Egyszerű frankfurti leves füstlivel

A napokban nem nagyon írtunk semmit. Ennek oka, hogy másfél héttel korábban vendégül láttuk pár napra a feleségem családját, majd azt követően velük együtt hazautaztunk egy hétre. Szóval úgy esett, hogy négy főt vártunk vendégségbe. Ehhez még adjuk hozzá szerény személyeinket (a feleségemet és engem), és máris kiderül, hogy hat főre kellett főtt étellel készülni. Mivel a feleségem családjában - őt is beleértve - mindenki szereti a frankfurti levest, így hát adódott az alkalom, hogy főzzünk belőle egy jó nagy adagot. Én személy szerint nem szeretem a frankfurti levest. Nem szeretem, hanem egyenesen imádom... rajongom érte.



Hát így lett az első fogás akkor a frankfurti leves. Önmagában ez még nem is annyira nagy szám, hiszen elég egyszerű étel ez. A jelen frankfurti leves attól különbözik a megszokottól, hogy erőleves kockával készült (ettől egyszerű a recept), és hétköznapi natúr virsli helyett füstli, azaz füstölt virsli került bele. Az egyik alkalommal ugyanis, amikor ezt az ételt kértem az én drágámtól, közölte velem, hogy most csak füstlivel tudja elkészíteni, mert csak az van ittjon. Mondtam, rakja bele, jó lesz azzal is. És nem is gondoltuk volna, hogy mennyivel finomabb lett tőle. Én mindenkinek csak tanácsolni tudom, hogy ha eddig még nem próbálta, akkor most próbálja ki füstlivel, ha szereti a füstölt ízeket...

Hozzávalók a frankfurti leveshez:
- 1 nagy csomag füstli (350 g)
- 1 fej kelkáposzta (~1,3 kg)
- 5-4 közepes burgonya
- 1 db erőleves kocka (vagy helyette minden külön-külön, ami a kockában benne van)
- konyhasó

Frankfurti leves elkészítése:

A krumplikat hámozzuk meg, és kockázzuk fel. Nem kell nagyon apróra, csak mintha paprikás krumplihoz készítenénk elő. A kelkáposztát tisztítsuk meg, az esetleg töredezett, koszos külső leveleket távolítsuk el, majd vágjuk csíkokra. Tegyük egy lábasba, és kevés olajon pároljuk puhára. Amikor összeesett, sózzuk meg, adjuk hozzá az őrölt köménymagot, keverjük össze, majd engedjük fel vízzel, hogy ellepje. Tegyük bele a kockára vágott krumplikat, és tegyük oda főni. Amikor a káposzta már majdnem teljesen megfőtt, adjuk hozzá az előzőleg nagyjából fél centi vastag karikákra vágott füstliket, és főzzük addig, míg az is megfő. Aki idegenkedik az erőleves kockáktól, az természetesen pótolhatja annál jóval természetesebb összetevőkkel. Jelen poszt alanyát képező frankfurti levesünk most kockával készült, de mi sem mindig használjuk. ;-)

Cukkinikrémleves

Ezt a receptet a feleségem kapta az egyik kolléganőjétől még hónapokkal ezelőtt. Már akkor elhatároztuk, hogy amikor itt lesz a cukkini idénye, ki fogjuk próbálni, mert nagyon szeretjük ezt a tökfélét (is). :-) Meg is ígérte az én drágám, hogy mire hazaérek, elkészíti nekem. És ez így is lett. Jót ettem belőle, rögtön két tányérral is, mert isteni finomra sikerült. Úgy döntöttünk, megosztjuk veletek a receptet, mert ez szintén egy olyan étel, aminek rengetegféle elkészítési módja van. Akinek van kedve, próbálja ki ezt a cukkinikrémleves ezen verzióját is...

Hozzávalók a cukkinikrémleveshez négy főre:
- 2 kisebb cukkini
- 1 közepes krumpli
- 1 közepes vöröshagyma
- 1 evőkanál margarin
- 2 dl főzőtejszín
- szerecsendió
- petrezselyem
- kapor
- konyhasó

Cukkinikrémleves elkészítése:

A cukkiniket mossuk meg alaposan. Mi nem szoktuk hámozni, mert úgy szeretjük, ahogy van. Aki nem szereti a külső réteget, az hámozza meg. A krumplit és a hagymát is tisztítsuk meg, majd az összes zöldséget vágjuk apró kockákra, és öntsük fel annyi vízzel, amennyi ellepi. Sózzuk meg, adjuk hozzá az egy evőkanál margarint. Tegyük tűzre, és főzzük addig, amíg a zöldségek kellőképpen megpuhulnak, majd az egészet turmixoljuk össze. Ezt követően öntsük fel a tejszínnel, adjuk hozzá a zöld fűszereket, és a szerecsendiót. Lassú lángon forraljuk össze az egészet. Zárjuk el a lángot, és már készen is van. Tálalhatjuk natúr, pirított kenyér kockákkal, vagy levesgyönggyel. Mindenképpen nagyon finom, és kellemes étel.

Mindenkinek jó étvágyat a cukkinikrémleveshez! :-)

Körtebefőtt rozzsal érő körtéből - rozsérő körtebefőtt

A minap édesanyámnál jártunk, és a nemrég befőzött gyümölcsökről beszéltünk, amikor egyszer csak nekem szegezte a kérdést, hogy tudom-e, hogy a szomszéd utcában éppen most érik a vadkörte? Persze, hogy fogalmam sem volt róla. pedig nagyjából harminc éve járok arrafelé elég rendszeresen, de fogalmam sem volt róla, hogy ott van egy vadkörtefa. Rögtön felcsillant a szemem, mert bizony jó ideje van már annak, hogy utoljára vadkörtét, vagy más néven vackort ettem. Pedig milyen finom is az...

Rögtön fogtuk magunkat, és lementünk, hogy megnézzük. És valóban ott volt a fa, roskadt a sok gyümölcstől. Az emberek jöttek-mentek arra, de senkit sem izgatott az ingyen gyümölcs. Én meg fogtam magam, felmásztam a fára, és elkezdtem megszedni egy zacskót, mikor a fejem fölött az egyik ablakon kihajolt egy idős néni, és meglepődötten vette észre, hogy valaki szedi a gyümölcsöt. Elmondta nekem, hogy ő már jó pár tíz éve itt lakik a körtefa felett, de legalább hét-nyolc éve nem látott senkit sem, aki itt körtét szedett volna. Azt mondja, ez az isteni finomság mind a földre hullva szokott megrohadni. Ennek tudatában még szaporábban szedtem. Eldöntöttem, hogy a nagyon éretteket frissen fogom elfogyasztani, ami pedig arra alkalmas még, abból befőtt lesz. Sajnos ez már az érés vége volt, így befőttnek való nem sok lett, de azért két nagy üveggel sikerült készíteni.

Update: így szólt az eredeti szöveg, idő közben azonban kiderült, hogy amit én szedtem, az nem vadkörte, ugyanis a vadkörte szeptember-október környékén érik. Ez a gyümölcs nem más, mint a rozzsal érő körte, vagy más néven a rozsérő körte, ami a nevéből is adódóan a rozzsal együtt érik július elején. Ettől függetlenül minden más helytálló, amit leírtam, nagyon finom gyümölcs. Bővebb infó a rozzsal érő körtéről.

Hozzávalók 2 üveg (800 ml) körtebefőtthöz:

- 1 kg rozzsal érő körte (nettó súly, tisztított körte)
- 2 l víz
- 60 dkg kristálycukor
- 5 db szegfűszeg
- 4-5 kisebb fahéj darabka

Előkészületek:

Az üvegeket és a lapkákat alaposan mossuk el mosogatószerrel, majd forró vízzel többször is öblítsük át. Ezután tegyük őket tiszta konyharuhára, és hagyjuk őket maguktól megszáradni. Nem törölgetjük el! 

Körtebefőtt elkészítése rozsérő körtéből:

A körtéket tisztítsuk meg. Mivel igen aprók, mi nem hámoztuk meg, csak az alját és a magházat vágtuk ki. Szintén mérete miatt nem kell gerezdekre vágni, félbe vágva pont jó lesz. Feldolgozás közben, hogy meg ne barnuljon, citromleves vízbe tegyük a megtisztított gyümölcsöket. Ha ezzel készen vagyunk, akkor a vízből, a kristálycukorból és a fűszerekből főzzünk szirupot. Ha már forr, dobjuk bele a felezett körtéket, és főzzük néhány percig. Ezt követően töltsük az üvegekbe, majd zárjuk le azonnal, csomagoljuk újságpapírba, és mehetnek a száraz dunsztba, hogy ott hűljenek ki teljesen.

