szem előtt tartani, hogy ez a végeredményt is módosítja a szín tekintetében.

Rózsalekvár hozzávalói:
- 160 g friss, megtisztított rózsaszirom (ez nekem 23 közepes rózsa virágból lett meg)
- 1,2 kg alma (megtisztítva ebből nekem 90 dkg lett)
- 20-24 szál friss levendula lemorzsolt virágai
- 60 dkg kristálycukor
- 1 db biocitrom lereszelt héja és leve

Csak biocitrom héja alkalmas emberi fogyasztásra, mert a boltban kapható citrusfélék héját gomba- és baktériumölő szerekkel kezelik, amely eljárás következményeként a gyümölcs héja alkalmatlanná válik az emberi fogyasztásra. Ezért étkezési célra vagy a boltban kapható szárított reszelt tasakos citromhéjat használjuk, vagy megbízható forrásból származó biocitromot.

Rózsalekvár elkészítése:
A rózsafejeket alaposan mossuk meg, majd tépkedjük le róla a szirmokat. A rózsaszirmok fehér részét - ahol a virághoz kapcsolódik - ki kell vágni, mert különben megkeseríti a lekvárt. Ez után öblítsük át még egyszer és teregessük ki egy tiszta konyharuhára, hogy megszáradjon. Az almákat hámozzuk meg, és vágjuk apró kockákra. tegyük lábasba, szórjuk rá a kristálycukrot, és hagyjuk egy kicsit pihenni, hogy levet engedjen. ha ez megtörtént, tegyük a tűzre, és melegítsük addig, míg a cukor el nem olvad. Ezt követően botmixerrel pépesítsük el teljesen, hogy ne maradjanak almadarabok benne.

Ha ezzel is megvagyunk, akkor már majdnem készen is vagyunk. Itt még az alma és a cukor miatt sárga a színe, de ezen hamar változtatni fognak a rózsaszirmok. Szórjuk bele a forró pépbe a levendula lemorzsolt virágait és a rózsaszirmokat is, majd jöhet bele a biocitrom lereszelt héja és kifacsart leve. A citrom leve segít a szép szín megőrzésében. Forraljuk még 4-5 percig, aztán azonnal töltsük a már előzőleg alaposan kimosott és megszárított befőttes üvegekbe. Az üvegeket zárjuk le, és tegyük száraz dunsztba, hogy ott hűljön ki szépen lassan...

A rózsalekvárt, mint különleges ínyenc lekvárt fogyaszthatjuk magában, vagy akár gyümölcsjoghurtot is készíthetünk belőle. De ajándékba is adhatjuk szeretteinknek, ismerőseinknek ezt a különleges ízt...


Mindenkinek sok sikert és kitartást kívánok hozzá... :-)

2013. június 21., péntek

Kivilekvár tartósítószer nélkül...

Nagyjából egy hete vettünk a feleségemmel egy kiló kivit, mert annyira megkívántuk. Aztán valahogy mégsem ettünk belőle. Megfeledkeztünk róla, és már csak azt vettük észre, hogy kezd romlani. Mikor már a második darabot kellett kidobni, úgy döntöttem, nem ezért fizettünk ki annyi pénzt, amennyit. De ugye egy kiló kivit egyszerre mégsem eszik meg az ember...

Ekkor jött az ötlet, mi lenne, ha a mostanában rajtunk eluralkodott befőzési láz jegyében kipróbálnánk, milyen lehet a kiviből főzött lekvár. Nekiálltam hát megtisztítani a kivit. Miután még kettőt ki kellett dobni belőle, mert rossz volt már, a végére mindössze 60 dkg tisztított kivi maradt. Nekiálltam hát ehhez mérten összeszedni a többi hozzávalót.

Mint azt már több posztunkban is írtuk, nem vagyunk sem a tartósítószer hívei, sem pedig a sok cukoré, így az előbbiből semennyit, míg cukorból nagyon keveset raktam hozzá. Nálunk a bevált arány a 4:1. Ennek jegyében ehhez mindösszesen 15 dkg cukrot adtam. Amit még az elmúlt befőzési kísérletek alkalmával megtapasztaltam, hogy a savanykás gyümölcsökhöz jól illik a citrom. Mind a héja, mind pedig a leve, így ezúttal is használtuk. Az elkészült lekvármennyiség pedig pontosan csurig töltött egy 500 ml-es üveget, még maradt is két evőkanálnyi, amit elmajszoltunk, miután kihűlt...

Hozzávalók 1 db 500 ml-es üveg kivilekvárhoz:
- 60 dkg tisztított kivi
- 15 dkg kristálycukor
- 1/2 biocitrom reszelt héja és leve

Kivilekvár elkészítése:
Az üveget jó előre alaposan mossuk ki mosogatószerrel, majd öblítsük ki többször tiszta vízzel. Ne töröljük el, hanem hagyjuk magától megszáradni. Amíg az üveg és a lapka szárad, kezdjünk neki a munkának. A kivit pucoljuk meg, a végéből vágjuk ki a szár folytatásának kemény részét, mert az órák alatt sem főne meg. Vágjuk apró darabokra, majd botmixerrel pépesítsük el. Aki akarja ekkor nagyobb lyukú szűrőn leszűrheti, hogy a magok ne kerüljenek bele. Én nem tettem, mert minket nem zavar, és nagyon emeli a kész lekvár vizuális élményszintjét. :-)
Ha megvagyunk a pépesítéssel, akkor mehet bele a cukor, a reszelt citrom héja és a leve. Itt felhívnám mindenki figyelmét, hogy míg a citrom levénél nagyjából nem számít a citrom élettörténete, a reszelt citromhéjnál viszont nagyon is.

Csak biocitrom héja alkalmas emberi fogyasztásra, mert a boltban kapható citrusfélék héját gomba- és baktériumölő szerekkel kezelik, amely eljárás következményeként a gyümölcs héja alkalmatlanná válik az emberi fogyasztásra. Ezért étkezési célra vagy a boltban kapható szárított reszelt tasakos citromhéjat használjuk, vagy megbízható forrásból származó biocitromot.

Ha mindent beleraktunk, akkor alágyújthatunk. Folyamatos kevergetés mellett főzzük addig, míg a kívánt sűrűséget el nem éri. Nekem ehhez általában elég egy óra, nem szeretjük az olyan lekvárt, amit vésővel lehet csak kiszedni az üvegből. :-) Ha készen vagyunk, a kivilekvárunk mehet is bele az üvegbe frissen, forrón, de vigyázzunk, nehogy a hősokktól szétpattanjon az üveg. Ezután zárjuk le, és tegyük száraz dunsztba, és hagyjuk ott szépen lassan teljesen kihűlni...

