Zölddió-befőtt, avagy zöld dió szirupban – az istenek csemegéje

A zölddió-befőtt (zöld dió befőtt) valamikor még dédanyáink korában egy mindennapos csemege volt, amely éppúgy része volt az télire készülődésnek, mint az eperlekvár, az őszibarackbefőtt, vagy éppen a hordós káposzta a vegyes dobálós savanyúsággal együtt. És hogy miért? Mert egyrészt minden ház udvarán, vagy éppen a porta előtt volt legalább egy szép termetes diófa, amelyről ilyenkor június elején-közepén szüreteltek egy kevéske zöld diót, hogy abból zölddió-befőttet, zölddió-pálinkát, vagy éppen zölddió-likőrt készítsenek.



A zöld dió ugyanis egy igazi csoda egészségünkre gyakorolt hatása okán. Hogy ebből mennyi marad meg benne a befőzési eljárás során, azt én nem tudom, csak azt, hogy egy roppan finom és ízletes csemege a zölddió-befőtt, amely sok éves feledésbe merülés után ismét reneszánszát éli. Mi is bemutatjuk a magunk receptjét, mert hát valljuk be: a boltokban igen csak drága, ha egyáltalán kapható (280-300 gramm/üveg = közel 1800 forint)...

Zöld dió, a zöld csoda: a diófa hazánkban őshonos növény, olyannyira, hogy már honfoglaló magyar őseink is gyűjtögették, fogyasztották a Kárpát-medencében. A legismertebb és legjobb termőhelyek a mai Tiszacsécse és Milota környékén találhatóak. A dió hasznosítása több évezredes múlttal büszkélkedhet - szinte minden része értékes. A csonthéját még ki nem fejlesztett, fiatal, zöld termés a zöld dió, amely csak akkor fogyasztható, ha belül még puha. A hibátlan darabok szedését és átválogatását az optimális hőmérsékleten való áztatás és hosszú érlelés, a fűszerek gondos kiválasztása, a mesterséges adalékanyagoktól mentes előállítás és a használt recept pontos betartása követi. Az eredmény: enyhén diós, fűszeres illatú és ízű, édes finomság. A zöld dióból különféle eszenciák, borok, likőrök, olajok, lekvárok is készülnek. A milotai zöld diót a világ egyik leghíresebb és legmagasabb minőségű diójaként tartják számon. A hungarikum-számba menő különlegességre eddig kevés figyelmet fordítottak, ám most egyre többen fedezik fel, és egyre népszerűbbé válik.

Forrás: www.hazipatika.com

Hozzávalók a zölddió-befőtthöz:

- zöld dió
- 2 liter csapvíz
- 1.4 kg kristálycukor
- vaníliarúd
- szegfűszeg
- csillagánizs (opcionális)
- fahéj
- citrom- vagy narancshéj (opcionális)
- rum (opcionális)

Mikor gyűjtsük a zöld diót?

A zöld dió gyűjtési ideje az adott évtől függ, de általában június eleje-közepe tájára esik. A lényege, hogy a diók már minél nagyobbak legyenek, de a belsejükben még ne kezdődjön el a héj csontosodása. Ezt könnyen ellenőrizhetjük, ha leszedünk egyet, átszúrjuk egy hústűvel, vagy kötőtűvel, és ha akadály nélkül halad át a dión a tű, akkor jó. Ugyanezt ellenőrizhetjük akár egy késsel is, ekkor vágjuk félbe a diót, és ha a kés könnyedén szeli keresztül, akkor jó. Van egy legenda, amely szerint Szentivánéjjel kell szedni a diót, azaz június 24-én, de szerintem ez tényleg csak legenda, mert két éve folyamatosan azért csúszok le a zöld diós receptekről, mert olyankor akartam szedni, és addigra már csontosodásnak indult a dió belül. Szóval ne higgyünk a legendáknak...

Zölddió-befőtt elkészítése:

Ez egy nagyon macerás, és hosszadalmas recept, de minden egyes perc munkát megér, hiszen a végeredmény egy mennyi csemege. A dolog azzal kezdődik, hogy miután beszereztük a föld diókat, alaposan megmossuk őket. Ehhez még nem, de a továbbiakhoz már kötelező egy pár gumikesztyű, mert a dió leve úgy megfogja az ember kezét, hogy az korom fekete lesz, és nem lehet lemosni, meg kell várni míg hosszú hetek alatt lekopik. Szóval, a diókat a mosás után szurkáljuk át alaposan (mindegyiket többször) egy hústűvel, vagy vékonyabb kötőtűvel, majd dobáljuk egy ötliteres üvegbe. Ha készen vagyunk, engedjünk rá hideg csapvizet, és tegyük hűvös helyre, majd két héten ár naponta cseréljük rajta a vizet.



Egy másik módszer szerint nem kell két hétig vacakolni vele, hanem a diókat bele kell vágni egy nagy edénybe (amit nem sajnálunk, mert a diótól fekete lesz), majd felforraljuk, leöntjük róla a lét, engedünk rá másikat, ismét felforraljuk, majd harmadszor is megismételjük ugyanezt, és innen a folytatás a lentiek szerint megy tovább. A dió elvileg itt is megfeketedik a végére, de ezt a módszert én nem ismerem, és nem is részesítem előnyben.



A második hét végére a diók teljesen megfeketednek, és a leöntött víz is napról-napra tisztább. Ez idő alatt a dió elveszíti a keserű ízét. Ha megvagyunk vele, eltelt a két hét, szép feketék a diók, akkor jöhet a cukorszirupban való puhítás. A cukorból és vízből főzzünk szirupot, majd ebbe dobáljuk bele a diókat, és főzzük alacsony lángon pár percig, aztán zárjuk el alatta a tüzet, és hagyjuk a lében kihűlni. Másnap, és harmadnap ismételjük meg a pár perces főzést. A harmadik napon már nem kell megvárni míg kihűl. Szedjük üvegekbe a diókat, majd a forró sziruppal öntsük le. Tegyünk az üvegekbe fűszereket: néhány szem szegfűszeget, fahéj darabkákat, vaníliát (ez akár lehet a cukorhoz kevert vaníliás cukor is), vékonyan lehámozott citrom- vagy narancshéjat (mi narancshéjat tettünk bele), esetleg egy-egy szem csillagánizst ízlés szerint, majd zárjuk le az üvegeket, és mehetnek a dunsztba, majd ezt követően a kamra polcára, ahol karácsonyra összeérnek az ízek. Mivel a dióhoz jól passzol a rum, ha gondoljuk, tegyünk minden üvegbe egy kevéske rumot is, de ekkor gyerekek nem ehetnek belőle. Alternatíva lehet esetleg egy kevéske rum aroma...



Tipp: a napokban szűrtük le a zölddió-likőrt, és olyan isteni finom illata volt a hátramaradt fűszereknek és dióknak, hogy nem volt szívem kidobni. Pedig a likőrhöz nem kell a visszamaradt "cucc". Mivel azonban sehogyan sem vitt rá a lélek arra, hogy kidobjam, támadt egy olyan ötletem, hogy a zölddió-likőrből visszamaradt fűszerekkel és diókkal főzöm a zölddió-befőtt szirupját a következőképpen: vizet forralok, beleteszem a fűszereket és a zöld diókat, majd legalább 20 percig forralom. Ezt követően leszűrtem a lét, a fűszerek és a diók mehetnek a kukába, mert így már maximálisan ki lettek használva. Annyi íz- és aromaanyag volt még benne, hogy így a cukron kívül már mást nem kellett hozzáadni a sziruphoz, innentől minden a fentiekben leírtak alapján megy tovább.

Kiváló csemege sült húsok mellé, vagy akár önmagában nasinak. Mindenkinek csak ajánlani tudom az elkészítést, mert nagyon megéri a munka minden percét...

Diólikőr készítése házilag zöld dióból – házi zölddió-likőr

Aki ivott már házi diólikőrt, az tudja, hogy milyen finom dologról van szó. A bolti diólikőrök meg sem közelítik a házi diólikőrt, ami mivel hogy a még éretlen, zöld dióból készül, inkább nevezhető zölddió-likőrnek. Idén elhatároztuk, hogy mi is belefogunk ennek az istenien finom italnak az elkészítésébe, ami egyébiránt egyben gyógyital is, ahogy Zilahay Ágnes már régen (1892) megírta, kitűnő gyomorerősítő is...

Zilahy Ágnes - Valódi magyar szakácskönyv (1892): Egy 3 literes bőszáju üvegbe tegyünk karikára vágott 20 gyenge zöld diót, 20 szem szegfüszeget, két darab fahéjat és fél kiló czukrot. Ezeket kevés vizzel felfőzve, öntsük az üvegbe és töltsük tele az üveget seprő, vagy törkölypálinkával. Az üvegeket időnként rázzuk fel. Pár hét alatt össze érik; gyomor fájdalom ellen igen hathatós gyógyszer.

Mi most ezt az alapreceptet bővítettük ki egy kicsit fűszerekkel, és cukorral, hogy ne diópálinka, hanem diólikőr legyen belőle. Az arányokon mindenki módosítson magának nyugodtan, ha több pálinkája is van, de mivel nekünk pont ennyi volt itthon, így ehhez számoltuk a mennyiségeket...

