2013. december 31., kedd

Szilveszteri karaj gazdagon - zsebes karaj

A babona szerint az év utolsó napján malacot kell enni. Sajnos malac éppen nem volt kéznél, de a fagyasztó szekrénybe pillantva láttuk, hogy szinte könyörög odabent egy szép nagy darab sertéskaraj a feldolgozásért. Ezért úgy döntöttünk az én egyetlenemmel, hogy idén Szilveszterre sertéskarajt fogunk enni. Már csak az volt a kérdés, hogy milyen formában.



Ekkor ugrott be a drága feleségemnek, hogy ő még anno kivágott egy karajos receptet az egyik főzőcskés újságjából. Gyorsan megkereste, majd - miután kiderült, hogy minden van itthon, ami kell hozzá - nekiláttunk az elkészítésének, amit cseppet sem bántunk meg, mert a végeredmény nagyon finom lett annak ellenére, hogy a recepten módosítottunk egy keveset. Az eredeti szerint ugyanis nincsen benne paradicsom. Mi azonban annyira szeretjük - főleg az én egyetlenem -, hogy gondoltuk, kipróbáljuk. Ez jó ötlet volt, mert finom lett, és a leve teljesen átjárta a húst. A másik módosítás pedig a fűszersó. Az eredeti recept ugyanis előre gyártott bolti fűszersót írt (direkt nem reklámozom név és márka szerint), de mivel azokban csak só, ízfokozó, tartósító, és hasonló műanyagok vannak egy-két százaléknyi valódi fűszer mellett, úgy döntöttem, magam keverem ki a fűszersót. Ez is jó ötletnek bizonyult, mert nagyon finom lett...

Hozzávalók a szilveszteri karajhoz:
- 2 db paradicsom
- 1-1,5 kg karaj csont nélkül
- 1 db vöröshagyma
- 1 szál Gyulai kolbász
- 15 dkg kolozsvári szalonna
- 2-3 evőkanál mustár
- 2-3 mokkáskanál házi ételízesítő (vagy Vegeta)

Hozzávalók a fűszersóhoz:
- két csipet morzsolt rozmaring
- két csipet morzsolt kakukkfű
- két csipet szárított petrezselyem
- egy csipet szárított majoranna
- két csipet fokhagymasó
- 1 mokkáskanál konyhasó
- ízlés szerint őrölt bors

Szilveszteri karaj gazdagon elkészítése:
Vegyünk elő egy hőálló sütőtálat. Béleljük ki úgy alufóliával, hogy majd a húst teljesen be tudjuk vele takarni.  A sertéskarajt vagdossuk be keresztbe nagyjából másfél centis szeleteket képezve, de ne vágjuk át teljesen, csak háromnegyedig.



Ezt követően tegyük a kibélelt sütőtálba. A zöldségeket és a kolbászt karikázzuk fel. A szalonnából vágjunk téglalap alakú szeleteket. A karaj minden két szelete közé illesszünk be minden hozzávalóból egy-egy darabor (a kolbászból akár kettőt is lehet). Mire ezzel elkészülünk, a karaj hossza nagyjából a kezdeti hossz másfélszerese lesz. Hogy ne essen szét az egész sütés közben, a két végét tűzzük be hústűvel. Ha megvagyunk ezzel, akkor keverjük ki a hozzávalókból a fűszersót, majd vékonyan szórjuk meg vele a húst. Erre hintsünk házi ételízesítőt, majd legvégül kenjük be egyenletesen mustárral az egészet. Öntsünk alá 1.5-2 dl vizet. Ha maradt meg alapanyag (szalonna, paradicsom, hagyma, kolbász), akkor ezeket nyugodtan dobáljuk be mellé. Takarjuk be az alufóliával, és mehet is a 200 fokos sütőbe, ahol nagyjából másfél óra alatt megpuhul. Ekkor vegyük ki, szedjük le róla az alufóliatakarást, és tegyük vissza még 25-30 percre, hogy szépen megsüljön a teteje...

Ha készen van, akkor ferdén szeletelve lehet tálalni rizzsel, burgonyával, vagy majonézes salátákkal. Mindenhogyan finom és kiadós étel lesz az év utolsó napjára... mindenkinek jó étvágyat kívánunk hozzá. :-)

2013. december 28., szombat

Rizssaláta...

Ezt a salátát először a feleségem édesanyjánál ettük. Nem vagyok valami nagy rizsrajongó, de ez a saláta nagyon finom a rizzsel együtt. Ezért természetesen elkértük a receptjét, ami talán nem is lehetne ennél egyszerűbb. Rendkívül gyorsan elkészíthető, és igen sokféle étel mellé tálalható, de akár önmagában is elmegy egy laza reggelinek, tízórainak, uzsonnának, vagy vacsorának.



Ebédnek azért tegyünk mellé valamit, ha lehet. Mi ezúttal a baconbe csomagolt sajtos csirkemell, valamint petrezselymes burgonya mellé készítettük, és nagy sikere volt a vendégek körében. Nem hiába, mind a kettő nagyon finom, hát még ha együtt tálaljuk őket (erről azt hiszem, az én drágám ódákat tudna zengeni, hiszen mindkét étek a kedvencei közé tartozik). Na de elég a rizsából, lássuk a rizssalátát. :-)

Hozzávalók a rizssalátához:
- fél fej jégsaláta
- 2 db kaliforniai paprika
- 1 db kígyóuborka
- 2-3 db paradicsom
- 1-2 fej lila hagyma
- 50 dkg csirkemell
- 250 gramm gyorsrizs
- konyhasó
- őrölt bors

A tartár mártáshoz:
- 200 g majonéz
- 1 nagy doboz tejföl (~375 g)
- ízlés szerint konyhasó, kristálycukor
- ízlés szerint mustár
- ízlés szerint paprika krém
- egy csipetnyi őrölt fehér bors
- egy evőkanál citromlé (elhagyható)

Rizssaláta elkészítése:
Enyhén sós vízben főzzük ki a rizst, és tegyük félre. A csirkemellet vágjuk kockákra, sózzuk, borsozzuk, majd kevés olajon pirítsuk meg, és ezt is tegyük félre. Amíg ezek hűlnek, elkezdhetjük a saláta összerakását. Vegyünk elő egy lapos tálat - mi egy hőálló sütőtálba készítettük -, majd vegyük kezünkbe a jégsalátát. A külső koszos, sérült leveleket távolítsuk el. Ezt követően tépkedjük apró darabokra a salátaleveleket (ne használjunk fém vágóeszközt erre a célra, mert attól a vágások mentén megbarnul a saláta). Amikor már egyáltalán nem látszik ki a saláta alól az edény feneke, akkor jöhet a kockákra vágott paradicsom, erre a kockákra vágott lila hagyma (ezt mi kihagytuk, mert az én drágám nem kimondottan rajong érte, nekem meg mindegy, hogy benne van, vagy nincs), annak tetejére a kockákra vágott kígyóuborka, majd végül, de nem utolsó sorban a szintén kockákra vágott kaliforniai paprika. Mire ezzel megvagyunk, a rizs és a csirkemell már egészen biztosan kihűlt. A csirkemellet szórjuk a zöldségek tetejére, majd arra jöhet egyenletesen elosztva a rizs. Ha mindezzel megvagyunk, készítsük el a tartármártást, és borítsuk be vele a tetejét. Ezután tegyük a hűtőbe pár órára, hogy az ízek összeérjenek. Kiváló köret lehet sültekhez is. Mi ezúttal - ahogy a bevezetőben is írtuk - a baconbe csomagolt sajtos csirkemell és petrezselymes burgonya mellé tálaltuk...



Mindenkinek jó étvágyat a rizssalátához. :-)

2013. december 25., szerda

Tésztasaláta kicsit felturbózva - ahogyan mi szeretjük

Nagyon szeretjük a feleségemmel mindketten ezt a finom salátát. Rengeteg finomság van benne, és a tésztának köszönhetően akár önállóan is fogyasztható egy könnyű reggelinek, tízórainak, uzsonnának, vagy akár vacsorának is. Nekünk ezúttal a karácsonyi menü részeként készült el. A receptjét évekkel ezelőtt látta az egyik televíziós főző műsorban (már nem emlékszik melyikben), és onnan körmölte le a kis receptes gyűjteményébe.



Azóta már számtalanszor elkészítette, és minden egyes alkalommal nagy élvezettel csemegéztük. Az egyetlen, amit nem szeretek ebben a salátában, hogy minél tovább áll, annál inkább "szárad". Ez azalatt azt értem, hogy az idő múlásával egyenesen arányos a tészta által a salátából felszívott nedvesség. Így a saláta egyre szárazabbnak hat. Ez nem baj, hiszen nálunk ritkán kell, hogy egy, maximum két napnál tovább álljon, mert ennyi idő alatt simán megesszük ezt a finomságot...