Ha mindent jól csináltunk, akkor biztosan nem fog elromlani tartósítószer és tonnányi cukor nélkül sem a lekvárunk. Nekünk nagyon bejött, biztosan fogunk máskor is ilyet készíteni. Mindenkinek jó étvágyat kívánunk hozzá.

2013. június 14., péntek

A citrusfélék héjáról - a reszelt citromhéj és társai

Körültekintő felhasználásra és fogyasztásra hívja fel a figyelmet a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal a citrusfélékkel kapcsolatban. „Téli” gyümölcsfogyasztásunkban és vitaminpótlásunkban jelentős helyet foglalnak el a citrusfélék, mint a narancs, a mandarin, a klementin és a citrom. Az utóbbi időben elterjedőben van a pomelo is. A karácsony és süteményeink szinte elképzelhetetlenek nélkülük.

Kevesen tudjuk azonban, hogy a távoli termőhelyekről hozzánk kerülő gyümölcsök (dél-Európa, a közel-Kelet vagy pl. Kína) a 2–3 napos szállítás során megromlanának, ha a leszedés után nem végeznének rajtuk felületkezelést, és nem látnák el felületüket a kiszáradást gátló védőréteggel. A külső felületkezelés engedélyezett gombaölő hatású növényvédő-szerek (például a gombaölő hatású ortofenilfenol, imazilil, tiabendazol, stb.) felhasználásával és viaszbevonással történik, de előfordul, hogy növényvédő-szer nélkül, csak viaszréteggel vonják be a gyümölcsöt. A viaszréteg lehet mesterséges vagy természetes viasz, az utóbbi általában méhviasz-alapú. Azt mindenképpen tudni kell, hogy a Magyarországon forgalmazott friss citrusfélék héja biztosan viaszolt.

Azt, hogy a gyümölcs csak viasz védőréteggel bevont vagy mellette növényvédő-szerrel is kezelték-e, a termék címkéjén vagy az üzletben hozzákapcsolódó feliraton, molinón – még a lédig gyümölcsök esetében is! – fel kell tüntetni! Ugyanígy azt is közölni kell a vásárlóval, ha a héj fogyasztásra alkalmatlan, mivel a növényvédő-szer a héj illóolajához kötődik és a viaszbevonás miatt később már nem lesz lemosható.

Ha a felületkezelésre vonatkozóan jelölés nem egyértelmű, javasolt körültekintően eljárni és a héjat fogyasztásra alkalmatlannak tekinteni. Gombaölő-szerrel biztosan nem kezelt a bio-citrom/narancs stb., aminek a feliratozására jó példák az alábbiak:


Felületkezelt, helyesen feliratozott gyümölcs címkéje:


Az üzletekben található aszalt vagy kandírozott citrushéj készítmények csak felületkezelés nélküli gyümölcsből készülhetnek, ezért süteményeknél javasolt a friss reszelt héj helyett ezek használata. A termék címkéjének ellenőrzésével győződhetünk meg a gombaölő-szer mentességéről.

Forrás: elelmezes.hu

2013. június 13., csütörtök

Klasszikus lapcsánka, tócsni, macok - régi magyar étel

A minap a gyerekkorunk nagy kedvenc ételeiről beszélgettünk, és akkor ugrott be, hogy az egyik kedvencem a nálunk csak macoknak hívott finomság volt. Ez annyira népi étel volt a régi időkben, hogy talán nincs is még egy magyar étel, aminek ennyiféle elkészítési módja és neve lenne attól függően, hogy az országnak éppen mely részén járunk. A teljesség igénye nélkül: macok, lapcsánka, lepcsánka, recsege, lapótya, matutka, tócsni, toksa, cicege, tócsi, gánica, matutka, krumliprósza, görhöny, lapotyka, rösztike, harula, röstiburgonya, lepkepotyi, berét, bodag, cicedli, pacsni.

Szóval, ahogy erről beszélgettünk, rájöttem, hogy igazából van már annak tizenöt éve is talán, hogy utoljára lapcsánkát ettem, ezért elhatároztam, hogy előkeresem emlékeimből - és rokonaimtól - a receptjét, aztán készítek egy jó adagot belőle. Így is lett...

Lapcsánka, tócsni hozzávalói:
- 50 dkg reszelt burgonya (nyers)
- 2 db közepes méretű falusi tojás (az, amelyiknek olyan szép a sárgája)
- 2 gerezd fokhagyma
- 25 dkg liszt
- 1-1,5 dl tej (legalább 2,8%-os, de jobb az igazi termelői tej, ami akár 4,4%-os is lehet)
- konyha só
- őrölt bors
- olaj a sütéshez


Lapcsánka, tócsni elkészítése:
A burgonyát hámozzuk, majd mossuk meg alaposan. Reszeljük egy tálba, majd reszeljük hozzá a két gerezd fokhagymát. Ez utóbbit reszelés helyett fokhagymanyomóval is beletörhetjük. :-) Ezután keverjük bele a két tojást, a lisztet, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, majd az így kapott jól elkevert pépet hagyjuk állni 20-25 percet, hogy érjen kicsit.

Serpenyőben melegítsünk kevés olajat, abba tegyünk kisebb merőkanállal kis pogácsákat, majd a kanállal kicsit lapogassuk meg őket, hogy olyan fél centis vastag lepények legyenek. Ez után süssük mindkét oldalát szép pirosas barnára, de vigyázzunk, hogy ne égessük meg. Ha megsültek, szedjük ki papírtörlővel bélelt edénybe, hogy ne maradjon rajta sok olaj.

Forrón a legfinomabb. Lehet natúrban, vagy tejföllel megkenve is fogyasztani. Mindenkinek jó étvágyat ehhez az igazi magyar finomsághoz... :-)

2013. június 12., szerda

Egreslekvár tartósítószer nélkül...

A piacon járva - feleségemmel - pillantottam meg gyermekkorom egyik kedvenc gyümölcsét, az egresre. Gondoltam, veszek belőle vagy 25 dekát, mert még azért az ára igen közel állt ahhoz a lélektani határhoz, amelytől egy átlagos keresetű ember dobna egy hátast. :-) Megvettük, és hazavittük. Otthon, mikor megkóstoltam, akkor döbbentem rá, hogy ez iszonyúan éretlen, és ami ebből fakad: savanyú, mint az ecet.

