2014. augusztus 27., szerda

Zöldgledícsia-főzelék

Egy hete írtuk meg a Gledícsiát, vagy más nevén a tövises lepényfát bemutató cikkünket, és ahogy azt már tőlünk megszokhattátok, azt általában hamarosan követi egy felhasználást javasló recept is. Ezen a szokáson most sem kívántunk változtatni, ugyanakkor sajnálatos módon kellett rájönnünk, hogy míg az interneten elég nagy számban található a gledícsia ehetőségét taglaló irodalom mind magyar, mind pedig idegen nyelven, annak felhasználására már sajnos sokkal szegényesebb a kínálat. Ezért döntöttünk úgy, hogy az elérhető adatokból kiindulva magunk fogunk kísérletezni a növénnyel...



Első körben arra gondoltunk, hogy a még nem kiszáradt hüvelytermésből kifejtett zsenge, édeskés magokkal fogunk kísérletezni, majd ősszel, a már megszáradt, csonttá keményedett magokat is górcső alá vesszük. Így esett hát, hogy kiszemeltünk magunknak egy szép gledícsia fát, majd vártuk a kellő pillanatot, ami a napokban el is érkezett. Épp az utolsó még zsenge, zöld napjait sikerült elkapni a terméseknek, mert már megjelentek rajta a száradási foltok. Betakarítottam belőle egy pár reklámszatyornyit, majd nekiálltam a cseppet babara munkának: kifejtettem a magokat, amelyeknek íze - így zsenge állapotban - leginkább a kissé öregecske zöldborsóéra hajaz. Pont ez az, amiért az első recept, amelyben ezt a növényt felhasználjuk, egy kissé módosított zöldborsófőzelék recept. :-)

...ezer mag (beérett, száraz) tömege 182-200 g. (A lencse 30-80 g, a zöldborsó 100-400 g.) A mag általában barna, széles elliptikus, lapított, 8-10 mm hosszú, 6-8 mm széles és 3-4 mm vastag. A magban található mannogalaktán, enzimek, 3% zsíros olaj, zsírsavakkal (dihidroxisztearin, sativin, tetrahidroxistearinsav), 21% fehérje, 0,19% cukorszármazék (epikatechin-3-glucosid), phytosterin, ecetsav, tannin, flobafen és polifenol. (Hagers Handbuch) Az éretlen hüvely 30% cukrot tartalmaz. (Peter Betzell: Edible pods)

A magot körülvevő kocsonyás, édes anyagot tüdőbaj esetén fogyasztják, de a gyermekek csemegeként is szopogatják. Magját lencseszerűen lehet felhasználni. Rövid forralás után a meleg vízben állva megpuhul. (Hideg vízben való áztatásra nem reagál napok alatt sem.) Íze a tökmagéra emlékeztet. Őrölve zöldséglevesbe szórják, és kávépótszerként is ismert. Hazájában sör jellegű italt készítenek belőle...

Hozzávalók a zöldgledícsia-főzelékhez:
- 50 dkg zsenge, zöld gledícsia magok
- 0.5 liter tej
- 3 evőkanál liszt
- 1 csapott mokkáskanál konyhasó
- 2 evőkanál kristálycukor
- apróra vágott petrezselyemzöld
- 1-1.5 evőkanál étolaj

Zöldgledícsia-főzelék elkészítése:
A zöld gledícsia magokat tegyük egy lábasba, majd sózzuk meg. Tegyünk alá étolajat, egy deci csapvizet, majd lassú tűzön pároljuk kb. tíz percig. Ekkor engedjük fel annyi vízzel, ami még éppen ellepi, adjuk hozzá a petrezselyemzöld felét, és fedő alatt főzzük puhára. Nekünk nagyjából 70 percnyi főzéstől lett puha, szóval senki se gondolja, hogy kávészünetben ennek nekiállhat. :-) Amikor megfőtt a gledícsia, tegyünk egy mérőedénybe 3 evőkanál lisztet, majd lassan kezdjük el hozzá önteni a tejet, mialatt folyamatosan kevergetjük. Amikor már mind a fél liter tej benne van, és sikerült csomómentesen elkeverni, öntsük az egészet a puhára főtt gledícsiára (amelyen ekkor már csak annyi lé legyen, ami szűkösen ellepi. Ha több van, vagy merjük le róla, vagy forraljuk el.), és folyamatos kevergetés mellett forraljuk fel, és várjuk meg, amíg besűrűsödik. Amint ez megtörtént, adjuk hozzá a maradék petrezselyemzöldet és a cukrot. Kevergessük még pár percig, majd zárjuk el alatta a tüzet.

Mint látható, nagyjából úgy készül, mint a zöldborsófőzelék, csak ezt egy kicsit tovább kell főzni. Az íze nem teljesen egyezik meg az említett zöld hüvelyessel, de nagyon hasonlatos hozzá. Nekem nagyon ízlett, így csak ajánlani tudom mindenkinek, aki nyitott az új dolgokra, és nem ijed meg egy kis kísérletezéstől. :-) Jó étvágyat!

2014. augusztus 26., kedd

Pulykahúsos lasagne

A lasagne nem éppen a kedvencünk, de azért ha úgy van, megesszük. Azonban mivel a csirke-, illetve a pulykahúst jobban szeretjük a sertésnél, az az ötlete támadt az én drága feleségemnek, hogy mi lenne, ha sertéshús helyett pulykamellből készítenénk. Mivel éppen volt - naná, hogy volt - pulykamell a fagyasztószekrényben, gondoltam, miért is ne? Igen ám, de ebbe az ételbe darálva kell a hús, nekünk meg egybe volt. Így rám várt a feladat, hogy a konyhaszekrény tetején porosodó húsdarálót üzembe helyezzem, és rávegyem a pulykát hogy ledarálódjon (természetesen csak azután, hogy kiolvadt a konyhapulton).



Megtörtént, így már semmi sem tarthatott vissza minket a pulykahúsos lasagne elkészítésétől...

Pulykahúsos lasagne hozzávalói:
- 4 evőkanál étolaj
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 4 gerezd fokhagyma
- 4 evőkanál víz
- 1 közepes sárgarépa
- 1 közepes fehérrépa
- 1 teáskanál konyhasó
- őrölt fekete bors
- 70 dkg darált pulykamell
- 1 púpozott teáskanál morzsolt kakukkfű
- 1 púpozott teáskanál morzsolt oregánó
- 150 gramm gomba
- 2 db nagyobb paradicsom
- 140 gramm sűrített paradicsom
- 8 evőkanál csapvíz

Besamel mártáshoz:
- 100 gramm vaj
- 1 liter tej
- 60 gramm liszt
- konyhasó
- őrölt szerecsendió
- őrölt fehér bors

Pulykahúsos lasagne elkészítése:
Vegyünk elő egy kb. 20 cm X 25 cm hőálló sütőtálat, majd vajazzuk ki alaposan. Tegyük félre, had pihenjen. :-) Ha nem darált húst vettünk, akkor daráljuk le a pulykamellet. A zöldségeket vágjuk apró darabokra (kivéve a fokhagymát, mert azt le kell reszelni, vagy fokhagymanyomót átpréselni.). Ezt követően dinszteljük üvegesre a hagymát egy kevés olajon, majd adjuk hozzá a fokhagymapépet, és öntsünk ré egy kevés vizet. Ehhez adjuk hozzá a felaprított fehér-, illetve sárgarépát, és ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. 10-15 percig pároljuk, majd mehet bele a darált pulykamell is. Erre jöhet még egy kevéske víz, majd ezzel is pároljuk még vagy 10-15 percig. Ezt követően mehet bele a felkockázott paradicsom és a gomba. Az egészet addig pároljuk, míg a paradicsom teljesen meg nem puhul, el nem kezd szétesni. És most a tesszük bele a sűrített paradicsomot. Ismét fűszerezzük sózzuk, borsozzuk, mehet bele lényegében bármilyen fűszer, ami az ízlésünknek megfelel. Azokkal még forraljunk rajta egy percet, majd levehetjük a tűzről, és félretehetjük. :-)

Ez után jöhet a besamel mártás elkészítése: egy serpenyőben olvasszuk meg a vajat, szórjuk rá a lisztet, és folyamatos kevergetés mellett pirítsuk világosra. A tejet forraljuk fel, és folyamatos kevergetés mellett öntsük a pirított liszthez. Keverjük simára, fűszerezzük.



Most jöhet az egész összerakása. Vegyük magunk elé a kivajazott tepsit, és tegyünk az aljára egy rétegben lasagne tésztát. Erre jöhet egy réteg mesamel mártás, egy réteg töltelék, és egy réteg reszelt sajt. Majd újra tészta... háromszor ismételjük meg az egészet, majd a legfelső, negyedik tésztarétegre ráöntjük a maradék besamelt, és a maradék sajtot. 180 fokra előmelegített sütőben 40-60 perc alatt készre sütjük az egészet. hagyjuk kicsit hűlni, majd tálaljuk.

Jó étvágyat kívánunk! :-)
A recept az aprosef.hu oldalról való.

