2013. szeptember 26., csütörtök

Csipkebogyó (hecsedli) - a varázslatos gyógynövény

A csipkebogyót mindenki ismeri: Magyarországon szinte mindenütt megtalálható. Van, ahol vadrózsának és vagy csipkerózsának is nevezik, hivatalosan azonban gyepűrózsának hívják. Sok helyen megterem, hiszen nem igényes növény, leginkább hegyoldalakon, erdőszéleken, irtásokban, erdősávokban találkozhatunk vele. Ismertségét jelzi az is, hogy a köznyelvben számos egyéb névvel illetik, úgymint bicskefa, csipkefa, ebcsipke, ebrózsa, istenátkoztafa, parlagi rózsa, tüskefa. A termésére is nagyon sok kifejezést hallhatunk. Ilyen a bicske, csipke, csipkebogyó, csipkenye, csirke, gugya, hecsedli, hecsepecs és szaragógya.


Mire használják?

A rózsákat a déli országokban (Bulgária, Törökország) elsősorban illatanyagaikért termesztik. Illóolajuk, aromájuk a kozmetikai- és illatszeriparnak szolgáltatnak nélkülözhetetlen alapanyagot. A középkortól kezdve népszerű a „rózsavíz”, amit testápolásra mindenütt előszeretettel alkalmaztak az előkelő családok. Egy hazai népdal pedig arról tanúskodik, hogy hazánkban is szívesen használták az igényesebb portákon a húsvéti locsolkodáshoz.


Gyógynövény, de mire jó?

A vadrózsa azonban elsősorban gyógynövény, s mint ilyen is igen közkedvelt. Gyerekkorunk óta mindannyian tudjuk, hogy teája jót tesz, ha megfáztunk. Azonban a korszerű kutatások már az is igazolták, hogy miért van ez így: áltermése, a csipkebogyó vitamin és ásványi anyag tartalma miatt kiváló ellenállás fokozó, immunerősítő, egészségfenntartó szer.Legértékesebb hatóanyaga a C-vitamin, amelyet nagyobb mennyiségben tartalmaz, mint bármely más vad vagy termesztett gyümölcsünk, zöldségünk.A C-vitamin természetes antioxidáns, mely részt vesz a sejtképzésben, segíti a vas felszívódását, gyorsítja a kötőszövet újraépülését valamint döntő szerepe van a fogíny, erek és fogak megújulásában.Emellett B1-, B2-, és P-vitaminok, szénhidrátok, pektin és szerves savak is találhatóak a csipkebogyóban. A P-vitaminok (bioflavonoidok) kiegészítik az aszkorbinsav hatását, kedvezően hatnak a hajszálerekre, valamint enyhén gátolják a C-vitamin gyors lebomlását.


Mikor gyűjtsük? Hogyan gyűjtsük?

A csipkebogyót akkor kell gyűjteni, amikor a bogyók teljesen megérnek. Az érett, piros terméseket azonban még keményen kell leszedni, mert a dércsípte bogyók megpuhulnak és kenődnek, eltartásuk utána nem lehetséges. Zsákokban vagy halomban ne tartsuk, mert bemelegszenek, megpuhulnak, hanem célszerű vékony rétegben elterítve szárítani. (Saját kiegészítés: A természetbeni dércsípte hatást mi magunk is előidézhetjük, ha lefagyasztjuk a bogyókat, majd újra felengedjük. Ekkor állaga és íze is megváltozik, puhább és édesebb lesz. Ezt követően azonban mindenképpen fel kell használni, mert így már nem tartható el tovább.) Fotó: www.dmkert.hu


Hogyan fogyasszuk?

A csipkebogyó nyersen is igen finom, ám legegyszerűbben teaként fogyaszthatjuk, akár önállóan vagy más erősítő teákkal. A csipketeához felhasználhatjuk az egész termést, de a mag nélküli, csak húst tartalmazó tea a legértékesebb. A kereskedelemben mindkét forma kapható. Fontos, hogy ne forrázzuk, főzzük, mert akkor épp a C-vitamin bomlik el belőle, ehelyett 1-2 órán át, langyos vízben áztassuk a terméseket! A teát nagy mennyiségben, rendszeresen érdemes fogyasztani. A csipkehús felhasználható szörpök, borok és lekvár („hecsedli”) készítéséhez is. Ezekből az arra érzékenyek mértékkel fogyasszanak, mivel a termés magas pektin és gyümölcs-sav tartalma miatt enyhén hashajtó hatású.
Forrás: napidoktor.hu

2013. szeptember 25., szerda

Lencsefőzelék pirított fokhagymával és zöldségekkel

Nagyon szeretjük a lencsefőzeléket a feleségemmel, főleg ha jó sűrű, de azért még folyós. Amikor már annyira sűrű pép, hogy tornyot lehet belőle rakni a tányérra, azt már nem annyira kedvelem. Ezért mi mindig olyanra főzzük, hogy még éppen vízszintes legyen a teteje, ha tányérba szedjük. Persze, ha valaki sűrűbben szereti, akkor használjon kevesebb vizet a főzőléhez, vagy több lisztet a rántáshoz. :-) Szeretjük füstölt hússal vagy szalonna bőrrel és sok zöldséggel annak ellenére, hogy a legtöbben a főzelékbe nem is raknak zöldséget. Legalábbis az ismeretségi körömben eddig meglepődtek azon, hogy rakunk bele zöldséget is. Amitől viszont igazán finom ez a főzelék, az a pirított fokhagyma. Én így tanultam a szüleimtől. Ez megint olyan dolog, amin sokan meglepődnek, pedig számomra ez a normális. A fokhagymát szeletekben megpirítjuk, és ez kerül a főzelékbe a rántással együtt. Ettől kap egy olyan kellemes ízt, ami nélkül én nem nagyon tudom elképzelni a lencsefőzeléket...