Megjegyzés:
Az esetlegesen megmaradt szirupból készíthetünk Körte szörpöt is akár, amely amellett hogy szörpként fogyasztható, még a téli teák ízesítésére is felhasználható.

Sült krumpli sült cukkinivel kicsit másképp...

Nemrégiben láttam az egyik közösségi oldalon a krumpli sütésének ezt a módját, és roppant mód megtetszett. Gondoltam, kipróbálom ezt cukkinivel is. Az eredmény fantasztikus lett. Nem fűszereztük semmivel sem, csak natúrban sütöttük ki. legközelebb kipróbáljuk fűszerekkel is, mondjuk egy kis Vegetával megszórva. ;-) Az elkészítése gyerekjáték. Vagdaljuk be a kívánt sűrűséggel a meghámozott krumplikat és a cukkiniket, majd tegyük tepsibe, és toljuk be 200 fokos sütőbe egy órára. Kisebb krumplik esetén ez lehet kevesebb idő is. Néha kenegessük meg szilikon ecset segítségével olajjal, hogy ne száradjon ki nagyon. Megjegyzem, a cukkinit ez a veszély nem fenyegeti. Egy órás sütés után is nagyon sok leve maradt még a cukkininek, ami mondjuk előnyére vált. Édes íze lett, ami kellemes kiegészítése volt a krumplinak. Mi utólag sóztuk, borsoztuk. Önmagában is kiváló csemege, de sült húsok mellé köretnek tökéletes. Nagyon finom, csak ajánlani tudjuk mindenkinek. :-)

Levendulás sárgabaracklekvár tartósítószer nélkül

Mint azt tegnapi posztunkban írtuk, Törökbálinton voltunk szedd magad sárgabarack akción, ahol olyan olcsón jutottunk ehhez a mézédes finomsághoz, hogy rögvest 18 kilót szedtünk. Ebből készült sárgabarackbefőtt és kétféle lekvár is. Tegnap a natúr sárgabaracklekvárról írtam, ma a levendulás változatot mutatnám be, aminek elkészítése nagyjából ugyanúgy történik, csak kell hozzá még morzsolt levendulavirág is. Szeretjük a levendulát, és mivel sikerült magam betakarítani abból is egy nagyobb mennyiséget, így most rengeteg van abból is. És mivel a levendulának az illata is csodálatos, és az íze sem elhanyagolható, szeretem többféle ízzel is kipróbálni. Most a sárgabarackon volt a sor...

Na de akkor jöjjön a levendulás sárgabaracklekvár tartósítószer nélküli receptje. Az itt leírt mennyiségből nekem 3 db 370 ml-es üveggel lett.

Hozzávalók a levendulás sárgabaracklekvárhoz:
- 1 kg sárgabarack (ez már a mag nélküli súly)
- 25 dkg kristálycukor
- 1 evőkanál szárított levendulavirág

Előkészületek:

Az üvegeket a lapkákkal együtt mossuk el alaposan mosogatószerrel, majd többször is öblítsük ki. Ezt követően tegyük őket száraz, tiszta konyharuhára, és hagyjuk őket megszáradni. Nem törölgetjük el!

Levendulás sárgabaracklekvár elkészítése:

A sárgabarackokat mossuk meg, magozzuk ki, majd turmixgépben pépesítsük. Mi nem szoktuk meghámozni, mert a sárgabaracknak a héja nem vastag, hamar megfő, és a turmixgépes pépesítés miatt nem is lesz darabokban a lekvárban. A pürésített gyümölcshöz adjuk hozzá a kristálycukrot, majd tegyük oda főni. Forrástól számítva legalább harminc percet főzzük. Innentől bármikor üvegekbe rakhatjuk. A főzési idő csupán attól függ, ki milyen sűrű lekvárt szeretne. Ha elérte a kívánt sűrűséget, akkor adjuk hozzá a levendulavirágot, és ezzel még főzzük pár percig.

A kész lekvárt minél előbb szedjük üvegekbe, és azonnal zárjuk le őket, csomagoljuk újságpapírba, és tegyük száraz dunsztba, hogy ott hűljön ki szépen lassan. Ha kihűltek az üvegek, akkor ellenőrizzük, hogy mindegyiknek homorú-e a teteje. Ha nem, akkor nem zár rendesen a tető. Az ilyen üvegeket tartalmát vagy pár napon belül fogyasszuk el, vagy szedjük ki az üvegből, forraljuk fel ismét, és megint zárjuk le, dunsztoljuk...

Mindenkinek jó szórakozást kívánok a lekvárfőzéshez. :-)

Sárgabaracklekvár tartósítószer nélkül - kajszibarack

Sárgabarack. Szeretjük, mert szép, finom és egészséges. Szeretjük befőttnek, szeretjük lekvárnak, szeretjük frissen. Ma Törökbálinton voltunk sárgabarackot szedni. Nagyon jutányos áron adták, kilója csupán kétszáznyolcvan forint volt, ami idén az általunk látott eddigi legjobb ár. Így sebtiben szedtünk is belőle 18 kilót. :-) Igaz, apró barackok voltak, de mit számít az? Több célra is felhasználtuk, de persze ezekről szépen sorban fogunk is írni. Jelen posztunk csak a sárgabaracklekvárról szól.

Mint azt már korábban írtuk, nem rajongunk a sok cukorért, ezért a lekvárkészítésnél oly divatos 1:1 arányt (1 kg gyümölcshöz 1 kg cukor) sem követjük. Nálunk a bevált arány a 4:1 (4 kg gyümölcshöz 1 kg cukor).  Ez pont megfelelő arány ahhoz, hogy a gyümölcs íze érvényesüljön, de mégis kellemesen édes legyen. Persze, így nagyon oda kell figyelni a tisztaságra, mert kevés cukorral és tartósítószer nélkül, ha az ember nem figyel eléggé, akkor könnyen kárba mehet a munka...

Hozzávalók 9 üveg (370 ml) sárgabaracklekvárhoz:
- 2,8 kg sárgabarack
- 70 dkg kristálycukor

Előkészületek:

Az üvegeket a lapkákkal együtt mossuk el alaposan mosogatószerrel, majd többször is öblítsük ki. Ezt követően tegyük őket száraz, tiszta konyharuhára, és hagyjuk őket megszáradni. Nem törölgetjük el!

Sárgabaracklekvár elkészítése:

A sárgabarackokat mossuk meg, magozzuk ki, majd turmixgépben pépesítsük. Mi nem szoktuk meghámozni, mert a sárgabaracknak a héja nem vastag, hamar megfő, és a turmixgépes pépesítés miatt nem is lesz darabokban a lekvárban. A pürésített gyümölcshöz adjuk hozzá a kristálycukrot, majd tegyük oda főni. Forrástól számítva legalább harminc percet főzzük. Innentől bármikor üvegekbe rakhatjuk. A főzési idő csupán attól függ, ki milyen sűrű lekvárt szeretne. Mi a feleségemmel nem szeretjük, ha csákánnyal kell kiszedni az üvegből, így mi fél óránál tovább nem főztük. Aki nem bízik a csírátlanítás és a dunsztolás hatásosságában - pedig lehet benne bízni -, az rakhat bele a cukorral együtt két csomag 3 az 1-ben dzsemfixet. Ez esetben nem kell négy-öt percnél tovább főzni. Én nem rajongok ezért a megoldásért...

A kész lekvárt minél előbb szedjük üvegekbe, és azonnal zárjuk le őket. Ha nincs benne dzsemfix, akkor csomagoljuk újságpapírba, és tegyük száraz dunsztba, hogy ott hűljön ki szépen lassan. Ha tettünk bele dzsemfixet, akkor ez elhagyható. Akkor csak állítsuk feje tetejére pár perce a frissen töltött üvegeket, majd forgassuk vissza, és úgy hagyjuk kihűlni.