2014. augusztus 25., hétfő

Simontornyaivéralma-befőtt – díszalma hibrid befőzve

Még tavaly találtam rá véletlenül egy piros húsú, közepes nagyságú gyümölcsöket termő almafára a Gellért-hegyen. Már akkor sejtettem, hogy ez egy díszalma hibrid, ami később több irányból is megerősítést nyert. Sőt, találtam egy kertészetet (DMKert Kft.), ahol nevet is adtak neki, mert hogy magyar neve nem volt. Ez az alma a Simontornyai véralma, a piros húsú díszalma hibrid, amelyből tavaly elkészítettük életünk első házi almaborát, amelyet az almabor zamatos piros díszalma hibridből címen tettünk közzé. Azóta még két másik fát is találtam, így idén az 5 liter helyett 10 liter bort készítettünk belőle. Ezen felül az az ötletem támadt, hogy milyen lenne vajon befőttnek egy kis fahéjjal, szegfűszeggel. Az ötlettel addig-addig játszadoztam, míg végül a gondolatok tettekké értek...



...mint a képen is látható, vizuálisan egy igazi élmény. Az ízét még nem tudjuk, milyen, de az illata főzés közben igazán ínycsiklandó volt. Amint felbontjuk, és megízleljük, mindenképpen frissítjük a posztot a tapasztalatokkal. :-)

Hozzávalók a Simontornyaivéralma-befőtthöz:
- érett, zamatos Simontornyai véralma
- kristálycukor
- csapvíz
- borkősav
- szegfűszeg
- fahéj
- borkősav

Simontornyaivéralma-befőtt elkészítése:
Az almákat mossuk meg alaposan, szabadítsuk meg a szár részektől, majd vágjuk négy részre (nem kell meghámozni). A magházat vágjuk ki belőle, majd tegyük egy tálba, amelyet előzőleg félig töltöttünk hideg vízzel, és adtunk hozzá egy mokkáskanál borkősavat (ez azért kell, hogy ne kezdjen el megbarnulni az alma, de ha valaki ódzkodik tőle, akár el is hagyható). Ezt követően tegyük oda forrni a szirupot. Mivel ennek a fajta almának többféle kereszteződése is van, így csak ízpróba alapján tudjuk eldönteni, mennyi cukor kell hozzá. Amit nekünk sikerült idén beszerezni, abba úgy tűnt, elég lesz az 1 liter víz / 40 dkg kristálycukor arány. Odatettük a szirupot forrni, és mint azt a almakompótnál szoktuk, tettünk bele egy pár darab szegfűszeget, apróra tört fahéjat, valamint egy kevéske borkősavat (1 liter vízhez fél mokkáskanálnyit). Ezt szintén a fent említett ok miatt tettük, a gyümölcsök természetes színének minél további megőrzéséért...

Mikor a szirup felforrt a szirup, dobjuk bele az almagerezdeket, és újraforrástól számított 4-5 perc után lyukas szedőkanállal kezdjük el az előzőleg tisztára mosott, majd lecsepegtetett (nem eltörölgetett) üvegekbe szedni. Ha ez is megvan, akkor a felöntőlét óvatosan kezdjük el az üvegbe merni úgy, hogy fűszerdarabkák ne kerüljenek bele. Az üvegeket csak addig töltsük, amíg kényelmesen tudjuk mozgatni őket a kilötyögtetés veszélye nélkül.

Mivel nem használunk semmilyen tartósítószert, dunsztolni kell. Ehhez vegyünk egy lábast, terítsünk az aljára egy konyharuhát. Ebbe állítsuk bele az üvegeket, majd forró vízzel töltsük fel a lábast addig vízzel, hogy a befőttek legalább 3-4 centire kilógjanak. Gyújtsuk meg alatta a lángot. Az üvegekbe szedjünk még annyi szirupot, hogy teljesen csordultig legyenek. Óvatosan helyezzük a tetejére a lapkákat (mondjuk egy fél fordulatnyira), és várjuk meg amíg az üvegben el nem kezd gyöngyözni a szirup. Innentől 5-10 percet várjunk, majd zárjuk el alatta a lángot. A lapkákat erősen szorítsuk rá az üvegekre, majd hagyjuk azokat a forró vízben, hogy az egész együtt hűljön ki.

Amint teljesen kihűltek, vegyük ki, majd nedves ruhával törölgessük át az üvegeket, ellenőrizzük, hogy minden lapka jól be van-e horpadva. Ha nincs, akkor nem alakult ki benne a vákuum, ami azt jelenti, hogy nem zár rendesen a tető (lapka). Az ilyen üvegek tartalmát vagy meg kell enni, vagy kicserélni rajta a lapkát, és a leírtakat megismételve újra felforralni, lezárni, és kihűteni (bár akkor meg annak áll fent a veszélye, hogy szétfő az alma, ezért inkább tegyük hűtőbe, és pár napon belül fogyasszuk el). Ha mindent rendben találtunk, akkor mehetnek a kamra polcára a Simontornyaivéralma-befőttek. Mindenkinek kellemes befőzést kívánunk... :-)

Fontos: mivel nem használunk semmilyen tartósítószert a Simontornyai véralma befőzéséhez, elsődleges fontosságú az ilyenkor megkövetelt tisztaság betartása; az üvegeket, a lapkákat és minden eszközt, amit a befőzés során használni fogunk, alaposan mossunk el, majd hagyjuk (törölgetés nélkül) magától megszáradni.

2014. augusztus 24., vasárnap

Füstölt sajtos töltött cukkini

A minap nagyon jó árban találtunk tölteni való cukkinit a piacon, így habozás nélkül vettünk belőle egy nagyobbat, hogy majd készítünk belőle egy jó kis töltött cukkinit. Hazaérve neki is álltunk az interneten keresgélni a számunkra megfelelő receptet, amit végül az én drága feleségem meg is talált az www.infogyor.hu oldalon. A receptet átnézve rögtön tudtuk, hogy ez lesz az, ami nekünk kell, csak éppen kicsit módosítani kell a saját ízlésünknek, és igényeinknek megfelelően. Így történt, hogy egy kicsit átvariáltuk a fűszerezést, valamint a darált csirkemell helyett kockákra vágott csirkemellet tettünk bele, mert azt jobban szeretjük, gusztusosabbnak tartjuk...



...az eredmény pedig egy igazán ínycsiklandó finomság lett, ami annyira ízlett nekem is, és az én drága feleségemnek is, hogy egészen biztosan fogunk még ilyet készíteni a jövőben. :-)

Hozzávalók a füstölt sajtos cukkinihez:
- 1 nagyobb cukkíni
- 1 nagyobb fej vöröshagyma
- 30 dkg csirkemell
- 20 dkg gomba
- 4 mokkáskanál házi ételízesítő
- petrezselyemzöld
- 2 dl főzőtejszín
- 2 db paradicsom
- 8 dkg füstölt sajt
- 10 dkg trappista sajt
- kevés őrölt bors
- 1 gerezd fokhagyma
- 1-2 evőkanál liszt
- kevés étolaj

Füstölt sajtos töltött cukkini elkészítése:
A cukkínit jól megmossuk, szárazra töröljük, kettévágjuk és a belső részét kikaparjuk (ha már magja is van, akkor a magokat kiszedjük a kikapart belső részből, mert azok nem kellenek. A magokat kidobjuk, a kikapart belső részt pedig félre tesszük, mert megy vissza a töltelékbe majd.). Az apróra vágott vöröshagymát kevés olajon megpároljuk, beletesszük a megtisztított, apróra vágott gombát és a kisebb kockákra vágott csirkehúst. Fedő alatt lassú tűzön félpuhára pároljuk. Eddigre már a csirkehús levet is enged. Beletesszük a házi ételízesítőt, a cukkíni kikapart belsejét és a finomra vágott petrezselyemzöldet. A fokhagymát apróra vágjuk, vagy fokhagymanyomón átpréseljük, majd hozzáadjuk azt is. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, és addig főzzük az egészet, míg puha nem lesz a hús.

 

Amikor megfőtt, hozzáadjuk a lereszelt füstölt sajtot, és a tejszínt. majd addig főzzük, míg a sajt teljesen el nem olvad benne. Valószínűleg nem lesz elég sűrű, amin a két kanál liszttel segíthetünk. Amikor már krémes az állaga, elővehetjük az előzőleg kettévágott, kikapart belsejű cukkinit. Egy tepsibe tegyünk sütőpapírt, majd arra rá a cukkiniket. A belsejüket töltsük meg a töltelékkel, majd a tetejére reszeljünk jó vastagon sajtot.

200 fokra előmelegített sütőbe tesszük, és készre sütjük. Sajnos nem tudjuk megmondani, ez mennyi idő lesz, mert a cukkinik "korától" függ. Nagyobb, öregebb cukkini esetében ez akár egy óra is lehet, kisebbeknek kevesebb is elegendő lehet. Érdemes rendszeresen bekukkantani, és tűpróbát végezni a cukkinin.

Mindenkinek jó étvágyat kívánunk ehhez a finomsághoz. Mi csak egyszerűen tört burgonyával ettük, de természetesen bármilyen köret jó hozzá. :-)

2014. augusztus 21., csütörtök

Somkompót, sombefőtt – húsos som befőzve

Korábban már írtunk a húsos somról, amely idén most látogat el másodszor a konyhánkba. Első alkalommal a még éretlen/félig érett bogyókból készítettünk egy különleges ecetes savanyúságot, amelynek receptjét Húsos som ecetes-köménymagos lében címmel tettük közzé. Most pedig, hogy már a bogyók teljesen beértek, eljött az ideje a befőzésnek is. Így - mint a címből már talán sejthető is volt - most befőttet fogunk készíteni ebből a méltán neves vadgyümölcsből...