Hozzávalók a lencsefőzelékhez:
- 0.5 kg lencse
- 3 szál kisebb sárgarépa
- 1 szál fehérrépa
- 4 teáskanál házi ételízesítő, vagy Vegeta
- 2 teáskanál só (Vegeta esetében nem is kell)
- 3-4 gerezd fokhagyma
- 3-5 db babérlevél
- 1 evőkanál 20 %-os ételecet
- 1 mokkáskanál fűszerpaprika
- 1 késhenyi őrölt fehér bors
- 4 evőkanál liszt a rántáshoz
- füstölt hús, vagy füstölt szalonna bőr
- étolaj a rántáshoz

Megjegyzés:
Ha valaki nem házi ételízesítőt használ, akkor a só igénye nagyobb lesz, valamint akkor érdemes rakni bele egy kevéske petrezselyemzöldet és egyéb zöld fűszereket ízlés szerint. Ha valaki elkészítette a házi ételízesítőt, és azt használja hozzá, akkor nem kell külön zöld fűszer bele. Persze ettől még lehet rakni... ;-)

Lencsefőzelék elkészítése:
A lencsét saját vizében tegyük oda főni. Adjuk hozzá a babérleveleket, a füstölt húst - vagy szalonna bőrt -, a zöldségeket, a házi ételízesítőt és a sót. Mivel az általunk készített házi ételízesítőnek csak 16% a sótartalma, így sózni is kell az ételt. A bolti ételízesítők esetében nagyjából 60-65% a sótartalom, így azokat nem kell már utólag sózni, inkább abba több zöldség kellene. Fedjük le fedővel, és főzzük addig, míg a lencse és a zöldségek is meg nem puhulnak. Ezt követően egy kisebb edényben, amiben a rántást szoktuk készíteni tegyünk étolajat és szeleteljük bele a fokhagyma gerezdeket, majd tegyük oda alacsony lángon pirítani, amikor szép szalmasárgák (fontos, hogy ne pirítsuk rögtön barnára, mert még a liszttel együtt is sülni fog, és ha megég, megkeseríti a rántást, és ezzel az egész ételt is), akkor tegyük rá a lisztet, és pirítsuk meg azt is. Vegyük le a tűzről, keverjük bele a fűszerpaprikát és az őrölt fehér borsot. Aki paprikásabban szereti, az tehet bele több paprikát is, aki nem szereti, akár ki is hagyhatja. A fehér bors helyett megfelel a fekete is, de a fehéret szeretjük, mert az kevésbé irritálja a gyomrot.


Ha a rántás kész, akkor rántsuk be vele az ételt, majd pár percig még forraljuk. Tegyük bele az egy evőkanál ecetet, keverjük el alaposan, majd tárjuk le alatta a tűzhelyet. Tálaljuk friss kenyérrel. Aki szereti, tejföllel is ízesítheti.

Mindenkinek jó étvágyat kívánunk a pirított fokhagymás lencsefőzelékhez. :-)

2013. szeptember 23., hétfő

Kakaós lepény

Kakaós lepény... az én drága feleségem már nagyon régóta készül ennek a süteménynek a sütésére. Gyermekkorában ugyanis az egyik kedvence volt, mert a nagymamája nagyon sokszor kedveskedett neki ezzel az ínycsiklandó kakaós lepénnyel. Én viszont látván a receptet, és annak egyszerűségét, mindig leszavaztam, hogy nekem ez nem kell, készítsen valami szebbet, jobbat. Most azonban győzött az asszonyi terror :-D



Ez persze csak vicc, nem volt semmiféle terror. Odajött hozzám, megpuszilt, majd a fülembe súgta, hogy mi lenne, ha ma ilyet sütne? És elkészítettük együtt közösen, ami abból állt, hogy ő vezényelt a konyhában, és én a segédkukta szerepében hoztam-vittem, tettem-vettem, amit mondott... aztán elkészült a süti, és amikor beleharaptam ebbe a kakaós csodába, rájöttem: bízhatnék néha jobban is az én szerelmem ízlésében, mert ez a süti maga a mennyország... :-) A recept forrása: Horváth Ilona: Szakácskönyv.

Hozzávalók a kakaós lepényhez:
- 50 dkg porcukor
- 50 dkg liszt
- 10 dkg sütőmargarin
- 0.5 l tej
- 8 dkg kakaó
- 2 db tojás
- 2 csomag sütőpor

Kakaós lepény elkészítése:
A tojást a margarinnal habosra keverjük, hozzáadjuk a tej felét, a cukrot és a kakaót. Tíz percig keverjük, beleszitáljuk a sütőporral elkevert lisztet, és a maradék tejjel hígítjuk. Jól eldolgozzuk, majd egy előzőleg kivajazott és liszttel megszórt tepsibe öntjük. 180 fokra előmelegített sütőben nagyjából 30-40 perc alatt készre sütjük.