Hozzávalók a tésztasalátához:
- 2 üveg csemegeuborka
- 2 db kígyóuborka
- 2 db kaliforniai paprika
- 4 db paradicsom
- 1 kis üveg gyöngyhagyma
- 2 doboz csemege kukorica
- 20 dkg füstölt sonka
- 25 dkg trappista sajt
- 500 g száraztészta (szarvacska)

A tartár mártáshoz:
- 400 g majonéz
- 2 nagy doboz tejföl (~375 g)
- ízlés szerint konyhasó, kristálycukor
- ízlés szerint mustár
- ízlés szerint paprika krém
- két csipetnyi őrölt fehér bors
- két evőkanál citromlé (elhagyható)

Tésztasaláta elkészítése:
A tésztát főzzük ki, majd a leszűrést követően hagyjuk kicsit hűlni. Addig a hozzávalókat - a gyöngyhagyma kivételével - vágjuk apró kockákra. Készítsük el a tartármártást, majd borítsuk bele az összes hozzávalót. Keverjük össze alaposan az egészet, és rakjuk a hűtőbe, ahol pár óra alatt kellően összeérnek az ízek. Ennyire egyszerű az elkészítése, ugyanakkor egy nagyon finom, tartalmas saláta, amely garantáltan meghozza a sikert...

Mindenkinek jó étvágyat kívánunk a tésztasalátához... :-)

2013. december 24., kedd

Kacsasült savanyú káposzta ágyon - párolt káposzta

Tavaly karácsonykor készítettünk először ilyet, és annyira megtetszett, hogy elhatároztuk az én drága feleségemmel, hogy amíg rá nem ununk, addig kötelező részét fogja képezni minden szentesti menünek a tyúkhúsleves mellett. Mivel idény nyár végén nagyobb mennyiségben savanyítottunk saját magunk káposztát, így már többszörösen is nagyon vártuk, hogy ismét elkészítsük ezt a finomságot. Hááát... annak teljes tudatában, hogy az öndicséret mennyire büdös tud lenni, el kell mondanom, hogy a bolti káposztából vegetával készült tavalyi változat a nyomába sem léphet az idei saját savanyítású káposztából és saját készítésű ételízesítőből készült mennyei csodának. :-) Így történt hát meg, hogy idén még jobban ízlett, mint tavaly. A receptet a feleségem édesanyjától kaptuk...

A kacsasült savanyú káposzta ágyon hozzávalói:
- 1 fiatal pecsenyekacsa (kb. 2-2.5 kg)
- 2 egész (alsó-felső egyben) csirkecomb (opcionális)
- egy csirke filézett mellrésze (opcionális)
- 6-8 mokkáskanál (házi) ételízesítő
- őrölt bors
- 8-10 szem egész bors (opcionális)
- 10-20 szem egész köménymag (opcionális)
- 3-4 babérlevél (opcionális)
- 2 db kápia paprika (opcionális)

Előkészületek:
A pataki tálról: Aki használt már pataki tálat, az tudja, hogy azt bizony elő kell készíteni a sütéshez. Aki most használna ilyet először, és nem lenne hozzá leírása, annak elmondjuk, hogy használat előtt fél órával be kell áztatni hideg vízbe, hogy minél többet felszívhasson. Használat közben a meleg sütőben ugyanis ez biztosítja a tálon belül az egyenletes páratartalmat.
A fűszerekről: a fűszerezésnél az opcionális feliratok azt jelentik, hogy ezen ízek jelentősen fokozzák az elkészült étel élményszintjét, ugyanakkor használatuk csak akkor indokolt, ha a savanyú káposztában nem volt benne eleve. Mivel mi magunk savanyítottuk a káposztánkat, és ezen fűszerekből elegendő volt benne, ételízesítőnígy pluszban már nem adtunk hozzá semmit sem az  kívül.
A savanyú káposztáról: ami a savanyú káposztát illeti, nekünk ki kellett mosni felhasználás előtt, mert elég savanyú és sós is volt. Jól kinyomkodtuk először a levét, majd ebből félre tettünk egy liternyit egy mérőedényben. Ezt követően a kinyomkodott káposztát egy tálban felengedtük hideg vízzel, majd ismét kinyomkodtuk. Így éppen megfelelő lett az íze.
A csirkecombról és a csirkemellről: ez nem kötelező bele, de sokkal kiadósabb így. Mivel nálunk szenteste kötelező a húsleves, így eleve van kéznél csirke. A levesbe azonban nem tesszük bele sem a mellrészt, sem a combokat, mert ahhoz túl értékesnek tartjuk. Így a mellrészt kifilézem mindig. A csontos rész megy a levesbe, a hús pedig egyéb felhasználásra - ezúttal a kacsa mellé a combokkal együtt. De enélkül is kitűnő és tökéletes.

A kacsasült savanyú káposzta ágyon elkészítése:
Ez annyira egyszerű, hogy talán ennél egyszerűbb nem is lehetne. A kacsát alaposan mossuk meg, majd szedjük darabjaira. Ha ez megvan, akkor vegyük elő a pataki tálunkat. Ha ilyenünk nincsen, akkor ennek híján elkészíthető éppen lefedhető hőálló üvegtálban is, de az ízek igazi harmóniáját csak a pataki tál fogja megadni neki. Szóval, vegyük elő a pataki tálat, majd annak a sütőtál részében egyenletesen terítsük el a savanyú káposztát. Ha előzőleg kimostuk a káposztát és jól kinyomkodtuk, akkor a félretett léből öntsünk rá 3-4 decilitert. Ha ez megvan, szórjuk meg egy kis ételízesítővel, majd pakoljuk bele a kacsa darabjait úgy, hogy minél több darabja minél nagyobb felületen érintkezzen a savanyú káposztával. Ezt követően a húsok szabad bőrfelületét dörzsöljük be ételízesítővel. Tegyük rá a pataki tálra a fedelét, majd toljuk be a hideg sütőbe. Gyújtsuk be, és hagyjuk jó 3.5 órán át saját levében párolódni az egészet 200 fokon, majd vegyük ki, és végezzünk tűpróbát. Ha a húsokba könnyen beleszalad a tű, akkor jó lesz. Őrlőmalomból őröljünk borsot a tetejére, és immár a tál fedele nélkül toljuk vissza a sütőbe 15-30 percre, hogy szépen megpiruljon a kacsa szabadon lévő felülete. Ezután kivehetjük a sütőből és tálalhatjuk többféle körettel is, de leginkább a sós vízben főtt burgonya, esetleg a petrezselymes burgonya illik hozzá...



Mindenkinek jó étvágyat kívánunk ehhez a remek ételhez... :-)

Utószó: az interneten rengeteg recept olvasható "kacsa párolt káposztával" cím alatt, amelyekben túltengenek a hozzávalók. Biztosan mindegyik nagyon finom, de mi esküszünk az egyszerűségre, a nem agyonvariált receptekre. A kacsának önmagában sütve is fantasztikus az ízvilága, nem szorul agyonfűszerezésre. A helyzet a savanyú káposzta esetében is ugyanez. Kevéske fűszer kell hozzá, de ha az benne van, akkor teljesen felesleges almát, fokhagymát és egyéb dolgokat pakolni a pataki tálba. Aki egyszer kipróbálja így natúr, majdnem biztos, hogy egyet fog érteni velünk. Egyébként a végeredményt nagyon befolyásolja a savanyú káposzta minősége, így ha nincs kéznél saját savanyítású, akkor mindenképpen keressük a minőségit az olcsó helyett. Olyat keressünk, amelynek a zacskón az összetevők között nem szerepel étkezési sav (ezek ugyanis nem természetes módon lettek erjesztve, hanem ecettel), csak só, káposzta és tartósító. Sajnos tartósítószermenteset nehezen fogunk találni, mert ezzel akadályozzák meg, hogy tovább erjedjen a káposzta. Ha tartósítószermenteset akarunk, akkor vagy savanyítsunk magunknak, vagy keressünk megbízható helyi termelőt...
Ezen receptünk (is) - nagy örömünkre - megjelent az Erdélyi Konyha
lapcsalád Boszorkánykonyha című lapjának I. évfolyam, 4. számában.