Ha kihűltek az üvegek, akkor ellenőrizzük, hogy mindegyiknek homorú-e a teteje. Ha nem, akkor nem zár rendesen a tető. Az ilyen üvegeket tartalmát vagy pár napon belül fogyasszuk el, vagy szedjuk ki az üvegből, forraljuk fel ismét, és megint zárjuk le, dunsztoljuk...

Mindenkinek jó szórakozást kívánok a lekvárfőzéshez. :-)

Árpával érő körte, vagy rozzsal érő körte

Ha nem tévedek, akkor ennek a gyümölcsnek több elnevezés is van. Anyósom szerint rozzsal érő körte, vagy rozsérő körte. Az internetes leírások szerint árpával érő körte, vagy árpás körte. Akárhogyan is, mindenképpen nagyon finom. Budapesten több helyen is előfordulnak elvadult példányai, vidéken pedig egészen biztos, hogy nem nehéz rátalálni.

• Mohácsy - Porpáczy: A körte termesztése és nemesítése
• Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1955.
• Származása: ismeretlen, de minden gyümölcstermesztő államban eléggé elterjedt körtefajta.
• Érési ideje: június vége, július eleje.
• Termőképessége: igen termékeny
• Gyümölcse: kicsiny. Alakja szép körtealakú, elég hosszú kocsányú. Héja citromsárga, napos oldalán kissé aranysárga. Húsa fehér, olvadó, gyengén illatos.
• Minősége: igen jó piaci és asztali.
• Hajtásrendszere: fája erőteljes növésű.
• Termőhely igénye: mindenütt jól díszlik. Nálunk főként az Alföldön terjedt el.
• Gazdasági értéke: igen jó minősége mellett nagy értéke a koraisága. A múltban ebből a körtéből kivitelünk is volt. ma is többet kellene belőle termeszteni.

     Forrás: barnaesfiai.hu

Nálunk található receptek ezzel a gyümölccsel.

Tavasszal majd ismét meglátogatjuk, és készítünk fotókat a virágzásról is, és kiegészítjük a leírást is.

Káposztás bableves, paszulyleves édes káposztából

A káposztás bableves, vagy más néven a káposztás paszulyleves igazi, hamisítatlan szabolcsi étel. De mivel jómagam nem vagyok szabolcsi - csak a feleségem -, így sajnos én ezt az ételt nagyon sokáig nem is ismertem. Egyszer az én drágám állt elő azzal, hogy főz nekem káposztás paszulyt. Néztem is rá bután, hogy miről beszél? Valahogy el sem tudtam képzelni a két ízt együtt. De mivel vállalkozó szellem vagyok - és mert azt mondta, ez lesz a kaja -, hagytam, hogy elkészítse. Mondanom sem kell, hogy nem bántam meg. Olyan finom lett, hogy mind a tíz ujjam megnyaltam utána. Azóta rendszeresen szerepel az étlapunkon, mert a káposztát és a babot is szeretjük szinte minden formájában. Arról nem is beszélve, hogy a hüvelyesek mennyire egészségesek. A paszuly meg ugye az volna... azonban van ebben a receptben egy kis eltávolodás a hagyományoktól. Az eredeti szabolcsi káposztás paszuly ugyanis savanyú káposztából készül. A feleségem családja viszont édes káposztából készíti, így én is ezt a változatát ízleltem meg először. Nagyon finom édes káposztából is, és ilyenkor nyáron, amikor szezonja van, érdemes kipróbálni...

Hozzávalók a káposztás bableveshez:

- 1 kg füstölt csülök

- 1-1,5 kg fejes káposzta

- 0,5 kg szárazbab

- 1 közepes fej vöröshagyma

- 1 kis pohár tejföl

- 1 kis sűrített paradicsom konzerv (65 g)

- finomliszt a rántáshoz

- étolaj a rántáshoz

- Vegeta vagy házi ételízesítő

- fűszerpaprika

- konyhasó

- őrölt bors (elhagyható)

Előkészületek:

Aki a babot nem kuktában fogja főzni, az előző este áztassa be egy tál vízben. A csülköt tegyük fel főni (kuktában ez is gyorsabb), de ne főzzük teljesen készre, mert akkor az étel megfőzése közben szét fog esni. Ha már jó, vegyük ki a vízből, és vágjunk belőle ízlésünknek megfelelő darabokat, amiket majd a levesbe fogunk rakni. Aki nem akar a levesbe húst, csak a füstölt ízt, az ezt a lépést kihagyhatja, és a húst félreteheti későbbi elfogyasztásra. A fejes káposztát vágjuk csíkokra, mintha paradicsomos káposztát készítenénk.

Káposztás bableves elkészítése:

A csülök levébe tegyük bele a vöröshagymát és a babot, majd tegyük oda főni, de ne főzzük meg teljesen, csak félig. Ekkor vegyük ki a hagymát, és adjuk hozzá a csíkokra vágott káposztát, valamint ha akarunk bele füstölt hús kockákat, akkor azt is adjuk hozzá most, hogy a káposzta már ezzel az ízzel főjön. Sózzuk meg, ízlés szerint adjunk hozzá Vegetát, és így főzzük tovább. Ha megfőtt a bab és a káposzta is, akkor készítsünk nagyjából egy-másfél evőkanál lisztből rántást, amihez a végén hozzáadunk egy mokkáskanál fűszerpaprikát. Aki igényli, itt esetleg borsozhat is, mi nem szoktunk.

A berántott levest folyamatos kevergetés mellett főzzük még pár percig, majd egy tálba szedjünk ki egy kevés lét. Ebben keverjük el csomómentesen a pohár tejfölt, majd öntsük vissza a levesbe, és főzzük tovább újabb pár percig, majd ismét szedjünk ki egy kis lét, és abban keverjük el a sűrített paradicsomot, majd ezt is öntsük vissza. Ezt jól keverjük el, és ezzel készen is van a káposztás paszulyleves.

Mindenkinek jó étvágyat kívánunk hozzá! :-)

Lecsó télire tartósítószer nélkül - natúr lecsó

Készülünk a téli időszakra: teljes erőbedobással folyik a befőzés. :-) Bár még nem a legolcsóbb a paradicsom és a paprika, de sikerült kifognom az egyik áruházban egy akciót, aminek keretén belül egészen jó áron jutottunk hozzá az első adag télire való lecsó alapját szolgáló paradicsomhoz, és paprikához.



Mikor a hozzávalókat megvettem, épp munkahelyen voltam. Imádjuk a lecsót, így már most elraktuk belőle az első adagot, és ha idén lesz még jó árban a hozzávaló, akkor majd később még folytatjuk a befőzést, és talán kerül még idén lecsó a spájzba...

Hozzávalók 10 üveg (720 ml) natúr lecsóhoz:

- 5 kg paradicsom
- 5 kg paprika

Előkészületek:

A befőttes üvegeket alaposan mossuk el mosogatószerrel, majd tiszta vízzel többször is öblítsük át őket. Az sem árt, ha kiforrázzuk az üvegeket. Ezt mi úgy szoktuk, hogy a mosogatószeres átmosás után forró vízzel öblítjük át többször. Ezt végezzük el a fedelekkel is, majd mehetnek egy tiszta konyharuhára, ahol hagyjuk őket maguktól megszáradni. Nem törölgetjük!

Natúr lecsó elkészítése:

A paradicsomokat és a paprikákat alaposan mossuk meg, majd egy lábasban tegyünk oda forrni vizet. A paradicsomot meg kell szabadítani a héjától. Ennek legegyszerűbb módja, ha kereszt alakban bevágjuk kicsit, majd forrásban lévő vízbe merítjük fél percre. Ha kivesszük a vízből, akkor a héja már könnyen eltávolítható. Ezt végezzük el az összes paradicsommal, majd vágjuk apró kockákra. Nekünk nem volt türelmünk a kockára vágással, több adagban turmixgépbe pürésítettük. Ezt követően mehet főni (nekünk egy kilenc literes fazekunk van, és miután a paprikát is hozzátettük, éppen hogy csak belefért, így azt tanácsoljuk, hogy akinek van nagyobb fazeka, használja azt).