Ha elkészült, akkor vágódeszkára borítjuk, és még melegében ízlés szerint kockákra vágjuk, majd szintén még melegen megforgatjuk vaníliás cukorral elkevert porcukorban, és tálcára rakjuk őket - vagy a szánkba már rögtön, mert annyira ínycsiklandó az illata, a kinézete, hogy nehezen bírja ki az ember, hogy ne egye meg azonnal. Az alábbi mozaikképen is azért hiányzik egy a tálcáról, mert nem bírtuk megállni, hogy azon nyomban ne együnk meg egyet. :-)



Mindenkinek jó étvágyat kívánunk ehhez nagyon egyszerű, gyorsan elkészíthető, ellenben nagyon finom süteményhez. :-)

2013. szeptember 20., péntek

Epres rizsfelfújt, avagy rizskoch cserép kuglófsütőben

A napokban talált rá az én drága feleségem Farkas Judit (fazekas, népművészet ifjú mestere, szakoktató) és Szabó Áron fazekas honlapjára, ahol kézműves cserép sütő- és főzőedényeit hirdeti. Odarángatott a számítógéphez, hogy nézzem meg, mennyire gyönyörűek ezek a mázas, kézzel készített és díszített cserépedények. Megnéztem, és valóban gyönyörűek. A leírások szerint pedig mind sütőben, mind kemencében, mind pedig nyílt és gáz láng felett is használhatóak. Már akkor eldöntöttük, hogy meg fogjuk keresni Szabó Áront. Egy levél formájában felvettük vele a kapcsolatot, és leegyeztettünk egy időpontot, amikor meglátogathatjuk a műhelyében. Két nappal később ott álltunk a megrakott polcok előtt, és csak bámultuk a sok szépséget. A mester buzdítására meg is fogdostuk a termékeit, így közelebbről is szemügyre vehettük őket. beszélgettünk egy keveset, majd a találkozót azzal zártuk, hogy vásároltunk tőle egy cserép kuglófsütő formát, és három darab cserép kürtőskalácssütő formát. Miért írom ezt le? Mert Szabó Áron elmondása szerint nagyon finom rizsfelfújt készíthető a kuglófsütő formában, nekünk pedig az egyik kedvencünk a rizsfelfújt. A most következő recept a feleségem édesanyjától való...

Hozzávalók az epres rizsfelfújthoz:
- 1 liter tej
- 2 dl csapvíz (ezt én elegánsan kihagytam)
- 10-15 dkg eper (mi fagyasztottat használtunk)
- 24 dkg rizs
- 20 dkg kristálycukor
- 4 dkg vaj
- 4 db tojás
- 1 citrom reszelt héja
- zsemlemorzsa

Szamócás rizskoch elkészítése:
A tejből, a rizsből és a vízből főzzünk tejberizst, majd amikor már majdnem készen van, zárjuk el a tüzet, tegyük hozzá a reszelt citromhéjat és a cukor felét, majd hagyjuk kihűlni. Nem baj, ha még nem szívta fel az összes tejet, mire kész lesz, fel fogja szívni. A főzőedény kiválasztásakor gondoljunk arra, hogy a rizs akár háromszorosára is dagadhat. A tojásokat törjük fel és válasszuk szét a sárgáját és a fehérjét. Előbbit a a vaj felével keverjük bele a tejberizsbe, amikor még langyos, de már nem annyira meleg, hogy megfőjön benne a tojás. Az epreket vágjuk félbe, és keverjük azokat is a langyos tejberizsbe. A Mi a nyári szedd magad eper dömping idején jutottunk hozzá 18 kiló eperhez, amelynek nagyjából a feléből lekvár lett, egy részét megettük, egy részét elosztogattuk, egy részét pedig lefagyasztottuk télire. még ugyan nincs tél, de megkívántuk az epret. :-)

A fehérjéből verjünk félkemény habot, majd keverjük bele a kristálycukor másik felét. Ha jól elkevertük, verjük tovább, míg kemény hab nem lesz belőle. Ezt követően óvatosan, vigyázva, hogy a hab ne törjön össze forgassuk bele a tejberizsbe. Forgassuk át, hogy egyenletesen elkeveredjen benne minden. A vaj másik felével kenjük ki a cserép kuglófsütő formát, majd szórjuk meg alaposan zsemlemorzsával. Ezután lassan öntsük bele a rizsfelfújt alapanyagát.


Az egészet tegyük be a hideg sütőbe, gyújtsuk be, állítsuk 160 fokra, és amikor szépen barnul a teteje (ez nekünk nagyjából 50 perc volt), akkor készen is van. Azért kell hideg sütőbe tenni, mert forró sütőben a hideg cserépedény hősokkot kaphat és megrepedhet. Ezért jobb, ha a sütővel együtt melegszik...

Tapasztalatok a cserépedénnyel kapcsolatban:
Nem bántuk meg a vásárlást, mert ez a cserépedény nem csak szép, de funkcionálisan is maximálisan megfelelt a vele szemben támasztott követelményeinknek. Mivel ilyen típusú edényben ilyen fajta ételt először készítünk, voltak félelmeink. Meg fog-e sülni, ahogy kell? Ki fog-e jönni a kész étel a formából, nem fog-e beleragadni nagyon? Biztosan nem fog szétrepedni a sütőben? De mindegyik félelmünk alaptannak bizonyult. Az étel tökéletesen megsült benne, és nem tapadt a cserépedény falához jobban, mint amennyire más edényekhez szokott. Összességében azt kell mondjam, hogy bárkinek teljes szívből csak ajánlani tudom, mi biztosan fogunk még egyéb termékeket is vásárolni Farkas Judit (fazekas, népművészet ifjú mestere, szakoktató) és Szabó Áron fazekas manufaktúrájából..