2013. december 19., csütörtök

Naspolya-méz házi bor – naspolyabor mézzel

A naspolya egy régen elfeledett gyümölcs. Felgyorsult világunkat ma már egyre inkább a nagy élelmiszergyártók látják el ételekkel. A kis közösségi piacok helyett ma már a legtöbben jobbára a multinacionális cégek hipermarketeiben vásárolunk. Az ilyen cégek palettáiról pedig bizony hiányoznak az olyan finomságok, mint a naspolya. Ennek egyik legfőbb oka valószínűleg az, hogy nem túl jól tartható el. Ma, amikor több kontinenst is átutaznak a "friss" zöldségek, gyümölcsök, akkor az elsődleges szempont a jól szállíthatóság, a jó eltarthatóság. Ilyenkor a naspolyához hasonló csemegék a háttérbe szorulnak. De szerencsére még sokan vannak, akik ismerik ezt a növényt, és tudják, hogy termése ehető, íze finom, édes és zamatos. A kertészetekben is árulják csemetéiket, és néha még a szabadban is fellelhető, így nem kell lemondanunk róla. Megmondom őszintén, én is régen megfeledkeztem róla. Hosszú évekig nem találkoztam vele, így teljesen elfeledkeztem létezéséről, mígnem az egyik kollégám egyik nap azzal állt elő, naspolyát talált a környékükön. Hozott nekem kóstolót, és ott eldöntöttem, ebből én is akarok egy nagyobb adagot, mert úgy véltem, kiváló alapja lehetne egy jó mézes házi bornak. :-) Sajnos ő nem tudott nekem nagyobb mennyiséget hozni, mert a talált fa egy kertből kilógó ágairól tudott csak néhány szemet szedni. De aztán az egyik facebookos csoporban valaki ajánlotta, hogy ő tud nekem hozni néhány kilót. Ekkor nagyon megörültem, mert már majdnem lemondtam róla. Pár nappal később három kilogramm naspolya büszke tulajdonosa lettem, így - mivel kiváló magyar termelői mézem már volt - belekezdhettem a jelen poszt alanyát képező naspolya-méz házi bor projektbe is...

Amúgy ez a házi gyümölcsbor készítősdi kezd már lassan rutinból menni, hiszen idén már több házi bort is készítettünk: Piros díszalma hibridből készült vörös almabor, Fűszeres birsalmabor és Csipkebogyó-galagonya házi bor. Szóval, már nem ijedtünk meg tőle, fel voltunk készülve szinte mindenre, hiszen a borok készítése közben értek minket a sikerek mellett kisebb-nagyobb kudarcok is. Penészedő must, kocsonyásodva elromlott almabor, félidőben leállt erjedés, és hasonlók. De ezek sem tántorítottak el minket, aminek az lett az eredménye, hogy megtaláltuk a megoldást az egyes problémákra, így a legtöbb kudarcunk csak átmeneti volt. Az eddig megszokott lelkesedéssel ugrottunk fejest a naspolya-méz házi bor projektbe is...

Néhány szó az naspolyabor készítéséről: A naspolyabor naspolya levéből alkoholos erjedés útján készített ital. A naspolya átlagos cukortartalma 1 kilogramm gyümölcsre számítva 120 gramm, ez a mennyiség csak kb. 6 % alkoholtartalmat eredményez a borban. Az ilyen alacsony alkoholtartalmú italok csak rövid ideig tarthatók el, mert különösen érzékenyek a borbetegségekre. Ha a palackozás után felnyitott bort néhány órára nyitva hagyjuk, a levegővel érintkezve borvirág, vagy penészesedés lép fel. Ha nem palackozzuk az így készült naspolyabort, azt két héten belül el kell fogyasztani.

Azok a borok, amelyek már elégséges 11 %-os, vagy nagyobb alkoholtartalommal rendelkeznek, kénezés és pasztőrözés nélkül is eltarthatók. Azonban a naspolyában, mint fentebb látható, nincs ennyi cukor, ezért ennek eléréséhez cukrozni kell a bort, ugyanis a borkészítés folyamán a cukor alakul át alkohollá. Ehhez literenként 12-14 dkg cukrot kell adni a gyümölcsléhez. Ebből már látható, hogy egy 11% alkoholtartalmú borhoz literenként összesen nagyjából 24-25 dkg cukor kellene, de mivel a víznek nincs savtartalma, mint az almának, így kevesebb is elég. Én nagyjából 13,5 dkg cukorral számoltam literenként:

2 kg naspolyában nagyjából 24 dkg cukor van, amihez lesz öt liter vizünk. Ehhez literenként kell 13,5 dkg cukor 4 * 13.5 = 54 dkg, kicsit csalva 55 dkg.

Mi ugye most mézzel is fogunk dolgozni, így annak cukortartalmát is figyelembe kell venni az egységnyi súlyára vetítve. A méznek átlagosan 80% a cukortartalma, tehát egy kilogramm méz 80 dkg cukornak felel meg. Azt azonban tudni kell, hogy a méznek elég erőteljes az aromája. Aki nem akarja, hogy a méz nagyon elnyomja a gyümölcs ízét, az megteheti, hogy nem csak mézet használ, hanem mézet és cukrot is a megfelelő arányban. :-)

A hozzávaló mézet ezúttal is Lendvai Tibor méhész, apiterapeuta méhészetétől, a Tibi Méztől rendeltük, mert kiváló magyar termelői mézet és egyéb méhészeti termékeket kínál emberbarát árakon, és még mennyiségi kedvezmény is van nála. Mi elégedettek vagyunk a Tibi Mézzel. :-)

Hozzávalók a naspolya-méz házi borhoz:
- 2 kg szottyosra (érett) naspolya
- 45 dkg akácméz (70 dkg, ha csak mézzel akarjuk cukor nélkül)
- 19 dkg kristálycukor
- 2 csapott mokkáskanál citromsav vagy borkősav (vagy 1 citrom leve)
- 5 teáskanál cukor (opcionális)
- 5 gramm szárított sütőélesztő (opcionális)
- 1.5 g borkén

Naspolya-méz házi bor elkészítése:
A bor elkészítése azzal kezdődik, hogy nekiállunk a szottyosra érett, puha naspolyák meghámozásának (mi ezt a műveletet 2013.11.25-én kezdtük meg). Ez egy roppant ragacsos művelet. A meghámozott naspolyákat tegyük egy tálba, majd ha az egésszel készen vagyunk, alaposan mossunk kezet, mert eddigre már biztosan mindenünk tiszta ragacs lett. :-) Amikor ezzel elkészültünk, a gyümölcsöket osszuk el két darab ötliteres befőttes üveg alján, és öntsük fel mindkét üveget 2-2.5 liter tiszta csapvízzel. Alaposan tisztára mosott kezünkkel nyúljunk bele az üvegekbe, és nyomkodjuk szét a naspolyákat. Ezt addig műveljük, míg teljesen pépes trutyit nem kapunk. Az eredmény nem egy szép látvány, de ne ijedjünk meg, ennek így kell kinéznie. :-) Ha készen vagyunk, akkor az egészet tegyük félre legalább fél, de maximum egy napra állni (többre ne, mert ha nem indulna be az erjedés, akkor penészedés ütheti fel a fejét), hogy kellően kiázzon a gyümölcsökből minden íz-, illat- és aromaanyag. Nekem fél napi ázás után már önmagától pezsgett a lé teteje mindkét üvegben. Ez azt jelenti, hogy igen könnyen beindul az erjedése önmagától is...

A pihentető áztatás után jön a leszűrés. Ez az a pont, ahol rájövünk, ez nem is olyan egyszerű. Én fogtam egy megfelelő méretű műanyag vödör-műanyag szűrő párost és egy nagyobb darab nagyon sűrű szövésű anyagot. Ezzel az anyaggal négyszer félbehajtva kibéleltem a szűrőt, és kisebb facsipeszekkel belerögzítettem az anyagot. Az így keletkezett nyolc rétegnyi anyagba kezdtem merőkanállal szedni az üvegekből ezt a kétes kinézetű cuccot. A szűrési folyamat igen lassú, de megéri a fáradtságot, mert a végeredmény egy majdnem víztiszta naspolya must. Ebbe már belekóstolhatunk, rendkívül finom és ízletes. Csak nehogy megigyuk, mert akkor nem lesz belőle bor. :-) Ha mindent jól csináltunk, akkor a két üvegből összesen lesz nagyjából egy üvegnyi (öt liter) mustunk.