Gondoltuk, most jól bevásároltunk vele...

Két napig állt az ablakban, hátha beérik majd, de annak ellenére, hogy víztartalma lassan távozni látszott, ízre nem következett be gasztronómiailag is élvezhető változás. Ekkor jött az ötlet - mert mostanában nagyon rajtunk van a dolog, nemrég főztünk be ugye nyolc kiló epret -, hogy milyen lehet zöld, éretlen egresből lekvárt főzni. Így hát lementem a piacra, vettem még 80 dekát, majd nekiálltam befőzni lekvárnak. Mint utólag kiderült, ez egy nagyon jó ötlet volt, mert istenien finom, savanykásan édes lekvár lett belőle.

Mi amennyire csak lehet, igyekszünk természetes módon eltenni a lekvárjainkat, ami nálunk azt jelenti, hogy nem teszünk bele semmiféle tartósítószert, és nem hódolunk annak az egészségtelen divatnak, hogy 1 kg gyümölcshöz 1 kg cukor. Az már egészségtelenül szirupos. Sokan azzal védekeznek, hogy azért kell, mert a cukor tartósít. Ez egy komoly tévedés, nem a cukor tartósít, hanem a tiszta, gondos csírátlanítási eljárás, amelynek része a ma már macerásnak tartott dunsztolás. Mi inkább dunsztolunk macerásan, mint hogy telepakoljuk vegyszerrel. A cukor tekintetében pedig nekünk a már bevált arány a 4 kg gyümölcshöz 1 kg cukor. Ezzel még épp elég édes, de ugyanakkor kellően hagyja még érvényesülni a gyümölcs igazi ízét, zamatát...

Egreslekvár hozzávalói:
- 1 kg egres
- 25 dkg kristálycukor
- 1 csomag (8g) vaníliás cukor
- 1 db közepes citrom leve
- 3 db 315 ml-es üveg lapkákkal együtt

Egreslekvár elkészítése:
Mielőtt bármit is csinálnánk, mossuk ki alaposan az üvegeket mosogatószerrel, majd sima vízzel többször is öblítsük át. Ezt követően tegyük tiszta konyharuhára és törölgetés nélkül hagyjuk magától megszáradni. Amíg az üvegek száradnak, nekiállhatunk a lekvárnak.

Az egrest tisztítsuk meg mindkét végén, majd egy edényben turmixoljuk össze ízlés szerint. Aki szereti a gyümölcsdarabokat a lekvárban, az kevésbé, aki nem szereti az akár teljesen pépesre is turmixolhatja. Ez után adjuk hozzá a citrom levét, a vaníliás cukrot és a kristálycukrot is. Tegyük fel a tűzre, és folyamatosan kevergetve főzzük legalább egy órán keresztül, mert az egres vastag héjának kell ennyi idő. Innentől kezdve aki sűrűbbre szereti, az főzheti még tovább is, nekünk általában ennyi elég.

Mire mindezzel végeztünk, már az üvegek biztosan megszáradtak. Töltsük meg az üvegeket a lekvárral - óvatosan, nehogy a hősokktól szétpattanjanak -, majd zárjuk le jól a lapkákkal. Azonnal tegyük száraz dunsztba őket, és hagyjuk, hogy ott hűljön ki szépen lassan. Ez akár 48 óra is lehet.
Ha mindent jól csináltunk, akkor nem fognak megromlani a lekvárjaink tartósítószer és tonnányi cukor nélkül sem...

Az elkészült lekvárokat fogyassza mindenki egészséggel. Natúr joghurtba keverve a savanykás ízű lekvárokból kiváló gyümölcsjoghurt készíthető, de palacsintában sem rossz éppen. A felhasználást mindenkinek a fantáziájára bízzuk. :-)

2013. június 11., kedd

Kovászos uborka télire is tartósítószer nélkül...

A piacokon most már egészen elérhető árakon lehet beszerezni a kovászolni való uborkát,így elhatároztam, hogy rakok el magamnak pár üveggel én is. Elmentünk hát drága feleségemmel a piacra vásárolni, és sok egyéb mellett hat kiló kovászolni való uborkát is vettünk. Természetesen amennyire ez lehetséges, őstermelőktől vásárolunk. Így volt ez ma is. A Fehérvári úti piac első emeletén az egyik bácsikánál olyan friss  kovászolni való uborkát találtunk, hogy azt nem is reméltük. Az uborkák végén még ott fityegett az elszáradt virág rész, az uborka illat érezhető volt már fél méterről is, és amikor megfogtam, éreztem, hogy még szúr. Igen, aki nem tudja, annak elárulom: a kovászolni való uborkát aprócska szőrök borítják. Amikor még friss az uborka, akkor ez még enyhén szúrja az ember kezét. A sokszor átpakolászott, innen oda, onnan ide szállított uborkáról ez már lekopik, és nem szúr. Na általában a piacon kapható uborka már ebben az öregedési fázisban leledzik. :-)

Szóval, elindultunk haza a friss uborkával...

Otthon elővettem két 1,7 literes - mivel csak ennyi van - és egy 1,2 literes befőttes üveget. nagyjából úgy saccoltam, hogy az uborka fele (3 kg) fog beleférni, és ez így is lett. Pár darab kimaradt, de az egy-két nap alatt elfogyott a reggelikhez...