Mindenkinek jó étvágyat kívánok az epres rizsfelfújthoz. :-)

2013. szeptember 14., szombat

Kürtőskalács sütőben - dorongfánk sörös dobozon sütve

Már egy ideje beszélgetünk arról az én drágámmal, hogy ki kéne próbálni azt a kürtőskalács receptet, amit az egyik receptbeküldős újságból vágott ki már egy jó ideje. De valamiért mindig elmaradt, pedig mindketten nagyon szeretjük a kürtőskalácsot. Mivel a kivágott recepten már nem látszik, melyik újságból van, így azt sajnos nem tudjuk megadni (meg hát ugye az ingyen reklám lenne). A receptet Balogh Edina küldte be az újság szerkesztőségébe, ezúton is köszönjük neki, mert nagyon finom... az interneten ugyanezekkel a hozzávalókkal több helyen is fent van, nem volt kedvünk nyomozgatni, ki rakta fel legkorábban, és igazából nem is számít, hiszen számunkra a forrás a receptújság volt. A kürtőskalács receptje pedig a sok-sok évtized alatt, mióta készítik, nem sokat változott, így ez inkább köztulajdon, mint bárki sajátja.

Szóval, valamelyik nap arra jöttem haza a munkából, hogy a feleségem azzal a kérdéssel fogadott, hogy mennyi idő alatt vagyok képes meginni nyolc doboz sört. Először furcsán néztem rá, hogy vajon miért akarhat ennyi sört megitatni velem, miközben máskor folyton azt mondogatja, hogy ne igyak sokat. Bár az is igaz, hogy négy liter sör még nem számít soknak. :-) Visszakérdezni azonban nem volt időm, mert már mondta is: minél hamarabb iszom meg, annál előbb fog tudni kürtőskalácsot készíteni. Nekem sem kellett több, éhgyomorra nekiálltam a sörnek, hiszen ahogy a mondás is tartja: a cél szentesíti az eszközt! Még aznap kürtőskalácsot ettünk... ;-)

"A kürtőskalács jellegzetes székelyföldi sütemény, mely úgy készül, hogy fahengerre kelt tésztát tekernek, faszén parázs fölött barnára sütik, majd cukorba, diós cukorba, fahéjas cukorba, kakaós cukorba, stb. forgatják. Nevét a kályhacsőről (kürtő) kapta, ezért nem helyes a kürtöskalács elnevezés (rövid ö-vel). Régebben főként ünnepi alkalmakra (esküvő, keresztelő) készítették. Jelenleg sokféle változata van, legnépszerűbbek a hagyományos cukormázas mellett a diós, kókuszos, fahéjas. Édes ízű, kelt tésztából készült kalácskülönlegesség. Készítésénél vékonyra nyújtott, finom kelt tésztából mintegy 2 cm széles csíkokat vágnak, és ezt a tésztaszalagot kürtőskalácssütő fára, dorongra tekerik fel úgy, hogy a tésztacsíkok széle egymásra tapad és egybesül.  Miután aranybarna színűre sült,meghempergetik ízlés szerint dióban, fahéjban,  kókuszreszelékben. A nyílt tűzhely parazsánál sült, fa hengerekre tekert kalács receptje és készítési  technológiája feltehetőleg, 1690 után német nyelvterületről került a magyarokhoz, amikor az erdélyi fejedelmi udvarban magyarra fordították Rumpolt 1581-ben íródott  szakácskönyvét. 1725- ben már kürtőskalács néven rögzítette több magyar nyelvű írás is. Más területeken nevezték még dorongos fánknak, botra tekercsnek is. Ezek az  elnevezések nem mások, mint a német Baumkuchen fordításai. Először Erdélyben, a székelyeknél honosodott meg. Illetve Magyar elnevezése, a  kürtőskalács is azon a tájegységen alakult ki. A már kész tészta formája hasonlít a füstelvezetőre, amit a székelyek kürtőnek neveznek. Korabeli Kolozsvári feljegyzések tanúskodnak arról, hogy a kürtőskalácsot a XVIII.  században Erdély nagyvárosaiban már gyakran sütötték.  A XIX. században Erdély területén tökéletesítették azt a sütési technológiát, amit napjainkban az eredeti kürtőskalács receptjének tartunk. A kürtöskalács mára már meghódította egész Európát és Amerikában is méltán népszerű. A felháborító ezek után, hogy az EU a kürtős kalácsot nem ismerte el hungarikumként, mivel Szlovákia bejegyeztette saját nemzeti termékeként „szakolcai kürtőskalács” (Skalicky trdelník) néven. De ettől még természetesen az égvilágon semmi közük hozzá, csak hát szeretnek más tollával ékeskedni, és ebben nem a gasztronómia az egyetlen terület!"
Hozzávalók a kürtőskalácshoz:
- 50 dkg liszt
- 5 g sütőélesztő vagy egy csomag szárított élesztő
- 2 evőkanál porcukor
- 2 tojás
- 2.5 dl tej
- 10 dkg margarin
- étolaj a kenéshez
- 6-7 db 0.5 literes alumínium sörös doboz
- alufólia a sörös dobozok csomagolásához

Előkészületek:
A soros dobozokat gondosan csomagoljuk be alufóliába. Erre azért van szükség, hogy sütés közben ne égjen bele a süteménybe a dobozokról a festék. Ha becsomagoltuk, akkor szilikon ecsettel vékonyan kenjük be olajjal a becsomagolt dobozokat, hogy könnyebb legyen majd az alufóliát kiszedni a kürtöskalácsok belsejéből.

Kürtőskalács elkészítése:
A hozzávalókat keverjük össze alaposan, és dagasszunk belőle egyenletesen lágy tésztát. Elsőre lehet, hogy kissé ragacsosnak fog tűnni, de mire kész lesz, el fog válni az edény falától, és össze fog érni a tészta. Ha ez megvan, takarjuk le, és hagyjuk legalább egy órát kelni a tésztát...