Hozzávalók a házi diólikőrhöz:
- 1.7 liter házi pálinka (vagy vodka)
- 4-5 dl csapvíz
- 4 rúd fahéj
- 1 vaníliarúd
- 3 csillagánizs
- 10 szegfűszeg
- 1 narancs héja (csak a sárga rész, a fehér nem kell)
- 30-32 zöld dió
- 80 dkg cukor
- 5 literes üveg

Mikor gyűjtsük a zöld diót?

A zöld dió gyűjtési ideje az adott évtől függ, de általában június eleje-közepe tájára esik. A lényege, hogy a diók már minél nagyobbak legyenek, de a belsejükben még ne kezdődjön el a héj csontosodása. Ezt könnyen ellenőrizhetjük, ha leszedünk egyet, átszúrjuk egy hústűvel, vagy kötőtűvel, és ha akadály nélkül halad át a dión a tű, akkor jó. Ugyanezt ellenőrizhetjük akár egy késsel is, ekkor vágjuk félbe a diót, és ha a kés könnyedén szeli keresztül, akkor jó.

Zöld dió, a zöld csoda: a diófa hazánkban őshonos növény, olyannyira, hogy már honfoglaló magyar őseink is gyűjtögették, fogyasztották a Kárpát-medencében. A legismertebb és legjobb termőhelyek a mai Tiszacsécse és Milota környékén találhatóak. A dió hasznosítása több évezredes múlttal büszkélkedhet - szinte minden része értékes. A csonthéját még ki nem fejlesztett, fiatal, zöld termés a zöld dió, amely csak akkor fogyasztható, ha belül még puha. A hibátlan darabok szedését és átválogatását az optimális hőmérsékleten való áztatás és hosszú érlelés, a fűszerek gondos kiválasztása, a mesterséges adalékanyagoktól mentes előállítás és a használt recept pontos betartása követi. Az eredmény: enyhén diós, fűszeres illatú és ízű, édes finomság. A zöld dióból különféle eszenciák, borok, likőrök, olajok, lekvárok is készülnek. A milotai zöld diót a világ egyik leghíresebb és legmagasabb minőségű diójaként tartják számon. A hungarikum-számba menő különlegességre eddig kevés figyelmet fordítottak, ám most egyre többen fedezik fel, és egyre népszerűbbé válik.

Forrás: www.hazipatika.com

Diólikőr elkészítése házilag:

A diólikőr elkészítése azzal kezdődik, hogy zöld diót szedünk a fáról, majd alaposan megmossuk, felhúzunk egy gumikesztyűt (ezt tessék komolyan venni, mert annyira megfogja az ember kezét, hogy korom fekete lesz, és lemosni nem lehet, meg kell várni, míg lekopik), majd negyedekre vágjuk a diókat. A negyedelt diót rakjuk egy nagy befőttes üvegbe, öntsük nyakon a jó fajta házi pálinkával, vagy akár vodkával, dobáljuk bele a fűszereket. Itt jegyezném meg, hogy a narancs héjából csak a sárga rész kell, a fehér nem. Én ezt egy egyszerű zöldséghámozóval vágtam le a narancsról. Fontos továbbá, hogy a narancsot mossuk meg rendesen a felhasználás előtt. A végén öntsük bele a cukrot is, majd alaposan zárjuk le az üveget.

Mire minden fűszert az üvegbe teszünk, már valószínűleg elkezdődött a folyamat, és elszíneződött a pálinka. Ez a folyamat egészen addig fog folytatódni, mígnem egészen fekete nem lesz az ital. Azonban ezzel még nincsen vége. A diólikőr majd valamikor legkorábban is október november környékén lesz fogyasztható, addig érnek az ízek az üvegben. Hetente rázzuk fel, és amíg lehetőségünk van rá, minden nap tegyük ki a napsütésre, hogy a meleg elősegítse a folyamatot. A cukor már a második napra feloldódik benne.

Nagyjából két-négy hét elteltével szűrjük le (a jobb oldali fotón 3 napja áznak a diók). A kiszedett fűszereket öntsük le nagyjából fél liter vízzel, alaposan mossuk át benne a fűszereket és a diókat, hogy kioldja belőlük a bennük maradt értékes pálinkát. Ezt követően dobjuk ki a fűszereket, de a diót, ha kedvünk van, akár meg is ehetjük, hiszen rendkívül egészséges, de tartsuk szem előtt, hogy ugyanolyan magas lesz az alkoholtartalma, mint magának a likőrnek. A vizet, amivel átmostuk a diókat és a fűszereket öntsük a leszűrt likőrhöz, alaposan keverjük el, majd palackozhatunk kedvünkre...

Tipp: ha a zölddió-likőrrel párhuzamosan készítünk zölddió-befőttet is, akkor a likőrből kiszedett diókat és fűszereket a szirupfőzési szakaszban (ami, ha a kettőt egyszerre kezdtük el, akkor nagyjából egy időben történik) hozzáfőzhetjük a zölddió-befőtthöz is. Ez esetben nem feltétlen kell majd bele rum, vagy rum aroma, de ezt a bővebben leírjuk a Zölddió-befőtt, avagy zöld dió szirupban – az istenek csemegéje bejegyzésünkben.

Nekünk összesen 2.3 liter lett belőle. Palackozva tegyük a kamrába, és várjuk vele legalább két-három hónapot (most is megkóstolhatjuk, de még kissé nyers az íze), a legjobb azonban, ha karácsonyig nem nyúlunk hozzá. Addigra a most még haragoszöld likőrnek be kell barnulnia szépen, és az ízek, aromák is összeérnek.



Kellemes likőrkészítést kívánunk mindenkinek. :-)

Csokis-meggyes szelet, az isteni meggyes sütemény

Sok-sok évvel ezelőtt történt, hogy anyukám megsütötte ezt a süteményt. Azóta az egyik kedvencem. Már a hozzávalók is önmagukért beszélnek. Amiben csokoládé és meggy van, az rossz nem lehet. Nagy mumus volt a krém elkészítése, mert nekem valahogy sosem sikerült úgy, ahogyan kellett volna - megvárni míg kihűl a puding, aztán összekeverni a vajjal úgy, hogy ne legyenek benne vajdarabkák... Mindig voltak benne vajdarabkák. De most végre nem! Újítottam kicsit, és a már kész pudingba rögtön beletettem a vajat, és a cukrot is. Aztán vártam, hogy kihűljön. Mikor már csak langyos volt, hűtőbe tettem. Persze néha-néha megkevertem. És így sikerült. :-)

A szépen szeletelése is megér pár szót. Édesanyám azt mondta, a titka az, hogy nem szabad hűtőbe tenni, ugyanis ekkor a csoki annyira megkeményedik rakta (főként ugye a fehér), hogy képtelenség úgy elvágni, hogy ne törjön össze-vissza. Szóval a legideálisabb hely e süti számára a spájz. Ott nincs 30 fok, de nem is hűtő-hideg az idő. Félni nem kell, megromlani nem lesz ideje, mert a családból mindenki rá fog járni, és két napon belül el fog fogyni (vagy hamarabb). :-)

Most ez nagyon-nagyon hamar lett lefotózva, mert kénytelen voltam hűtőbe tenni (nálunk sajnos picike a spájz, és iszonyat meleg volt). Ezért kicsit folyós még a krém, és a csoki rajta. De ennyi baja legyen! Imádom! :-)

Hozzávalók a csokis-meggyes szelet tésztájához:
- 1 üveg magozott meggybefőtt (a legjobb, amit magunk raktunk el)
- 25 dkg margarin
- 25 dkg cukor
- 35 dkg liszt
- 1 csipet só
- 5 tojás
- 1 csomag sütőpor

Hozzávalók a csokis-meggyes szelet krémjéhez:
- 1 csomag csokoládé pudingpor
- 0,5 liter tej
- 3 evőkanál cukor
- 25 dkg margarin
- 10 dkg porcukor

Hozzávalók a mázhoz:
- 20 dkg fehér csokoládé
- 5 dkg étcsokoládé
- kevés olaj

Amíg a meggyet lecsepegtetjük, addig a vajat, a cukrot és a sót krémesre keverjük. Beleütjük a tojásokat, beleszitáljuk a sütőporos lisztet, és az egészet összekeverjük. Ezt a masszát elsimítjuk egy kb. 32*38 centiméteres, sütőpapírral kibélelt tepsibe, aztán kirakjuk meggyel a tetejét. Körülbelül 25 percig sütjük 180 fokon. Tűpróbával nézzük meg, megsült-e. Ha készen van, akkor hagyjuk kihűlni, aztán szedjük le róla a sütőpapírt, és helyezzük tálcára.

A pudingporból, cukorból és tejből pudingot főzünk, amit átöntünk egy műanyag tálba, és a tetejére simítunk egy celofándarabot, hogy teljesen lezárja. Így nem bőrösödik be a teteje a pudingnak. Hagyjuk kihűlni.

A vajat és a cukrot kikeverjük, és a kihűlt pudinggal összekeverjük. Ezt a krémet rásimítjuk a meggyes tészta tetejére, egyenletesen eloszlatjuk rajta, majd hűtőbe tesszük, hogy valamennyire megszilárduljon rajta (kb. egy óra).


Ezek után már csak a csokoládé jön. Először egy kevés olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk a fehér csokoládét, amit szép egyenletesen rásimítunk a krémre. Aztán ismét visszarakjuk pár percre a hűtőbe a süteményünket, míg megolvasztjuk az étcsokit is, amit cikk-cakk alakban rácsorgatunk a fehér csokira.