Hozzávalók két 1,7 l-es és egy 1,2 l-es üveg kovászos uborkához:
- 3 kg kovászolni való uborka
- 20 gerezd fokhagyma (ízlés szerint lehet több és kevesebb is)
- 4 csokor friss, zöld kapor
- konyha só
- langyos víz

Kovászos uborka elkészítése:
Kezdjük az üvegek tisztára mosásával, hogy míg a piszmogós munkát végezzük, azok megszáradjanak. Utána a  a kaprokat öblítsük le hideg vízzel, a fokhagymákat pedig pucoljuk meg. Az uborkákat folyó víz alatt - ha lehet körömkefével - sikáljunk le, hogy semmilyen szennyeződés ne maradjon rajtuk. Amikor megszáradtak az ubik, akkor a két végüket vágjuk le. Erre egyrészt azért van szükség, mert sok esetben keserű az uborkák vége, másrészt azért, hogy a kovászos lé jobban át tudja járni az uborkákat. Ha ez megvan, akkor szintén az utóbbi ok miatt vágjuk be az ubikat. Én nem szoktam direktbe bevágni a végét, mert akkor hajlamos szétnyílni és az szerintem csúnya. Én a következő módszert alkalmazom. Az uborka végétől kb. fél centire átszórom rajta a kést, majd a másik végétől fél centiméternyire állok meg vele. Így hosszában be van vágva, de mégsem nyílik szét, és nem fog majd lifegni. Ezt a kisebb uborkákon elég csak egy oldalról megcsinálni, de a nagyobbakon érdemes ezt a vágásra merőleges oldalról is elvégezni. Én minden uborkát bevágok mindkét oldalról. :-)

Amikor megvagyunk ezzel a cseppet sem hálás babra munkával, akkor jöhet az üvegek betöltése. A nagyobb üvegek aljára egy egész csokor kaprot szoktam fektetni. Erre kezdjük el bepakolni az uborkákat. Én szeretem, ha a szememet is gyönyörködteti a látvány, így én szorosan egymás mellé állítva szoktam rakni az uborkákat. Nyugodtan lehet őket egymás mellé szorítani, mert a kovászolás folyamán kicsit összébb esnek, és akkor már nem nem lesz olyan szoros nekik. :-) Akinek persze nincs erre kedve vagy ideje, az úgy pakolja az uborkákat ahogy tudja, de akkor változhat a felhasználható uborka mennyisége. Nekem ezzel a módszerrel fért így bele a három üvegbe a 3 kg kovászolni való uborka.

Amikor egy sort megraktam, akkor az álló uborkák közé be-be tűzdelek egy-egy gerezd fokhagymát körben egyenletesen elosztva. A nagyobb üvegekbe 8-8 gerezdet, míg a kisebbikbe 4 gerezdet raktam. Ez pont megfelel a szájízemnek, de ettől el lehet térni... a befejezett sor tetejére teszek még egy fél csokor kaprot, majd erre a következő sor uborkát, ami már valószínűleg ekkora méretű üvegben csak fektetve fér el. A kisebb üvegbe nem kell több kapor...

Ez után egy ismert űrtartalmú edénybe engedjünk langyos vizet, majd keverjünk bele sót. Az én ízlésemnek az 1 evőkanál / 1 l víz arány tűnt a legmegfelelőbbnek, de egyéni ízlésnek megfelelően ettől is el lehet térni. Kezdjük el felönteni az üvegeket a vízzel, majd ha majdnem tele vannak, akkor minden üveg tetejére tegyünk egy fél zsemlét, vagy egy szelet kenyeret. Én zsemléket tettem, mert azok formájuknál és méretüknél fogva  jól illeszkednek az üveg szájához. Öntsünk még rá annyi sós langyos vizet, hogy a zsemléket is ellepje...

Ha ez megvan, akkor takarjuk le az üvegeket egy kistányérral, és tegyük meleg helyre. A hiedelemmel ellentétben nem muszáj napra tenni. A kovászos uborka nem a fénytől, hanem a melegtől érik be. Már egy 24-25 fokos helyiség elég neki, ilyen hőmérsékleten beérik három nap alatt. Ha ennél melegebb van, akkor elegendő lehet neki két nap is...

A letakart üvegeket érdemes egy nagyobb peremű tálcára rakni, mert hajlamos a kiforrásra. Ez azt jelenti, hogy az érési folyamat során kifolyhat az üvegből a víz. nekem eddig mindig kifolyt. Ez természetes, nem kell tőle megijedni. Sőt, ha 26-28 foknál melegebben érleljük, akkor előfordulhat az is, hogy az üvegben a zsemle alatt nem túl sűrű fehér hab keletkezik. Ez is természetes, nem kell megijedni tőle. Ha a víz nagyon leforrt róla, akkor a fentebb említett arányban elkevert langyos sós vízzel érdemes pótolni. A végeredményt nem befolyásolja, hogy utólag lett hozzáöntve még víz.

Ha azt látjuk, hogy a lé fehéresen zavaros lett, az uborkák pedig a szép élénk zöld színről sárgás-barnás színűek lettek, akkor elkészült. Szedjük le a tetejéről a zsemlét, a levét szűrjük át porcukor szitáláshoz használatos szűrőn, vagy vásznon, hogy ne maradjon benne zsemle darabka. Az uborkákról öblítsük le a zsemle maradékokat és tegyük át őket több kisebb üvegbe, majd öntsük fel a leszűrt lével. Tegyük mellé a fokhagyma darabokat is, mert amellett, hogy roppant egészségesek - jót tesznek a keringési rendszernek - még az ízük is igen pikáns, és csípősségüket is megőrizték...


Hűtőben tartva akár egy hónapig, vagy tovább is elállhat. Ha valaki hosszabb időre - mondjuk télire - szeretné elrakni, akkor a következő tartósítószer mentes módszerrel teheti meg:

Figyelem! Innentől a befőzésre és lekvárkészítésre való extra tisztasági irányelvek a mérvadóak. Én 750 ml-es üvegekben téliesítem az enyémeket. Az üvegeket alaposan mossuk ki mosogatószerrel, majd többször öblítsük át tiszta vízzel. Forrázzuk ki őket, és hagyjuk megszáradni maguktól, törölgetés nélkül. Innentől ne nyúljunk bele az üvegekbe, ha nem muszáj. Pakoljuk az üvegeket az elkészült kovászos uborkával, de ügyeljünk arra, hogy elegendő hely maradjon az üvegben ahhoz, hogy a lé teljesen ellepje majd.

Az üvegeket állítsuk forró vízzel teli nagyobb lábasba - nekem egyszerre négy üveg fér bele - úgy, hogy egy-egy lefordított tetőt, vagy konyharuhát tegyünk az üvegek alá. Ez azért kell, hogy a hirtelen melegtől ne törjenek szét az üvegek. A lábasba engedjünk annyi forró vizet, amennyi még nem éri el az üvegek szájának menetes részét, majd kezdjük el forralni. A leszűrt kovászos lét eközben másik lábasban forraljuk fel, és amikor már pezseg a víz a nagyobbik lábasban, akkor öntsük fel az uborkás üvegeket a forró lével, hogy mindent elfedjen, majd hagyjuk kb. 1-2 percig még tűzön az egészet. Ezt követően zárjuk el a gázt, zárjuk le az üvegeket, majd hagyjuk ebben az állapotban kihűlni. Nekem ehhez fél nap kellett nagyjából.