Ha megvan a must, akkor langyosítsuk fel (maximum 30-35 fokra, nehogy károsodjanak benne az élesztőgombák), öntsük bele az ötliteres üvegbe, de hagyjunk helyet a méznek is (azt szoktuk mondani, hogy maximum 3/4-ig töltsük az üveget, hogy maradjon hely a habzáskor megnövekedett térfogatú mustnak is. Aki a lentebb ismertetett gumikesztyűs házkotyogós megoldást fogja alkalmazni, az nyugodtan öntse nyakig az üveget, mert a kesztyűben marad elég hely. Aki igazi borászati kotyogóval fogja lezárni az üveget, az maradjon meg a 3/4-ig töltésnél). Adjuk hozzá a mézet/cukrot, majd alaposan keverjük el. Akinél az áztatás folyamán nem indult volna meg az erjedés önmagától, az egy kis gyümölcsborokhoz is alkalmas borélesztővel, vagy akár szimpla szárított sütőélesztővel beindíthatja a folyamatot. Ehhez vegyünk le fél liternyi édesített mustot egy edénybe, és adjuk hozzá az élesztőt (sütőélesztő esetében 5-6 gramm szárított kell), takarjuk le, majd hagyjuk felfutni az élesztőt. Ez 5-10 perc alatt általában megtörténik, ha ez megvan, akkor hozzáönthetjük a musthoz. Keverjük el alaposan. Innentől a folyamat mindkét esetben (élesztős/vadélesztős) ugyanúgy folytatódik: vegyünk le néhány deci mustot, abban keverjük el a citromsavat (vagy borkősavat) teljes oldódásig, majd öntsük vissza. az üveget zárjuk le úgy, hogy a forrás közben keletkező széndioxid gáz távozhasson, de a levegő ne juthasson be. Erre a célra alkalmas a borászati , illetve gazdaboltokban kapható borászati kotyogó is, de mi mindig a saját kialakítású házi kotyogónkat szoktuk használni, mert már többszörösen bevált. Ha valakinek nincs kéznél borászati kotyogó, és szeretné elkészíteni a képen látható házi változatot (az eddigi házi borainkhoz is ilyet használtunk, és tökéletesek lettek), akkor azt a következőképp teheti meg: házi módszerként tökéletesen megfelel egy nem púderezett, nem antibakteriális vékony gumikesztyű, egy kis üveg víz és két hajlítható szívószál is. A kesztyű egyik ujját lyukasszuk ki, tegyük bele a képen látható módon a szívószálat, tekerjük körbe tixoval. A szívószál másik végét vágjuk be, majd toljunk bele még egy szívószálat, majd itt is ragasszuk össze tixoval, hogy légmentes kapcsolódási pontot kapjunk. A második szívószál végét pedig engedjük bele az üveg vízbe. Ezzel készen is a kotyogó, a kesztyűt húzzuk az üveg szájára. Amikor a gáz felfújta a kesztyűt, és a nyomás elér egy bizonyos szintet, akkor a szívószálon kijön egy-két széndioxid buborék, ami gluggyogó hangot hallat, így mindig hallhatjuk, hogyan dolgozik a borunk. Amikor ez a hang megszűnik, akkor a zajos erjedés véget ért.

Menet közben azonban érdemes többször belekóstolni, hogy hogyan alakul az alkoholtartalom / a cukortartalom aránya. Mi 2013.12.07-én megkóstoltuk, és úgy ítéltük meg, hogy nincs elég alkoholtartalma még, ugyanakkor a forrása már majdnem leállt, épp hogy csak pezsgett. Ekkor lehet azt elkövetni, hogy kiszedünk belőle egy fél liternyit, majd azt meglangyosítva lehet még benne feloldani cukrot, vagy mézet. Mivel mi az elején csak 45 dkg akácmézet adtunk hozzá, cukrot pedig egyáltalán nem, mostanra jött el az a pillanat, hogy utána kellett édesíteni. Mivel nem akartuk, hogy a méz teljesen elnyomja a naspolya ízét, így mi ezúttal 19 dkg kristálycukrot adtunk a kiszedett, majd meglangyosított borhoz. Ezt addig kevergettük, míg teljesen fel nem oldódott, majd visszaöntöttük az üvegbe, és lezártuk a kotyogóval. A forrás hamarosan újra beindult.

Három nappal az után édesítést követően (2013.12.10.) ismét megkóstoltuk, és úgy érzékeltük, hogy most jó az alkoholfok és az édesség is, mivel ezúttal egy alapvetően édesebb bor volt a cél. Most jött az, hogy a forrást meg kellett állítani. Ekkor került elő a borkénes tégely. Az öt literhez 1.5 gramm borként adtunk a következőképp: a borból kivettünk egy merőkanálnyit, majd ahhoz adtuk a borként. Ezt teljes oldódásig kevergettük, végül visszaöntöttük az üvegbe, és alaposan elkevertük. Két óra múlva már teljesen leállt az erjedés. Lazán - hogy szellőzni tudjon - letakartuk, és betettük a spájzba, hogy had ülepedjen.

Miután kellően leülepedett (erről sajnos nem készült külön fotó), nekiálltunk a lefejtésnek és palackozásnak (2013.12.18.). Gumicsővel tiszta üvegbe fejtettük. Mivel a bor még tartalmazott némi széndioxidot, így kicsit kevergettük-kavargattuk, hogy a nagyja kimenjen belőle. Ezt követően előszedtük a tiszta 0.75 literes csavaros tetejű palackokat. Azért csavarost használtunk, mert nincs dugózó szerkezetünk. Hat darab ilyen palackot sikerült teletölteni, és maradt még ki két deciliter, amit megittam. :-) Ez azt jelenti, hogy 4.7 liter bort sikerült egy 5 literes üvegben készíteni. Ez azért nem rossz arány tekintetbe véve az alján képződő nagyjából két centi vastag seprő réteget. Ha nem a gumikesztyűs házi kotyogó módszerrel kezdjük az elején, akkor ennyit nem lehet egy ötliteres üvegben készíteni. De hogy visszakanyarodjak a palackozáshoz. Az üvegeket megtöltöttük, majd ezt követően a kupakokat csak nagyon lazán tekertük rá, hogy a benne lévő széndioxid lassan tudjon távozni. Így hagytuk egész éjszaka, és még másnap egész délelőtt  is. Ezután az üvegeket jól lezártuk, és betettük a hideg spájzba a többi házi borunk mellé...

Pár szóban a bor ízéről, zamatáról: határozottan finom lett. Érezni rajta a naspolya ízét, és méz selymességét is. Nem hagytuk az összes cukrot kiforrni belőle, de nem is hagytuk nagyon édesre. Inkább amolyan félédes bor lett belőle. Hagyjuk még az üvegben érni egy kicsit, de az ünnepekre már szertintem kiváló hangulatfokozó lesz belőle. :-)

Mindenkinek jó borkészítést kívánunk. :-)

2013. december 16., hétfő

Kocsonya - zselatin és minden más műanyag nélkül

Kocsonya... Amióta az eszemet tudom, imádom ezt az egyszerű ételt. Méghozzá zselatin nélkül. Amikor kisebb voltam, anyám minden télen többször is főzött kocsonyát zselatin nélkül, és mi élvezettel ettük. Még nagyobb élvezettel cuppogtunk a benne lévő sertéskörmön, sertésfarkon, sertésfülön és sertésbőrkén. Az egyik kedvenc a téli ételek között. Aztán, hogy elköltöztem otthonról, a feleségem pedig nem szereti, egyre ritkábban került az asztalra, mígnem idén úgy döntöttem, készíteni fogok kocsonyát magamnak. Lehet ugyan boltban is kapni készen, de az annyira vacak és ehetetlen, hogy arra szavak sincsenek. Semmi köze a valódi kocsonyához, zselatinos élelmiszeripari hulladék az egész. Pedig az igazi kocsonyához nem kell zselatin, még akkor sem, ha tele van az internet zselatinos kocsonyareceptekkel. Az igazi kocsonya nem a zselatintól dermed meg, hanem a bőrkékből, porcokból és csontokból több óra alatt kifőlő enyvtől. Aki nem szereti ezen részeket, az ne egyen kocsonyát, vagy készítse zselatinnal (ez nálam majdnem akkor bűnnek számít, mint a hazaárulás :P), de akkor ne nevezze kocsonyának. Szokás még bele fejrészeket is rakni, de mivel én azt nem szeretem - és anélkül is tökéletes -, így kihagytam. Ugyanakkor a klasszikus kocsonyareceptekben nem szerepelnek zöldségek, a mi családunk viszont mindig is rakott bele, így én is így szerettem meg...

A kocsonya egy hagyományos, minden európai nép konyhájában fellelhető hideg étel. A kocsonya készítésének az első írott receptje Franciaországban maradt fenn. Európa legrégebbi Le Viandier nevéhez kapcsolódó 1395-re datált receptkönyvében már szerepel a kocsonya receptje. Az első, kocsonyával kapcsolatos magyar írásos emlék 1544-ből való. A miskolci közmondások közül országosan ismertté vált a „Pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka”. Ennek eredete: még a hűtőgép feltalálása előtti időben, amikor a pincében tárolták a hűtést igénylő ételeket, vendégek tértek be Miskolc főutcáján a Három Rózsa vendéglőbe (maga az épület ma is látható, homlokzatán a három rózsa domborművével). A vendégek kocsonyát rendeltek, a vendéglősné meg lement érte a pincébe, a sötétben nem vette észre, hogy a hűlő kocsonyába beleugrott, és a zselésedő anyagban benne ragadt egy béka, és így tette le az ételt az asztalra a vendégek elé. A humoros történet hamar elterjedt, és vele a szólás is. 2000 óta Miskolc minden év februárjában Kocsonyafesztivált rendez.