A süteményt ismét hűtőszekrénybe tesszük addig, míg megdermed rajta a csokoládé. Utána éles, lehetőleg forró pengéjű késsel szeleteljük fel.

Jó nassolást! ;-)

Paradicsomos-cukkinis tészta

Valami könnyűre vágytunk, amit pikk-pakk meg lehet főzni. Nem akartunk fél napot a konyhában tölteni. Keresgéltem a receptjeim között, és így akadtam rá a paradicsomos tésztára. Gondoltam, ez kell most nekünk! Úgyis nyár van, itt a rengeteg zamatos paradicsom, meg amúgy is imádjuk a zöldségeket... A minap a férjem egyik kedvenc ételét főztük, a cukkinivel rakott csirkemellet füstölt tarja ágyon, és onnan megmaradt egy szép szál cukkini. Hogy ne árválkodjon magába, beletettük azt  is a paradicsomos tésztába, mert úgy véltük, el nem ronthatja. Igazunk lett. :-)

Benedek meg egyenesen imádta, mostanában cukkinifüggő a húsz hónapos fiúnk. Előbb kieszi mindenből a cukkinit, aztán jöhet a többi alkotóeleme az ételnek. De legalább szeret enni. :-)

Hozzávalók a paradicsomos-cukkinis tésztához:
- 5-7 paradicsom (vagy 2 darab paradicsomkonzerv)
- 1-2 szál cukkini
- 2-4 dl paradicsomlé
- étolaj
- konyhasó
- őrölt bors
- bazsalikom
- spagetti tészta
- 3-4 gerezd fokhagyma, vagy 1-2 mokkáskanál házi fokhagymakrém

Paradicsomos-cukkinis tészta elkészítése:

A cukkinit mossuk meg, pucoljuk meg, aztán hosszában vágjuk ketté, és szeleteljük bele egy nagyobb serpenyőbe. Kevés olajon pároljuk meg, sózzuk, rakjuk hozzá a kockákra vágott paradicsomot, a 3-4 gerezd fokhagymát fokhagymanyomón átpréselve (vagy a házi fokhagymakrémet), azzal is pároljuk kicsit, borsozzuk, szórjuk meg bazsalikommal, öntsük hozzá a paradicsomlét, és főzzük össze.

A spagettitésztát enyhén sós vízben főzzük ki, majd szűrjük le.

Jó étvágyat! :-)

Hársfavirágszörp készítése – a palackba zárt hársfa illat

Szeretjük a hársfavirágszörpöt, mert a hársfa virágzatának illata semmihez sem fogható. Édes, aromás, bódító... egyszerűen nem lehet nem szeretni. Azt azonban nem mindenki tudja, hogy a hársfa virágzata nagyon értékes nyákanyagokat tartalmaz, amelynek egészségünkre számos pozitív hatása van. Ezért a virágzatot szárított formában megtalálhatjuk még a gyógynövényeket forgalmazó üzletek polcain is, amelyből aztán a téli megfázós napokra remek tea készíthető. De most nem a hársfateáról lesz szó, hanem - mint azt az első mondatból sejteni lehetett - egy másik alkalmazási formájáról, a hársfavirágszörpről, amely egy nagyon finom, és zamatos hűsítő lehet a nyári napokon.



Többféle szörp is volt már blogunk főszereplője, most bemutatjuk, hogyan készítjük a hársfavirágból főzött szörpöt.

Hozzávalók a hársfavirágszörphöz:
- 30 dkg friss hársfavirágzat
- 1 kg kristálycukor
- 3 citrom leve, vagy 3 mokkáskanál citromsav
- 1.5 liter csapvíz

Hársfavirágszörp elkészítése:

A szörp elkészítése az ideális hársfa kiválasztásával kezdődik. A kiválasztásnál az alábbi szempontokat érdemes figyelembe venni: ne legyen forgalmas út mentén, mert a virágzat szennyezett lehet. Elég nagy fa legyen ahhoz, hogy ne okozzunk benne kárt a leszedett virág mennyiségével, és persze fontos szempont, hogy akkora fa legyen, amelynek még kényelmesen elérjük alsó ágait, hogy könnyedén leszedhessük a kellő mennyiségű virágot.

Már csak az a kérdés, hogy melyik hársfa virágzata alkalmas erre a célra, mert ugye a hársfának több fajtája is van. Igazából szinte mindegy, a lényeg, hogy az ezüst hárs nem jó erre a célra. Az ezüst hárs onnan ismerhető fel, hogy ha megfordítjuk egy levelét, akkor annak fonákján ezüstös színű finom szőrzet van. Ez nem alkalmas erre a célra, mert a légutakat ingerlő anyagokat tartalmaz. A magyar gyógyszerkönyv a kislevelű hárs és a nagylevelű hárs virágzatát írja elő teának, és bár itt nem teáról van szó, mégis csak éppúgy fogyasztási célról van szó. Szóval, az ezüst hárs nem jó. Az ezüst hárs virágzik amúgy utolsónak valamikor júliusban, míg legkorábban június eleje környékén a nagylevelű hárs, június közepe táján pedig a kislevelű hárs.



Most, hogy már tudjuk, melyik fajok a legalkalmasabbak a célra, elkezdhetjük begyűjteni. Amennyire csak lehetséges, igyekezzünk csak a virágzatot leszedni a fellevelekkel együtt (az a kis hosszúkás, keskeny zöld levélke, amely a kis csoportokban álló virágok mellett található). Ha teának gyűjtjük, akkor ezeket rajta is hagyhatjuk a későbbiekben is, de hársfavirágszörphöz ezeket majd le kell csipkedni.

Szóval, ha megvan a kellő mennyiségű virágzatunk, akkor rázogassuk ki belőle az apró bogarakat, csipkedjük le a felleveleket a virágzatról, majd tegyük félre a virágokat. Forraljunk fel másfél liter vizet, majd amikor már zubogva forr, facsarjuk bele a citromot, vagy adjuk hozzá a citromsavat. Zárjuk el a tüzet alatta, majd szórjuk bele a hársfavirágokat, nyomkodjuk bele a forró vízbe, majd fedjük le egy fedővel, és hagyjuk így ázni egy napig.



Másnap szűrjük le, a virágzatot pedig konyharuhába téve, majd annak sarkaid összefogva alaposan facsarjuk ki a virágzatot, mert a fontos nyákanyagok egy igen nagy része csak így nyerhető ki belőle. Eddigre amúgy már igen intenzív az illata a szörp alapunknak, és színe is igen kívánatos. Ha kicsavartuk a virágokat, akkor azok maradékát dobjuk ki, majd a szörp alapba tegyük bele a cukrot és folyamatos kevergetés mellett forraljuk fel, hagyjuk forrni pár percig, majd töltsük tiszta üvegekbe, zárjuk le őket, és hagyjuk száraz dunsztban kihűlni. Ezt követően mehet a kamra polcára, ahol akár évekig is eláll. Felbontás után azonban tartsuk hűtőben. Sokan belekarikázzák a citromot, és úgy áztatják, de ezt mi csak és kizárólag biocitrom esetében javasoljuk, mert az egyéb citrusfélék héját a szervezetre igen ártalmas gombaölőkkel kezelik, amelyek nem teszik alkalmassá a citrom héját a fogyasztásra.

És hogy miért főzzük, mikor az internet tele van főzés nélküli recepttel? Azért, mert így lehet csak tartósítószertől mentesen hosszabb időre eltenni. A vitaminok ugyan így károsodnak benne, de az értékes nyákanyagok megmaradnak, ezen felül szörpöt nem gyógyhatása miatt, hanem élvezeti értéke miatt fogyasztunk. De erről a napokban írtunk egy cikket is Tények és tévhitek a szörpkészítéssel kapcsolatban... címmel.

Mindenkinek kellemes szörkészítést kívánunk! :-)

Tények és tévhitek a szörpkészítéssel kapcsolatban...

A fenti címet nagyjából így tudnám összefoglalni: főzés és tartósítószer nélkül évekig eltartható szörp = mission impossible, azaz lehetetlen küldetés...

Éppen ezért van, hogy régóta készülök már megírni ezt a cikket. Sokan vagyunk, akik szeretjük a finom szörpöket, és valószínűleg a népszerűségüknek köszönhető, hogy az interneten található gasztroblogokban is igen sűrű vendégek a különböző szörpök, szirupok évről évre, legyenek azok akár virágokból, akár gyümölcsökből, akár bogyókból készítve. Az nagyon jó dolog, hogy ennyien foglalkoznak vele, hiszen így se szeri, se száma a recepteknek, mindenki megtalálhatja a hozzá illőt; cukrosat vagy édesítőszerest, főzöttet vagy hidegen készítettet, tartósítószerest, vagy éppen adalékanyagoktól menteset.

Ugyanakkor sajnos a gasztrobloggerek igen nagy hányada elég tájékozatlannak tűnik mindazok fényében, amiket leírnak (legalábbis a jó szándék arra vezérel, hogy inkább gondoljam róluk, hogy tájékozatlanok, mintsem azt, hogy szándoksan tévesztenek meg embereket), mert nagyon, de nagyon sok a téves információ. Szörpöt ugyanis lehet készíteni főzve, vagy főzés nélkül. A főzöttbe - ha jól csináljuk - nem kell tartósítószer, mert a hőkezelés tartósít is. A hidegen készültekbe azonban kell tartósítószer, hiszen anélkül nem fog elállni. Mondhat akárki, akármit, de mindenféle tartósítási eljárást mellőzve nem fog elállni, mert az ellent mondana a biológia törvényeinek.