Ekkor készen vagyunk, mehetnek az üvegek a spájzba. Ha mindent jól csináltunk, akkor annyira sikerült csírátlanítani az üvegeket, hogy legalább egy telet ki kell bírnia a spájzban. Akik nem ódzkodnak a tartósító szererektől, azok rakhatnak bele azt is a "biztonság" kedvéért. Én pont a biztonság kedvéért nem teszek bele. :-)

Mivel forralva lett, előfordulhat, hogy az uborkák egy kissé puhábbak lesznek, mint a frissek, de ez elég kis ár azért, hogy a nyár ízeit átvigyük a télbe. Nagyjából két hét alatt úgy leülepszik a víz, hogy színre olyan lesz, mint a csemege uborka...

Mindenkinek jó étvágyat kívánok hozzá. A levét is igyátok meg, nagyon egészséges. Főleg azé, amelyik nem lett forralva, mert az élő flórás, tejsav baktériumokat tartalmaz, amelyek jótékonyan hatnak az emésztésre. Én mindig megiszom a levét is. :-)

2013. június 8., szombat

Házi sajt fűszeres olíva olajban...

Tegnapi posztunkban írtunk házi készítésű sajtról. Akkor azt a bejegyzést azzal az ígérettel zártuk, hogy majd írunk a fűszeres olívaolajban pácolt házi sajtról. Ma elkészítettünk belőle egy üveggel, és betettük a spájzba érni. A többi az idő dolga, de egészen biztosak vagyunk benne, hogy nagyon finom lesz.

Hozzávalók 1db 500 ml-es üveghez:
- szárított kaporlevél (őrölt)
- szárított chili paprika (egész)
- szárított rozmaring (őrölt)
- szárított petrezselyem (őrölt)
- szárított oregano (őrölt)
- szárított kakukkfű (őrölt)
- szárított bazsalikom (őrölt)
- egész színes bors
- 3-4 gerezd fokhagyma
- egy fej lilahagyma
- 30 dkg kapros-fokhagymás házi sajt
- olíva olaj

Nem kell megijedni a hozzávalók sokaságától, mert mindenből csak egy kevéske kell. Nem sokat ugyan, de némi érzéket igényel, hogy melyik ízből mennyit érdemes beletenni, de nem veszélyes szerintem. :-)

Elkészítés:
A lilahagymát karikázzuk fel, majd szedjük leveleire. A kapros-fokhagymás házi sajtot vágjuk nagyjából 1,5 x 1,5 centis kockákra. Az előzőleg alaposan kimosott és kiforrázott üvegbe öntsünk egy kis olívaolajat, és ezt folyassuk körbe az üveg falán, hogy olajos legyen. Ezzel elkerülhetjük, hogy a sajt hozzátapadjon majd. Tegyünk az üveg aljára némi fűszert, majd szépen kezdjük el megtölteni a kapros-fokhagymás házi sajt darabokkal és a lilahagymával, fokhagyma gerezdekkel, fűszerekkel úgy, hogy egyenletesen legyenek eloszlatva az üvegben. majd végül öntsük fel annyi olíva olajjal, ami teljesen ellep mindent (ha valami kilóg az olajból, az könnyen romlásnak indulhat). Én biztos, ami biztos az üveget nedves dunsztba helyeztem, és hagytam ott kihűlni. Ezt követően betettem a spájzba, és ott hagytam. Legalább két hét kell neki, hogy minden íz összeérjen, de amikor a lilahagyma már teljesen elveszíti színét, meg lehet ejteni az első kóstolót. :-)

Szerintem nagyon finom, mindenkinek jó étvágyat kívánunk hozzá.

Házi sajtot készítettünk - kapros-fokhagymás házi sajt

A minap éppen sajtot majszolgattam a konyhában, amikor is rám tört a felismerés, hogy már ez sem a régi. A bolti trappista sajtok többsége szinte ehetetlen. Vagy túl kemény, vagy túl puha, vagy túl zsíros, vagy túl sós. Mivel mostanában a "csináld meg magadnak otthon" korszakomat élem, azon gondolkodtam, vajon hogyan készíthetnék otthon sajtot...

Mivel nem tanyán nőttem fel, így városi gyerekhez méltó módon a választ sem a szomszéd nénikénél kerestem, hanem az interneten. Eszembe nem jutott volna, hogy a keresőbe beírva: "házi készítésű sajt", mennyi találatot fogok kapni. Az embert az interneten elönti az információ, csak győzzön szemezgetni...

Én is ezt tettem. nekiálltam a sok finomnak látszó házi finomság receptjeinek átböngészésének, és hosszas olvasgatás után Panda és Tigris házi készítésű sajtreceptje mellett tettem le a voksot. Miért? Mert tetszett az aprólékosságuk, és a részletekbe menő leírásuk.

Hozzávalók kb. 0,5 kg házi készítésű sajthoz:

5 l termelői tej, ha lehet olyan, amit még nem fölöztek le.
5 evőkanál biológiai erjesztésű ecet
1 cs friss kapor
2-3 gerezd fokhagyma

Nem kívánom a teljes szöveget Pandáék blogjából átvenni, akit a legapróbb részletek is érdekelnek, ott elolvashatja. Én csak a saját utunkat járva szerzett tapasztalatokat osztom itt meg.

Házi sajt elkészítése:
Tömören a folyamat lényege: fel kell forralni a tejet, majd ecet hozzáadásával ki kell választani belőle a savót, majd ezt követően le kell szűrni. Az így kapott masszából lesz majd a finom házi készítésű sajtunk, amit ennél a fázisnál többféle fűszer hozzáadásával is ízesíthetünk. A megfelelően ízesített masszát tömöríteni, préselni kell, majd hűtőbe rakva pihentetni kicsit. Azután nincs már egyéb dolgunk, mint fogyasztani...