Hozzávalók a sombefőtthöz, somkompóthoz:
- 1 kg érett húsos som
- 40-60 dkg kristálycukor
- 1 liter csapvíz
- 1-2 gramm citromsav vagy borkősav (opcionális)

Sombefőtt, somkompót elkészítése:
A somot szabadítsuk meg a szár darabkáktól, vízsugár alatt mossuk át, majd tegyük szűrőtálba, és hagyjuk jól lecsepegni. Kimagozni nem kell, mert a nagyon érett som összetörne, mire sikerrel járnánk (nekem már olyan érettek is voltak benne, amelyekből kiserkent a vörös lé, ahogy kihúztam belőle a szárat.). Ha megvagyunk vele, akkor odatehetjük a szirupot forrni. A szirupnál a cukor mennyiségét azért tól-ig határban adtam meg, mert nem minden bokorról származó som egyformán savanykás. A mienk most elég fanyar volt, így mi 60 dkg cukrot tettünk bele, de találkoztam már "édesebb" sommal is.

Szóval, a vízből és a cukorból főzzünk szirupot, majd adjuk hozzá a citromsavat vagy borkősavat. Ez akár el is hagyható, ha valaki nem szeretné használni, mert az eltarthatóságban nincs szerepe. Mindössze azért került bele egy kevéske, mert segít hosszabb ideig megőrizni a szép élénk piros színét. A citromsav vagy borkősav hiányában a befőttünk színe az idő múlásával szépen lassan elkezd fakulni. Ettől természetesen élvezeti értéke nem csökken.

Ha felforrt a felöntőlé, akkor a somot szedjük üvegekbe jó tömören (a forró lé hatására úgyis össze fog esni kissé), majd szedőkanállal merjük rá a forró szirupot. Az üvegeket először csak 3/4 részig töltsük sziruppal, majd vegyünk elő egy lábast, az aljára terítsünk egy konyharuhát, állítsuk bele az üvegeket, majd körülötte öntsük fel forró vízzel úgy, hogy az üvegek legalább 4-5 centire kilógjanak belőle. Gyújtsunk alá, majd forraljuk fel. Amíg fel nem forr, töltsük csordultig sziruppal az üvegeket, majd lazán (nagyjából egy negyed fordulattal) helyezzük rá az üvegekre a lapkákat.

Ha felforrt a víz a lábasban, várjuk meg míg az üvegekben a szirup is elkezd gyöngyözni. Innen számítva 10 perc múlva óvatosan szorítsuk rá az üvegekre a tetőket, majd tegyük vissza a forró vízbe. A tüzet zárjuk el alatta, és hagyjuk benne a vízben az üvegeket, amíg azok teljesen ki nem hűlnek. Ezt követően nedves ruhával törölgessük át az üvegeket, ellenőrizzük, hogy minden lapka jól be van-e horpadva. Ha nincs, akkor nem alakult ki benne a vákuum, ami azt jelenti, hogy nem zár rendesen a tető. Az ilyen üvegek tartalmát vagy meg kell enni, vagy kicserélni rajta a lapkát, és a leírtakat megismételve újra felforralni, lezárni, és kihűteni.

Ha mindent rendben találtunk, akkor mehetnek a kamra polcára a sombefőttek. Mindenkinek kellemes befőzést kívánunk... :-)

Fontos: mivel nem használunk semmilyen tartósítószert a húsos som befőzéséhez, elsődleges fontosságú az ilyenkor megkövetelt tisztaság betartása; az üvegeket, a lapkákat és minden eszközt, amit a befőzés során használni fogunk, alaposan mossunk el, majd hagyjuk (törölgetés nélkül) magától megszáradni.

2014. augusztus 20., szerda

Gledícsia, lepényfa – az ehető, vadon termő hüvelyes

Az Észak-Amerikából származó gledícsia (Gleditsia triacanthos) közismert növény, ezért részletes leírása fölösleges. Mindenki ismeri hosszú, csavarodott, barna hüvelytermését, amely nyár végére megbarnulva, nagy számban lóg a fákon, és tél közepétől hullik le a földre. Van olyan példánya, mely egészen tavaszig a fán marad.

Latin neve: Gleditsia triacanthos
Magyar/közhasználatú név: Gledícsia, Glédics, lepényfa, tövises lepényfa.
Elnevezései idegen nyelven: Lederhülsenbaum, Gleditschie (német), Gledicsija (orosz), Honey locust (USA), Carouge a miel (francia), Spino di Cristo (olasz)
Egyéb, ritkább elnevezések: Lepényfa, Krisztusfa, Koronaakác, Koronafa

Sokan szentjánoskenyérnek hívják, holott az nálunk nem él meg, mert meleg igényét a mi éghajlatunk nem elégíti ki (Nevezik még krisztustövisnek is a töviskoronára emlékeztetve, de ez a faj a Szentföldön Krisztus korában sem élt, és most sem él, tehát nem lehetett a töviskorona alapanyaga.). Általában nagy, háromágú tövisei vannak – innen ered latin neve –, de ismert tövistelen változata is (var. inermis). Nagyobb ültetvények létesítése esetén madárkárok ellen célszerű ezt telepíteni, mert a madarak időnként rászúródnak a tövisre. Levele az akácra hasonlít, csak jóval apróbb levélkékből áll. Egyszeresen vagy kétszeresen szárnyaltak. Parkokban, közterületeken, temetők körül gyakran telepítik. Időnként elvadult példányait is látni lehet a települések körül. Az elmúlt évek szélsőséges időjárásai ellenére – hol sok volt a csapadék, hol kevés – mindig megélt egészségesen és rengeteg termést hozott. Közismertsége ellenére kevesen tudják róla, hogy termése ehető magokat tartalmaz, egy-egy hüvely akár 25-33 szemet is.

A fa igen változatos a tövisesség mennyiségében, hüvelyeinek nagyságában, formájában, kocsonyaanyag tartalmában és a mag színében. Van olyan fa, amelyik alig tüskés, hüvelytermése igen hosszú, a benne lévő kocsonyás anyag tél végére teljesen kiszárad, így magja fejtés közben nem ragad bele, nem lesz ragadós és a mag színe lencséhez hasonló, sárgászöld. Ez azért előnyös, mert a mi ízlésünk szerint szívesebben fogyasztunk világos magvakat, mint sötétet.

Sem a fa, sem a termés nem szenved a kártevőktől, sőt a raktározott mag évek alatt is ép marad.



Könnyen telepíthető. Vethető magról, csak vetés előtt le kell forrázni, hogy kicsírázzon, vagy ültethető egyéves magcsemetéről is. Változatossága miatt, ha megtaláltuk a nekünk tetsző gledícsiát, akkor tavasszal szabadban, héjaláoltással tudjuk a fajtajelleget megőrizni. A csemeték gondozása a kezdeti gyomirtáson kívül nem igényel mást. Esetleg nagy szárazságban egy kis locsolást. Kedvező helyen első évben 1-1,5 m magasra is megnőhet. A felnőtt fa, mint említettem, száraz és nedves évben egyaránt egészségesen és bőven terem. Hozamát tekintve mérési eredményeim nincsenek, de aki már látott termésekkel dúsan megrakott fát az tudhatja, hogy semmilyen hüvelyes mögött nem marad el. Egy internetes adat szerint az a terület, ami 1-1,5 t gabonát terem az 15-20 t glédicslisztet szolgáltatna. A szakirodalom szerint szakaszos termésre hajlamos, de az általam megfigyelt fákon ez nem volt szembetűnő. Az egynyári hüvelyesekkel szemben előnye, hogy nem kell évente vetni, a különböző talajmunkálatokat és az ápolást elvégezni. Szedése is kedvező, mert a lehullott termések nem nyílnak fel, akár hónapok múltával is ráérünk összeszedni. A fejtést lehetőleg szabadban végezzük, mert a munka közben keletkezett por erősen irritálja a nyálkahártyákat.

Melegkedvelő faj, de –32°C-ig télálló. Talajjal szemben nem igényes, de előnyben részesíti a laza, homokos talajokat. Megél gyengébb sziken is. A szennyezett városi levegőt jól tűri. Fényigényes és gyors növekedésű, 20-25 m magasságot ér el. 8-10 éves korában kezd virágozni és teremni, és kb. 80 évet él meg.


Ezer (beérett, száraz) mag tömege 182-200 g. (A lencse 30-80 g, a zöldborsó 100-400 g.) A mag általában barna, széles elliptikus, lapított, 8-10 mm hosszú, 6-8 mm széles és 3-4 mm vastag. A magban található mannogalaktán, enzimek, 3% zsíros olaj, zsírsavakkal (dihidroxisztearin, sativin, tetrahidroxistearinsav), 21% fehérje, 0,19% cukorszármazék (epikatechin-3-glucosid), phytosterin, ecetsav, tannin, flobafen és polifenol. (Hagers Handbuch) Az éretlen hüvely 30% cukrot tartalmaz. (Peter Betzell: Edible pods)

A magot körülvevő kocsonyás, édes anyagot tüdőbaj esetén fogyasztják, de a gyermekek csemegeként is szopogatják. Magját lencseszerűen lehet felhasználni. Rövid forralás után a meleg vízben állva megpuhul. (Hideg vízben való áztatásra nem reagál napok alatt sem.) Íze a tökmagéra emlékeztet. Őrölve zöldséglevesbe szórják, és kávépótszerként is ismert. Hazájában sör jellegű italt készítenek belőle. Alkalmas sövénynek, sőt nagyon jó mézelő és tűzifa is.