Amíg a paradicsom kis lángon elfővi a levének egy részét, addig dolgozzuk fel a paprikát. Csumázzuk ki, majd vágjuk karikákra. Eközben ne feledkezzünk meg néha kevergetni a paradicsomot. Ha kész a paprika, akkor mehet az is a fazékba. A paprikával együtt még főzzük nagyjából 20 percig. Tovább nem kell, és nem baj, ha ez idő alatt nem főtt meg a paprika. Sőt! Pont ez a cél, hiszen ez natúr lecsó. A valamikori felhasználása során majd ráér megfőni. Pontosan ilyen okok miatt semmilyen fűszert nem raktunk bele, még sót sem.

Ezzel nagyjából el is készültünk. Most elkezdhetjük kiszedni az üvegekbe. Az üvegeket ha lehet, szedjük csurig, és a tetején legyen elég lé. Az sem baj, ha teljesen színültig tesszük. Ekkor a fedél rácsavarásakor egy kicsi lé kifolyhat, de így lesz benne a legkevesebb levegő, ezáltal kevesebb lesz az esélye az elromlásra. A forró lecsó térfogata pedig csökkenni fog mire kihűl, így a későbbi felbontáskor már nem lesz színültig (aki nem bízik a tartósítószermentes befőzésben, az ezen a ponton tegyen minden üveg natúr lecsó tetejére egy-egy késhegynyi nátrium-benzoátot).

Ha az összes üveg meg van töltve, és le van zárva, akkor csomagoljuk őket újságpapírba, és tegyük száraz dunsztba, hogy ott hűljenek ki szépen lassan. Ezt próbáljuk úgy megvalósítani, hogy a lecsó teljes kihűléséhez legalább 24 óra kelljen. Mi ezt úgy szoktuk, hogy a franciaágyunk ágyneműtartójának aljára terítünk egy paplant kétrét hajtva, erre pakoljuk az újságpapírba csomagolt üvegeket, majd ennek a tetejére pakolunk még több plédet, takarót, nagypárnát, stb... jelen esetben ez olyan jól sikerült, hogy 36 óra elteltével benyúltam a takarók alá, és még legalább 50-60 fokosak voltak az üvegek. :-) Ha valaki tartósítószer nélkül akar befőzni, akkor ez a rész legalább olyan fontos a teljes csírátlanítás biztosításához, mint az üvegek megfelelő tisztítása...

Ha kihűltek, akkor szedjük ki őket a dunsztból, tisztítsuk meg az esetleg kívül is összekent üvegeket, címkézzük fel őket, és mehetnek a kamrapolcra. Később igen sokféleképp felhasználhatóak. Mindenkinek kitartást a natúr lecsó télire történő befőzéséhez... :-)

Felhasználása télen: Kb. 3-4 vöröshagymát fonnyasszunk meg olajon, majd öntsünk hozzá egy üveg lecsót, ízesítsük kedvünk szerint, és főzzük össze. Jó étvágyat hozzá! :-)

Házi krémes, mert szeretjük...

Bár a mai formájában is ismert krémes csak a XIX. század elején jelent meg a magyar gasztronómiában, ennek ellenére még napjainkban is egy igen közkedvelt édesség. Én is imádom a krémest - persze a feleségem is -, de ennek ellenére nagyon sok időmbe tellett, míg sikerült az én imádott asszonykámat rávenni, hogy készítse el nekem. Mindig attól félt, hogy abban valami ördöngösség van, és nem mert nekiállni. De ugyebár az köztudott, hogy a szerelem csodákra képes, és ez most sem volt másképp. Már magam sem tudom, milyen indíttatásból, de egyszer csak elém állt az asszony, és közölte velem: ma krémest fogok készíteni! Azt mondta, kutakodott a neten, és megtalálta a tuti krémes receptet. És megcsinálta...



Méghozzá úgy, hogy mind a tíz ujjamat megnyaltam utána. Sajnos a forrást már nem tudjuk megjelölni, hogy honnét való a recept, mert az én drágám azonnal jegyzetfüzetbe másolta ahelyett, hogy a kedvencekhez adta volna. Ez úton is köszönet a kedves idegennek, akinek most a receptjét megosztjuk... :-)

Hozzávalók a krémeshez:

- 1 cs. kész mirelit leveles-vajas tészta
- 1 l víz
- 35 dkg porcukor
- 2 csomag vaníliás cukor
- 4 csomag vanília puding (főzős)
- 9 db tojásfehérje (ne ijedjen meg senki, mihez kezd 9 db tojás sárgájával, mert készíthet belőle csörögefánkot, amihez pont csak sárgája kell, és szintén nagyon finom)

Krémes elkészítése:

A tésztát két részre vágjuk, és vékonyra kinyújtjuk. Sütőpapírral bélelt sütőbe fektetjük, villával sűrűn megszurkáljuk, majd előmelegített sütőben 200 fokon 10 percig sütjük. Ezt a műveletet mindkét lappal elvégezzük. A cukorhoz hozzákeverjük a vaníliás cukrot. A tojásfehérjéket kemény habbá verjük, majd fokozatosan hozzáadagoljuk a cukor felét, és azzal tovább verjük még egy kicsit.

Nagyjából hat deciliter vizet beleöntünk egy lábasba a cukor másik felével, és felforraljuk. Eközben a maradék vízben simára keverjük a pudingporokat (mind a négyet), és ezt a forrásban lévő vízbe öntjük. Egy két perc alatt sűrűre főzzük. Ezután levesszük a tűzről, és kézi habverővel vagy fakanállal óvatosan hozzákeverjük a fehérje habot, majd egy-két percre ismét visszatesszük a tűzre, és folyamatosan kevergetjük.

Az egyik lapot óvatosan vágjuk akkora kockákra, amilyen méretű krémeseket szeretnénk. A másik lapra kenjük fel a krémet, ügyelve arra, hogy egyenletesen legyen eloszlatva, majd helyezzük sorban a tetejére a másik lapból előállított darabkákat. Ezt az egészet célszerű valamilyen sütemény kerettel végezni, hogy a krém a helyén maradjon.

Ezzel készen is volnánk, mehet pár órára a hűtőbe. Tálaláskor porcukorral hintsük meg a tetejét. Mindenkinek jó étvágyat a krémeshez. :-)

Gyros pizza készítése házilag - ahogy mi szeretjük

Már napok óta beszéljük a feleségemmel, hogy ideje lenne már megint készíteni egy jó adag gyros pizzát, mert azt (is) nagyon szeretjük. Kellemesen ötvözi a görögös kapros-joghurtos ízvilágot az olasz paradicsomossal, mi pedig mindkettőt imádjuk.



Általában havonta legalább egy alkalommal elkészíti az én drága feleségem, főleg ilyenkor, mikor idénye van a hozzá való finom zöldségeknek, a paradicsomnak és a kígyóuborkának. Itt most, ebben a posztban egy adagnyihoz mérjük a hozzávalókat, mert nem biztos, hogy mindenki annyira nagyétkű, mint mi. Mi ugyanis mindig két adagot készítünk... :-)

Hozzávalók egy adag gyros pizzához:
- 30 dkg csirkemell
- gyros füszerkeverék
- 1 nagy pohár tejfől (315 g)
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 cs. kapros-joghurtos fűszerkeverék
- 1 nagyobb v. 2 kisebb paradicsom
- 1/4 kígyóuborka
- 30 dkg finomliszt
- fél csomag élesztő
- 1,5 dl tej
- 0,5 dl étolaj
- 3/4 evőkanál konyhasó

Előkészületek:

A csirkemellet kockákra vágjuk, két evőkanál olívaolajjal meglocsoljuk, majd egy evőkanál gyros fűszerkeverékkel ízesítjük. Ebben a pácban hagyjuk kicsit összeérni az ízeket, majd serpenyőben kisütjük. A paradicsomot és a kígyóuborkát karikákra vágjuk.

Gyros pizza elkészítése:
A tejet langyosra melegítjük, belemorzsoljuk az élesztőt, és hagyjuk éledezni. :-) Ha ez megvan, akkor mindent összekeverünk, és hagyjuk megkelni a tésztát. A megkelt tésztát kinyújtjuk, és zsírpapírral kibélelt tepsibe rakjuk. A tetejét kevés olajjal megkenjük, hogy ne száradjon ki, majd előmelegített sütőben 200 fokon 15-20 perc alatt félkészre sütjük.