Ha szépen megkelt, szedjük 6-7 egyforma darabra, és a darabokból sodorjunk 80-100 cm hosszú csíkokat. A receptújságban csak hat darabot írtak, és egy méter hosszú csíkokat, de nekünk annyira megkelt a tészta, hogy kevésnek találtuk a hatot. Az első csíkot még mi is egy méter hosszúra sodortuk, de túlságosan hosszú lett, és amikor a dobozra tekerve megpróbáltuk megsodorni, a két végén elkezdett lejönni a dobozról, mert akkora volt, így a többit már csak nagyjából 80 cm hosszúra sodortuk ki, és így pont jó lett. Szóval szép lassan mind a hét dobozra feltekeredtek a csíkok. A feleségem megkente őket tojással, én meg meghempergettem az három darabot fahéjas cukorban, négy darabot pedig kakaós cukorban. Mint később kiderült, ez nem volt olyan jó ötlet. Mármint sem az előre meghempergetés, sem a kakaó, de ezt majd lentebb.

Az elkészült kürtőskalácsokat sorakoztassuk fel egy sütőpapírral kibélelt tepsire. A sütőpapír azért kell, mert elképzelhető, hogy az olvadó cukros bevonat lecsepeg, és ha odaég a tepsire, akkor csákány is kelleni fog. Előmelegített sütőben 200 fokon 15-20 perc alatt elkészülnek... ezt követően szedjük ki őket a sütőből, és próbáljuk meg leimádkozni a sütés közben megkelt - így jól rászorult - kürtőskalácsokat a sörös dobozokról. Először késsel akartuk lefeszegetni, aminek a következménye az lett, hogy szakadt a tészta és elkezdett leperegni a rásült cukros bevonat. A másodiknál már inkább ésszel álltunk neki, mint erővel: a sörös dobozok egyik végénél megkezdtük az alufólia bevonatot, és a sörös dobozt úgy húztuk ki a kürtőskalácsok belsejéből, hogy az alufólia bennük maradt. Ezt követően, mikor már nem feszült a tészta annyira, könnyedén el lehetett távolítani a kürtőskalácsok belsejéből a fóliákat anélkül, hogy a  tészta szét akart volna szakadni...


Tapasztalatok:
Előre cukorba forgatni nem volt jó ötlet, mert a sütőben összeolvad a cukor, és egyetlen összefüggő, törékeny bevonat lesz belőle, ami folyton lepattog a tésztáról. Fura is volt ez a megoldás, hiszen ha a karácsonyi vásárban vesz az ember kürtőskalácsot, azt is frissen kisülve hempergetik meg a bevonatban, és nem abban sütik ki. Sőt, amikor Erdélyben jártunk, ami ugye a kürtőskalács szülőföldje, ott is eképpen készítették el, így legközelebb mi sem sütjük rá. Értelmetlen és felesleges... a kakaós bevonattal pedig nem volt túl finom, de ez egyéni ízlés kérdése.

Mindettől függetlenül nagyon finom lett, így egészen biztosan több alkalommal is el fogjuk készíteni még a jövőben... :-)
Ezen receptünk (is) - nagy örömünkre - megjelent az Erdélyi Konyha
lapcsalád Boszorkánykonyha című lapjának I. évfolyam, 4. számában.

2013. szeptember 13., péntek

Kálcium-klorid (E 509)

A kálcium-klorid a sósav (E 507) kálciumsója. A kloridok az emberi szervezet számára létfontosságúak, többek között az idegek és az izmok működéséhez elengedhetetlenek.

Az élelmiszerekben a kálcium-klorid a fehérjékkel erős kötéseket alakít ki, ami főként a sajtgyártásban játszik fontos szerepet. Ezenkívül a pektin (E 440) vagy az alginátok (E 400) zselésedési folyamata is szabályozható az E 509-cel. Mivel a kálcium-klorid a növényi sejtekben lévő pektinekkel oldhatatlan vegyületet képez, a gyümölcs- és zöldségfeldolgozás során szilárdítóanyagként alkalmazzák. Ha a gyümölcsöket vagy a salátákat a szeletelés után kálciumklorid-oldattal lemossák, a vágás helyén lezáródnak a sejtek, így színük és frissességük megőrizhető, és a darabok stabilabbak maradnak.

Előállítás:
A kálcium-kloridot a szóda (E 500) előállítása során keletkező kálciumklorid-oldat szárításával állítják elő.

Használat:
A kálcium-klorid az élelmiszerekben mennyiségi korlátozás nélkül, általánosan engedélyezett. Ez alól csupán a kezeletlen és hasonló élelmiszerek a kivételek, amelyek a törvényalkotó szándéka szerint adalékanyagokkal nem módosíthatók.

Az E 509-et többek között a következő termékekben alkalmazzák:
• Dzsem, lekvár
• Sajt
• Tejtermékek
• Kompót (kivéve az almakompótot)
• Gyümölcs- és zöldségkonzervek

Biztonság:
A kálcium-klorid veszélytelennek számít

2013. szeptember 9., hétfő

Sült csirkecombok házi fűszersóval

Nagyon szeretjük a feleségemmel mindketten a finom, puha, omlós csirkehúst. Most is csirkét sütöttünk, és azt hiszem, ez most igazán jól sikerült. A bolti fűszersókat nem szeretem, mert tele vannak mindenféle műanyag vackokkal, ezért inkább magamnak szoktam őket kikevergetni. És mivel kísérletező típus vagyok, így már túl vagyok számtalan változaton, de a mostani fűszersóm azt hiszem, egészen jól sikerült. Persze tudom, ez egyéni ízlés kérdése, de nekem és az én drága feleségemnek ez most nagyon bejött, így azt gondoltuk, megosztjuk veletek is. A fűszersó tizenkét darab alsó vagy felső csirkecombhoz van számítva, ha valaki ennél többet szeretne sütni, vagy ugyanennyit, de egész csirkecombokat, akkor a mennyiségeket fel kell szorozni arányosan...