Egy tehát biztos, hogy ha a szörpöt hosszabb ideig szeretnénk tárolni, akkor valamilyen módon meg kell gátolni benne a káros mikroorganizmusok elszaporodását. Ennek a következő módszerei vannak:

• Hőkezelés, azaz főzzük a szörpöt, majd forrón üvegekbe töltjük, lezárjuk, és úgy hagyjuk kihűlni. Ebben az esetben mire kihűl a szirup, az üvegben vákuum alakul ki, amely meggátolja a romlást. Azonban ilyenkor majdnem minden, az emberi egészségre jótékony hatású tulajdonsága elvész az alapanyagnak. Azért csak majdnem minden, mert az ásványi anyagok megmaradnak a hőkezelés után is, de az esetleges jótékony élő organizmusok elpusztulnak, a vitaminok nagy része pedig elbomlik. Ezen felül némely anyagok a hő hatására át is alakulnak, de ebbe most nem mennék bele, valamint hő hatására egyes színek megfakulnak, megváltoznak. De így adalékanyagoktól és tartósítószerektől teljesen mentes szörpöt kapunk, de ennek ára, hogy a későbbiekben csak és kizárólag élvezeti értéke lesz. Azonban az így készített szörp akár évekig is eláll bontatlanul. Felbontás után viszont már hűtőben kell tartani, mert akármennyi is a cukor benne, a szörp felszínén megjelenhet a penészgomba.
  
  
• 

  Hidegen készítjük a szörpöt, és tartósítószerrel gátoljuk meg a romlást. Ebben az esetben a legtöbb vitamin megmarad benne, de ezek is csak egy ideig, mert az állásban szépen lassan lebomlanak (a zöldséges standon lévő zöldségek vitamintartalma is folyamatosan csökken az állás során még akkor is, ha hűtőben tárolják). Ugyanez igaz a színekre is. Eleinte az ilyen nyers szörpöknek gyönyörű színe van, de idővel azok megfakulnak. Azonban ha a szervezetre hasznos élő organizmusok voltak benne, azok elpusztulnak majd egyrészt a magas koncentrációjú cukor/édesítőszer miatt, másrészt az alkalmazott tartósítószer miatt, valamint folyamatosan vesznek oda az értékek a tárolás során is. Tehát minél tovább áll egy ilyen szörp, beltartalmi értéke annál inkább közelít a főzött szörpéhez, csak ebben még lesz tartósítószer is, ami akármelyiket is választjuk, nem lehet hasznos szervezetünk számára, hiszen arra találták ki, hogy megölje az élőt. Ettől tartósít. És bár kicsi koncentrációja nem öl meg minket, de úgy vélem, semmiképp sem való a szervezetünkbe. Ugyanakkor ezeket nem kell főzni, nem kell dunsztolni, és felbontás után sem kell feltétlenül hűtve tárolni. Ez a szörp is eláll akár évekig is.
  
  
• Nem főzzük, és nem teszünk bele tartósítószert sem, azonban elkészítéstől az elfogyasztásig hűtve tároljuk. Ebben az esetben szenved a legkevesebb kárt a beltartalom, de a sok cukor/édesítőszer itt sincs jó hatással a hasznos élő tartalomra. Ugyanakkor kétségtelenül ebben marad meg a legtöbb érték (természetesen az állás során ennek is folyamatosan csökken a beltartalmi értéke, míg végül pusztán élvezeti cikké avanzsál). De még mindig ez áll a legközelebb az alapanyag eredeti formájához/értékéhez. Sajnos azonban ennek ára a maximum néhány hetes eltarthatóság.

Ezek voltak a tények, akkor most jöjjenek a tévhitek, amelyek egy része már fentebb le lett írva:

• Sokszor olvasok olyat felkapott gasztro oldalakon vagy gasztroblogokban, hogy főzzük a szörpöt, de ne forraljuk fel teljesen, csak épp 80 fokra, mert így a vitaminok megmaradnak, de a káros mikroorganizmusok elpusztulnak, így végül teljes értékű szörpünk lesz. Ez nem teljesen fedi a valóságot, mert a vitaminok nagyobbik része már 30 fok fölött elkezd elbomlani, így a 80 fokra melegített szirupban egészen biztosan nem marad túl sok vitamin.A 80 fokra melegítés nem elegendő a tartósításhoz, mert bár ezen a hőmérsékleten elég sok mikróba elpusztul már, de közel sem mindegyik, így csak azt érjük el, hogy a 80 fok miatt kialakult vákuum egy darabig elegendő, de szépen lassan tönkremegy a szörp a spájzban. Éppen ezért szokott az ilyen receptekben megbújni a "a biztonság kedvéért tegyünk bele egy kis szalicilt vagy nátrium benzoátot" mondat. Semmit sem ér a 80 fokra melegítés.
  

  
  
• 

  A sok cukor tartósít, így nem kell sem főzni, sem tartósítószert alkalmazni - olvasom sokszor ezt a téves infót is. Ezzel csak az a baj, hogy nem igaz, mert bár a magas cukor koncentráció > 60% már önmagában elegendő ahhoz, hogy a folyadékon belül ne maradjon életben semmi sem (se káros, se hasznos), de azt nem gátolja meg, hogy a szirup tetején megtelepedjen, majd elkezdjen szaporodni a penészgomba. Ettől lehet sokszor olvasni a panaszt a blogok alatt kommentben, hogy nekem megromlott, szürke/zöld foltok lettek a tetején, és dohos szaga/rossz íze lett. A cukor ehhez nem elég, ehhez még vagy kell hogy társuljon a hőkezelés, vagy ahelyett a tartósítószer.
  

  
  
• A másik nagyon gyakori téves infó, hogy ha nem főzzük a szörpöt, akkor megmarad a szép színe. Sajnos ez sem igaz, mert az állás során folyamatosan lebomlanak a szép színekért felelős pigmentek, és fakulni kezd. Ezt a folyamatot teljes mértékben megállítani nem lehet, azonban valamilyen sav hozzáadásával lelassíthatjuk. Ilyen sav lehet a citromsav, a borkősav, vagy akár természetesen a citrom leve. Ezzel még részben a főzött szörpök színe is megőrizhető, de ételfesték, vagy valamilyen más színezési eljárás híján biztosan nem lesz olyan élénk, mint nagyipari társaiké.
  

  
  
• A fentiek után már senki sem fog meglepődni azon, amikor azt mondom, hogy amikor a neves és ismert oldalakon, blogokban azt állítják, hogy a hidegen készült szörp egészséges, akkor az hatalmas nagy tévedés, és félrevezetés. Hogyan is lehetne egészséges, amiben ennyi a cukor? És ha nincs benne cukor akkor is, hogyan lehet egészséges az, amiben a rengeteg édesítőszer kiölte a hasznos anyagok nagy-nagy részét? Hogyan lehet egészséges az, amiben tartósítószer is van? Sehogy! El kéne engedni már engedni ezt a szálat és elfogadni, hogy a szörpöt nem az egészség megőrzése céljából fogyasztjuk, hanem azért, mert finom. A szörpöknek soha nem is volt, és nem is lesz semmilyen egészségmegőrző hatása - kivételt képeznek ez alól a különböző gyógynövényekből készült szirupok, de azokat sosem fogyasszuk hígítva, hanem kiskanállal magában -, a szörpöket csak és kizárólag élvezeti értékük miatt készítjük és fogyasztjuk.

Összegzésül: fogadjuk el a fent leírtakat, és tudjuk be, hogy nem lehet minden egészséges. Még akkor sem, ha a ma - mellesleg helyesen - annyira tudatos szemlélettel próbálunk élni. Mindig is lesznek olyan dolgok a világon, amelyeket nem egészségünkre, hanem inkább érzékszerveinkre gyakorolt hatása miatt fogyasztunk, és amíg meg tudjuk tartani a megfelelő arányokat, nincs is ezzel semmi baj. Szóval, ne akarjunk egészségbomba szörpöt készíteni, mert nem lehet.

Hogy akkor mégis mi a mi tanácsunk?

Inkább főzzük a szörpöt, mert akkor egyáltalán nem kell bele tartósítószer. A citromsavtól, borkősavtól ne féljünk, nem mérgezőek, de ha mégis idegenkedünk tőlük, akkor nagyjából három literenként egy fél citrom levével helyettesíthetjük és ezzel megőrizhetjük a színeket. Mindig tartsuk be a befőzés és a dunsztolás szabályait: tiszta eszközök, tiszta üvegek, legalább 10 perces főzés forralás után, majd azonnal tiszta üvegekbe töltés, új tetővel lezárás, majd dunsztolás. Így nem kell tartósítószer, és szinte biztosan évekig eláll majd a szörp - bár időközben veszíthet színéből. A legkevesebb kárt így okozzuk mind a szörpünknek, mind magunknak, mind pedig családunknak, ha évekre szeretnénk készíteni a szörpöket, szirupokat...

...ha pedig megelégszünk a maximum néhány hetes hűtőben történő eltarthatósággal, akkor ne is főzzük, csak nyomkodjuk ki az alapanyagot vízben, hagyjuk ázni egy napot, szűrjük le, édesítsük, majd palackozva mehet a hűtőbe.