A tejfölbe keverjük bele a kapros-joghurtos fűszerkeveréket, majd reszeljük bele a fokhagymagerezdeket. Ezzel a finom alappal kenjük be egyenletes vastagsággal a félkészre sütött pizzatésztát. Erre jöhetnek a megsütött fűszeres csirkemellkockák, a paradicsom és uborka karikák, majd előmelegített sütőben 200 fokon 10-15 percig sütjük.

Ezt követően elkészültünk, már csak tálalni kell, ha még lehet, melegében. Isteni finom. Mindenkinek jó étvágyat kívánunk hozzá. :-)

Cukkini chips

A minap olvastam egy megosztást az egyik közösségi hálón - direkt nem írom a nevét :-p - ezt a nagyon egyszerű receptet, és azonnal megtetszett. Bár ők kicsit vastagabb karikákra vágták, és nem chipsnek sütötték meg, de gondoltam, az még jobb lenne, így született meg a cukkini chips ötlete. Szeretjük a cukkinit, szezonja is van, a spájzban is volt két darab belőle, amik kezdtek már kicsit megfonnyadni. Gondoltam hát, megéri kipróbálni. Felvágtam hát karikákra, de sajnos az első adagot túl vékonyra sikerült szeletelni és inkább megégett, mint megsült. Ebből okulva a következő adag cukkini chipsnek valót már vastagabbra szeleteltem. Ezek 0.5 centisek lettek, és mire megsültek, a felére csökkent a vastagságuk. Első körben sütés előtt megsóztam, gondoltam úgy finomabb lesz. Kiderült, ez nem volt jó ötlet, mert levet eresztve sokkal jobban odatapadt a sütőpapírhoz. A következő adagot már csak akkor sóztam meg, amikor ki volt szedve a tányérba. Nagyon finom, nekem nagyon ízlett...

Nem fogok most hozzávalók listáját felsorolni, mert csak cukkini, sütőpapír és egy tepsi kell hozzá. A cukkiniket uborkagyalun szeletelten le. A sütőpapírt beleterítettem egy tepsibe, és erre kezdtem el a karikákat szorosan egymás mellé pakolni (sülés közben úgyis összemennek). Amikor megtelt a tepsi, betoltam a sütőbe, és alacsony hőfokra állítottam. Sütés közben legalább egyszer én megforgattam őket, de gondolom ez nem muszáj...

Az eredmény nagyon finom, csak sajnos kiábrándítóan kevés lesz egy cukkiniből, mert a mérete mind átmérőre, mind pedig vastagságra a felére csökken. Szóval 1-2 cukkinivel kár ennek nekiállni. De ha épp a spájzban megmaradt fonnyadásnak indult cukkinivel kéne gyorsan valamit kezdeni, akkor ez még mindig jobb, mintha a kukába menne, mert amúgy istenien finom. kipróbáltam sózva, borsozva, sózva és borsozva is. Olyan, mint a chips. Csak nem krumpliból...

Kitartást és jó étvágyat kívánok hozzá mindenkinek! :-)

Pirított sós napraforgómag készítése házilag

Szeretjük a pirított sós napraforgót a feleségemmel, de sajnos a bolti zacskós vagy sótlan, vagy nincs rendesen megpirítva, vagy ami még rosszabb: nem elég roppanós, azaz állott. Mindezek mellett az ára sem a legbarátibb. Elhatároztuk hát, hogy magunknak fogjuk pirítani a szotyit a jövőben. Meg is kapta az én drága feleségem a fontos megbízást: keressen olcsó, őstermelőtől származó napraforgómagot valamelyik piacon. :-) 

Másnap fogta is a kis batyuját, és elindult szerencsét próbálni. Eközben én a hetedhét határban dolgoztam. Mint az a magyar népmesékben lenni is szokott - legalábbis ebben -, egyszer csak azon kapom magam, hogy csörög a mobilom. :-) A feleségem hívott, hogy hazatérőben van, mert hát megvolna a megbízatással...

És valóban így volt. Nagyon szép, nagy szemű napraforgómagot hozott. Másnap neki is álltunk, hogy pirított sós napraforgómagot készítsünk házilag. Elővettünk egy serpenyőt, beleszórtunk úgy 10-15 dkg napraforgómagot meg vagy két mokkáskanál sót. Gondoltam én - naívan -, hogy pirulás közben vesz fel majd valamennyi sót. De nem így lett. Szépen megpirult a mag is, meg a só is, de valahogy nem akartak mindent elsöprő koalícióra lépni egymással, így a szotyi finom volt ugyan, de sótlan. Keresgéltem az interneten valami tuti módszer után, de nem találtam semmit a témában...

Ekkor támadt az az ötletem, amiért tulajdonképpen ezt a sok sületlenséget el kellett eddig olvasnod. Az jutott eszembe, hogy ha sót feloldok vízben, azt ráfröcskölöm a magokra majd úgy pirítom meg, akkor az ahogy szárad, marad majd rajta egy nagyon vékony sós filmréteg. Mi sem kellett több, pár nappal később kipróbáltam, és bevált. Így gondoltam megosztom veletek is eme házi praktikát, mert bizton állíthatom mindenkinek, hogy a bolti szotyi a nyomában sem érhet a házilag készített pirított sós napraforgómagnak. És így mindenki a saját ízlésének megfelelően sütheti, sózhatja...

Elkészítés:

Mérőedényben keverjünk be langyos vizet sóval. Én a kovászos uborkánál már bevált arányt alkalmaztam: egy liter vízhez egy púpos evőkanál só. Persze nem lesz szükség egy literre, elég lesz egy deci is, csak az arány kedvéért írtam.

Vegyünk elő egy serpenyőt, és abba szórjunk bele annyi napraforgómagot, amennyit még kényelmesen fogunk tudni kevergetni. Kézzel, vagy valamilyen erre teremtett eszközzel - mondjuk kérjük el a legközelebbi paptól azt az izét, amivel a szenteltvizet fröcsköli - fröcsköljük be jó alaposan a napraforgómagokat, miközben kevergetjük, hogy biztosan mindegyiket érje a víz. Ez után gyújtsunk alá, és közepes lángon folyamatos kevergetés mellett pirítsuk addig, míg a külseje elkezd sárgulni. Menet közben többször is befröcskölhetjük a sós vízzel, de két dologra figyeljünk oda:

1. nagyon hamar leég, ha nem kevergetjük
2. ha már elkezdett sárgulni, ne fröcsköljük tovább, mert teljes száradásig kell pirítani, nehogy aztán elromoljon majd.

Ha megvagyunk, akkor zárjuk el alatta a tüzet, hagyjuk kihűlni, majd fogyasszuk egészséggel. Mi nagyon megszerettük az így készült pirított sós napraforgómagot. Annyira, hogy azóta nem is vettünk bolti szotyit! ;-)

Fűszeres uborkasaláta tejföl nélkül...

A tegnapi ebédhez (tepsis krumpli cukkinis lecsóval) is ezt a saját ízesítésű uborkasalátát ettük. Fantasztikus volt. Szeretem a finoman fűszerezett ételeket, így néha kipróbálok ezt-azt. A klasszikus uborkasalátát is szeretem, a tejfölös uborkasalátát is szeretem, de mivel a tegnapi étel egy saját kreálmányom, így azt gondoltam, a mellé tálalt saláta is legyen egyedi. És jelentem, ez sikerült. Egyedi lett, pikáns lett, finom lett...

Hozzávalók a fűszeres uborkasalátához:

- 2 db kígyóuborka

- 3 evőkanál 20%-os ételecet

- 3 evőkanál kristálycukor

- 1 mokkáskanál konyhasó

- 5-10 koriandermag darabosra törve

- 10-20 mustármag darabosra törve

- késhegynyi őrölt színes bors

- 1 mokkáskanál fűszerpaprika

- ízlés őrölt chili paprika (kihagyható)

- 2 mokkáskanál morzsolt petrezselyem

- 1 liter víz

Fűszeres uborkasaláta elkészítése:

Az uborkát gyaluljuk le uborkagyalun. Mi hullámosra gyalultuk, de ezt egyéni igény szerint lehet más is. Az egy literhez adjunk három evőkanál 20%-os ecetet, három evőkanál kristálycukrot, egy mokkáskanál konyhasót, majd addig kevergessük, amíg teljesen el nem olvasd a só és a cukor is. Ekkor mehet bele a hozzávalóknál említett menyiségben az összes fűszer. Kevergessük kicsit, majd kóstoljuk meg. Ha szeretnénk, ízesítsük még ízlés szerint. A lének erősen ecetesnek kell lennie, és a többi fűszer is domináljon, mert a kígyóuborkából kiázó nagy mennyiségű víz fel fogja hígítani. Ha ez megvan, tegyük be a hűtőbe legalább 5-6 órát pihenni, hogy az ízek összeérjenek benne. Ezt követően hidegen lehet tálalni. nekünk nagyon ízlett...