A feleségemmel nagy izgalommal láttunk neki a házi sajt készítésének. Odatettük egy kilenc literes fazékban a tejet a tűzre, és vártuk, hogy felforrjon, ami nem is olyan sokára meg is történt. Ekkor jöttem rá, hogy az amúgy elsőre túl nagynak látszó fazék nem is olyan nagy. Még ebből is majdnem kifutott a tej. Amikor felforrt, lezártuk alatta a gázt, és szépen lassan, folyamatosan kevergetve elkezdtük adagolni hozzá az ecetet. Nekünk az öt liter tejhez elegendő volt az öt evőkanál ecet. látszott, ahogy szépen kezd alkotóira válni a tej. Amikor ezzel végeztünk, és már úgy láttuk, teljesen végbement a folyamat, elkezdtük leszűrni. Mivel nekünk csak nagy lyukú tésztaszűrőnk van, ezt úgy oldottuk meg, hogy abba belefektettünk egy tiszta, öblítőszagtól mentes konyharuhát, és abba kezdtük el beleönteni. 

Az eredmény egy túróhoz hasonló állagú massza. Amíg szépen lassan csepegett belőle a víz, vágódeszkát vettünk elő, és apró kis darabkákra vágtuk a friss kaprot. Az illata egyszerűen csodás volt. A fokhagyma gerezdeket ráreszeltük a masszára, majd rászórtuk a kaprot is. Kézzel jó alaposan belegyúrtuk a még forró masszába, aminek köszönhetően az egész konyhát átjárta a mindent átható kapros-fokhagymás illat. Aki nem szereti, válasszon másfajta fűszerezést.

Ekkor még nem tettünk bele sót, mert sokkal szimpatikusabb volt számunkra az a megoldás, hogy majd kívülről besózzuk, ami elvileg átjárja majd a sajtot. Lehet, hogy mi rontottunk el valamit, de ez nem így lett, így azt tanácsolom mindenkinek, hogy ha sózni is akarja saját készítésű házi sajtját - mi javasoljuk -, akkor azt is itt, ennél a fázisnál tegye meg, gyúrja bele azt is a masszába.

Ez után jött a préselés. Erre szintén sokféle módszer olvasható a világhálón az egymásba pakolt, össze-vissza furkált műanyag dobozoktól egészen a vizes kancsóval és egyéb veszélyes módokon lesúlyozott sajtig. Mi nem akartunk ennyit akrobatikázni a dologgal, így csak nemes egyszerűséggel a konyharuha négy sarkát összefogtam, majd elkezdtem csavarni, míg erőmből kitelt. Egy részt ez jót tett a sok házi finomságon alakváltozást szenvedett testemnek :-) másrészt pedig szép kerek, cipó alakú sajtot eredményezett. Ezt követően egy kis ideig hagytuk pihenni a friss házi sajtunkat csak úgy simánk a konyhapulton. Kb. fél-egy óra múlva jó alaposan bedörzsöltük sóval (aki megfogadja a tanácsunkat, és még massza korában besózza, annak ezt a folyamatot már nem kell elvégeznie). Ezt követően betettük a hűtőbe, és hagytuk állni egy egész éjszakát.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a sajt a pihentetés során még összeérik, amitől keményebb, tömörebb, azaz végeredményében szárazabb házi készítésű sajtot kapunk. Ezért azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert amikor konyharuhába tekerve csűrtem-csavartam, folyton az volt az érzésem, hogy nem vagyok ehhez elég erős, mert mindvégig nagyon puhának tűnt a sajt. Másnap, mikor kivettük a hűtőből, és megvágtuk, hogy megkóstoljuk életünk első saját házi készítésű sajtunkat, akkor alaposan meglepődtünk. A kést már beleszórni si nehéz volt, amit az a felismerés követett, hogy vágni sem volt könnyebb.

Mindent összegezve úgy érzem, van pár fázisa a házi sajtkészítésnek, amely egyéni kitapasztalást kíván, és nem lehet pontosan leírni mit és hogyan kell csinálni. De ettől függetlenül nagyon jó móka volt nekem és a feleségemnek is a házi sajtkészítés. A másnapi reggeli pedig kimondottan jólesett a saját sajtunkat majszolgatva. :-) Hozzáteszem, ezzel az ízesítéssel isteni finom, ha lila hagyma karikákat eszünk mellé.

Minden vállalkozó szelleműnek sok sikert és jó étvágyat kívánok a saját készítésű házi sajtjához. Még egy apróság: ha esetleg van kedve valakinek, és szereti az ínyenc falatokat, akkor tehet el belőle olíva olajban. De ez majd egy másik poszt lesz... :-)

2013. június 4., kedd

Befőzés tartósítószer nélkül

Sokak a befőzést idejétmúlt, időigényes és macerás dolognak tartják. De lehet, hogy megéri az időráfordítást. Cikkünkben a natúr befőzéshez szükséges legfontosabb tudnivalókat mutatjuk be. (fotó forrása: extension.udel.edu)

A legújabb háziasszonyi trendekben nem vagyok ugyan otthon, de szezononként elég 1-2 órát rászánnunk, és kamránk tele lesz zamatos, valódi gyümölcsből, tartósítószer nélkül készült finomságokkal. Ez nem több, mint egy mozifilm hossza: igazán nem nagy áldozat.

Mibe? Hogyan? A lekvárfőzés legelső lépése az eszközök előkészítése. Ha tartósítószer-mentes lekvárt szeretnénk eltenni, csakis légmentesen zárható, hibátlan (nem csorba), csavarható fémfedős üvegeket használjunk! Ha kicsi a család, vagy nem habzsoljuk a lekvárokat, használjunk kisebb üvegeket! Én a 220 milliliteres, erős pistás vagy mustáros üvegeket szeretem a legjobban: az ezekbe eltett lekvár pár reggeli alatt elfogy, így a felnyitás után nincs ideje megromlani.

Első lépésként válogassuk ki a felhasználandó üvegeket és a hozzájuk való tetőket! Vegyünk elő a szükségesnél többet, így nem az utolsó pillanatban kell majd kapkodni, ha kiderül, hogy nem jól mértük fel az üvegigényt.

Az üvegeket és a fedőket mosogassuk el, és öblítsük le! Amíg mosogatunk, a második legnagyobb lábosunkban (az elsőben főzzük a lekvárt) melegítsünk vizet, majd minden üveget és fedőt tegyünk a forrásban lévő vízbe, és forraljuk legalább 15 percig! Ezzel meg is vagyunk a fertőtlenítéssel, azaz a tartósítás első lépésével. Ezután az üvegeket szép sorban helyezzük egy tepsibe vagy egy nagyobb tálcára (így később megakadályozhatjuk, hogy az egész konyhapult tiszta lekvár legyen)! Figyeljünk rá, hogy minden fedő a saját üvege mellé kerüljön, nehogy összekeveredjenek!