A kocsonyához zselatin nélkül hozzávalói:
- 3 db sertésköröm (kb 1.2 kg)
- 2 db sertésfarok (kb. 35 dkg)
- 1 db sertésfül (kb. 10 dkg)
- 40 dkg sertésbőrke
- 50 dkg sertéscomb (vagy bármilyen más színhús)
- 40 szem fekete bors
- 6 gerezd fokhagyma
- 8 kisebb szál zsenge sárgarépa
- 2 közepes szál petrezselyemgyökér
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 4 teáskanál konyhasó

(Összes húsmennyiség nagyjából 2.5 kg)

Egyéni megjegyzések:
Van, aki tesz bele még füstölt húst is (ekkor a színhúst pótolhatjuk vele, és könnyen megeshet, hogy sózni nem is kell). Szerintem az nem való a kocsonyába, és én nem is szeretem benne. Az eredeti klasszikus kocsonyareceptekben sem szerepel. Persze ettől még bele lehet tenni, hiszen az eredeti recepteket mindig az egyéni szájízek írják felül, csak ne dőljünk be az interneten keringő buta emberek által terjesztett hülyeségnek, miszerint a kocsonyának füstölhús nélkül semmi íze, anélkül csak egy íztelen vacak. Ez kérem szépem, nem igaz. A hústól - ezért kell bele színhús is - és a fűszerektől lesz jellegzetes íze a kocsonyának. Ezt fokozzák a zöldségek is, amelyek a tradicionális receptekben szintén nem szerepelnek, de fokozzák az ízt. Szóval semmi gond, lehet bele tenni füstölt húst, ha valaki szereti, csak ne terjesszünk butaságokat. ;-) Továbbá: a vöröshagymát ne hámozzuk meg teljesen, csak a legkülső száraz, piszkos héjat vegyük le, de hagyjunk rajta még. Egyrészt tele van az egészségünkre hasznos anyagokkal a hagyma külső héja, másrészt megfesti kicsit a kocsonyánkat.

A kocsonya zselatin nélkül elkészítése:
Minden húst alaposan tisztítsunk meg (a színhús lemaradt a fotóról). A bőrkéket kaparjuk le, ha szőrösek - boltban vásároltnál megesik - még, akkor láng felett perzseljük le. Az összes hús pakoljuk bele egy nagyobb fazékba, majd engedjünk rá bőven vizet. Tegyük oda főni, és amikor felforrt, és elkezdett habzani, akkor vegyük le a tűzről, öntsük le róla a lét (van, aki csak a habot szedi le róla, de mivel ilyenkor még a kocsonya szempontjából hasznos anyagok és ízek nem főttek ki, érdemesebb lecserélni a vizet, így legalább a bőrkés darabokat is kellően meg lehet tisztítani). A bőrkés részeken ilyenkor képződik egy barnás "lepedék" réteg. Ezt valamilyen kefével vakarjuk le, majd ha szép tiszta minden, akkor pakoljuk vissza a fazékba, engedjük fel annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. Adjuk hozzá ezúttal már a zöldségeket és fűszereket is. Fedjük le fedővel. Forraljuk fel, majd a legkisebb lángon lassan abáljuk 3-5 órát. Amikor látjuk, hogy a húsok már kezdenek leválni a csontról, akkor az igazán jó (nekünk ez négy órányi főzés után jött következett be). Én ennél a résznél kivettem pár evőkanál lét, és dermedéspróbát végeztem. Ugyanis, ha nem köt meg, akkor lehet a fedő levételét követően elforralni a léből. Nekem azonban a pár kanálnyi lé a hűtőben alig tíz perc alatt úgy megkötött, hogy szilárdsága vetekedett a betonéval. :-) Ha ti is így jártatok, akkor készen van, le lehet zárni alatta a tüzet.

A zöldségeket és a húst szedjük ki egy tálba. A lét szűrjük át egy másik edénybe, és hagyjuk pihenni míg a főtt részeket (húsok, zöldségek) mélytányérokba adagoljuk. Mi direkt erre célra vettünk eldobható, egyszer használatos műanyag tányérokat. Hogy miért? Ennek több oka is volt. Először is, így nem kell majd annyit mosogatni, másodszor - és az igazi ok -, így könnyedén el tudom magammal vinni a munkahelyre is, hiszen ott is enni kell. :-) Szóval, ha kiadagoltuk a szilárd részeket, akkor utána merhetjük a lét a tányérokba. Mi egy kilenc literes fazékban főztük, és a végeredmény 11 db 0.5 literes műanyagtányér kocsonya lett, ami mind csak és kizárólag az enyém, mert az én drága feleségem nem szereti a kocsonyát. Azt hiszem, boldog napok elé nézek... :-)



Éjszakára kint hagytuk őket a konyhapulton (sajnos az esti fényviszonyok a konyhában nem elegendőek ennél jobb fotóhoz). Mivel nálunk a konyha nincsen fűtve, ilyenkor ott nagyjából nyolc fok van, ami bőven elég volt ahhoz, hogy másnap reggelre megszilárduljanak a kocsonyáim. Ezt követően friss kenyérrel lehet szegetni reggelire, ebédre vagy akár vacsorára is. Van aki natúr szereti, én jobban szeretem úgy, hogy egy kis citromlevet facsarok rá, majd nagyon kevés, épp csak egy kevéske fűszerpaprikával hintem meg. Ez kiemeli az ízeket...

Jó étvágyat kívánunk mindenkinek a kocsonyához. :-)
Ezen receptünk (is) - nagy örömünkre - megjelent az Erdélyi Konyha
lapcsalád Boszorkánykonyha című lapjának I. évfolyam, 4. számában.

2013. december 13., péntek

Mézes-müzlis naspolyagolyók...

A naspolya egy régen elfeledett gyümölcs. Felgyorsult világunkat ma már egyre inkább a nagy élelmiszergyártók látják el ételekkel. A kis közösségi piacok helyett ma már a legtöbben jobbára a multinacionális cégek hipermarketeiben vásárolunk. Az ilyen cégek palettáiról pedig bizony hiányoznak az olyan finomságok, mint a naspolya. Ennek egyik legfőbb oka valószínűleg az, hogy nem túl jól tartható el. Ma, amikor több kontinenst is átutaznak a "friss" zöldségek, gyümölcsök, akkor az elsődleges szempont a jól szállíthatóság, a jó eltarthatóság. Ilyenkor a naspolyához hasonló csemegék a háttérbe szorulnak. De szerencsére még sokan vannak, akik ismerik ezt a növényt, és tudják, hogy termése ehető, íze finom, édes és zamatos. A kertészetekben is árulják csemetéiket, és néha még a szabadban is fellelhető, így nem kell lemondanunk róla. Megmondom őszintén, én is régen megfeledkeztem róla. Hosszú évekig nem találkoztam vele, így teljesen elfeledkeztem létezéséről, mígnem az egyik kollégám egyik nap azzal állt elő, naspolyát talált a környékükön. Hozott nekem kóstolót, és ott eldöntöttem, ebből én is akarok egy nagyobb adagot, mert úgy véltem, kiváló alapja lehetne egy jó mézes házi bornak. :-) Sajnos ő nem tudott nekem nagyobb mennyiséget hozni, mert a talált fa egy kertből kilógó ágairól tudott csak néhány szemet szedni. De aztán az egyik facebook csoportban valaki ajánlotta, hogy ő tud nekem hozni néhány kilót. Ekkor nagyon megörültem, mert már majdnem lemondtam róla. Pár nappal később három kilogramm naspolya büszke tulajdonosa lettem, amelynek kétharmad része már szottyosra volt érve, ebből naspolya-méz házi bort készítettünk. A maradék, egyharmad rész még akkor kemény és éretlen volt. Ezeket egy tálcára tettük érni. Kicsit több, mint két hét alatt be is érett mind. Ezekből egy édességet készítettünk, amelynek forrása itt található. Az eredeti receptben mézes müzli volt, mi úgy döntöttünk, natúr gyümölcsös müzlit veszünk, és mi magunk adjuk hozzá a mézet. Így a recept ennek megfelelően kicsit módosult...