Saját tapasztalataink a növénnyel kapcsolatban:
A csörgősre száradt hüvelyekből kifejtett mag nagyon kemény, nyersen teljesen alkalmatlan a fogyasztásra. Azonban a szépen kifejlődött hüvelyben, amelyik már szépen dagadozik a magoktól, de még zöld, egészen finom, zsenge magjai vannak. Az ilyen ideje korán kinyert magok könnyen rághatóak nyersen is, édesek, zamatosan. Ízében legközelebb a frissen kifejtett zsenge zöldborsóhoz áll.

Főzési célokra eddig még nem használtuk, de amit ez megtörténik, természetesen (azon felül, hogy közzé tesszük a receptet) frissíteni fogjuk ezt a posztot is a tapasztalatainkkal.

2014. augusztus 13., szerda

Őszibarackbefőtt tartósítószer nélkül

Az én drága feleségem egyik kedvenc gyümölcse az őszibarack, abból is a jó csurgós, édes, sárga húsú fajta. No nem tagadom, én is képes vagyok megenni belőle jó néhány darabot a mosogató felett állva, miközben ujjaim közül csepeg a baracklé. :-) Minden évben nagyon várjuk a szezonját, és amikor vége, akkor szomorúak vagyunk, hogy most megint várhatunk egy évet. Telente néha veszünk egy-két üveg őszibarackbefőttet, de sajnos ahogy az lenni szokott, ezek sem sem éppen a minőségről híresek. Az igen nagy valószínűséggel külföldről származó barackok - mint ez a konzerviparban lenni szokott - minőségi kategóriában valahol a béka hátsófertályának szintje alatt mozognak, a felöntőlé pedig annyira agyon van cukrozva, mintha legalábbis ezzel próbálnák a barack minőségi hiányosságait elfedni/kompenzálni. Arról már nem is beszélek inkább, hogy mennyi adalékanyag, tartósítószer van bennük...



Ezért inkább ha lehetséges, ezt a finomságot is magunk készítjük el, és az alábbi recept egyszerűségével másokat erre buzdítunk. Ha megkóstoljuk a magunk eltett barackbefőttet, akkor többé nem fogjuk pénzünket a boltira pazarolni... :-)

Hozzávalók az őszibarackbefőtthöz:
- befőzni való őszibarack
- kristálycukor
- csapvíz
- nátrium-benzoát (opcionális)

Őszibarackbefőtt elkészítése:
Befőzésről lévén szó, az egész a felhasználni kívánt üvegek és lapkák mosószerrel történő alapos elmosásával kezdődik. Az üvegeket elmosás után alaposan öblítsük ki, majd egy tiszta konyharuhára téve várjuk meg, amíg magától megszárad  (nem törölgetünk!). Amíg az üvegek száradnak, lássunk hozzá az őszibarack megtisztításához. Az igazi az lenne, ha meg is hámoznánk az őszibarackokat, de a gyakorlatban erre nem minden fajta alkalmas. Ezt könnyen tesztelhetjük: egy lábasba forraljunk vizet, egy barackot vágjunk be a tetején kereszt alakban, majd tegyük a forró vízbe 3-4 percre. vegyük ki, és próbáljuk meghámozni. Ha nem megy, akkor az a fajta, amit beszereztünk, nem alkalmas erre. Ha megy, akkor mindet hámozzuk meg ezzel a módszerrel.


Ha mégsem ment volna, akkor sajnos alaposan le kell dörzsölni folyó víz alatt a barack héjáról a szőröket. Ez egy kicsit időigényes, de megéri. Ezt követően a barackokat magozzuk ki, és mérettől függően daraboljuk fel negyedekre vagy nyolcadokra. Nekünk szép nagy barackokat sikerült beszereznünk, amiket nem lehetett meghámozni, így héjával tettük el nyolcadolva. (Fotó forrása: www.pearsonfarm.com

Szóval, miután sikerrel kimagvaltuk, feldaraboltuk az őszibarackokat, tegyük oda a szirupot forrni. Az őszibarack elég édes, nem kell hozzá sok cukor, így mi csak 40 dkg kristálycukor / 1 liter csapvíz aránnyal dolgoztunk. Amint a felöntőlé felforrt, dobjuk bele a feldarabolt barackokat, majd hagyjuk a forró lében 2-3 percig fürdőzni. Ezt követően szedjük jó szorosan az üvegekbe, majd mehet rá a felöntőlé is (csordultig töltsük az üveget).

Az üvegeket egyenként töltsük, zárjuk le, majd csomagoljuk újságpapírba és tegyük száraz dunsztba takarók, plédek közé (az újságpapír el is hagyható, mi azért szoktuk betekerni, hogy ha esetleg összekentük az üveg külsejét a cukros lével, akkor ne legyenek a plédek ragacsosak tőle.). A száraz dunsztból - ha jól csináltuk - egy nap után kiszedve is langyosak még az üvegek. Ekkor már nedves konyharuhával eltörölgethetjük őket, hogy legyenek ragacsosak. Mikor kihűltek, mehetnek a kamra polcára.

Megjegyzés az opcionális tartósítószerhez: Akinek nincs ideje/kedve/lehetősége a száraz dunszttal járó macerákhoz, az használhat tartósítószert is. Ebben az esetben tegyünk minden üvegbe még a felöntőlé hozzáadása előtt egy késhegynyi nátrium-benzoátot, majd úgy folytassuk. Miután az üveget lezártuk, hagyjuk kihűlni és mehet a kamrába. Bár ez a megoldás gyorsabb és egyszerűbb, mi mégis a másikat (tartósítószermentes) javasoljuk, mert az jár kevesebb mesterséges anyag felhasználásával...

Mindenkinek kellemes barackbefőzést kívánunk. :-)

2014. augusztus 12., kedd

Szilvabefőtt tartósítószer nélkül

Most biztosan sokan megcsóválják majd a fejüket, de az az igazság, hogy mi az én drága feleségemmel nem szeretjük a szilvát. Vagyis, hogy pontosak legyünk, szeretjük, de csak nyersen, vagy szilvás gombóc formájában. De nem szeretjük befőttnek, és végképp nem szeretjük lekvárnak. Ezért mi ezekből nem is nagyon készítünk. Azonban, mint említettem az előbb, a szilvás gombócot bizony szeretjük. nem is kicsit, ezért aztán csak eltettünk néhány üveg szilvabefőttet az idén, hogy biztosítsuk majd a tölteléket a téli gombócokhoz...



Azonban ha tehetjük, a szilvát vagy mi magunk szedjük, vagy vegyük egyenesen termelőktől, vagy akárhonnan, csak ne a multiktól, mert azoknál vagy rohadtat kapunk, vagy olyat, amelyik még teljesen éretlen. A befőtthöz pedig ezek egyike sem jó. Ahhoz szép érett, egészséges szilvák kellenek, hiszen a végeredmény minőségét erősen befolyásolja az alapanyag minősége.

Hozzávalók a szilvabefőtthöz:
- 2 kg szilva
- 40 dkg kristálycukor
- 1 liter csapvíz
- fahéj (opcionális)
- nátrium-benzoát (opcionális)

Szilvabefőtt elkészítése:
Befőzésről lévén szó, az egész a felhasználni kívánt üvegek és lapkák mosószerrel történő alapos elmosásával kezdődik. Az üvegeket elmosás után alaposan öblítsük ki, majd egy tiszta konyharuhára téve várjuk meg, amíg magától megszárad (nem törölgetünk!). Amíg az üvegek száradnak, lássunk hozzá a szilva megtisztításához. Mi kimagoztuk a szilvát, így felezett szilvából lett az idei befőtt. Nem lett volna muszáj kimagozni, eltehettük volna egészben is, de nekünk így jobban tetszett, és így egy üvegbe is több fért.

Amint megvagyunk a szilva kimagozásával, és persze az összes szárdarabkát is eltávolítottuk, odatehetjük a szirupot forrni. Ehhez az 1 liter víz / 40 dkg kristálycukor pont megfelelő arány. Tegyük oda forrni. Ha fűszerezni szeretnénk, akkor adhatunk a léhez 2-3 darabka fahéjat is. Mi ezúttal nem fűszereztük. Amíg a lé felforr, kezdjük el az üvegeket jó szorosan megtölteni szilvával. Mire ezzel végzünk, fel fog forrni a szirup is.

Ha felforrt, akkor szedjük a szilvákra úgy, hogy a szirup színültig töltse az üvegeket, majd azonnal zárjuk le egy lapkával, tekerjük újságpapapírba, és máris mehet a száraz dunsztba a takarók közé, ahol legalább 24 óráig hagyjuk pihenni. Ezt mindaddig csináljuk, amíg el nem fogy a szilva. Ha készen van, akkor várhatunk a száraz dunsztolás eredményére.