Hozzávalók:
- 12 db csirkecomb
- 2 mokkáskanál konyhasó
- 1 mokkáskanál morzsolt kakukkfű
- 1 mokkáskanál fokhagymaörlemény
- 1 mokkáskanál morzsolt majoranna
- 2 csipet morzsolt metélőhagyma
- 1 púpos mokkáskanál házi ételízesítő vagy Vegeta
- 0.5 mokkáskanál morzsolt rozmaring
- 0.5 mokkáskanál morzsolt oregánó
- 2 evőkanál étolaj vagy valamilyen zsiradék a sütéshez
- 3-4 gerezd fokhagyma + 2 gerezd, ha nincs szárított fokhagymagranulátumunk
- 1 dl csapvíz
- alufólia a takaráshoz

Elkészítés:
A szárított fűszereket és a sót - az ételízesítőt és a fokhagymát csak akkor, ha szárított változatunk van - tegyük bele egy mozsárba, és aprítsuk szét, amennyire lehet. Ezt nem muszáj, de mi nem szeretjük a sült húson a nagy fűszer darabokat, ezért teljesen porrá őröltük. Ha ez megvan, akkor keverjük hozzá az ételízesítőt, a fokhagymaprésen átnyomott gerezdeket, és azzal keverjük egyenletesen el. Egy nem túl nedves pépet kapunk. Ha szárított ételízesítőt használtunk, akkor az egész por állagú lesz. Ebben az esetben a csirkecombokat majd kenjük le kis olajjal, hogy a por ne hulljon le róluk.

Vegyünk elő egy sütőedényt. Mi hőálló üveg sütőedényt használtunk. Öntsük bele a két evőkanál olajat, vagy az előzőleg felmelegített zsiradékot, és ezt csorgassuk körbe úgy az edényben, hogy mindenhol olajos legyen. A fokhagymát vágjuk nagyjából három milliméteres gerezdekre, és egyenletesen osszuk el a sütőtál alján. ha megvagyunk, akkor szépen letisztogatott csirkecombokat pakoljuk a sütőtálba szorosan egymás mellé. Arra ügyeljünk, hogy ha nem töltik ki a teljes tálat a csirkecombok, akkor úgy igazgassuk a fokhagymagerezdeket, hogy ne legyen szabadon, mind egy-egy comb alatt legyen, különben keményre sül, esetleg meg is éghet, és akkor megkeseredik.


Most jöhet a fűszerezés: akinek teljesen por alakú lett a fűszersója, az most vagy olajjal, vagy vízzel kenje meg a combokat, hogy ráragadjon a fűszer. Akinek pépes állagú lett a fűszersója, annak nincs ilyen gondja, az rögtön elkezdheti rákenni a combokra. Egyenletesen osszuk el a fűszert, a maradékot pedig szórjuk be a combok közé. Ha készen vagyunk, akkor öntsük alá óvatosan egy deciliter vizet, majd alufóliával vonjuk be a sütőtőtálat. Akinek fedeles sütőtála van, annak értelemszerűen nem kell alufóliáznia. Ha ez megvan, tegyük be 180 fokra előmelegített sütőbe, és nagyjából 45-60 perc alatt főzzük puhára. Ha ez megvan, vegyük ki, szedjük le az alufóliát, vagy a sütőedény tetejét, és úgy toljuk még vissza, és süssük addig, míg szépen el nem kezd barnulni a csirkecombok teteje.

Ezennel készen is vagyunk, szedjük ki és tálaljuk rizzsel, krumplival, vagy amivel szeretnénk. Mi kukoricás rizzsel ettük, és rozmaringos sült céklával. Mindenkinek jó étvágyat kívánunk. :-)

2013. szeptember 8., vasárnap

Rozmaringos sült cékla

Az alábbi receptet a kaldeneker oldalon találtam, és annyira megtetszett, hogy gondoltam, ki is próbálom. És mivel épp volt is itthon egy kilónyi cékla, nem is lehetett volna erre jobb alkalom. Amúgy is passzolt a sült cékla a mai menühöz, ami fűszeres sült csirkecomb volt kukoricás rizzsel. Gyorsan el is készítettem, és az eredmény magáért beszélt. Az én drágámnak ugyan egyáltalán nem ízlett, de sebaj, nekem nagyon bejött, neki volt még mit ennie bőven, hiszen a ma nassolni való az egyik kedvence volt, a kürtőskalács...


"...A cékla a libatopfélék családjába (Chenopodiaceate) tartozik. Kétéves növény, amelynek levelei az első évben tőlevelek, a másodikban szárlevelek. Szára a második évben képződik. A növénynek karógyökere van, amely a répatestek kialakításában játszik fontos szerepet. Gyökere húsos, leveses. A megvastagodott répatestet fogyasztjuk, amelynek alakja lehet gömbölyű, hengeres vagy lapos. A répahús színe általában vörös, de lehet sárgás is. Hazánkban általában csak a vörös változatát termesztik. A kutatások szerint Elő-Ázsiából került Ázsiába (itt gyógyításra is használták), majd onnan Európába. A Földközi-tenger környékén őshonos.