De semmiképp se dőljünk be annak, aki azt ígéri, az ő módszerével főzés, dunsztolás és tartósítószerek nélkül évekig elálló gyönyörű színű maximálisan egészséges, vitalizáló szörpöt készíthetünk, mert erre nagyjából annyi a reális esély, mint a metró aluljáróban ötezerért aranyórát venni kéz alól számla nélkül...

Mindenkinek kellemes szörpkészítést kívánok! :-)

Hideg, joghurtos ceruzabab főzelék rántott cukkinivel

Ilyen melegben a legjobb választás egy olyan étel, ami hidegen is finom, illetve nem kell mellette sokat ácsorogni a konyhában. Ezen elgondolás mentén lapozgattam a receptgyűjteményemet, és így akadtam rá erre a vajbabfőzelékre, mely egy régi Meglepetés újságból való. Az összeállítása tényleg gyorsan megy, és hűsítőleg hat egy forró napon. Mivel tegnapról maradt még pár friss cukkini itthon - és mivel a család nagy cukkini imádó -, ezért rántott cukkinit készítettem hozzá. De jöjjön a recept! :-)

Hozzávalók a joghurtos ceruzabab főzelékhez rántott cukkinivel:
- 1 kg zsenge ceruzabab (vagy fagyasztott)
- 5-7 dl natúr görög joghurt
- fél citrom reszelt héja
- petrezselyem
- konyhasó
- 3 evőkanál olívaolaj
- 1 csapott teáskanál cukor
- 60 dkg cukkini
- liszt
- tojás
- zsemlemorzsa
- olaj a sütéshez

Joghurtos ceruzabab főzelék rántott cukkinivel elkészítése:

A babot megpucoljuk, 2-3 centiméteres darabokra vágjuk. Olívaolajon puhára pároljuk, megsózzuk, hozzáadjuk a cukrot, a petrezselymet, és elkeverjük. Belekeverjük a joghurtot, és a fél citrom reszelt héját is. Forralunk rajta egyet, majd hagyjuk kihűlni.

A cukkiniket megmossuk, fél-egy centis karikákra vágjuk, megsózzuk, hagyjuk pár percig, aztán bepanírozzuk, és kisütjük. A rántott cukkinivel tálaljuk a hideg főzeléket.

Jó étvágyat kívánunk! :-)

Cukkinis lepény (quiche)

Már régóta szemeztem ezzel a recepttel (ezer másikkal együtt), de mindeddig nem készítettem el. Ma viszont azt mondtam, hogy végre megsütöm. A szalonnát szereti a család, a cukkinit szintúgy, úgyhogy rossz nem lehet. Finom étel, kis salátát tálalhatunk még mellé esetleg. Mi most csak így ettük, "magába". :-)

Hozzávalók a cukkinis lepényhez:
A tésztához:
- 22,5 dkg liszt
- 10 dkg puha vaj
- csipetnyi só
- 1 tojás
- liszt a nyújtáshoz

A tetejére:
- 25 dkg apró kockákra vágott húsos füstölt szalonna
- 50 dkg zsenge cukkini
- 1,5 dl sűrű főzőtejszín
- 2 tojás
- konyhasó
- őrölt bors
- késhegynyi szerecsendió
- 1 evőkanálnyi kakukkfű
- 1-1 mokkáskanál házi fokhagymakrém és házi paprikakrém

Cukkinis lepény elkészítése:

A tésztához a lisztet, vajat, sót, tojást összegyúrjuk, és lisztezett deszkán kör alakúra nyújtjuk úgy, hogy ki tudjunk bélelni vele egy alacsony peremű tortaformát. (Én most normál tortaformába készítettem, így viszont nem kell teljesen a pereméig húzni a tésztát.) Villával megszúrkáljuk a tésztát, nehogy felpúposodjon sütés közben.

Az apró kockákra vágott szalonnát (mi erdélyi szalonnát vettünk hozzá) egy nagy serpenyőben megpirítjuk, majd rárakjuk a megmosott, és körülbelül fél centi vastagon felszeletelt cukkinit. Kicsit összepirítjuk, majd egyenletesen eloszlatjuk a tésztán. A tejszínt a tojással elkeverjük, a sót és a fűszereket is beletesszük, aztán az egészet a szalonnás cukkinire öntjük, és elsimítjuk, majd előmelegített sütőben 200 fokon kb. 50 percig sütjük.

Tálalás előtt pihentessük pár percig.

Jó étvágyat kívánunk hozzá! :-)

Barackkrémleves házi őszibarackbefőttből...

Az egyik receptes újságban találtam a következő őszibarackos krémlevest, melyet az egyik olvasó küldött be. Mivel mostanában tombol a hőség, így nem sok kedvem volt a konyhában ácsorogni, ezért erre a könnyen elkészíthető, őszibarackos finomságra esett a választásom, hiszen jól behűtve biztosan üdítően hat majd a család minden egyes tagjára (na meg a tavalyról megmaradt egy üveg őszibarackbefőttel is kezdeni kellett valamit, mert ne árválkodjon már a spájzban). És valóban így volt, nagyon ízlett a férjemnek, és a 20 hónapos fiamnak is (aki amúgy is imádja a barackot minden formában).

Hozzávalók az őszibarackkrém-leveshez:
- 0,5 kg házi őszíbarackbefőtt (ha ez nincs, jó a konzerves is)
- 2,5 dl víz
- 1 csapott evőkanál cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- szegfűszeg
- fahéj
- 2 dl tejszín
- 1 evőkanál liszt

Őszibarackkrém-leves elkészítése:

A felezett barackokból kettőt félreteszünk, a többit a befőtt levével, a vízzel, a cukorral, a vaníliás cukorral, a teatojásba tett fahéjjal és szegfűszeggel forrásig főzzük. Ha felforrt, összeturmixoljuk, majd tejszínnel és liszttel behabarjuk, és lassú tűzön újra felforraljuk. A félretett barackokat apró kockákra vágjuk, és beletesszük a levesbe. A teatojást is benne hagyjuk a levesben még egy ideig. A krémlevest hidegen tálaljuk.

Jó étvágyat! :-)

Ecetes fokhagyma tartósítószer nélkül – savanyú fokhagyma

Nagyon szeretem a fokhagymát minden formájában. A minap a házi fokhagymakrém receptjét osztottam meg a kedves olvasókkal, ma egy másik finomság következik, az ecetes fokhagyma, azaz a savanyú fokhagyma. Ez is a kedvenceim közé tartozik, de sajnos a boltokban egyrészt nagyon drága (150-180 g / üveg = közel 600 Ft), másrészt azoknak az ízesítése sem olyan, mint ahogy én szeretem. nekem a savanyú fokhagymához kötelező fűszer a kapor, a boltiakban pedig az vagy nincs, vagy nagyon kevés van csak benne. Ezért úgy döntöttem, magamnak teszek el ebből az isteni finomságból, mégpedig tartósítószer nélkül...



A mi változatunkhoz fél kiló fokhagyma kell, ami mostani áron 700 Ft körül van. Ha ehhez számolom a fűszereket, meg minden egyebet, akkor is bőven 1000 forint alatt van, és ezért mindjárt 50 dkg ecetes fokhagymánk lesz - nem mellesleg tartósítószertől és egyéb mesterséges adalékanyagoktól mentes - és nem 150-180 g. Szerintem mindenképpen megéri magunk készíteni ezt is.

Vértisztító, vérnyomáscsökkentő hatású, magas a tápanyagtartalma és segíti az emésztést is. De vigyázzunk, az interneten számos tévhit és felhasználási mód kering erről a liliomfélék családjába tartozó növényről! 100 gramm fokhagyma, amit gyógyhatása miatt már az ókorban és a középkorban is sokra becsültek, 6,8 gr fehérjét, 26,3 gr szénhidrátot, 0,1 gr zsírt és 137 Kcal-t tartalmaz. A hagymák közül a fokhagymának a legmagasabb a nitrogén és a foszfortartalma, de ezen kívül kálium, kalcium és magnézium is található benne. A fokhagyma tartalmaz még A, B, C, és E-vitamint is. A komplex összetevőknek köszönhetően jelentős immunerősítő hatása van, és főzéssel csak a C-vitamin tartalma vész el. Az immunerősítésen kívül pedig a fokhagyma az érrendszer legjobb barátja is. Érelmeszesedés ellen, vérnyomás-csökkentőként, bélfertőtlenítésre, és az emésztés segítésére is alkalmas. – Fogyasztásával a vérnyomás bizonyítottan csökkenthető, az erek rugalmassága viszont növelhető. Az artéria falába lerakódó koleszterin mennyisége is szignifikánsan kevesebb lesz a fokhagyma rendszeres fogyasztásával, így a koleszterinproblémák kezelésére is alkalmazható természetes „gyógyszer”. A fokhagyma rendszeres fogyasztásával mindezeken túl megakadályozható a vérrögképződés is, ugyanis hatóanyagai nem engedik a vérlemezkék összetapadását.