24 óra elteltével szedjük ki az üvegeket a száraz dunsztból. Ha mindent jól csináltunk, akkor szépen be vannak horpadva a lapkák, amik azt jelzik, hogy kialakult az üvegben a vákuum. Egy kis külső tisztítás után mehetnek is a kamrába, hogy ott várják be a telet. Ha véletlenül olyan üveget találtunk, amelyik nincsen behorpadva, azt nyissuk fel, tegyünk rá másik lapkát, forraljuk fel, majd zárjuk le, és mehet újabb egy napra a száraz dunsztba.

Megjegyzés az opcionális tartósítószerhez: Akinek nincs ideje/kedve/lehetősége a száraz dunszttal járó macerákhoz, az használhat tartósítószert is. Ebben az esetben tegyünk minden üvegbe még a felöntőlé hozzáadása előtt egy késhegynyi nátrium-benzoátot, majd úgy folytassuk. Miután az üveget lezártuk, hagyjuk kihűlni és mehet a kamrába. Bár ez a megoldás gyorsabb és egyszerűbb, mi mégis a másikat (tartósítószermentes) javasoljuk, mert az jár kevesebb mesterséges anyag felhasználásával...

Mindenkinek kellemes szilvabefőzést kívánunk. :-)

2014. augusztus 11., hétfő

Erdőtörvény: az erdei „betakarítás” szabályai...

Csak gyűjtési engedéllyel, és csak az erdőtörvényben meghatározott mennyiségben lehet az erdészeti igazgatóságok területén gombát, vadgyümölcsöt, vagy gyógynövényt gyűjteni. Az egyéni szükségleteket meg nem haladó mennyiséget a jogszabály két kilogrammban állapítja meg személyenként. Ennél nagyobb mennyiség gyűjtéséhez már az erdőgazdálkodó engedélye szükséges, magánerdőkben mennyiségtől függetlenül, már két kilogramm alatt is szükséges az engedély, ami ugyebár egyértelmű, hiszen magántulajdonról van szó. Gyűjtést csak az végezhet, aki a területileg illetékes erdészeti igazgatóság által kiadott gyűjtési engedéllyel rendelkezik, az engedélyt az illetékes kerületvezető erdésztől lehet beszerezni, amely egy hétre szól, a kiváltása pedig 500 forintba kerül.


kép forrása: www.young-germany.de

A szabályokra éppen azért figyelmeztetett a napokban a miskolci székhelyű Északerdő Zrt., mert az esős időjárásnak köszönhetően jócskán van gomba a Bükkben és a Zemplénben, ugyanakkor Borsod-Abaúj-Zemplén megye állami tulajdonú erdeiben - az erdőgazdálkodó engedélye nélkül - egyéni szükségletre személyenként és naponta legfeljebb két kilogramm gomba gyűjtése engedélyezett, és az így összegyűjtött gombát nem szabad kereskedelmi forgalomban értékesíteni.

Nagyon fontos rendelkezés, hogy az egyéni szükségletre gyűjtött gomba, vadgyümölcs, illetőleg gyógynövény kereskedelmi forgalomba nem hozható, piacra nem vihető, házalni nem lehet vele.

Az erdei életközösségek nélkülözhetetlen fennmaradása, védőhatása és termékei (hozamai) biztosítása érdekében szükséges az erdő szakszerű kezelése és a károsító hatásoktól, a túlzott használattól és igénybevételtől való megóvása, az élettelen környezet, a mikroorganizmusok, a gomba-, növény- és állatvilág sokféleségének, az erdei életközösség dinamikus és természetes egységének megőrzése. Az erdő fenntartása, gyarapítása és védelme az egész társadalom érdeke, az erdő fenntartója által biztosított közérdekű szolgáltatásai minden embert megilletnek, ezért az erdővel csak a közérdekkel összhangban szabályozott módon lehet gazdálkodni – szól az erdőtörvény indoklása.

Továbbá: a tulajdonost a Polgári törvénykönyv szerint megilletik a birtoklás, a használat és a hasznok szedése, valamint a rendelkezés lehetősége. A használat és a hasznok szedésének jogából következik egyebek között az is, hogy egy adott területen vadon termő gomba nem uratlan, elsődlegesen a terület tulajdonosáé. A rendelkezési jogból alapján pedig a tulajdonos a föld birtoklását, használatát, a hasznok szedésének a jogát átengedheti, illetve korlátok között engedheti át.

Élő fáról és cserjéről elvileg sem gallyat, sem díszítő lombot nem szabad levágni, és mohát sem szabad gyűjteni, sőt huszonnégy órát meghaladó mértékben szintén csak az erdőgazdálkodó engedélyével lehet sátrazni, sőt, az erdősítési területeken - ahol a faállomány nem érte el a két méteres átlagos magasságot - gyalogosan sem szabad közlekedni.

A jogszabály szerint az erdei haszonvételeket jogtalanul vagy a megengedett mértéket meghaladóan gyakorolja vagy az erdei haszonvételek feltételeit megsérti, erdővédelmi bírságot kell fizetnie. Folytatólagos jogsértés esetén az erdővédelmi bírság ismételten kiszabható. A mértéket az erdőt védő bírságokról szóló kormányrendelet, nem pedig az erdőtörvény határozza meg.

2014. augusztus 9., szombat

Húsos som ecetes-köménymagos lében

A húsos somról már sokat hallottam, és nyersen már természetesen gyerekkorom óta ismerem. Azonban konyhai felhasználásával még nem próbálkoztam eleddig, de ugye egyszer mindent ki kell próbálni. Az interneten olvastam, hogy az éretlen/félig érett bogyóit el lehet tenni ecetes lében sóval, köménymaggal, és hogy ez már az ókor óta szokás. Érdekes, én még sosem hallottam erről. :-) No mindegy is, gondoltam, ha majd jön az érési ideje, akkor kipróbáljuk...


Ez a napokban megtörtént. Érik a húsos som, így elkezdtem a félérett bogyókból egy fél kilónyit betakarítani, mondván kísérletnek ennyi is elég lesz. Hazavittem, és nekiálltam. Amikor elkészültek, és betettem őket a kamra polcra, már nagyon ínycsiklandóan néztek ki, de gondoltam, azért a kóstolással várok pár napot, hogy az ecetes-köménymagos lében összeérjenek az ízek.

Nem bírtam sokáig, három nap elteltével felbontottam egy üveggel, és az aznapi sonkás szendvicsemhez ez volt a savanyúság. Az íze elsőre nagyon karcos volt, túlnyomóan ecete és savanyú. Ekkor gondoltam, adok neki még egy esélyt. Leöntöttem róla az ecetes lét, és hideg csapvízzel átöblítettem. Az ez utáni ízpróba már egészen más volt. Kellemesen fanyar íze van, de ugyanakkor jól harmonizál a köménymaggal. És nem tudom, hogy a forrázásnak köszönhető, vagy az ecetes lének, de sokkal kevésbé savanyú, mint nyersen. Nekem nagyon jól kiegészítette a sonkás szendvicset, így szerintem jövőre is fogok belőle eltenni. Ha pedig beérnek a bogyók, akkor talán cukros felöntőlében is kipróbálom, azaz befőttet készítek majd belőle. :-)

Hozzávalók az ecetes-köménymagos húsos somhoz:
- félérett húsos som
- konyhasó
- kristálycukor
- egész köménymag
- 20%-os ecet
- csapvíz

Húsos som ecetes-köménymagos lében elkészítése:
A bogyókat tisztítsuk meg a szárdaraboktól, és alaposan mossuk meg. Tegyük oda a felöntőlét (1 liter csapvízben keverjünk el 0.75 dl 20%-os ecetet, 1.5 evőkanál kristálycukrot, 1.5 evőkanál konyhasót) forrni, és amíg az felforr, egy kisebb lábasban forraljunk vizet, majd dobjuk bele egy-két percre a bogyókat. Erre a műveletre nem biztos, hogy mindenképpen szükség van, én azért végeztem el, hogy a bogyók teljesen le legyenek csírátlanítva, ne maradjon a héján semmilyen életforma, ugyanis nagyon kicsi (mindössze 1 decis üvegbe) tettem el őket, és az akárhogyan is dunsztolom, igen hamar kihűl. Azt pedig semmiképp sem szerettem volna, ha felforr...

Szóval, a forró vízből rögtön pakoljuk a húsos somot az üvegekbe, majd szórjuk rájuk pár szem köménymagot. Én üvegenként nagyjából 5-7 db-ot tettem. Erre jöhet a forró felöntőlé, amivel teljesen töltsük csordultig az üvegeket, majd egy határozott mozdulattal zárjuk rá a tetőt (lapkát). Tegyük száraz dunsztba egy napra, majd mehetnek a kamrapolcra.

Igen különleges csemege, és csak az készítse el, aki amúgy szereti a fanyar ízeket. Felbontás után tartsuk hűtőben, mert nincs benne tartósítószer. :-)

2014. augusztus 8., péntek

Gesztenyés-tejszínhabos finomság - sütés nélkül

Nyár van... iszonyú a forróság, mi pedig kívánunk valami finomat, valami hideget, valami édeset, valami krémeset... valami gesztenyéset! De azt mondja az én drága feleségem - amit teljesen meg is értek -, hogy ebben a nagy melegben semmi kedve beindítani a sütőt, ami még jobban felforrósítaná az amúgy is szaharai hangulatot idéző konyhánk levegőjét. Még szerencse, hogy éppen van kéznél az én drágámnak egy - már többször kipróbált - pont a vágyainknak megfelelő sütés nélküli gesztenyés-tejszínhabos receptje, amit neki is állt elkészíteni.