A hozzávaló selyemfűmézet pár napja rendeltük Lendvai Tibor méhész, apiterapeuta méhészetétől, a Tibi Méztől, mert már korábban is rendeltünk tőle, és termékeivel elégedettek vagyunk, hiszen kiváló magyar termelői mézet és egyéb méhészeti termékeket kínál emberbarát árakon, és még mennyiségi kedvezmény is van nála. Mi elégedettek vagyunk a Tibi Mézzel. :-)

Hozzávalók a mézes-müzlis naspolyagolyóhoz:
- 1 kg szottyosra érett naspolya
- 30 dkg gyümölcsös müzli
- 3-4 evőkanál méz
- 1.5 tábla ét tortabevonó
- 1 evőkanál étolaj

Mézes-müzlis naspolyagolyók elkészítése:
A naspolyákat hámozzuk meg, majd paszírozzuk át egy nagyobb lyukú szűrőn, hogy a magok fennakadjanak. A kapott pépet keverjük össze a müzlivel és a mézzel. Ízlés szerint bármilyen méz megfelel, mi selyemfűmézet használtunk hozzá. Ne keverjük túl keményre, mert a müzli elég sok nedvességet ki fog szívni a pépből. Épp csak annyira legyen kemény, hogy könnyedén golyócskákat formálhassunk belőle. A golyókat tegyük szilikonos sütőpapírral kibélelt tálcára. Most jön a csokimáz. A tortabevonókat az étolajjal olvasszuk fel, majd a golyócskákat vonjuk be csokival. Mi egy szilikon ecsettel kentük körbe őket. Ha ezzel is megvagyunk, akkor egy éjszakára tegyük be a hűtőbe, hogy az ízek jól összeérjenek. Másnap tálalhatjuk. Íze igazán különleges, és a kicsike kis tortabevonótól eltekintve teljesen természetes anyagokból álló édes nassolnivaló.



Mindenkinek jó étvágyat kívánunk a mézes-müzlis naspolyagolyókhoz. :-)

2013. december 10., kedd

Kókuszchips, az édes rágcsálnivaló...

A minap sikerült két darab kókuszdiót is elég jó áron vásárolni az egyik bevásárlóközpontban. Itt azért mellékesen megjegyezném, hogy megint megbántuk, hogy ilyesmit multinál vettünk, de hát ugyebár igen kevés Magyarországon a kókuszdió-őstermelő. Szóval, az volt a terv, hogy az egyik kókuszdióból kókuszchips lesz, a másikat pedig önmagában csak úgy elrágcsáljuk. De ez nem így lett, ugyanis mikor a kókuszdiót felszúrtuk, hogy kiöntsük a kókuszvizet belőle, már akkor megcsapott a dohos pinceszag. Látszatra ugyanolyan volt a lé, mint bármelyik másik egészséges kókuszé, de a szaga olyan volt, akár egy százéves pincéé. Amikor feltörtük, akkor láttuk, hogy a belső fehér réteg, ami a kókusz lényege, puha és nyálkás ahelyett, hogy kemény és zsíros lenne. Így történt, hogy ez a kókuszdió egyetlen elegáns mozdulattal a kukába röppent.

Ott tartottunk, hogy kókuszchipset szerettem volna készíteni, mert olvastam róla Nagy Róbert honlapján, és megtetszett. Vettünk hát kókuszdiót, és kipróbáltuk, de megmondom őszintén, nem hozta azt az élvezetet, amire számítottam, amit vártam. Nem mondom, hogy rossz, el lehet ropogtatni éppen, de annyival többet nem ad a szimpla kókuszbélnél, hogy legközelebb ennyit maceráljunk vele. Lehet, csak azért vártam tőle sokat, mert a  recept forrása a Raffaellohoz hasonlította, azzal egy lapon emlegette, és valljuk be, annak a közelébe sem ér. De azért nem bántam meg, hogy elkészítettem. ;-)

Hozzávalók a kókuszchipshez:
- 1 db kókuszdió
- kevés porcukor

Kókuszchips elkészítése: 
A kókuszdiót lékeljük meg, és csurgassuk ki belőle a kókuszvizet. A kókuszvíz egy opálos színű, kókusz illatú folyadék, ami bővelkedik az ásványi anyagokban, úgyhogy ne öntsük a csapba, igyuk meg bátran. nagyon egészséges. Ha felszürcsöltük, akkor törjük fel a kókuszdió(aki nem tudja, hogyan kell a kókuszt meglékelni, feltörni, az kattintson a bejegyzésen belül bármelyik kókuszdió linkre, és az ott található leírásban talál erre utaló instrukciókat egy videóval együtt). A kókuszchips elkészítése pedig pofon egyszerű: a kókuszbélről a vékony barna héjat hámozzuk le egy zöldséghámozóval, majd vágjuk hosszú szeletekre. A szeletekből a hámozóval vágjunk vékony kis csíkokat úgy, hogy a szeletek élét farigcsáljuk vele. Ezeket a kis vékony csíkokat tegyük sütőpapírral kibélelt tepsibe, majd ha az megtelt, szórjuk meg porcukorral. Toljuk be a tepsit a sütőben, és 80 fokon szárítsuk ropogósra. Az eredeti recept arra int, hogy ne hagyjuk megbarnulni, de ez nekünk nem csak az első adagnál jött össze, a második kicsit megbarnult, de az én ízlésem szerint az finomabb lett (ezért szerepel ez a változat az ételfotón is). Így én azt mondom, mindenki kísérletezze ki magának, hogy neki mely formája ízlik jobban. Azért el ne égessük... :-)

A kiszáradt, megsült csíkokat szedjük ki tányérba, hagyjuk kihűlni, és már indulhat is a ropogtatás. Mindenkinek jó étvágyat kívánunk ehhez a kellemes nassolnivalóhoz. :-)

2013. december 7., szombat

Kókuszdió - a kókuszpálma magja

A kókusz származása: A kókuszpálmák a világ egyik fő élelmiszer ellátói. A többi ilyen mértékben használt élelmiszerrel összehasonlítva, a kókusz (még) nem génmanipulált, és nem kezelik vegyszerrel. A kókuszpálmákat jó minőségű termőtalajba ültetik, ezért nagy mennyiségeket tudnak betakarítani. Azonban néhány területnek olyan kitűnő táptalaja van, ami nemcsak a növény növekedéséhez szükséges tápanyagban gazdag, hanem olyan nyomelemekben is, amelyek a gondos előállítást követően majd a késztermékben is megtalálhatóak lesznek.

A történelem során a kókuszdió volt az őslakosok egyik alapélelmiszere. A magbelet, vagy dióbelet kemény héj védi. Amikor a gyümölcs még nem teljesen érett, a magbél vizes és zselés anyag, könnyű emészthetősége miatt kedvelik. 100 éve, amikor a hidrogénezés technikájának elterjedésével a lehetővé vált, hogy növényi olajakból szilárd zsiradékot állítsanak elő, a kókusz lett az új termék, a margarin alapanyaga. A kókusz olaja jó és állandó minőségének valamint magas telített zsírsav tartalmának köszönhetően kiválóan megfelel erre a célra. Egészen a 1960-as évekig, amikor a szójabab népszerűsége megnőtt, a kókuszdió volt a világ vezető növényi olaj forrása.

A kókusz minden része felhasználható. Törzse építőanyagként, levele tetőfedőként, termése rostanyagként hasznosítható, magja élelmiszert, gyógyszereket, italt, kémiai anyagokat szolgáltat.

Kopra:
A kopra a kókuszdió megszárított, lereszelt gyümölcshúsa. Közvetlenül is felhasználható – a jól ismert kókuszreszelék is kopra –, de további feldolgozásra is alkalmas.

Kókusztej:
A kókuszmag belsejében lévő üreget, a frissítő hatású, édeskés ízű kókuszvíz tölti ki. Belső, fehér húsát, a koprát lereszelik, és forró vízben áztatják, majd egy szűrőn átpréselik, ez szolgáltatja a kókusztejet. Ennek a tejszerű, csodás készítménynek a zsírtartalma 15-25%. Minél többször ismételjük ezt a folyamatot, a kókusztej annál lágyabb és krémesebb lesz. A sűrűbb változatát szószokhoz vagy desszertekhez, mint puding, tejberizs használják. Lágyabb változatát currykhez és levesekhez.