Jó étvágyat kívánunk mindenkinek! :-)

Talán ezek a bejegyzések is érdekelhetnek:

Tésztasaláta kicsit felturbózva - ahogyan mi szeretjük

Majdnem francia saláta - mexikói zöldségkeverékből

Egészséges nyári saláta

Rizssaláta

Tepsis krumpli cukkinis lecsóval - régi íz új köntösben

Ami most következik, az egy régi magyar étel lesz kicsit felturbózva. A tepsis krumpli már a gyerekkoromban is az egyik kedvenc ételem volt. Ennek az ételnek a nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik, és abban, hogy a krumpli, a hagyma és a szalonna íze milyen jól harmonizál egymással. Ez az étel az igazi magyar konyha egyik alappillére volt a rakott krumplival együtt, de valahogy a feledés homályába veszett sokáig. A rendszerváltás a konyhákra is rányomta a bélyegét, és utat tört magának a modern konyha a sok-sok finomságával. De mint az lenni szokott, mikor már egyhangúvá és megszokottá kezd válni a modern, akkor bontja virágait a retro...

Manapság a gasztronómiában is kezd teret hódítani a retro. Elfeledett receptek kerülnek elő a padlásról, vagy épp a könyvespolc rejtett zugaiból kerülnek elő a nagymama régi receptjei. Ezeket leporolva, és sok esetben a modern konyha bizonyos elemeivel felújítva, feldobva kerülnek újra asztalainkra az olyan klasszikus finomságok is, mint jelen posztunk alapja: a tepsis krumpli...

Jómagam a konyhában kísérletező típus vagyok. Simán, minden lelkiismeret furdalás nélkül keverem össze a szezont a fazonnal, a divatosat az avittal. Eddig szerencsére ezt a feleségem és én is megúsztuk ételmérgezés és gyomorrontás nélkül. :-) Korábban már osztottam meg saját receptet veletek, most is egy hasonló következik, ugyanis a feleségem nem szereti, ha egy ételben túlzottan dominál a hagyma. Egyszer már készítettem tepsis krumplit együtt töltött éveink során, de akkor nem ízlett neki. Én viszont imádom, így ezzel valamit kezdeni kellett. Ugyanakkor tudom, hogy a lecsó az egyik kedvence - nekem is -, amiben azért valljuk be: elég domináns a hagyma (is). Ekkor támadt az ötlet, hogy mi lenne, ha kombinálnám a kettőt, és hogy még egy tripla csavar is legyen benne, megtűzdelném a most szezonális és istenien finom cukkinivel, mert ugye azt is imádja az én drágám, és hát mi lehetne fontosabb a gyomromnál, ha nem az ő boldogsága. Bár a szó tényleges értelmében itt nem lecsót használunk fel, de mégis ezt a nevet adtam neki, mert nagyon arra hajaz a recept... :-)

A tepsis krumpli cukkinis lecsóval hozzávalói 4 főre:

- 80 dkg krumpli
- 2 kisebb, zsenge cukkini
- 4 közepes paradicsom
- 2 fej vöröshagyma
- 2 TV paprika
- egy szál Gyulai szárazkolbász
- 200 g vékonyra szeletelt bacon szalonna
- konyhasó
- őröltbors
- Vegeta vagy házi ételízesítő
- bazsalikom
- oregáno
- majoranna

A tepsis krumpli cukkinis lecsóval elkészítése:

Vágjuk karikákra a zöldségeket. A krumplit és a paprikát fél cetisre, a hagymát valamivel vékonyabbra, a többi zöldséget pedig valamivel vastagabbra.  A hagymát egy serpenyőben pároljuk puhára. Vajazzunk ki egy sütőtálat, majd kezdjük el belepakolni a sok finomságot. Kezdjük a sort a krumplival, majd jöhet a cukkini, erre a párolt hagyma, arra pedig a paradicsom és a paprika. A zöldségeket soronként fűszerezzük meg. A krumplira kis majoranna, só, esetleg vegeta, a cukkinire szintén, a paradicsomra a kötelező bazsalikom, míg a hagymára mehet egy kis oregánó is. A tetejére jöhetnek kolbász karikák. Ha még maradt a hozzávalókból, és az edény is elég magas, akkor lehet még rétegezni. Mi most kisebb, de magasabb sütőtálba raktuk szándékosan, hogy mindenből több sor is legyen. :-) Ha elfogytak a zöldségek és a kolbász, akkor az egészet takarjuk be a szeletelt baconnel.

Takarjuk le a tálat, majd tegyük előmelegített sütőbe, ahol 40 perc alatt 200 fokon puhára főzzük az egészet, majd az edény fedelét eltávolítva visszatesszük kb. 10 percre, hogy a teteje szépen megpiruljon. Ezzel készen is lennénk. Tálalhatjuk magában, mint a tepsis krumplit, de akinek így kevés lenne, az teheti sült húsok mellé köretnek. Egy jó sült oldalassal például kiváló. :-)

Ez az étel nem éppen egy manapság divatos "update" elemózsia, de ha valaki odafigyel a táplálkozására, annak néha bele kell, hogy férjen egy ilyen is...

Mindenkinek jó étvágyat kívánunk!

Őszibarackos szelet rostos ősziléből...

Előző posztjainkban elég sokat elárultunk már az ízlésünkről, de talán azt még nem, hogy a süteményeket is nagyon szeretjük. A feleségem pedig majdnem mindennél jobban. Van neki egy nagyon szép, színes fotókkal illusztrált szakácskönyve (Pasch Julianna és Jámbor Mariann: Csábító házi sütemények), és abban van ennek az amúgy nagyon finom süteménynek a receptje is. Az én drágám pedig már jó ideje készül rá, hogy elkészítse.

Olyan régen, hogy azóta már többször megvettük a hozzávalókat, de valahogy mindig elfogyott. Az eredeti recept szerint kellene őszibarack befőtt is, de az én egyetlen szerelmem hol a baracklét itta meg, hol a befőttet ette meg, de valahogy mindig hiányos lett a hozzávalók listája, mire nekiállt volna elkészíteni. Na de ma sikerült, és mondanom sem kell, megérte ennyit várni rá... :-)

Hozzávalók az őszibarackos szelethez:
- 6 tojás
- 0,5 l habtejszín
- 25 dkg kristálycukor
- 15 dkg finomliszt
- 1 tábla tej tortabevonó
- 1 csomag sütőpor
- 3 csomag vanília-pudingpor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1-2 csomag tégla alakú omlós keksz
- 1 liter 25% rostos őszibaracklé
- csipetnyi konyhasó

Őszibarackos szelet elkészítése:

A tojásfehérjéket csipetnyi sóval verjük kemény habbá, közben szórjunk bele 15 dkg kristálycukrot és egy csomag vaníliás cukrot. A tojássárgájákat a masszába dolgozzuk, és lazán beleforgatjuk a sütőporral elegyített lisztet. A masszát tepsibe simítjuk, és sütőbe toljuk. Ha kisült, várjuk meg, hogy kihűljön. A pudingport a maradék cukorral 2,5 dl őszibaracklében elkeverjük. A megmaradt gyümölcslevet a feloldott pudingporral felforraljuk, majd kihűtve a piskótára simítjuk, majd ennek a tetejére kenjük fel a az előzőleg kemény habbá felvert habtejszínt. A tortabevonót tegyük egy edénybe, és két kanál olajat hozzáadva gőz fölött olvasszuk fel. A kekszek egyik oldalát kenjük be a tortabevonóval, majd ha megszilárdult rajtuk a csoki, pakoljuk őket a sütemény tetejére. Ha megvagyunk, akkor elkészült az őszibarackos szelet, mehet a hűtőbe, ahol hagyjuk fél napot pihenni, majd tálalhatjuk...