Mindenkinek szívből ajánljuk, mert gyors, mert finom, mert nem túl nehéz a gyomornak, és legfőképp, mert hideg, és ebben a kalahári hőségben pont ez kell az embernek... legalábbis nekünk pont ez kellett! ;-)

Hozzávalók a gesztenyés-tejszínhabos finomsághoz:
Az alaphoz:
- 2 csomag gesztenyemassza
- 18 dkg kakaós omlós keksz
- 8 dkg vaj
- rum vagy rumaroma (opcionális)

A krémhez:
- 2 csomag vaníliás pudingpor
- 8 dl tej
- 15 dkg vaj
- 10 dkg cukor
- 1 tojás sárgája
- 12-14 darab babapiskóta
- 2 dl kávé

A tetejére:
- 5 dl tejszín
- 2 evőkanál porcukor
- 1 csomag habfixáló
- csokireszelék.

Gesztenyés-tejszínhabos finomság elkészítése:
A kakaós kekszet morzsára daráljuk, és összekeverjük a gesztenyemasszával és a puha vajjal, majd belesimítjuk egy 23 cm-es forma aljába (nekünk ez egy tepsi volt). Ha akarjuk, locsoljuk meg egy kicsi rummal. A 2 csomag pudingport megfőzzük a tejjel és a cukorral, és ha kissé már lehűlt, hozzá keverjük a vajat, és a tojás sárgáját. Addig kevergetjük, míg szépen belesimulnak a krémbe. A krém felét rákenjük a gesztenyés masszára, és a kávéban megforgatott babapiskótákat ráhelyezzük szépen sorban. Ezután a maradék krémmel lefedjük. 1-2 órára hűtőszekrénybe tesszük. A tejszínt felverjük, hozzá adjuk a porcukrot, és a habfixálót is, majd a sütink tetejére simítjuk. Ha szeretnénk, csokit reszelhetünk rá.

Ez egy nagyon gyors és finom desszert, amely egészen biztosan sikert fog aratni mindazok körében, akik szeretik a gesztenyés-tejszínhabos finomságokat.

Tipp: biztos mindenkinek megvan a maga módszere a csoki reszelésére, de mi is elárulnánk a mi módszerünket, mivel a bolti csokireszelék nem mindig a legjobb minőség. Az én egyetlenem a hagyományos zöldséghámozóval szokta leforgácsolni a táblás csokit úgy, hogy a tábla élét kaparássza vele. :-) Nagyon szép, egyenletes csokiforgács nyerhető vele, és a bolti csokidarával szemben (ami eléggé hasonlatos - főleg a silányabb minőség - az egér végtermékére) sokkal dekoratívabb. ráadásul mindenki maga választhatja meg a csokit ízlése, pénztárcája, vagy bármilyen egyedi szempont alapján... ;-)

Mindenkinek kellemes nassolgatást kívánunk... :-)

2014. augusztus 6., szerda

Csirkemelles rakott karfiol/brokkoli

A csirkemelles rakott karfiol/brokkoli az én drága feleségem egyik nagy kedvence. Már nem emlékszünk pontosan melyikből, de valamelyik recept beküldős újságból való. Sajnos olyan régóta készítjük, hogy már lassan a négyzethálós házi receptes "könyvnek" kikopik az az oldala. De hát ez van, ha valamit nagyon szeret az ember. Amúgy is nagy kedvence az egyetlenemnek mind a brokkoli (ez nem volt benne az eredeti receptben, csak mi variáltuk bele), mind a karfiol, mind pedig a csirkemell...



...ebben a gasztro-kompozícióban pedig mindenképpen egy nagyon finom, ízletes variánst alkot, amelyet úgy gondolom, mindenkinek érdekes kipróbálni.

Hozzávalók a csirkemelles rakott karfiol/brokkolihoz:
- 2 tasak gyorsrizs
- Egy közepes karfiol (kb. 1 kg) vagy vegyesen karfiol és brokkoli
- 50 dkg csirkemell filé
- 3 dkg vaj
- 5 dl tejföl (mi egy 800 grammos vödrös tejfölt elhasználunk rá, de nem muszáj ennyi)
- 4-5 gerezd fokhagyma
- fél deci olaj
- konyhasó
- őrölt bors
- házi ételízesítő
- trappista sajt (opcionális)

Csirkemelles rakott karfiol/brokkoli elkészítése:
A rizst házi ételízesítővel, őrölt borssal ízesített vízben puhára főzzük. A karfiolt és brokkolit kis rózsákra szedjük, és enyhén sós vízben megfőzzük, majd lecsepegtetjük. A csirkemell filét apró kockákra vágjuk, majd egy serpenyőben 2-3 perc alatt fehérre sütjük a külső részét, őrölt borssal, sóval, házi ételízesítővel ízesítjük, rátörjük a fokhagymákat, és pici olajat teszünk alá. Ha ezzel megvagyunk, összekeverjük, kevés vízzel felengedjük, és fedő alatt puhítjuk. Amikor készen van, a fedőt levéve megpirítjuk.

 

Egy közepes méretű hőálló tálat kivajazunk, és rétegezzük: egy sor karfiol/brokkoli, majd a párolt rizs, ezt bőségesen megkenjük tejföllel, rátesszük a fűszeres csirkemell kockákat, ezt még egyszer megismételjük, és a tetejét tejföllel zárjuk. Előmelegített sütőben 200 fokon kb. 20 perc alatt készre sütjük. A tetejére tehetünk még egy kis reszelt sajtot is, de ez már egyéni ízlés dolga. Ha mégis reszelünk rá sajtot, akkor azzal együtt tegyük még vissza 10-15 percre, hogy jól rásüljön. Amikor a sajt kezd megpirulni, akkor készen van.

 

Mindenkinek jó étvágyat kívánunk ehhez a nagyon finom és nem túl nehéz ételhez. :-)

2014. augusztus 3., vasárnap

Húsos som – egy majdnem elfeledett vadgyümölcs

A húsos som (Cornus mas), a somfélék (Cornaceae) családjába tartozó, egész Európában, így a Kárpát-medencében is elterjedt, 3–7 méter magasra növő cserje. Még a lombosodást megelőzően nyíló sárga virágai nem csak a tavasz első hírnökei, hanem dísze is a kertnek. Augusztus-szeptember környékén érő gyümölcsei 1,5 – 3 centiméter nagyságúak lehetnek, hosszúkás szilvára emlékeztető, általában élénkpiros, savanykás, pikáns ízű. A gyümölcshúsán belül csontmagot találunk.

Elnevezései:
Németül Kornelkirsche vagy Dirndl a neve, melynek első része a latin cornus („szarv”, „szaru”) szóból ered, mert annyira kemény a fája. A második rész a gyümölcs küllemére utal, mert messziről a cseresznyére emlékeztet, bár eléggé ovális. Egyébként nevezik Hartriegel néven is. A francia neve is latin eredetű: a cornouiller male névvel jelölik. A termés angol elnevezése a némethez hasonló: Cornelian cherry. A növény legelterjedtebb neve azonban többnyire egyszerűen csak cornel.

Termőhelyei:
A húsos som a középhegységek vadon élő növénye, általában az erdőszéleken találkozhatunk vele, mert a napos helyeket kedveli, árnyékban nem terem gyümölcsöt. Több országban is termesztik, (például: Ausztriában, Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában és Szlovákiában), őshonos, régi növényünk, amit a helység- és családnevek is igazolnak (Somló, Somlyó, Som, Somos).

Jellemzői:
Piros héjú, tojásdad, hosszúkás, csonthéjas magot tartalmazó gyümölcse éretten kellemes ízű és szépen díszítő, melyek nemcsak forma-, hanem szín gazdag gyümölcsűek (kerek, ovális, elliptikus, körte, bordó, viola, sárga, fehér, csíkos). Fája igénytelen, tősarjairól bárhova telepíthető, a téli hideget is jól tűri. Átellenes állású levelei ép szélűek, hosszan elkeskenyedő csúcsúak, a sárga virágok ernyőszerű csoportokban március-áprilisban, a lombfakadás előtt nyílnak. Termése sok C-vitamint, cukrot, almasavat, pektint, illat- és festékanyagot tartalmaz.

Termesztése, felhasználása:
A termesztésekor a sombokor alig igényel gondozást, legfeljebb idősebb korában ritkítani kell. Manapság a kertekben és a közparkokban főként díszcserjének ültetik, pedig a som igen értékes gyümölcsöt is terem, amelyből – különösen vadas húsok mellé való – kiváló lekvár készíthető. C-vitamin tartalma 200 mg/100g körül van, karotinban gazdag. Lekvár, szörp, dzsem, kompót, bor, pálinka készíthető belőle. Az éretlen termését az olajbogyóhoz hasonlóan már az ókor óta szokás sós vagy ecetes vízben köménymaggal eltenni. Borecetben elrakva a kapribogyót helyettesítheti. Savanyítani is szokták, és vadhúsból készült ételekhez tálalják. Korábban a házi kertekben gyakori növény volt, ma már háttérbe szorult.