A cékla nagy mennyiségben tartalmaz jó vízkötő képességű pektint. Kiváló vérképző, és jól szabályozza a máj anyagcsere folyamatait. Egyes vizsgálatok szerint megakadályozza a daganatos sejtek szaporodását is. Számos vizsgálat bebizonyította, hogy a céklalé segít a vörösvérsejtek regenerálásában és szaporodásában, ezért bizonyos helyeken kiegészítő gyógymódként ajánlják vérszegénység esetén. A cékla, A, B1, B2 és C- vitamint tartalmaz, ásványi anyagok közül pedig folsavat, foszfort, ként, nátriumot, káliumot valamint magnéziumot. Jelentős szerepe van a méregtelenítésben, rendszeres fogyasztásával közérzetünk javulhat. A céklában található cukor könnyen hasznosítható, így gyors energiaforrást jelenthet a szervezetnek, és várandós anyák is bátran fogyaszthatják..."
Forrás: termelotol.hu
Hozzávalók a rozmaringos sült céklához:
- 1 kg cékla
- 2-3 ág friss rozmaring (jó a szárított is, ha csak az van)
- 3-4 gerezd fokhagyma
- 2 evőkanál olívaolaj
- csipetnyi konyhasó
- őrölt bors

Rozmaringos sült cékla elkészítése:
A céklát szivaccsal folyó víz alatt alaposan mossuk meg, dörzsöljük le róla a szennyeződéseket. Nem kell meghámozni. Ha ez megvan, akkor vágjuk gerezdekre, és tegyük egy tálba. Locsoljuk meg az olívaolajjal, tépkedjük rá a rozmaringot (vagy szórjuk meg a szárított rozmaringgal), a borssal, majd sózzuk meg. Ezt követően alaposan keverjük össze, és hagyjuk állni egy-két órát. Ha ez megvan, akkor mehet be az előmelegített sütőbe, ahol 200 fokon 30-40 perc alatt készre sütjük. Az eredeti recept csak 160 fokot írt, de mivel a csirkecombot sütöttem előtte, és az 200 fokon ment, így nem vacakoltam az állítgatással... remek lett 200 fokon is. :-)



Köretnek jól passzolt a sült hús mellé, így bátran ajánlom sültekhez. Mindenkinek jó étvágyat kívánok hozzá. :-)

2013. szeptember 7., szombat

Savanyú káposzta készítése házilag - előzetes!

A savanyú káposzta az a savanyúság, amelyből minden télen rengeteget fogyasztunk a feleségemmel. Mindketten nagyon szeretjük nyersen is meg főzve is. Nem feltétlenül azért, mert egészséges, mert jóval előbb szerettük, mint hogy tudtuk volna róla, mennyire egészséges. A bolti változat viszont egyre drágább, már-már kezdi elérni a rendszeres fogyasztáshoz a megfizethetetlen szintet, miközben a fejes káposzta kilónkénti ára a szezon dömpingjében a savanyított káposzta töredéke. Arról nem is beszélve, hogy manapság a boltban kapható zacskós savanyú káposzták nagy része is borként tartalmaznak a káposzta roppanósan tartása érdekében. A piaci változatban is sokat lehet csalódni, mert - tisztelet a kivételnek - sok helyen használnak a savanyításhoz ecetet, vagy vegyszereket a folyamat meggyorsításához, és a nem természetes úton kierjedt végeredmény tartósításához. Ettől függetlenül a termelőktől lehet kapni még jóféle savanyított káposztát, de ki kell kísérletezni, melyik a megbízható termelő. Idén több ok miatt is (anyagiak, várandós feleségem miatt az egészségesebb táplálkozás, mennyiség, stb.) úgy döntöttünk, magunk készítjük el a télire való hordós káposztánkat, ami sokkal egyszerűbb, mint hinnénk. Mivel azonban átlagban havonta kétszer eszünk minden télen székely káposztát, és egyéb finomságokat, nagyobb mennyiségben gondolkodtunk...

Ezeket vettük hozzá:
- 25 kg fejes káposzta (nettó súly, tisztítás után)
- 1 kg durva konyhasó (nem jódozott!)
- 3 g babérlevél
- 7 g egész feketebors
- 7 g egész köménymag
- 2 db képia paprika
- 1 db nyári alma

Valamint feleségem édesanyjától kaptunk egy 30 literes műanyag hordót. Egyelőre ennyit tudunk csak írni, pár nap múlva belekezdünk a projektbe, aztán meglátjuk mi lesz belőle... majd ha elkészült, jövünk a részletekkel! ;-)

UPDATE (2013.10.23.): A káposzta elkészült, és nagyon finom lett. A teljes cikk/recept az alábbi linken olvasható: Savanyú káposzta készítése házilag - hordós káposzta

2013. szeptember 2., hétfő

Finom házi palacsinta tupperes mixerrel

A feleségem kapott az édesanyjától egy tupperes mixert, mert hogy abban minden erőlködés nélkül, rendkívül egyszerűen és roppant gyorsan elkészíthető számtalan dolog, közöttük a palacsintatészta is (ez egy nem fizetett, de méltán megérdemelt reklám volt). Amióta ezt a kis konyhai kisegítőt megkapta, azóta elég sokszor eszünk palacsintát. Így volt ez a minap is. A palacsinta nem egy bonyolult dolog, ellenben számtalan változatban elkészíthető. Lehet tölteni szinte bármivel, lehet megpakolni emeletesen - máshol ezt palacsinta tortának hívják -, vagy éppen lehet csokiöntettel nyakon borítani. Mi most mellőztük a túlskerázást, egyszerű töltött palacsintát készítettünk. Azaz a feleségem készítette, én csak fogyasztottam. Mivel a szorgos befőzéseknek köszönhetően mennyiségre és fajtára is elég sok lekvárunk van idén, így leginkább lekvárosan ettük, valamint a feleségem kedvére mogyorókrémmel töltött változat is készült. Most a tupperes mixerrel való elkészítési módot közöljük le - ami a mixerhez mellékelt receptlistáról származik -, talán majd egyszer feltesszük a hagyományosat is. :-)