Házi készítésű hamburger - hamburger házilag

A recept feleségem édesanyjától való, és ami azt illeti, életem első házi hamburgerét is náluk ettem. Akkor annyira megtetszett, hogy elkértük tőle a receptet, és azóta rendszeresen esszük. Nem egy nagy ördöngösség az elkészítése, de enni... na az mennyei. A gyorséttermek zsírban tocsogó, fura színű és állagú hamburgerei (amelyeknek mérete nagyjából a negyede a jelen posztunk alanyát képező házi készítésű hamburger méretének) a közelébe sem érhetnek ennek az igazi házi finomságnak.



UPDATE 2014.07.15: A hozzávaló puffancsot - az igazi magyar hamburgerzsemle - eleinte pékségben vettük, de egy ideje már azt is magunk készítjük el, amely a következő linkre kattintva érhető el: Puffancs házilag - az igazi magyar hamburgerzsemle

Hozzávalók a hamburgerhúshoz:

- 1 kg sertés/marha vegyes darált hús
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 2 lapos teáskanál só
- 2 tojás
- 2 púpos evőkanál ketchup
- frissen tartó fólia a csomagoláshoz

Hamburgerhús elkészítése:

Azt hiszem, ennél sokkal egyszerűbb dolgot nem nagyon tudnék elképzelni a konyhában. A hagymát vágjuk apró kockákra (mintha pörkölthöz vágnánk). Az összes hozzávalót keverjük össze egy tálban. A fóliát húzzuk ki az asztalra, tegyünk rá egy púpos evőkanálnyi húst, majd nyomkodjuk szét, hogy szép, nagyjából fél centi vastag pogácsává avanzsáljon. :-) Ezt követően hajtsuk rá a fóliát, és csomagoljuk be, de közben vigyázzunk arra, hogy sehol ne menjen bele túl mélyen a húsba, mert nehéz lesz kiszedni belőle, ha belefagy. Ezt a műveletet addig ismételgessük, míg üres nem lesz a tál. Ha megvan, mehet zacskókba és irány a fagyasztó, ahol elég sokáig eltartható...

Nekünk ebből a mennyiségből úgy 16-20 darab pogácsa szokott kijönni. Ha ehhez hozzászámoljuk a hamburger készítéskor felhasznált pékárút és zöldségeket, és figyelembe vesszük a hamburgerek méretét is, akkor arányosan sokkal olcsóbban tudunk egy hamburgert előállítani, mint amennyiért a gyorséttermekben hozzájuthatunk. És bár ez sem épp egy egészségbomba, de biztosak lehetünk benne, hogy nagyságrendekkel egészségesebb ez, mint a gyorséttermi...

Hozzávalók a házi hamburgerhez:

- puffancs vagy hamburgerzsemle - hamburgerhús (leírás fentebb)
- jégsaláta vagy bármilyen saláta
- paradicsom
- kígyóuborka
- hagyma
- TV paprika
- mustár
- ketchup

Házi hamburger elkészítése:

Vegyünk ki a fagyasztószekrényből annyi hamburgerhúst, ahány hamburgert tálalni szeretnénk. A húspogácsákat kevés olajon süssük ki teflon serpenyőben. A zöldségeket vágjuk karikára. A puffancsot vagy hamburgerzsemlét - szerintünk a puffancs az igaz - vágjuk ketté, tegyünk bele egy salátalevelet. Erre mehet a hamburgerhús, majd a tetejére a többi finomság. Mehet rá a mustár és a ketchup ízlés szerint. Tegyük rá a tetejét, és ez után jöhet az a művelet, amit mi a feleségemmel csak viccesen tömörítésnek nevezünk. A puffancs tetejére tegyük rá a tenyerünk, hagyjuk hogy markunk felvegye a puffancs formáját, majd jól nyomjuk le. Ezzel e roppant egyszerű művelettel sikerült elérnünk, hogy házi hamburgerünk magassága a felére csökkenjen. Így már talán egy átlagos méretű száj képes beleharapni...

Mindenkinek jó étvágyat kívánunk a finom házi készítésű hamburgerhez. Egy aprócska tipp: kígyóuborka helyett - vagy akár mellé is - lehet csemegeuborka karikákat is tenni. Azzal is roppant finom!

Nátrium benzoát (E 211)

Egyéb elnevezések:

benzoát

A nátrium-benzoát a benzoesav (E 210) sója.

Előállítás:

A nátrium-benzoátot kémiai úton benzoesavból szintetizálják.

Használat:

A nátriumbenzoát használatára ugyanazok a szabályok vonatkoznak mint a benzoesavra.

A tartósítás biológiai menete:
A sejtbe való bekerülést követően a foszfofruktokináz nevű enzim működését blokkolja a cukor lebontásában, így a gombák és baktériumok számára a cukorbontás 95%-át megakadályozza, gátolva ezek szaporodását. A gátlás savas pH mellett (<5) történik, ami az anaerob bomlás esetén áll fenn. Ezért a nátrium-benzoát hatékonysága az élelmiszer pH-jától függ.

Biztonság:

A benzoesav és a származékai allergiás vagy allergiaszerű tüneteket okozhatnak, különösen asztmában szenvedő, vagy a szalicilsavra és annak származékaira allergiás embereknél. Szalicilátok találhatók az aszpirinben (hatóanyag: acetilszalicilsav), valamint a természetben az ananászban, a narancsban, a sárgabarackban, az eperben, a grapefruitban, a málnában, a mézben, a ribizliben, a szőlőben és a citromban.

A benzoesav és a benzoátok a bélben felszívódnak, és egy bizonyos fehérjealkotó segítségével a vesében kiválasztódnak. Hosszú ideig tartó magas fogyasztás esetén (20 napon túl 25 mg/testsúlykilogramm) a kísérleti alanyoknál bélrendszeri panaszokat, görcsöket és az idegrendszer károsodását figyelték meg.

C-vitaminnal (aszkorbinsav, E300) együtt alkalmazva benzol, egy ismert rákkeltő anyag keletkezhet, melynek mennyisége a hőmérséklettől, a fénymennyiségtől, és az eltelt időtartamtól egyaránt függ. Az FDA tanulmánya többségében néhány ppb (azaz néhány µg/kg) mennyiségben talált benzolt üdítőitalokban. Ez a mennyiség jóval kevesebb, mint amennyi a légkörből átlagosan naponta a szervezetbe jut (220 µg/nap).

Elfogadható napi beviteli mennyiség (ADI):

5 mg/kg a benzoátok együttes mennyiségére vonatkoztatva

Felhasznált források: hu.wikipedia.org, tudatosvasarlo.hu

Cukkinivel rakott csirkemell füstölt tarja ágyon...

Ezt a receptet még valamikor tavaly nyáron sikerült megalkotnom, mikor egyik nap azon töprengtem, mivel lepjem meg a feleségem, mire hazajön a munkából. Azelőtt saját ételeinkben még nem használtunk cukkinit, és már nagyon rá voltam állva arra, hogy készítsünk valamit, amiben cukkini is van. A feleségem pedig a csirkemell megszállott imádója, így egészen biztos voltam benne, hogy az aznapi ételben lesz csirkemell és cukkini is. A gombát és a sajtot pedig mindketten szeretjük, így ez is kötelező része lett. Gyorsan elkezdtem recepteket keresni, de egyik sem felelt meg igazán nekem, de több is volt, amiben megtetszettek részletek. Így nagyjából másfél órányi receptbújás és gondolkodás után összeállt a fejemben a recept... :-) Ekkor született meg az elnevezése is: cukkinivel rakott csirkemell füstölt tarja ágyon.

Szinte biztos voltam benne, hogy a feleségemnek is tetszeni fog a cukkinivel rakott csirkemell füstölt tarja ágyon, de azért némi kockázatot vállaltam, hiszen egy régi mondás szerint anélkül nincs siker. :-) A feleségem addig ugyanis nem nagyon rajongott a füstölt sajtokért, és a füstölt húsokból is inkább a száraz, zsírmentes falatokat szerette, mint például a füstölt karaj. Naná, hogy azt szereti... azt ki ne szeretné? :-) Szóval vállaltam némi kockázatot, de ennyi belefért...