A kókuszvíz:
A kókusztej különbözik a kókuszvíztől. Az utóbbi sokkal nagyobb figyelmet kapott egészségügyi előnyeinek köszönhetően. Akut hasmenés kezelésére kiválóan alkalmas. A kutatások azt mutatják, hogy a kókuszvíz ugyanolyan elektrolit egyensúllyal rendelkezik, mint az izotóniás vizek, amelyek hasznosak egy hosszú, fárasztó testmozgás utáni folyadékpótlásra. (Fotó forrása: lovenaturalsunshine.tumblr.com)

A kókusz jótékony hatása:
A kókuszdió nagyon tápláló és gazdag vitaminokban (C, E, B1, B3, B5 és B6), rost- és ásványi anyagokban (vas, szelén, nátrium, kalcium, magnézium és foszfor). Ellentétben a tehéntejjel, a kókusztej laktózmentes, így laktózérzékenyek is fogyaszthatják. Remek alapanyag különböző ételek főzéséhez, sütéséhez, turmixok készítéséhez, és becsült adaléka sok alkoholos italnak. A kókuszdióval többek közt rumot is ízesítenek.

Egy 100 ml-es kókusztej konzerv tartalmaz:
154 kalóriát
1,4 g fehérjét
15 g zsírt
3,4 g szénhidrátot

A kókuszdió jelentős mennyiségű zsírt tartalmaz, de ellentétben más diófélékkel, ezek a zsírok leginkább közepes láncú telített zsírsavak formájában jelennek meg, ilyen például a laurinsav, amely egy nagyon hasznos vegyületté alakul át a szervezetben. A monolaurin antibakteriális hatású és megakadályozza a vírusok és fertőzések elterjedését a szervezetben. Hozzájárul a szívbetegségek megelőzéséhez. A telített zsírsavak túlzott fogyasztása és a koszorúér betegségek közti összefüggés jól megalapozott, ezért mivel a kókusztej telített zsírsav tartalma magas, mértékkel fogyasztható.

Hogyan törjük fel?
Erre a kérdésre sokan kíváncsiak. Bevallom, első kókuszdiómmal én is sokat szenvedtem. Ütöttem, vágtam ahol értem, míg végül szilánkosra zúztam, aztán meg szenvedhettem vele. Azóta sok idő eltelt, és szerencsére már már ez jobban megy. De mivel a neten elég sok kókuszdió feltörésével kapcsolatos szerencsétlenséget lehet olvasni. Sajnos sokan adnak ezzel kapcsolatban ugyanilyen szerencsétlen tanácsokat, mondván, nekik már sikerült. Hiába, igaz a mondás: "vak vezet világtalant" :-) De, hogy lássuk, hogyan is kell ezt szakszerűen végezni, álljon itt egy videó, amely bemutatja ezt. Ne higgyetek az önjelölt "mestereknek". Nézzetek, és okuljatok. :P A videón természetesen nem én szerepelek...


Hogyan tároljuk?
Ha házilag készítünk kókusztejet, akkor tisztában kell lennünk azzal, hogy a friss kókusztej nagyon hamar megromlik, ezért mindenképpen használjuk fel még azon a napon, amikor készítettük. A konzervet szobahőmérsékleten hosszú ideig tárolhatjuk, de mindenképpen ellenőrizzük a felhasználás időpontját és győződjünk meg arról is, hogy nem sérült a konzerv. Felnyitás után átönthetjük egy visszazárható üvegbe és betehetjük a hűtőszekrénybe, de ezt is érdemes néhány napon belül elfogyasztani. A kókusz magas olajtartalma miatt hamar megavasodik, ha nem megfelelő helyen tárolják.

Kókusztej házilag:
Érdemes kipróbálni és házilag készíteni kókusztejet vízből és cukrozatlan kókuszpehelyből. Melegítsünk fel 2 bögre vizet (győződjünk meg róla, hogy ne forrjon). Adjunk hozzá 3 bögre kókuszpelyhet, majd fedjük le, és hagyjuk egy napig áztatni. Másnap öntsük át egy tésztaszűrőn, hogy a nagyobb kókuszdarabokat felfogjuk, majd préseljük át (helyezzünk rá egy súlyt), és már kész is a friss kókusztej. Használjuk fel azonnal, vagy tároljuk hűtőben 3-4 napig.

2013. december 6., péntek

Hagyományos körözött - körített túró

Emlékszem még, gyermek koromban mennyire nagyra becsült csemege volt a körözött... az az igazi, jó magyaros körözött. Minden közértbe - igen, akkor még így hívták, és nem ABC-nek meg miegymásnak - lehetett kapni a csemegepultnál. Nekünk sosem kellett megvenni, mert otthon készítettük már akkor is. Remek, tápláló, fehérjében gazdag reggelik és uzsonnák gyakori összetevője volt ez majdnem minden magyar családnál. Aztán a nagy rendszerváltással elérhetővé váltak a boltban vajkrémek, sajtkrémek, ízesített margarinok, túrókrémek, melyek sokkal változatosabbak, és "hála" a sok vegyszernek, amit beletesznek, elég sokáig eláll a hűtőben, nem úgy mint a nagyi körözöttje, ami három-négy nap után már kimászik a hűtőből.



Így szépen lassan a tartós élelmiszerekhez szokott magyar társadalom elkezdte elfelejteni ezt a klasszikus finomságot. Majd jöttek sorra gasztro forradalmak, amelyek - ugyan mindegyik másképp, de mégis ugyanazzal a céllal - az egészséges és természetes táplálkozást kezdték előtérbe helyezni, és mintha felfedezték volna a spanyol viaszt, úgy kezdték hirdetni azokat a régi, klasszikus ételeket, amelyekre pár tíz évvel korábban azt mondták: unalmas. Így került ismét képbe a körözött is. Természetesen hozzá kell tennem: tisztelet a kivételnek, akik soha nem feledkeztek meg erről a finomságról (sem). Persze a boltokban lehetett kapni mindig is alufóliával lezárt műanyag tégelyekbe kiszerelve kapni, na de az mégsem ugyanaz, mint amit eleink készítettek a konyháikban. Elég csak egyetlen pillantást vetni a szavatossági időre, és már is gyanús lehet a dolog, hiszen tejtermék nem áll el ennyi ideig önmagától. Aztán a második pillantásra - amely az összetevők listájára esik - rögvest fény derül a "trükkre"...

Szóval, úgy gondoltuk, hogy bár ez egy nagyon egyszerű étel, de itt kell hogy álljon blogunkban a receptje, hiszen hosszú, hosszú évtizedek óta jelentős szerepe van a magyar gasztronómiában.

Hozzávalók a körözötthöz:
- 25 dkg túró (ízlés szerint lehet bármilyen fajta, vagy akár többféle is, de nem zsírszegény)
- 1 nagy fej lila hagyma (lehet vöröshagyma is)
- 1 teáskanál őrölt kömény
- 2 teáskanál fűszerpaprika (vagy paprika krém)
- 2 evőkanál 20%-os tejföl (ne itt akarjunk zsírszegények lenni)
- konyhasó ízlés szerint (paprikakrém esetében nem kell)
- őrölt bors ízlés szerint
- zöld fűszerek ízlés szerint (opcionális)
- 1 gerezd fokhagyma (opcionális)

Magyarázat a hozzávalóknál lévő zárójelekhez:
A körözött egy olyan étel, amit sokféleképpen el lehet készíteni. Mondhatnánk akár azt is rá, hogy ahány ház, annyi szokás. Van aki, fokhagymásan szereti, van aki snidlinggel, van aki petrezselyemzölddel, és van aki natúr. Mi natúr szeretjük a feleségemmel, ezért mi nem teszünk bele fokhagymát és zöld fűszereket, de mint opcionális összetevőket megemlítettük, hátha valaki kipróbálná. A fűszerpaprika helyett használhatunk paprikakrémet is. Ilyet kaphatunk a boltban, de akár házilag is elkészíthetjük. Mivel ezekben van elegendő só, még néha bors is, így ha ilyet használunk, ezen fűszereket nem kell még pluszban hozzáadni. Ami pedig a hagyma fajtáját illeti, ez megint ízlés kérdése. A feleségem családja - onnan a recept is - vöröshagymával készíti. Az én nagymamám pedig lila hagymával készítette. Ezt az adagot most mi is azzal készítettük. Ami még fontos nagyon a körözöttnél, hogy ez egy kalóriadús étel, és ez is a lényege. Ne itt akarjunk lightoskodni, mert ez az étel a jellegét, a lényegét, az igazi valóját veszíti el, ha mindenféle zsírszegény vacakból készítjük. Azoknak is megvan a helye és ideje, de az nem most van...



Körözött elkészítése: A hagymát vágjuk apró kockákra, majd az összes hozzávalóval együtt egy tálban keverjük el alaposan. Tegyük egy éjszakára hűtőbe. Ez idő alatt az ízek összeérnek. Kóstoljuk meg, ha nem tartjuk elég ízesnek, akkor még fűszerezhetjük nyugodtan. Pirítós kenyérre, vagy csak simán friss kenyérre kenve önmagában is fenséges csemege, de ha zöldségekkel együtt tálaljuk, akkor biztos a siker. Mivel nagyon gyorsan elkészíthető, nem érdemes belőle túl sokat készíteni egyszerre, mert bár néhány napot biztosan kibír a hűtőben, de igazából frissen a legjobb...