Laboratóriumi vizsgálatok bizonyították továbbá, hogy az érelmeszesedés megelőzésében, sőt feloldásában is jelentős szerepe van ennek a szúrós szagú növénynek. – A fokhagyma az úgynevezett plakkok, vagyis a kemény, mész szerű anyagok érfalon történő lerakódását is gátolja. A plakk az artériák falára rakódott zsíros szűkület, amelybe gyakran rakódik le mész is – folytatta a belgyógyász. A vérben található magas rossz-koleszterin oxidációjával (amit például dohányzással érhetünk el) oxidált LDL-koleszterin alakul ki. Ezeket az érfalban található faló sejtek az ún. utcaseprő receptoron keresztül felveszik, s magukban elraktározzák. – Ha sok a koleszterin a sejtek plazmájában, az habos-sejté válik, ebből áll a plakk belseje. A fokhagyma a falósejtekben gátolja az LDL-koleszterin lerakódását, s így gátolja a plakk-képződést is. A rendszeres fokhagymafogyasztással fogainkat is védhetjük. Érrendszerünk ugyanis tisztább lesz tőle, a hajszálereink jobban átjárhatók maradnak, ami biztosítja a szájunk, ínyünk, torkunk egészségét is. A fokhagyma elősegíti az ólom kiürülését is a szervezetünkből, így a méregtelenítésben is segítségünkre lehet. Talán kevésbé ismert, hogy jó hatással van a cukorszint alakulására is, ezért cukorbetegeknek nagyon ajánlható a fokhagyma fogyasztása.

A fokhagyma erősen antibakteriális és gombaellenes hatását először Louis Pasteur írta le 1858-ban, 1920-ban pedig a svájci Sandoz gyógyszergyár izolálta az antibakteriális hatóanyag vegyületeit; az alliin-t és az abból kialakuló allicin-t. A fokhagyma tehát eredendően peszticid, vagyis vírus- és baktériumölő, fertőtlenítő hatású (külsőleg és belsőleg is): ősztől-tavaszig fogyasztva kiválóan véd a náthás megbetegedések ellen. A II. világháborúban sebek üszkösödésének megakadályozására is használták. Belsőleg pedig a paraziták nagy ellensége: féregűző hatása is ismert, ezáltal folyamatos fogyasztása mellett kihajtja a parazitákat, bélférgeket. Minden nap fogyasszunk nyersen pár gerezdet, vagy olívaolajba keverve, apróra törve pirítósra is kenhetjük. Ha tojás, vagy húskrémet készítünk, abból sem kell kihagyni, de a patikákban kapható kapszula-formák is kiváló egészségvédő hatásúak, mint ahogy a belőle készült alkoholos tinktúrák is, amelyek koncentráltan tartalmazhatják a hatóanyagokat – mondta Barna Lajosné Éva, dietetikus, hozzátéve: ha szeretnénk elvenni a fokhagyma kellemetlen szagát, fogyasztása után rágjunk el egy kevés petrezselymet. A belgyógyász és a dietetikus szerint azonban az interneten terjedő tévhittel ellentétben például a nyaki plakkok feloldására egyáltalán nem alkalmas, ha az érintett területet almaecetes, vagy bármilyen más fokhagymás oldattal kenegetjük, vagy bedörzsöljük. – A fokhagyma belülről hat, kívülről nem szívódik fel olyan mélyen, ami ezt a jótékony hatást kifejtené – mondta dr. Kozma Ákos. Más a helyzet viszont az alkoholos tinktúrákkal. Ezek koncentráltan tartalmazzák a fokhagyma összes jótékony összetevőjét, így várandós és szoptatós kismamákon, epebetegeken kívül bárkinélk alkalmazható – ám csak szigorú szabályok betartásával! A kúra előtt mindenképpen tájékoztatni kell a kezelőorvost az alkalmazni kívánt fokhagymakivonatról, mert a fokhagyma fokozhatja egyes antikoagulánsok (vérrögképződést gátlók), és az acetil-szalicilsav tartalmú gyógyszerek hatását (pl. Astrix és Colfarit melyek vérhígító hatásúak, Aspirin, Kalmopirin, Istopirin, stb.).

Forrás: www.webbeteg.hu

Hozzávalók 5 db 150 ml-es üveg ecetes fokhagymához:
- 50 dkg fokhagyma
- 1 dl 20% ecet
- 6 dl csapvíz
- 4 evőkanál kristálycukor
- 3 kávéskanál konyhasó
- kapor
- babérlevél
- színes bors
- koriander mag

Ecetes fokhagyma elkészítése:

Mivel itt nem fogunk tartósítószert használni, és a só mennyisége sem elegendő a tartósításhoz, muszáj lesz hőkezeléssel tartósítani az egészet, így egészségügyi szempontból veszít egy keveset az értékéből mindenképpen majd a fokhagyma, de ettől még nagyon finom csemege lesz. Szóval, kezdjük az egészet a fokhagymák megtisztításával, majd ha ez megvan, tegyük őket félre egy tálba. Mossuk tisztára az üvegeket, amibe tenni fogjuk őket; forró vízben, mosogatószerrel mossuk át, öblítsük ki, majd hagyjuk lecsepegni, megszáradni magától.



A megtisztított fokhagymagerezdeket tegyük az üvegekbe, majd minden üvegbe tegyünk néhány szem színes borsot - jó a fekete bors is, de a színes gusztusosabb, szebb -, egy kisebb babérlevelet, pár szem koriander magot, és két csipet szárított, morzsolt kaprot (lehet friss kaporral is eltenni). Mi szeretjük a kaprot, de akinek nem a kedvence, akár ki is hagyhatja. Ha megvannak töltve az üvegek, akkor vegyünk elő egy tiszta lábast, és a cukorból, sóból, vízből, ecetből készítsük el a felöntőlét, majd forraljuk fel. Ha már zubog, akkor vegyük le kis lángra, és merőkanállal kezdjük el fokhagymákra merni a lét (színültig). Amint megtelik egy üveg, lazán csavarjuk rá a kupakot az üvegre.

Ha az összes üveg tele van, akkor a lábasból öntsük ki a maradék lét, mossuk ki, majd tegyünk az aljára egy konyharuhát, állítsuk bele a lazán lezárt üvegeket, és engedünk köré forró! vizet. Fontos, hogy forró legyen a víz, mert az üvegek fel vannak forrósodva, és ha hideg vizet engedünk rájuk, könnyedén szétpattanhatnak. Ha megvan ez is, lassú tűzre tegyük fel forrni, és hagyjuk ott addig, amíg el nem kezd az üvegekben is gyöngyözni a lé. Ha így van, zárjuk el alatta a tüzet, és egyenként óvatosan vegyük ki a lábasból, alaposan tekerjük rá a kupakokat, majd tegyük félre, hogy kihűljenek.



Ha kihűltek, mossuk le őket, majd ellenőrizzük, hogy mindegyik kupak homorú-e, azaz kialakult-e bennük a tartósításhoz szükséges vákuum. Amelyik nem homorú, annál nem zár rendesen a kupak. Cseréljük le, forraljuk újra nedves dunsztba, majd zárjuk le ismét, és hagyjuk kihűlni. Ha mindegyik oké, mehetnek a kamra polcára, ahol pár hónap alatt tökéletesen összeérnek az ízek.

Ha kék/zöld lesz a fokhagyma:
Erről azért írok, mert viszonylag sokszor megtörténik (a jelen savanyú fokhagymánk is kékes foltokkal díszítette magát), és sokan kíváncsiak a válaszra. A fokhagymának ugyanis van egy érdekes tulajdonsága, mégpedig, hogy a korának, kéntartalmának, és feldolgozásának módjától függően előfordulhat, hogy elszíneződik. Hogy ez miért is történik, mindjárt leírjuk, de először is tisztázzuk a legfontosabb kérdést: az elszíneződött fokhagyma, legyen bármilyen ijesztő is, nem mérgező, továbbra is teljes mértékben fogyasztható és egészséges. És akkor most jöjjön a válasz a miért kék a fokhagyma, illetve a miért zöld a fokhagyma kérdésre. Ennek megválaszolására a Food & Wine blogból vennék át egy idézetet:

A kék színű (zöld színű) fokhagyma megfejtése egyszerűbb, mint gondolnánk. Jól ismert, hogy a fokhagymában bőven találunk kéntartalmú aminosavakat (metionin, cisztein). A fokhagymagerezdek a fokhagymára jellemző módon körülbelül 1% alliint is tartalmaznak. Az alliin amúgy az említett cisztein nevű kéntartalmú aminosav derivátuma, amit a fokhagymagerezd összezúzása után a levegő oxigénje hatására aktiválódó allináz enzim alakít át allicin nevű vegyületté. Az allicin a fokhagyma gyógyhatásának egyik legfontosabb komponense, a kénes fokhagyma szag okozója. Mindezen túl közel 100 biológiailag aktív kéntartalmú komponens, fehérjék, szaponinok is képződnek az oxidáció során. A fokhagymában enzimek hatására kialakuló kénvegyületek ezek után már reakcióba léphet a nyomokban mindig előforduló rézzel, s már elő is álltak a kék, zöld rézvegyületek. A kék színhez igen kevés réz kell, s gyakran már a vezetékes víz természetes előforduló réztartalma is elegendő hozzá, de a só szennyező anyagai ugyancsak befolyással lehetnek a színre. A réz forrása lehet akár az ecet is, vagy a citromlé, amelyet a tartósításhoz (ecetes fokhagyma) felhasználunk. Savas közegben (ecetsav) különösen a friss, nem teljesen érett, magas nedvességtartalmú, és enzimaktivitású fokhagyma lesz kék, vagy zöld színű. Az elszíneződés megjelenése, intenzitása tehát leginkább a fokhagyma korától, a kéntartalmától, és az eljárás módjától függ.

Mindenkinek fokhagyma savanyítást készítést kívánunk.

Házi fokhagymakrém tartósítószer nélkül – fokhagymakrém házilag...