Nem sokkal azelőtt lett kész ez a cukkinis csirkemelles gombás kétsajtos finomság, hogy ő hazaért volna, így a konyhában még elég erősek voltak az illatok. Mondanom sem kell, hogy amint megérezte az illatokat, rögtön felcsillantak a szemei, és azonnal elkezdte keresni az illatok forrását. És persze, hogy azonnal megtalálta a sütőt, amiben még ott gőzölgött a forró cukkinivel rakott csirkemell füstölt tarja ágyon... :-P

Nagyon jót ettünk belőle, és annyi dicséretet kaptam tőle, hogy már majdnem jobban pirultam, mint a mellékelt képen a csirkemell. :-) Pedig akkor még nem is szerepelt a receptben a paradicsom. Azt most, ennél a változatnál raktuk bele, hogy lássuk, milyen lesz... és jobb lett, még annál is jobb. Így mostanság ez az egyik kedvenc ételünk, de már nem módosítottuk a nevét...

Hozzávalók négy főre:

- 75 dkg csirkemell
- 20 dkg szeletelt főtt, füstölt tarja vagy lapocka
- 5-8 dkg füstölt sajt (mi Karaván-t használunk)
- 5-8 dkg trappista sajt
- 25 dkg szeletelt gomba (jó konzerves és a friss is)
- 2 db kisebb cukkini (kb. összesen 30 dkg)
- 2 db nagy paradicsom
- 200 ml 20%-os főzőtejszín (10%-os nem jó!)
- egy nagy doboz tejföl (375 g - 450 g)
- őrölt fehér vagy színes bors
- morzsolt majoranna
- morzsolt bazsalikom
- morzsolt oregáno
- Vegeta, vagy házi ételízesítő
- konyhasó
- vaj az edény kivajazásához
- liszt a húshoz
- alufólia a sütéshez

Előkészületek:

Vegyük elő kedvenc hőálló sütőtálunkat és vajazzuk ki. Mi erre a célra házi vajat használtunk, de természetesen a bolti vaj, vagy a margarin is megfelel. Bár a margarin egészségességét ma már több cikk is megkérdőjelezi. A kivajazott edény alját béleljük ki a szeletelt füstölt tarjával, majd a füstölt sajt felét reszeljük rá, hogy egyenletesen legyen elosztva. Ha ez megvan, akkor tegyük félre pihenni...

A zöldségeket mossuk meg. A paradicsomokat karikázzuk fel nagyjából fél centi vastag karikákra. A cukkinivel tegyük ugyanezt, de ezt talán lehet egy kicsit - nem sokkal - vékonyabb karikákra is vágni. Mi nem szoktuk meghámozni, de aki nem szereti a külső részt, az meg is hámozhatja előtte. Ha friss gombával dolgozunk, akkor tisztítsuk meg, majd vágjuk vékony szeletekre. Aki szereti, a gomba tönkjét is nyugodtan beleteheti majd.

Cukkinivel rakott csirkemell füstölt tarja ágyon elkészítése:

A csirkemellet vágjuk szeletekre, vagy kockákra, ki hogy szereti. A jelen változatban kockázva lett, de finom így is, úgy is. Talán a kockázott hússal több a macera kicsit a lisztbe forgatás miatt Szóval, sózzuk, borsozzuk a húst, majd forgassuk lisztbe, és egy serpenyőben előre felforralt olajban hirtelen pirítsuk szép barnára. Ha ez is megvan, akkor szedjük ki, és mehet a sütőtálba a sajt tetejére. Már lehet is fűszerezni egy kis Vegetéval, borssal oregánoval, ízlés szerint, majd reszeljük a tetejére a maradék füstölt sajtot, hogy ismét szép egyenletesen legyen elosztva.

Erre jöhet a gomba, ezt is szépen szórjuk szét, majd a tetejére jöhet megint egy kis ételízesítő. Ha ez is megvan, akkor takarjuk be az előzőleg felkarikázott paradicsomokkal, majd ezt szórjuk meg egy kis bazsalikommal, majd erre jöhetnek a cukkini karikák is. A tetejét szórjuk meg ismét ételízesítő, esetleg őrlőmalomból mehet rá színes bors is. Ha megvagyunk vele, akkor óvatosan öntsük alá a főzőtejszínt - vigyázva öntsük körbe a szélén, nehogy a finom fűszereket mind lemossa az aljára, mert akkor ízetlenül párolódnak össze a zöldségek.

A tetejét kenjük meg tejföllel, hogy mindenhol mindent befedjen, majd ennek a tetejére jöhet egy kicsi - nem sok - majoranna. Alufóliával fedjük be a tálat, majd mehet az előmelegített sütőbe, ahol 200 fokon egy órát hagyjuk rotyogni. Ezután óvatosan vegyük ki, szedjük le róla az alufóliát. Az illatok kavalkádja eddigre bejárta a konyhát, és kellő hatást gyakorolt nyáltermelő mirigyeinkre. A trappista sajtot reszeljük a tetejére, majd toljuk még vissza a sütőbe - most már nem kell lefedni -, hogy a sajt rápiruljon a tetejére. Ha már szép színe van a sajtnak, akkor készen van, el lehet zárni a gázt...

A sok finom zöldség miatt úgy tűnhet, hogy sok a lé alatta, de ez csak addig van így míg friss, forró. Mire kihűl, a csirkemell szinte az egészet felszívja, így nem lesz száraz. Lehet magában is fogyasztani, de szerintünk köret dukál hozzá. Ettük már sós, főtt burgonyával, rizzsel, rizibizivel, és most petrezselymes krumplival. :-)

Mindenkinek jó étvágyat kívánunk ehhez a finomsághoz, és nem kell megijedni a hozzávalók láttán, mert szinte mindenből csak egy kicsi kell, és most pont szezonálisak ezek a zöldségek, így nem is annyira drágák...

Levendulaszirup tartósítószer nélkül - levendulaszörp

Pár napja határoztam el, hogy levendulás rózsalekvárt fogok készíteni. Akkor volt szükségem arra, hogy levendula virágot - és persze rózsát - "szüreteljek". Mivel a levendula beszerzése - egyenesen a természetből szereztem be - olyan jól sikerült, maradt még bőven ahhoz, hogy kipróbálhassam a levendulaszirupot, vagy másként nevezve: a levendula szörpöt. A kiindulási alapot szolgáltató receptet nem fogom most belinkelni, mert a világhálón rengetegszer fellelhető, és szerintem már senki sem tudja, ki tette fel először. :-)

Én a levendulát szárastól szedtem le, majd még frissiben lemorzsolgattam róla a virágokat egy nagy tálcára, és ott hagytam kiszáradni. Így lett nekem egy félig megszedett általános méretű bevásárlószatyornyi levendulából szárítás után 50 gramm levendulavirágom. Szóval, aki azt hinné, a levendulavirág manuális begyűjtése ripsz-ropsz megy, az téved. Nyugodtan számoljon rá egy délutánt mindenki. Vagy vegye meg a herbáriákban kapható teának való levendulavirágot. Az én módszerem ugyan lassabb volt ennél, de jóval költséghatékonyabb... ;-)

Na de nagyon elkanyarodtam, lássuk akkor, hogyan is készül a levendula szörp...

Hozzávalók a levendulasziruphoz 1,2 l sziruphoz:
- 1 l víz

- 1 kg kristálycukor

- 30 g szárított levendulavirág. (lehet friss is, de akkor több kell)

- 1 citrom leve

Levendulaszirup elkészítése:

A vízből és a cukorból főzzünk szirupot. Amikor már teljesen elolvadt a kristálycukor, szórjuk bele a levendula virágokat, majd hagyjuk még két-három percig forrni. Ekkor vegyük le a tűzről és csavarjuk bele a citrom levét. Keverjük el, majd hagyjuk így állni néhány órát. Akár egy napot is állhat, de ez esetben legyünk elővigyázatosak, és fedjük le, mert a cukros lé vonzza a legyeket, és más, a szörpben nem kívánatos mozgó lényeket... :-)

Amikor jónak látjuk, szűrjük le, forraljuk fel még egyszer, majd töltsük tiszta üvegekbe, dunsztoljuk ki (van aki szerint szirupokkal ezt nem muszáj, én inkább megtettem), majd mehet a spájzba. Levendulás sütikbe kiválóan alkalmazható a levendula virága helyett, de szörpként fogyasztva hideg üdítőnek is kiváló...