Készítsünk elő egy nagyobb lábost a gyümölcsöknek, egy fakanalat a kevergetéshez és egy kisméretű merőkanalat, amivel majd beletöltjük a lekvárt a kicsi üvegekbe. Ha tenni akarunk a lekvárba, legyen a kezünk ügyében a cukor vagy a méz is! A dunsztoláshoz készítsünk elő újságpapírt, textilszatyrot és egy pokrócot (vagy nagyobb méretű anyagot).

Mit? A gyümölcsöket mossuk meg, ha kell, dörzsöljük le róluk a koszt! Az apróbb gyümölcsöknél elég három-négy bőséges öblítés. A bogyósgyümölcs akkor tiszta, ha az öblítés után nem marad homokszemcse a vízben. Amelyik gyümölcsnél szükséges, vegyük ki a magot, és ha úgy szeretjük, forrázás után húzzuk le a héját (bár ezzel drasztikusan megnőhet a ráfordított munkaidő)!

És megint a hogyan. Elkezdhetjük főzni a lekvárt. Folyamatosan keverjük, nehogy odaégjen! Ha használunk cukrot vagy mézet, még az elején tegyük bele! Legyünk türelmesek: minél tovább főzzük a lekvárt, annál sűrűbb lesz és annál kevésbé romlandó. Mialatt rotyog a lekvárunk, tegyünk fel még egy lábos vizet forralni! Ha nagyon unjuk a várakozást, lemerhetünk egy kis levet, és elrakhatjuk szörpnek. Ha a lekvár már elfőtte a keletkező habot, és megfelelő a sűrűsége (ez attól függ, ki hogy szereti, és mire szeretné használni), töltsük át az üvegekbe! Ha nem szeretjük darabosan a lekvárt, az áttöltés előtt kézimixerrel pépesíthetjük.

Mielőtt megtöltenénk őket, mártsuk az üvegek száját a forrásban lévő vízbe egy utolsó, biztonsági csírátlanításra! Amíg töltögetünk, hagyjuk a lábost a lángon! Igyekezzünk minden üveget teljesen megtölteni! Ha teli van, csavarjuk rá a fedőt, és a még forró, lezárt üveget állítsuk pár percre a feje tetejére! Így vákuum keletkezik, ami szintén fontos a tartósítás szempontjából. Miután az összes üveget megtöltöttük, és óvatosan lemostuk róluk a mellécsurgott lekvárt, jöhet a meleg dunszt. Az üvegeket csavarjuk újságpapírba, tegyük őket egy vászonszatyorba! Az egészet tekerjük egy jó meleg pokrócba, és tegyük az ágyneműtartóba vagy párnák közé! Itt tároljuk őket néhány napig, amíg ki nem hűlnek. Végül címkézzük fel az üvegeket! A címkére érdemes ráírni a gyümölcs nevét, az évszámot és azt, hogy milyen édesítőszert használtunk. A kész lekvárokat száraz, lehetőleg hűvös és fénymentes helyen tároljuk, így megóvjuk őket az esetleges romlást vagy elszíneződést okozó kémiai folyamatoktól.

2013. június 3., hétfő

Befőzés, tartósítás biztonságosan

Mit is keres a forró üveg a pokróc alatt? Miért olyan nagy baj, ha van egy icipici lyuk az üveg tetején? Hogyan tartósítsam a töltött paprikát vagy a spagetti szószt? Tippek és trükkök a nagyi fortélyain innen és túl.


Fotó forrása: washington.uwex.edu
Biztonság  mindenek előtt!
A befőzés látszólag nem különösebben bonyolult mutatvány, azonban ha nem vesszük komolyan az egyes részműveleteket, akkor akár súlyos ételmérgezéssel is végződhet egy-egy barackbefőttel feldobott téli este. A legfontosabb ugyanis az, hogy úgy rakjuk el az ételeket, hogy azokat kellőképpen megszabadítunk minden olyan mikroorganizmustól, amely a későbbiekben a szervezetre káros anyagokat termelhet az üvegbe zárva. Ehhez mindössze az alábbi tanácsokat kell megfogadni:
  • Ne sajnáljuk az időt a forralásra! Mindig tartsuk be az előírt forralási időt, és figyeljünk arra, hogy a víz vagy a szirup valóban elérje a megfelelő hőmérsékletet! Ez teszi ugyanis lehetővé, hogy a veszélyes baktériumok vagy gombák elpusztuljanak, és sokáig fogyasztható maradjon a befőttünk.
  • Ha száraz dunsztot használunk, ne sajnáljuk a fáradságot, és alaposan csomagoljuk be minden oldalról az üvegeket, hogy azok minél tovább forrók maradhassanak! A forralás mellett ugyanis ez is szükséges ahhoz, hogy megfelelően csírátlanítsuk az ételt.
  • Ne használjuk sérült tetőt! Ha lyuk található rajta, vagy valamiért nem tudjuk szorosan az üvegre tekerni, akkor egyrészt levegő, másrészt baktériumok kerülhetnek a befőttbe, így az biztos, hogy rövid időn belül megromlik.

Kezdő szint: gyümölcsök és lekvárok
A viszonylag savas ételek tartósítása a legkönnyebben kivitelezhető és ezáltal legelterjedtebb hazánkban. Ide tartoznak a gyümölcsfélék, a gyümölcslekvárok és a paradicsom. Ezeknek a pH értéke eleve megnehezíti a káros baktériumok elszaporodását, azonban a megfelelő hőkezelés itt is elengedhetetlen. Kétféle módszerrel érhetünk el sikert:

Száraz dunsztolással: Főzzük meg a gyümölcsöket (lekvárt, paradicsomlevet) a receptben előírt módon és hőfokon, majd a még forró ételt rakjuk üvegekbe, csavarjuk rá a tetőt, és jól bugyoláljuk be őket rongyokba, pokrócokban, régi dunyhákba! Hagyjuk addig itt őket, amíg teljesen ki nem hűlnek, és csak ezután kerüljenek a spájz polcára!

Nedves dunsztolással: A gyümölcsöket még nyersen rakjuk üvegekbe, öntsük rá a levet, jól zárjuk le, és üvegestől főzzük, forraljuk őket! Ehhez lehet kapni speciális gőzölő fazekakat, azonban ha ilyesmire nem szeretnénk költeni, akkor kis átalakítással (az edény aljára helyezett ráccsal, vagy a rácsot helyettesítő anyagokkal) otthon is barkácsolhatunk ilyet.