Mindenkinek jó étvágyat kívánunk hozzá... :-)

2013. december 5., csütörtök

Szalalkáli, szalakáli (E 503)

Egyéb elnevezések:
ammónium-bikarbonát, szalakáli

Az ammónium-karbonátokhoz az ammónium-karbonát (E 503 i), az ammónium-hidrogén-karbonát (szalakáli, E 503 ii) és az ammónium-karbaminát tartozik.

Levegő hatására, főként pedig magas hőmérsékleten ezek a vegyületek lebomlanak. A többi karbonáttal szemben az ammónium-karbonátok bomlásához nem szükséges sav jelenléte. A bomlás során a molekulából szén-dioxid és ammónia szabadul fel, ezért a tészták térfogata a hozzáadott ammónium-karbonát hatására megnövekszik. Ez a gázképződés nem a tésztakészítés során, hanem a sütéskor játszódik le. Az ammónium-karbonátok javítják a péksütemények barnulását is. Az ammóniaképződés miatt azonban csak olyan száraz, lapos süteményekben használható, mint a mézeskalács vagy a kréker.

Kivonatok előállításánál szárításkor az ammónium-karbonátok savanyúságot szabályozóan hatnak. A (gyümölcs)borgyártás során élesztőtápanyagként használják.

Előállítás:
Az ammónium-karbonátokat kémiai reakcióval szén-dioxidból és ammóniából állítják elő.

Használat:
Az ammónium-karbonátok az élelmiszerekben mennyiségi korlátozás nélkül, általánosan engedélyezettek. Ez alól csupán a kezeletlen és hasonló élelmiszerek a kivételek, amelyek a törvényalkotó szándéka szerint adalékanyagokkal nem módosíthatók.

Többek között a következő termékekben alkalmazzák:
• Sütőporok
• Csokoládé- és kakaókészítmények
• Kakaó- és kávéhelyettesítő termékek

A takarmányokban az ammónium-karbonátokat a haszonállatok fehérjetermelésének fokozására alkalmazzák.

Biztonság:
Az ammónium-karbonátok veszélytelennek számítanak.

2013. december 4., szerda

Szódabikarbóna (E 500)

Régen csak a szódabikarbóna segített, ha súrolni, szagtalanítani vagy szépíteni kellett valamit. Manapság már tisztítószerek és kencék garmadájából választhatunk, ennek ellenére is érdemes újra felfedeznünk háztartásunk és pipereasztalunk jolly jokerét.

Mielőtt használni szeretnénk, ismerkedjünk meg vele kicsit közelebbről. A szódabikarbóna (NaHCO3) vízben jól oldódó só, amely bikarbonát-anionokból (HCO3-), és nátrium-kationokból (Na+) áll. Ha savval találkozik, enyhe lúgként viselkedik, a reakció során szén-dioxid szabadul fel. A szódagyártás és más vegyipari folyamatok mellékterméke. 

Az egyik legjobb tulajdonsága, hogy a környezetre és ránk is teljesen ártalmatlan, azaz a környezetbarát háztartások nélkülözhetetlen kelléke. Nem kevésbé elhanyagolható az a tény sem, hogy az egyik legolcsóbb és legsokoldalúbb valamennyi tisztítószer között. Megvásárolható a háztartási boltban ugyanúgy, mint a gyógyszertárban.

A nátrium-karbonátokhoz a következők tartoznak:
• Szóda (nátrium-karbonát, dinátrium-karbonát) E 500 i),
• Szódabikarbóna (nátrium-bikarbonát, nátrium-hidrogén-karbonát) E 500 ii) és
• Nátrium-szeszkvikarbonát (E 500 iii), amely a szóda és a szódabikarbóna keveréke.

Míg a szódát az ivóvíz savtartalmának szabályozására valamint a kakaó és a tejfehérje feltárására használják, a szódabikarbónát elsősorban sütőporokban alkalmazzák. A nátrium-karbonátok sav hatására lebomlanak, miközben szén-dioxid szabadul fel. Ennek a jelenségnek hatására tudják megnövelni például a tészták térfogatát, lazábbá téve állományukat.

Előállítás:
A nátrium-karbonátot konyhasó-oldatba vezetett ammónia és szén-dioxid kémiai reakciója útján állítják elő. Ez a vegyület ezen kívül előfordul az amerikai és afrikai szódás tavakban is.

Használat:
A nátrium-karbonátok az élelmiszerekben mennyiségi korlátozás nélkül, általánosan engedélyezettek. Ez alól csupán a kezeletlen és hasonló élelmiszerek a kivételek, amelyek a törvényalkotó szándéka szerint adalékanyagokkal nem módosíthatók.

A háztartásban:
• Helyezzünk egy kis tányérka szódabikarbónát a hűtőbe, szórjunk belőle egy keveset a szemetesláda aljára és tegyünk belőle egy adaggal a kamrába is: remekül szagtalanít. Az edények és a szivacsok átható ételszagát is megszüntethetjük a fehér por és forró víz keverékében áztatva.
• Koszos, zsíros felületek pucolásakor tegyünk belőle nedves rongyra, dörzsöljük vele át a tisztítandó felületet, majd öblítsük le tiszta vízzel. Segítségével ugyanígy megoldható a gyermekjátékok biztonságos tisztántartása is.
• Szőnyegeinket is rendben tarthatjuk vele: szórjuk be a tisztítani kívánt felületet, hagyjuk állni rajta legalább 15 percig, majd porszívózzuk fel. Ismételjük, ha szükséges.
• A szóda és víz 3:1 arányú keverékéből kiváló ezüsttisztító pasztát keverhetünk, mellyel az ezüstneműt dörzsölhetjük át. Ezután öblítsük le vízzel, majd töröljük át egy puha ruhával.
• Az eldugult lefolyó ellen ugyanúgy felvehetjük a harcot a szódabikarbóna segítségével, ha hetente negyed csésze szódabikarbónát beleöntünk, majd forró vízzel leöblítjük.

Többek között a következő termékekben használják:
• Sütőporok
• Csokoládé- és kakaókészítmények
• Vajkészítmények
• Ivóvíz

Biztonság:
A nátriumkarbonátok veszélytelennek számítanak.
Felhasznált források: tudatosvasarlo.hu, www.hazipatika.com

2013. december 1., vasárnap

Borkősav (E 334)

A borkősav (E 334) számos gyümölcs természetes alkotóeleme. Először a 18. században, szőlőből izolálták. A természetben az elméletileg elképzelhető két molekulaformából csak az egyik fordul elő, amelyek szerkezetükben csak a molekulát alkotó atomok térállásában különböznek. Csak az L(+) borkősav használható fel élelmiszer adalékként.

A borkősav íze erősen savanyú, a citromsavéhoz (E 330) hasonló. A citromsavhoz hasonlóan a borkősavat is savanyítószerként és savanyúságot szabályozó anyagként használják számos különböző élelmiszer esetében. Komplexképző tulajdonsága révén a borkősav segíti az antioxidánsok működését. Mivel nem köti meg a levegőben levő nedvességet, italporokhoz és pezsgőtablettákhoz jól használható.

Előállítás:
Borkészítés során a törkölyben, a törköly lepárlása után visszamaradó anyagokban, illetve a hordó alján káliumhidrogén- és kálciumtartarát-tartalmú anyagok maradnak vissza. Ezekből kénsav segítségével vonják ki a borkősavat.

Használat: 
A borkősav az élelmiszerekben általánosan engedélyezett. Kivételt csupán a kezeletlen élelmiszerek jelentenek, valamint néhány egyéb termék, amelyek a törvényalkotó szándéka szerint adalékanyagokkal nem módosíthatóak.

A borkősav mennyiségi korlátozás nélkül többek között az alábbi élelmiszerek esetében engedélyezett: 
- Gyümölcs- és zöldséglevek 
- Frissítő italok 
- Ital- és pezsgőporok 
- Gyümölcs- és zöldségkonzervek 
- Lekvár, dzsem, gyümölcszselé 
- Édesség, desszert, fagylalt 
- Zselésítő cukor 
- Kocsonya, aszpik

A borkősavat a fentieken kívül sütőipari emulgátorok (E 472 a-f) előállítására is használják.

Biztonság: A borkősav veszélytelennek számít.

Saját hozzáfűzés: mi nagyon ritkán használjuk a borkősavat, a legtöbbször csak megemlítjük, hogy ezt is lehet használni. Mi inkább citromsavat használunk helyette.
Google+