A fokhagyma minden formájában - így a most bemutatott házi fokhagymakrémként is - az egyik legegészségesebb fűszernövény a világon. Nem hiába hát, hogy a tradicionális magyar konyha egyik igen régi és népszerű eleme, ennél többet talán csak a fűszerpaprikát használjuk. A fokhagymát számtalan módon eltehetjük a téli időkre, és az egyik legjobb formája, ha a füzérbe kötött fokhagymát száraz, hűvös helyre akasztva tároljuk, és mindig annyit veszünk le belőle, amennyi éppen kell.



De sajnos, mint az lenni szokott, az élet nem mindig ilyen egyszerű. Nem mindenkinek van parasztháza hűvös kamrával. A városi élet jobbára a túlfűtött panellakásokról szól, vagy a kissé párás, régi bérházakról. Egyik sem alkalmas arra, hogy huzamosabb ideig tároljunk nyers fokhagymafejeket, mert vagy túlszáradnak, vagy megpenészednek, tönkremennek. Ezért most egy olyan módszert mutatok be, amivel a fokhagymát eltehetjük télire. Ez pedig nem lesz más, mint a boltok polcairól már talán jól ismert fokhagymakrém (és hamarosan jön az ecetes fokhagyma, avagy a savanyú fokhagyma télire receptje is). A különbség annyi, hogy ebben nem lesz sem tartósítószer, sem mesterséges adalékanyagok. Csak fokhagyma, só, és egy icipici citromsav a barnulás ellen. Ha pedig valakit érdekel a házi fokhagymakrém társa, a házi vöröshagymakrém, akkor az alábbi linken találja a receptet: Vöröshagymakrém télire, avagy a házi hagymakrém receptje

Vértisztító, vérnyomáscsökkentő hatású, magas a tápanyagtartalma és segíti az emésztést is. De vigyázzunk, az interneten számos tévhit és felhasználási mód kering erről a liliomfélék családjába tartozó növényről! 100 gramm fokhagyma, amit gyógyhatása miatt már az ókorban és a középkorban is sokra becsültek, 6,8 gr fehérjét, 26,3 gr szénhidrátot, 0,1 gr zsírt és 137 Kcal-t tartalmaz. A hagymák közül a fokhagymának a legmagasabb a nitrogén és a foszfortartalma, de ezen kívül kálium, kalcium és magnézium is található benne. A fokhagyma tartalmaz még A, B, C, és E-vitamint is. A komplex összetevőknek köszönhetően jelentős immunerősítő hatása van, és főzéssel csak a C-vitamin tartalma vész el. Az immunerősítésen kívül pedig a fokhagyma az érrendszer legjobb barátja is. Érelmeszesedés ellen, vérnyomás-csökkentőként, bélfertőtlenítésre, és az emésztés segítésére is alkalmas. – Fogyasztásával a vérnyomás bizonyítottan csökkenthető, az erek rugalmassága viszont növelhető. Az artéria falába lerakódó koleszterin mennyisége is szignifikánsan kevesebb lesz a fokhagyma rendszeres fogyasztásával, így a koleszterinproblémák kezelésére is alkalmazható természetes „gyógyszer”. A fokhagyma rendszeres fogyasztásával mindezeken túl megakadályozható a vérrögképződés is, ugyanis hatóanyagai nem engedik a vérlemezkék összetapadását.

Laboratóriumi vizsgálatok bizonyították továbbá, hogy az érelmeszesedés megelőzésében, sőt feloldásában is jelentős szerepe van ennek a szúrós szagú növénynek. – A fokhagyma az úgynevezett plakkok, vagyis a kemény, mész szerű anyagok érfalon történő lerakódását is gátolja. A plakk az artériák falára rakódott zsíros szűkület, amelybe gyakran rakódik le mész is – folytatta a belgyógyász. A vérben található magas rossz-koleszterin oxidációjával (amit például dohányzással érhetünk el) oxidált LDL-koleszterin alakul ki. Ezeket az érfalban található faló sejtek az ún. utcaseprő receptoron keresztül felveszik, s magukban elraktározzák. – Ha sok a koleszterin a sejtek plazmájában, az habos-sejté válik, ebből áll a plakk belseje. A fokhagyma a falósejtekben gátolja az LDL-koleszterin lerakódását, s így gátolja a plakk-képződést is. A rendszeres fokhagymafogyasztással fogainkat is védhetjük. Érrendszerünk ugyanis tisztább lesz tőle, a hajszálereink jobban átjárhatók maradnak, ami biztosítja a szájunk, ínyünk, torkunk egészségét is. A fokhagyma elősegíti az ólom kiürülését is a szervezetünkből, így a méregtelenítésben is segítségünkre lehet. Talán kevésbé ismert, hogy jó hatással van a cukorszint alakulására is, ezért cukorbetegeknek nagyon ajánlható a fokhagyma fogyasztása.

A fokhagyma erősen antibakteriális és gombaellenes hatását először Louis Pasteur írta le 1858-ban, 1920-ban pedig a svájci Sandoz gyógyszergyár izolálta az antibakteriális hatóanyag vegyületeit; az alliin-t és az abból kialakuló allicin-t. A fokhagyma tehát eredendően peszticid, vagyis vírus- és baktériumölő, fertőtlenítő hatású (külsőleg és belsőleg is): ősztől-tavaszig fogyasztva kiválóan véd a náthás megbetegedések ellen. A II. világháborúban sebek üszkösödésének megakadályozására is használták. Belsőleg pedig a paraziták nagy ellensége: féregűző hatása is ismert, ezáltal folyamatos fogyasztása mellett kihajtja a parazitákat, bélférgeket. Minden nap fogyasszunk nyersen pár gerezdet, vagy olívaolajba keverve, apróra törve pirítósra is kenhetjük. Ha tojás, vagy húskrémet készítünk, abból sem kell kihagyni, de a patikákban kapható kapszula-formák is kiváló egészségvédő hatásúak, mint ahogy a belőle készült alkoholos tinktúrák is, amelyek koncentráltan tartalmazhatják a hatóanyagokat – mondta Barna Lajosné Éva, dietetikus, hozzátéve: ha szeretnénk elvenni a fokhagyma kellemetlen szagát, fogyasztása után rágjunk el egy kevés petrezselymet. A belgyógyász és a dietetikus szerint azonban az interneten terjedő tévhittel ellentétben például a nyaki plakkok feloldására egyáltalán nem alkalmas, ha az érintett területet almaecetes, vagy bármilyen más fokhagymás oldattal kenegetjük, vagy bedörzsöljük. – A fokhagyma belülről hat, kívülről nem szívódik fel olyan mélyen, ami ezt a jótékony hatást kifejtené – mondta dr. Kozma Ákos. Más a helyzet viszont az alkoholos tinktúrákkal. Ezek koncentráltan tartalmazzák a fokhagyma összes jótékony összetevőjét, így várandós és szoptatós kismamákon, epebetegeken kívül bárkinélk alkalmazható – ám csak szigorú szabályok betartásával! A kúra előtt mindenképpen tájékoztatni kell a kezelőorvost az alkalmazni kívánt fokhagymakivonatról, mert a fokhagyma fokozhatja egyes antikoagulánsok (vérrögképződést gátlók), és az acetil-szalicilsav tartalmú gyógyszerek hatását (pl. Astrix és Colfarit melyek vérhígító hatásúak, Aspirin, Kalmopirin, Istopirin, stb.).

Forrás: www.webbeteg.hu

Hozzávalók a házi fokhagymakrémhez:
- fokhagyma
- konyhasó
- citromsav (opcionális)

Házi fokhagymakrém elkészítése:

A fokhagymakrém házilag nem is lehetne egyszerűbb, mert az elkészítés mindössze annyi, hogy megpucoljuk a fokhagymát, robotgéppel pépesítjük, majd minden 20 dkg péphez hozzáadunk 4 dkg konyhasót és egy késhegnyi citromsavat. A citromsavnak mindössze annyi szerepe van, hogy nem engedi megbarnulni az idő múlásával a fokhagymát. Aki nem akarja beletenni, és nem zavarja, ha barna lesz a fokhagymakrémje egy idő után, az akár el is hagyhatja. Amit még megjegyeznék: sok receptben szerepel olaj is, és van aki a tetejét is egy csomó olajjal zárja le. Én irtózom ettől a módszertől, ráadásul ez rögtön behatárolja a felhasználhatóságát is, mert én egészen biztosan nem kennék pirítósra olajtól tocsogó fokhagymakrémet (a tartósításához pedig nincs is szükség olajra)...



Ami pedig a sózást illeti: rendszeresen szoktuk kapni a megjegyzéseket, hogy sok a só, meg az egészségtelen, meg hasonlók. Fontos azonban tudni, hogy nem létezik olyan recept ami szerint nincs benne sok só, nincs hevítve és még tartósítószer sincs benne. Valami kell, ami meggátolja a káros mikroorganizmusok elszaporodását, és mivel a fokhagyma az emberre gyakorolt kedvező élettani hatásai miatt egy igazi csodaszer, a hevítéssel történő tartósítás szóba sem jöhet ebben az esetben (azt majd meghagyjuk a savanyított fokhagymának, mert ott sajnos nem lesz elkerülhető a hővel tartósítás). Szóval, a só mennyisége ennél már nem lehet kevesebb, mert akkor nem lesz elegendő a sótartalom, és el fog romlani egy idő után. De ha belegondolunk, akkor nem olyan sok ez, mert így 24 dkg elkészült fokhagymakrémből csak 4 dkg lesz a só, ami mindösszesen csak 16% sótartalmat eredményez (éppen, mint a ház ételízesítőnknél, vagy a házi paprikakrémünknél), ami pont elegendő ahhoz, hogy ne romoljon el. És ez tényleg így van, mert a 2013-ban eltett házi ételízesítőnkből még pihen egy fél üveg a spájzban és az égvilágon semmi baja sincsen, pedig lassan két éves lesz...