Haladóknak: készételek tartósítása
A gyümölcsök befőzésénél egy fokkal nagyobb kihívást jelent a készételek tartósítása, ugyanis ebben az esetben nincs meg az az előnyünk, amit a gyümölcsök savas kémhatása biztosít számunkra a baktériumokkal szemben. A húsok, tengeri herkentyűk, levesek és szószok a lehető legideálisabb környezetet jelentik a mikroorganizmusok számára, azonban így sem lehetetlen, hogy üvegekbe zárva eltegyük őket egy későbbi alkalomra, mikor épp se időnk, se energiánk vacsorát főzni. Természetesen kézenfekvő megoldás lenne a fagyasztás, azonban aki ezt nem szereti, az választhatja a hőkezelést is, hogy kvázi konzervet készítsen otthon.

A készételek tartósításához azonban mindenképp speciális edényre van szükség, amely magas nyomáson, egyenletesen magas hőmérsékleten hőkezeli az ételt. Bár egy ilyen eszköz nem olcsó mulatság, de ma már elérhető, akár úgy, hogy két-három család vesz egyet közösen.

Innentől pedig összesen annyi a teendő, hogy a háziasszony megfőzi a család kedvencét (a halászlétől a tökfőzeléken át a csirkepörköltig), üvegekbe zárva berakja a befőző edénybe, és az útmutató szerint javasolt ideig gőzöli. Így mindig lesz otthon tartósítószer-mentes, egészséges házi koszt, és nem kell ráfanyalodni a gyorséttermekre akkor sem, ha nincs idő főzni.

2013. június 2., vasárnap

Házi eperlekvár recept - eperlekvár befőzése házilag

Nincs is jobb egy jó adag házi eperlekvárnál, már persze annak, aki szereti. De mivel jelen posztunk azoknak szól, akik szeretik az otthon befőzött eperlekvárt, így ennek megfelelően fogjuk kezelni a témát. Emlékszem még kicsi gyerekkoromban mennyire imádtam a nagyi házi lekvárjait. Minden évben befőzött. És bár a házi eperlekvár nem szerepelt túl sűrűn a repertoárjában, azért néha ezzel a mennyei finomsággal is meglepett, és nagyon imádtam. Azóta persze sok idő eltelt. Én felnőttem, és a nagyi sincs már közöttünk, de egy valami örök maradt: az eperlekvár szeretete, ezért most megosztjuk veletek, mi hogyan is készítjük a házi eperlekvárunkat...



A piacokon még nagyon drága az eper, mert hogy még csak most kezdődik a szezonja. De a feleségemmel - leginkább ő - annyira rá voltunk már indulva az eperre, hogy nem is tudom kifejezni mennyire. Már nem emlékszem, melyikünk zseniális ötlete volt, hogy meg kéne nézni, Budapest környékén nincs-e szedd magad eper akció. Szétnéztünk az interneten, és volt, így telefonáltunk egyet, leszerveztük, majd nekivágtunk a szedd magad eperföldeknek...

A piaci/bolti árak egyharmadáért hirdették a finom gyümölcsöt. Így az elhatározásunkat hamarosan tett követte, és megszálltuk Budakalász eperföldjét, ahonnan 18 kg édes, érett, ízletes eperrel tértünk haza. Kicsit túlszedtük magunkat, de sebaj, gondoltuk, csak jobb epermérgezésben elhalálozni, mint végelgyengülésben. :-) Persze, akármennyit is ettünk meg, ez szerencsére nem következett be. Ellenben remek levárt fűzünk belőle. 8,5 kg szamócából lett lekvár, nagyjából 4,5 kg a fagyasztóban végezte egészben. A többit pedig megettük...

Hozzávalók a házi eperlekvárhoz:
- 4 kg megtisztított eper
- 1 kg kristálycukor
- 2 csomag 3:1 dzsemfix (ez elhagyható, de erről majd később)
- 14 db 315 ml-es befőttes üveg lapkákkal együtt

Eperlekvár elkészítése házilag:
Első lépéskét alaposan mossuk ki, majd forrázzuk ki az üvegeket és a fedőket. Ha teszünk bele dzsemfixet - ezt a szót ebben a recepteb írjuk le először és utoljára -, akkor nem kell ennyire óvatoskodni, mert abban tartósítószer is van. Bár nem szeretjük a tartósítószereket, mivel ez volt életünk első saját készítésű lekvárja, nem mertük kihagyni belőle, nehogy kárba vesszen esetleg több, mint nyolc kilogramm eper. Mint későbbi lekvárfőzéseinkből kiderült, aggodalmunk alaptalan volt, így ezentúl nem használjuk...

Miután a epret alaposan megmostuk és lecsumáztuk (megszabadítottuk kis zöld gallérjától), mehetnek bele egy arra kijelölt fazékba. Öntsük rá a cukrot, és kezdjük el felfőzni. Aki használ dzsemfixet, az azt is tegye hozzá, de készüljön fel rá, hogy attól erős fehér habja lesz, amit érdemes leszedni róla, mert később sem oszlik el, benne lesz a kihűlt lekvárban is, és rontja a kinézetét. Főzzük addig, amíg az általunk kívánt állagot eléri. Nekünk ez nagyjából harminc perc volt. Ezt követően elkezdhetjük megtölteni vele az üvegeket, majd még forrón zárjuk le azokat...

Aki dzsemfixet rakott bele, az már készen van, aki rászán egy kis száraz dunsztolásra időt, hogy tartósítószermentes eperlekvárja legyen, az az üvegeket csavarja újságpapírba, majd tegye paplanok alá, hogy ott hűljön ki szépen lassan. Mi erre a célra a franciaágyunk ágyneműtartóját használjuk. Az aljára le van terítve kétrét hajtva egy paplan, arra mennek az újságpapírba csomagolt üvegek, és arra pedig még takarók. Ebben hagyjuk legalább 24 óráig, de ha sok az üveg, akkor akár több nap is eltelhet mire kihűlnek teljesen.


Ez után kiszedhetjük, nedves ruhával letörölgethetjük az esetlegesen összemazgált üvegeket, és mehetnek szépen sorban a kamrába. Közben vizsgáljuk meg az üvegek fedelét. Ha valamelyik nem lett homorú, akkor az nem zárt rendesen, azt hamar el kell fogyasztani...

Mindenkinek jó étvágyat a finom házi eperlekvárhoz. :-)
Google+