Hozzávalók 7-8 db tupperes palacsintához:
 (a hozzávalók egy részét a mixer tetejével mérjük ki)
- 2 tető tej
- 1 púpos tető liszt
- 2 evőkanál étolaj
- 1 tojás
- 1 csapott mokkáskanál kristálycukor
- 1 csipet só
- étolaj a sütéshez

Tupperes palacsinta elkészítése:
Először a tejet, a tojást és az étolajat öntsük a mixerbe, majd mehet bele a cukor, só és a liszt. Amikor minden benne van, rakjuk össze a mixert, és addig rázzuk, míg egynemű nem lesz a tésztája. Ha ez megvan, öntsük ki egy tálba, és annyiszor ismételjük meg a folyamatot, ahányszor 7-8 db palacsintát szeretnénk. A művelet először úgy tűnhet, mintha egy rövidke időre átavanzsálna az ember bármixerré, de amúgy nem olyan veszélyes. :-) A kész tésztát a hagyományos módon süssük ki: Palacsintasütő serpenyőbe tegyünk nagyon kevéske olajat, és merőkanállal szedjünk bele egy adagra való palacsintát. Egyenletesen folyassuk szét a serpenyőben, majd fordítsuk meg. A rutinosabbak végezhetik ezt a feldobálós módszerrel is, de csak ők, különben a palacsinták egyik fele gyűrött lesz, a másik fele meg a plafonon... :-) A kevésbé rutinosak lapos keverőkanállal vagy szedőlapáttal is megfordíthatják. Fémet ne használjunk, mert felsérthetjük vele a serpenyő bevonatát. A mindkét oldalán megsült palacsintákat szedjük egymásra egy nagyobb tányérra. Ha készen vagyunk elkezdhetjük megtölteni. Innentől mindenkinek az ízlésére van bízva a dolog. A lehetőségek tárháza végtelen...

Jó étvágyat kívánunk a palacsintához. :-)

2013. szeptember 1., vasárnap

Pizzás kifli sajttal szórva

A feleségem egyik nagy kedvence ez a sütemény. Én - bár szeretem a sós sütiket, meg az édeseket is - valahogy annyira nem rajongok érte. Megeszek belőle egyet-kettőt, talán hármat-négyet is, de nem tartozik a nagy kedvenceim közé. A receptjét még az édesanyjától kapta a feleségem, aki szintén a családból kapta, de ő még vajat tett bele pizzakrém helyett. A feleségem édesanyja volt, aki úgy gondolta, kipróbálja pizzakrémmel is. Most már, hogy tudjuk a süti teljes családfáját, és mindennemű forrását legalább két felmenőig, nyugodtan nekiállhatunk elkészíteni. ;-) A jelen recepthez az egyszerűség kedvéért a boltban kapható pizzakrémet használta az én drágám, de természetesen készíthető ez otthon összeállított pizzaszószból is...

Hozzávalók a pizzás kiflihez:
- 1 kg liszt
- 2 csomag sütőélesztő
- 0.5 l tej
- 2 dl étolaj
- 2 csapott evőkanál konyhasó
- pizzakrém (bolti, vagy házi készítésű pizzaszósz)
- 1 db tojás a kenéshez
- 10 dkg reszelt sajt a szóráshoz

Pizzás kifli elkészítése:
A tejet melegítsük langyosra, majd morzsoljuk bele az élesztőket. Keverjük össze alaposan, majd hagyjuk pár percet érni. Ezt követően a lisztet, az élesztős tejet, az étolajat és a sót összekeverjük, majd addig gyúrjuk, míg egyenletesen lágy tésztát nem kapunk. Ekkor szedjük négy részre, és formáljunk mindegyikből egy kis cipót. A cipókat nyújtsuk kör alakúra, majd osszuk őket éles késsel 12-16 körcikkre. A cikkeket kenjük meg pizzakrémmel, vagy házi készítésű pizzaszósszal, tekerjük fel úgy, hogy a tekerést a körcikk szélesebb végén kezdjük, majd hajlítsuk kifli alakúra.

Ha mindegyikkel megvagyunk, akkor lesz nagyjából 50-60 pizzás kiflink. Egy tepsit béleljünk ki sütőpapírral, pakoljuk rá a kifliket, kenjük meg az összekutyult tojással. Ízlés szerint szórjuk meg sajttal, majd 200 fokos sütőben nagyjából 25 perc alatt süssük meg. Ha készen vagyunk, várjuk meg míg kihűl, és tálalhatjuk. Remek csemege teával, kakaóval éppen úgy reggel, mint délután. Mindenkinek jó étvágyat kívánunk hozzá.

Megjegyzés: mivel nálunk az ételfotókat én készítem, és tegnap dolgoztam, míg a feleségem ezt készítette, így már csak ma reggel tudtam a kész kifliket lefotózni. A legközelebbi alkalommal hozok majd a folyamatokról is fotókat.

Google+