Gyógyhatása:
Hasmenés esetén használható, a termés frissen antioxidáns hatású, és rengeteg benne a C-vitamin.

Más ehető fajok:
  • csillag som – Cornus kousa,
  • Porlock som – Cornus 'Porlock' (Cornus capitata x Cornus kousa),
  • kanadai som – Cornus canadensis

VIGYÁZAT: KÉKESFEKETE TERMÉSŰ ROKONA A VERESGYŰRŰ SOM MÉRGEZŐ!

2014. augusztus 2., szombat

Ecetes bébikukorica – savanyított kukorica

Emlékszem még, hogy fiatalabb koromban szinte még minden boltban lehetett kapni az ecetes bébikukoricát, ami az egyik kedvenc savanyúságom volt. Akkoriban rengeteget ettem belőle. Aztán ahogy teltek múltak az évek, valahogy kiesett az étrendemből, mígnem nemrégiben az eszembe jutott, és elkezdtem keresni a boltok polcain. Erősen meglepődtem, amikor rá kellett jönnöm, hogy mára már szinte teljesen eltűnt a boltok polcairól, mert nagyon kevés helyen lehet megtalálni. Ahol pedig van, ott igen csak borsos az ára, már-már az aranyéval vetekszik. Pedig egy roppant egyszerű dologról van szó, amit az ember maga is el tudna készíteni, ha hozzá tudna jutni az alapanyaghoz, a bébikukoricához.


Ez azonban szinte teljesen lehetetlen (legalábbis városiak számára), hiszen nyersen sehol sem árulják. Azonban ha van olyan szerencsénk, hogy vidéken lakunk, vagy van olyan ismerősünk aki ott lakik, mindjárt elérhetőbbé válik a bébikukorica. Ez ugyanis nem egy különleges kukoricafajta, nem egy erre a célra létrehozott fajta. Ez szimpla kukorica, amelyet még jóval a teljes érés előtt (még mielőtt a szemek és a kukoricacső megkeményedne) leszednek. Ilyenkor még nagyon finom, puha, édes zamatos csemege, amelyből remek savanyúság készíthető. Nekünk szerencsénk volt, mert van ilyen ismerősünk, és kaptunk egy kosárral, hogy elkészíthessük a saját bébikukorica savanyúságunkat. Ezúttal is köszönjük neki. :-)

Hozzávalók az ecetes bébikukoricához:
- bébikukorica
- babérlevél
- mustármag
- koriander
- szemes bors
- kapor
- 10% ételecet
- konyhasó
- kristálycukor
- nátrium benzoát

Ecetes bébikukorica elkészítése:
Általában a hozzávalóknál feltüntetjük a mennyiségeket is, de mivel most több különféle űrtartalmú üvegbe készítettük, így inkább a szövegben fogjuk megemlíteni a mennyiségeket. Az elkészítést azzal kezdjük, hogy megtisztítjuk az összes kukoricát, majd beáztatjuk hideg vízbe 24 órára, hogy minden esetleges szennyeződés kiázzon belőle. Másnap öntsük le róla az áztatólét, majd szelektáljuk őket méret szerint. A kisebbek, vékonyabbak egészben fognak az üvegekbe kerülni, a nagyobbakat majd fel kell darabolni, és úgy mennek az üvegekbe.


Ha szétválogattuk őket, akkor tegyük oda hideg vízben főni az első adagot (mondjuk amelyiket egészben fogjuk felhasználni), és amíg az felforr, tisztítsuk el a felhasználni kívánt üvegeket és lapkákat. Alaposan mossuk ki őket mosogatószerrel, majd öblítsük át őket tiszta vízzel többször. Fordítsuk fejre őket, hogy lecsepegjenek. Forrástól számítva 4-5 percig főzzük a kukoricákat, majd vegyük le a tűzről és hagyjuk pihenni amíg elkészítjük a felöntőlét.

A felöntőléhez 3.5 liter vízhez adjunk hozzá 7 evőkanál kristálycukrot, 5 evőkanál konyhasót valamint 5 dl 10% ételecetet, majd folyamatos kevergetés mellett forraljuk fel. Ha felforrt, akkor még forrón szedjük az üvegekbe a leforrázott bébikukoricákat, tegyünk minden üvegbe babérlevelet,  mustármagot, koriandert, szemes borsot, valamint egy kis csipet szárított kaprot és egy késhegnyi nátrium benzoátot. Ezt követően öntsük az üvegeket színültig a tűzforró felöntőlével, és azonnal zárjuk le a lapkával. Állítsuk fejre pár percre, majd pakoljuk az üvegeket egymás mellé szorosan, hogy minél lassabban hűljenek le. Ami a fűszerek mennyiségét illeti: a 720 ml-es üvegekbe tettünk 20 szem mustármagot, 7 szem koriandert, 10 szem szemes borsot és 2 db babérlevelet. Ebből már egy kis matekkal átszámítható bármekkora üvegre. ;-)


Ha ezzel készen vagyunk, akkor vegyük magunk elé a második adag bébikukoricát, és vagdossuk fel 3-4 centis darabokra, majd dobjuk a főzőlébe, és ezt is főzzük 4-5 percig forrástól számítva. Ezután pontosan ugyanúgy folytassuk, mint az első adaggal.

Mielőtt bárki is megkérdezné, miért tettünk bele tartósítószert, elmondjuk magunktól. Nem próbálkoztunk még sosem kukorica eltevésével télre, és nem ismerjük annak eltarthatóságát, és viselkedését. Mivel ez egy hirtelen jött lehetőség volt, nem állt rendelkezésünkre elegendő idő, hogy utána járjunk a felmerült kérdéseknek. Ezért beletettük a tartósítószert a biztonság kedvéért, de ha valakinek van kedve a kísérletezésre, szívesen vesszük majd az utólagos beszámolókat. :-)

Mindenkinek kellemes bébikukorica eltevést kívánunk. :-)

2014. augusztus 1., péntek

Sárgabarackbor házilag – házi csemegebor

Mint minden évben, idén is kivettük részünket a szedd magad sárgabarack akcióból. Akik rendszeresen olvasnak minket, azok tudhatják, hogy amiből csak lehet, abból megpróbálkozunk a bor erjesztésével is. Az idei évben különösen rámentünk az édes csemegeborokra. Ezen "akcióterv" keretin belül született meg a házi szamócabor, és a vadcseresznye-sajmeggy házi borunk is. A sikereken felbuzdulva úgy döntöttünk, hogy mindenképpen ki fogjuk próbálni a sárgabarackbort is. Az ismerőseim, kollégáim elég furcsán nézte rám, amikor előzetesben meséltem nekik ez irányú terveimről, hogy hát bor sárgabarackból? De mondtam nekik, miért ne? Ha pálinkát lehet belőle főzni, bort miért ne lehetne erjeszteni? És nekem lett igazam... a nagyjából egy hónapnyi munka eredménye egy igen finom csemegebor lett, amelyből a következő szezonban is készítünk majd biztosan, mert nagyon-nagyon finom lett, amelynek elkészítését bátran merem ajánlani mindenkinek, mert nem egy túl bonyolult dolog.

A befektetett munka pedig biztosan megtérül majd, arról az élményről nem is beszélve, amit az okoz, hogy az ember a saját maga által készített bort szürcsölgeti a bolti helyett, amelyek között sajnos egyre több a kifogásolható minőségű termék, és (még a jobbak is) tele vannak mindenféle nem oda illő dolgokkal... na de akkor beszéljünk végre arról, hogy mi is kell a sárgabarackborhoz, és hogyan kell azt házilag elkészíteni.

A gyümölcsbor olyan erjesztett alkoholos ital, amelyet nem szőlőből készítenek, mint a bort, hanem más (egynemű) gyümölcsökből. A gyümölcsbor, a gyümölcs nemének megfelelő ital, csak annyiban különbözik az eredeti gyümölcslétől, hogy a benne lévő és a hozzáadott cukorból alkohol lett. Az úgynevezett "hideg eljárással készített gyümölcsborok készítésekor a gyümölcs íze és zamata csak kismértékben csökken, ugyanakkor a vitamin tartalma, egyes esetekben, a szőlőbor vitamintartalmának többszöröse is lehet. (csipkebogyóbor, ribizlibor stb.).

Hazánk szőlőművelését az 1800-as évek végén filoxéra, a peronoszpóra és egyéb csapás javarészben tönkre tette, ekkor lendült fel a gyümölcsbor készítése. Mivel a szőlőn kívül kevés gyümölcsben van meg megfelelő arányban cukor, sav, csersav és víz, ami segítségével élvezhető borrá válik, a gyümölcsborokhoz gyakran hozzáadnak ezen összetevők közül egyet vagy többet. A cukorra ahhoz van szükség, hogy a bor kiforrjon és elérje a megfelelő alkoholtartalmat. A túlzott savasság csökkentésére vizet, míg az íz javításához savat (citromsav, almasav, borkősav) lehet/szükséges hozzáadni. Mivel hasonló módon készül, a mézbort is a gyümölcsborokhoz sorolják. (Ez nem tévesztendő össze a mézes borral, ami egy mézzel fűszerezett, ízesített, általában - szőlőbor.)