Miután megtörtént a pépesítés, és össze is kevertük a sóval meg a citromsavval, elkezdhetjük üvegekbe tölteni. Ügyeljünk arra, hogy a lehető legkevesebb levegőt hagyjuk az üvegben, majd zárjuk le a tiszta kupakokkal, és mehetnek a kamra polcára, ahol jó sokáig elállnak, akár több évig is. Amikor pedig szükség van rá, akkor csak elő kell venni, és beletenni az ételbe. Mivel elég kicsi mennyiségek kellenek belőle, nem fogja befolyásolni az étel sósságát sem. Ezen felül kiváló magában is, akár pirítósra is kenhetjük...

Ha kék/zöld lesz a fokhagyma:
Erről azért írok, mert viszonylag sokszor megtörténik (a jelen fokhagymakrémünk is teljesen zöldeskék lett másnapra), és sokan kíváncsiak a válaszra. A fokhagymának ugyanis van egy érdekes tulajdonsága, mégpedig, hogy a korának, kéntartalmának, és feldolgozásának módjától függően előfordulhat, hogy elszíneződik. Hogy ez miért is történik, mindjárt leírjuk, de először is tisztázzuk a legfontosabb kérdést: az elszíneződött fokhagyma, legyen bármilyen ijesztő is, nem mérgező, továbbra is teljes mértékben fogyasztható és egészséges. És akkor most jöjjön a válasz a miért kék a fokhagyma, illetve a miért zöld a fokhagyma kérdésre. Ennek megválaszolására a Food & Wine blogból vennék át egy idézetet:

A kék színű (zöld színű) fokhagyma megfejtése egyszerűbb, mint gondolnánk. Jól ismert, hogy a fokhagymában bőven találunk kéntartalmú aminosavakat (metionin, cisztein). A fokhagymagerezdek a fokhagymára jellemző módon körülbelül 1% alliint is tartalmaznak. Az alliin amúgy az említett cisztein nevű kéntartalmú aminosav derivátuma, amit a fokhagymagerezd összezúzása után a levegő oxigénje hatására aktiválódó allináz enzim alakít át allicin nevű vegyületté. Az allicin a fokhagyma gyógyhatásának egyik legfontosabb komponense, a kénes fokhagyma szag okozója. Mindezen túl közel 100 biológiailag aktív kéntartalmú komponens, fehérjék, szaponinok is képződnek az oxidáció során. A fokhagymában enzimek hatására kialakuló kénvegyületek ezek után már reakcióba léphet a nyomokban mindig előforduló rézzel, s már elő is álltak a kék, zöld rézvegyületek. A kék színhez igen kevés réz kell, s gyakran már a vezetékes víz természetes előforduló réztartalma is elegendő hozzá, de a só szennyező anyagai ugyancsak befolyással lehetnek a színre. A réz forrása lehet akár az ecet is, vagy a citromlé, amelyet a tartósításhoz (ecetes fokhagyma) felhasználunk. Savas közegben (ecetsav) különösen a friss, nem teljesen érett, magas nedvességtartalmú, és enzimaktivitású fokhagyma lesz kék, vagy zöld színű. Az elszíneződés megjelenése, intenzitása tehát leginkább a fokhagyma korától, a kéntartalmától, és az eljárás módjától függ.

Mindenkinek kellemes fokhagymakrém készítést kívánunk.

Kókuszos eperetorta frissen szedett eperből...

Idén is szedtük epret a szedd magad eper akció keretén belül, pár napja 16 kiló íncsiklandó, gyönyörű-piros, édes eper várt arra, hogy feldolgozzuk. Nagyobb része a fagyasztóba került miután kicsumáztuk, megmostuk, és lecsepegtettük. Télen csak ki kell olvasztani, és már ehetjük is  - pár harapás nyár a zord télben. :-)



Persze hagytuk nassolni is, no meg pár recepthez is szükségünk volt eperre, így arra is félretettünk. Az egyik ilyen ez a kókuszos epertorta volt. Még valamikor régen az egyik újságból vágtam ki a receptet (sajnos azt már nem tudom, melyik volt az). Viszonylag könnyű összerakni, és a végeredmény... az leírhatatlanul látványos, és nagyon finom. De beszéljenek a képek... :-)

Hozzávalók a kókuszos epertortához:
- kb. 7 dk kókuszreszelék
- 8 dkg puha margarin + a forma kikenéséhez
- 7,5 dkg + 4 csapott evőkanál cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 csipet só
- 2 tojás
- 8 dkg liszt + a formához
- 1 púpozott teáskanál sütőpor
- 3-4 evőkanál tej
- 60 dkg közepes szemű eper - (bár az eredeti recept 1 kg-ot írt, de azt sokalltam)
- 2 csomag cukrozatlan piros tortazselé
- víz

Kókuszos epertorta elkészítése:

Serpenyőben, zsiradék nélkül, a legkisebb lángon, folytonos kevergetés mellett megpirítunk 5 dkg kókuszreszeléket, aztán azonnal kitesszük egy tányérra. A margarint kikeverjük 7,5 dkg cukorral, a vaníliás cukorral meg a sóval, majd 2 evőkanál liszttel váltogatva belekeverjük a tojásokat. A kókuszreszelékkel, meg a tejjel együtt hozzáadjuk a elegyített maradék lisztet, és alaposan összeforgatjuk. Vajjal kikent, liszttel meghintett 26 cm átmérőjű, kapcsos tortaformába töltjük, elsimítjuk, és 175 fokra előmelegített sütőben kb. 15 percig sütjük. Rácson hűlni hagyjuk (én ki sem vettem a formából, és így sem esett össze, tehát ott is hagyhatjuk hűlni). Majd ha kihűlt, a formából kivéve tálcára helyezzük, és visszatesszük rá a tortakarimát.



A megmosott epret lecsöpögtetjük, kicsumázzuk, félbe vagy negyedbe vágjuk. Az egyik csomag tortazselét összekeverjük 2 evőkanál cukorral, apránként hozzáöntjük az 1/4 liter hideg vizet, és kevergetve felforraljuk. Forrástól számítva egy percig főzzük folyamatos kevergetés közben, majd lehúzzuk a tűzről, és néha megkeverve hagyjuk hűlni 8-10 percig. Ha kezd jó lenni az állaga, akkor óvatosan csorgassuk rá a torta tetejére, hogy mindenhol befedje azt. Erre halmozzuk rá az epret, eloszlatjuk rajta, majd a leírtak szerint elkészítjük a második csomag zselét is, és ráöntjük az eperrel megrakott tortára úgy, hogy lehetőleg mindenhová jusson. 1 órára hűtőbe tesszük, aztán levesszük a tortakarimát, az oldalát megszórjuk a maradék kókuszreszelékkel, és már tálalhatjuk is.



Jó nassolást kívánunk! :-)

Epres smoothie, avagy a joghurtos epres turmix

Nyáron, a tikkasztó hőségben nincs is jobb annál, mint egy gyümölcsös, hűstítő finomság, nevezetesen a smoothie. Ettől már csak az jobb, hogy ezt a mennyei gyümölcsturmixot otthon is könnyen elő lehet állítani. Nem kell hozzá más, csak egy turmixgép, vagy egy botmixer, és néhány hozzávaló. Ha elkészíted, a családod hálás lesz érte, az biztos.



Sok helyen látom, hogy a még intenzívebb ízélmény hatásáért nem natúr joghurttal készítik, hanem kifejezetten epres joghurtot öntenek mellé, de mi inkább a natúr kivitelt részesítettük előnyben. A mézet is cukorra váltottuk, mert a másfél éves fiam még nem evett mézet, viszont azt szerettük volna, ha ő is ehet belőle. Mit ne mondjak, nekünk alig maradt... Benedek csak úgy húzta befelé... :-)
De nem is húzom tovább az időt, következzen a recept (amit amúgy bárhogyan variálhatsz, ízlésednek, s családod ízlésének megfelelően). Íme, az 5 perc alatt elkészíthető, hűsítő gyümölcsös smoothie:

Hozzávalók az epres smoothiehoz:
- 20 dkg eper (lehet friss vagy fagyasztott, de a fagyasztottat érdemes előbb kiolvasztani)
- 1 kis pohár natúr joghurt
- fél darab banán
- kb. 2 dl tej
- icipici fahéj
- 1 evőkanál méz (vagy fél evőkanál cukor)

Epres smoothie elkészítése:
Az epret megtisztítjuk, kicsumázzuk, ha nagyobbak a szemek, akkor félbe, vagy negyedekbe vágjuk, a banánt is elvágjuk három felé, aztán beletesszük a gyümölcsöket a turmix gépbe, és turmixoljuk. Hozzáadjuk a joghurtot, a tejet, a mézet, a fahéjat, és ismét turmixoljuk. Aztán kóstoljuk meg, és ha kell, ízesítsük még. Ha szeretnénk, tegyük hűtőbe, hogy lehűljön.

Végül öntsük át egy pohárba, tegyünk bele egy szívószálat, és fogyasszuk jó étvággyal. :-)