Hozzávalók a házi sárgabarackborhoz:
- 3 kg sárgabarack (nettó súly, magok nélkül)
- 60 dkg + 70 dkg (két részletben)
- 5 g szárított sütőélesztő (opcionális)
- 4 g citromsav vagy borkősav
- 1.5 g borkén

Sárgabarackbor elkészítése házilag:
Mivel is kezdődhetne mással az elkészítés, mint hogy a sárgabarackokat megmossuk (nem súroljuk, csak alaposan leöblítjük), majd hagyjuk őket maguktól megszáradni törölgetés nélkül. Amikor ez megvan, szedjük ketté, és szabadítsuk ki belőlük a magokat. A gyümölcsdarabokat dobáljuk egy tiszta műanyag vödörbe, majd engedjünk rá annyi csapvizet, ami éppen ellepi. Na most az izgalmasabb része: a gyümölcsöt össze kell zúzni. De nem akárhogy, hanem amennyire csak lehet. Ezt mindenki úgy végzi el, ahogyan tudja: kézzel, lábbal, ököllel, marokkal, egy tiszta keverőszállal, vagy bármivel. A lényeg az, hogy a végére egy pépes elegyet kapjunk, amelyből árad a sárgabarack illat. Ez után már csak annyi dolgunk van, hogy takarjuk le egy tiszta konyharuhával, amely engedi szellőzni a cefrét majd, de nem engedi bele a legyeket, muslicákat. Tegyük jól szellőző, szoba hőmérsékletű helyre, és hagyjuk 2-3 napot erjedni. Ez az előerjesztési fázis. Ez azért kell, hogy egyrészt beinduljanak a folyamatok, másrészt könnyebb legyen majd kinyerni a gyümölcsből a lét (mi ezt 2014.07.05-én tettük meg).

Sajnos egyéb irányú teendőink miatt nem sikerült két nap elteltével leszűrni, csak öt nappal az előerjesztés megkezdése után, de semmi baj nem történt, mindössze azt tapasztaltuk, igen erős cefre szaga volt a vödörben úszó, nem túl bizalomgerjesztő izének. :-) Ugyanakkor az előerjedésnek köszönhetően a barack rendesen kieresztette a levét. Most kezdődhet az egész borkészítés legmacerásabb része, a cefre leszűrése (ezt utáljuk a legjobban). Mi ezt általában úgy oldjuk meg, hogy egy konyharuhával kibélelünk egy műanyag szűrőt, és abba szedjük kanállal a cefrét, majd jól kipréseljük. Ezzel el lehet szórakozni egy darabig, és természetesen garantált, hogy az egész konyha úszni fog a sárgabarackos trutyiban, és még a szomszédban cefreszag lesz. :-) De ez az apróság ne tartson vissza senkit, mert megéri a végeredmény a fáradozást.

Ha megvagyunk a leszűréssel, akkor valószínűleg nagyjából négy liter körüli szép sárgabarackszínű erjedésben lévő musthoz jutottunk hozzá. Ennek egy részét langyosítsuk fel, majd keverjük el benne az első adag (60 dkg) kristálycukrot és a citromsavat vagy borkősavat. Amikor ez is megvan, az egészet öntsük egy ötliteres befőttes üvegbe. Akinek nem indult be a vödörben az erjedés, vagy kihagyta az előerjesztési folyamatot, és friss gyümölcsből préselte a mustot, az adhat hozzá porított élesztőt a folyamat biztos beindításához. Ha így tennénk, akkor vegyünk ki a cukrozott mustból három decinyit, langyosítsuk fel, és adjuk hozzá az élesztőt. Tegyük félre tíz percre, hogy az élesztő dolgozhasson, majd amikor már kellően habzik, öntsük az üvegbe. De ismétlem: akinek az előerjesztés sikeres volt, és habzó, jellegzetes illatú cefrét készített, kihagyhatja az élesztőzést nyugodtan. Mi kihagytuk, és anélkül kezdtük meg a zárt erjesztést (2014.07.10-én).

Néhány megjegyzés: sokan kérdezik, miért kell hozzá cukor, miért ennyi, és miért több részletben. A gyümölcsborokból kinyert musthoz mindig adnak cukrot, mert általában a gyümölcsök nem tartalmaznak annyi cukrot, amennyi a legalább 11% alkoholtartalmú bor erjesztéséhez szükséges. Ha pedig a végtermék nem éri el legalább a 11% alkoholtartalmat, akkor nem lesz huzamosabb ideig eltartható. Azonban ha édes bort szeretnénk készíteni, akkor még magasabb, akár 13-15% alkoholtartalom is szükséges lehet a megfelelő íz elérésének érdekében, ugyanis az édes borokban kevésbé érződik az alkoholos íz. A cukrot pedig azért kell több részletben a borhoz adni, mert ha ekkora mennyiséget egyszerre adunk hozzá, akkor olyan mértéket öltene a cukorszint, hogy az már gátolná az élesztőgombák szaporodását. Ezért két részletben cukrozunk, és a második részletet akkor adjuk csak hozzá, amikor az első adag már kierjedt belőle.

Ezután a kis kitérő után folytassuk, ahol abbahagytuk: kezdjük el a zárt erjesztést. Zárjuk le az ötliteres üveget borászati kotyogóval, vagy a blogunkban már ismertetett, azt helyettesítő házi módszerrel. Ha borászati kotyogót fogunk használni, akkor az üveg ne legyen tele, csak maximum 3/4 részig, mert nem lesz elég hely a forrás közbeni habzásnak. Ha a házi módszert használjuk, akkor nyakig tölthetjük az üveget, mert a gumikesztyűben lesz elég hely a folyamatoknak (ezért is szeretjük mi ezt jobban). Akit érdekel a házi kotyogót helyettesítő módszer, az nézze meg az erről készült leírásunkat, mert nem kívánjuk minden borunk alatt újra és újra leírni ugyanazt.

Az erjedés először elég intenzív, majd pár nap elteltével alább hagy, és szépen elcsendesedik. Amikor azt látjuk, hogy már alig pezseg, érdemes egy ízpróbát tartani (nálunk ez 2014.07.16-án történt meg). Ha úgy érezzük, hogy most már szájízünknek megfelelő, akkor befejeződött az erjesztési folyamat. Ilyenkor leginkább száraz-félszáraz jellegű a bor. Aki a csemegebort szereti, annak most jön az utánacukrozás. Ehhez vegyünk ki a léből nagyjából egy edénybe egy liternyit, egy másikba pedig fél liternyit. Az egy litert langyosítsuk fel, majd adjunk hozzá 70 dkg kristálycukrot. Kevergessük addig, amíg teljesen el nem olvad benne a cukor, majd öntsük vissza az üvegbe. És most fogjuk látni, hogy miért vettünk ki két adag lét. (fél liter) léből öntsünk vissza annyit, hogy ismét nyakig legyen az üveg, ami megmaradt, azt pedig fogyasszuk el egészséggel. :-) Ha visszaöntöttük, akkor zárjuk le ismét kotyogóval az üveget, és tegyük vissza oda, ahol eddig volt. Kis idő múltával a friss tápanyagnak (cukor) köszönhetően újra beindul az erjedés (mi az utánacukrozást 2014.06.25-én végeztük el).

Hagyjuk még pár napig erjedni, majd tartsunk újabb ízpróbát. Nekünk elég volt hat nap (2014.07.22.), és éppen megfelelőnek tartottuk. Érzésre elég magasnak tűnt az alkoholtartalma, de ugyanakkor megfelelően édes is volt. Ezért úgy döntöttünk, leállítjuk a forrást. Aki nem akar utánacukrozni az az előbbieket kihagyhatja, és innen folytassa a receptet. Vegyünk ki a borból egy-két decinyit, és ahhoz adjuk hozzá a borként, amit addig kevergessünk, míg teljesen fel nem oldódik. Ezután öntsük vissza a borba, és keverjük el alaposan. Fedjük le konyharuhával, és hagyjuk ülepedni.

Ha mégis édes bort készítünk, akkor tovább kell erjeszteni. Ha a bor az újabb adag cukor hozzáadása után néhány órán belül nem kezd el újra erjedni, akkor szükség lehet élesztő hozzáadására. Ezt úgy tehetjük meg, hogy kiveszünk egy fél liternyit, felmelegítjük 30 fok körülire, majd hozzáadjuk a szárított élesztőt, és hagyjuk felfutni. Amikor már centinyi hab van a tetején, akkor visszaöntjük a borba, és jól elkeverjük.

Attól függően, hogy az elején a mustot mennyire sikerült leszűrni, az ülepítés pár naptól pár hétig tarthat. nekünk elég volt hét nap, 2014.07.29-én már meg is történt a lefejtés, és a palackozás. Ehhez egy gumicső fog kelleni, amivel átfejtjük egy másik üvegbe a bort vigyázva, hogy az aljára ülepedett seprő réteg ne kavarodjon fel. Ha ez megvan, tölthetjük a palackokba. Nekünk 6 db 0.75 literes borosüveg lett tele, és kimaradt még kicsit több, mint két deci. Ezt megittuk a fáradtságos munka megérdemelt jutalmaként. :-)

Mindenkinek kellemes borkészítést kívánunk... :-)
Google+